Rádióműsor - 2016. augusztus 3. - 170. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2016. augusztus 3-ai műsor (170. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/58537

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 170. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„A vidám szív jót tesz az egészségnek, a nyomott kedély emészti a testet” – a Példabeszédek könyvéből idéztem, köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban beszámolunk majd arról, hogy aranyérmet nyert célba ugrásban a Katonai Ejtőernyős Válogatottunk Oroszországban, új parancsnok irányítja az Összhaderőnemi Parancsnokságot és összegezzük a honvédelmi táborok tapasztalatait. Adásunk végén pedig szokásunktól nem térünk el, Nádasi Alfonz Hadinaplóját folytatjuk.

 

Honvédelmi táborok tapasztalatairól beszél Dr. Eleki Zoltán a Magyar Honvédség Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság ezredese. 

- A célkitűzés az volt, hogy olyan tábort, olyan értékes és értelmes nyári időtöltést ajánljunk a 14-18 év közötti fiataloknak, ami számukra is élményt jelent. Egy olyan élményt, ami unikum és nem mindenki juthat hozzá, csak aki ebbe a honvédelmi táborba eljön és jelentkezik. Emellett az is a célunk, hogy megmutassuk a honvédségnek az arculatát, a pozitívumokat, a katonai szolgálattal járó körülményeket, ezáltal egy pozitív attitűdöt alakítsunk ki ezekben a fiatalokban, rajtuk keresztül aztán az ő társaikban, családjukban a honvédség iránt és így erősítsük a kapcsolatot a társadalommal. Többféle tábor volt már a múltban, ezek általában helyi kezdeményezések voltak illetve a KatonaSuli esetében a honvédelmi nevelés részeként, a társadalmi kapcsolatok részleteként valósultak meg a táborok, ezek is sikeresek voltak. A tapasztalat az volt, hogy a fiatalok nagyon érdeklődnek ezek iránt. Szeretik a gyakorlatias tevékenységeket, járőrversenyeket, sportversenyeket, lövészeteket, önvédelmi foglalkozásokat stb., de nem volt egy olyan központi irányvonal, amit a Magyar Honvédség illetve a Honvédelmi Minisztérium vezetése jelölt volna ki, hanem általában, nagyon sokszor a helyi elképzelések valósultak meg. Ez volt az egyik fő szándék, hogy olyan hiteles és szakmailag megalapozott, ugyanakkor hatékony táboroztatást alakítsunk ki, ami mindenképpen elsősorban a Magyar Honvédség érdekeit illetve a honvédelem érdekeit szolgálhatja. 
Azoknak a kiképző századoknak, amelyek tíz helyőrségben megalakultak, az állománya katonákból áll, kiképzőkből áll, akik ezzel a korosztállyal még nem dolgoztak. Voltak már tapasztalataik, hiszen vannak köztük pedagógusok illetve olyanok, akik ilyen táborokban részt vettek, de szerettük volna, hogyha ezek a fiatalok olyan biztos környezetbe érkeznek, ahol a tábor irányítói, vezetői tisztában vannak az ő élettani sajátosságaikkal, ami az ő életkorukra jellemző, a pszichés igényeikkel, motiválhatóságukkal. Szerettük volna, ha egy olyan biztonságos környezetben van, ahol nem történik sérülés, baleset és ugyanolyan épségben ér haza, csak sokkal pozitívabban, élményekkel telve, mint ahogy oda érkezett hozzánk. Ezért nagyon komoly módszertani felkészítést tartottunk. Tíz napon keresztül orvosok, pszichológusok, kiképző szakemberek, kommunikációs szakemberek tartottak foglalkozást ezeknek a kiképzőknek azért, hogy minél hatékonyabb és biztonságosabb legyen a tábor. Az elképzelés az volt - és ez támogatta vezérkar főnök úr illetve miniszter úr is -, hogy legyen egy olyan egységes váza minden tábornak, ami minden táborra jellemző viszont hagyjunk szabadságot a katonai szervezeteknek, akiknek végre kell hajtani a feladatot, meg kell szervezni a tábort, hogy a saját elképzeléseiket belevigyék illetve azokat a saját specialitásokat, létesítmény illetve feladatrendszer szempontjából, amivel színesebbé tudják tenni a tábort. Ennek megfelelően voltak az egész MH szintjén jellemző dolgok, például az, hogy minden esetben volt egy napirend, mindegyik bentlakásos tábor volt, katonai körletekben laktak a fiatalok, folyamatos irányítás alatt voltak, fegyelmezettnek kellett lenniük, az utasításokat követniük kellett, tehát együtt kellett működniük a kiképzőkkel. Mindenhol volt egy kis alaki foglalkozás, volt lövészet, volt járőrverseny, különböző vetélkedők. Erre épültek rá azok a helyi sajátosságok, mint például Szentesen a búvárkodás lehetősége vagy Kecskeméten a repüléssel kapcsolatos ismeretek bemutatása illetve a második tábor esetében a csapatszállító repülőgéppel még egy reptetés is történt, amit nagyon élveztek a fiatalok. Jelen pillanatban ez semmi máson nem múlott csak az időn, tehát hogyha egy fiatal be tudta osztani magának ezt az időszakot úgy, hogy több táborba is el tudott menni, akkor nagyon szívesen vártuk. Ez a jövőben azért fejlődni fog, hiszen a terveink szerint amellett, hogy élményt nyújtunk a gyerekeknek a jövő ében, emellett egyfajta tudást, ismeretet is szeretnénk átadni minél erőteljesebben, ami ahhoz kell, hogy minél egészségesebb és sikeresebb tagja lehessen a társadalomnak és például olyan ismereteket megszerezzen, amit hasznosítani tud egy katasztrófa helyzetben, egy árvíz, egy baleset, egy bűncselekmény esetén. Vagy például, amikor kint van a természetben, akkor tudjon tájékozódni, ne tévedjen el, tudjon esetleg élelmet, vizet szerezni, vizet tisztítani, meggyőződni arról, hogy fogyaszthatóak-e azok az élelmek, tudjon elsősegélyt nyújtani. Úgy gondolom, ezek olyan fontos ismeretek, ami nem csak a katonáknak, hanem az átlag állampolgároknak is fontosak. Ezen gondolat mentén jutnánk el oda jövőre, hogy a táborok már egyfajta modulrendszerben, bizonyos ismeretcsoportot tanítanának meg a gyerekeknek. Akár azt is el tudjuk képzelni és ez is a tervek között van, hogy egy-egy ilyen tábor teljesítése után egy felvarrót vagy egy jelvényt a kap az illető. Ha az összes ilyet összegyűjti, akkor egy jól felkészített állampolgár lehet, és ha egyszer katona szeretne lenni, akkor nagyon sok olyan ismerettel fog rendelkezni, amelyet hasznosítani tud egy alapkiképzés, a későbbi kiképzések során és egy jó alapot fog jelenteni. 
Először is szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem minden parancsnoknak illetve kiképzőnek ezt a munkát. Nagyon pozitívan álltak hozzá, ezt már a módszertani foglalkozások és a felkészítések során is tapasztaltuk, hogy sikerült egy olyan állományt megtalálni, akik szívesen csinálják és várják ezt a feladatot. Ez nagyon jó és megnyugtató volt. Nagyon fontos volt, hogy a parancsnokok mögötte álltak ennek a feladatnak, hiszen a katonai szervezet hajtotta végre és a parancsnok tudja azokat a képességeket megmozgatni, amellyel hatékonnyá tud válni ez a tábor. A visszajelzések egyértelműen pozitívak voltak. Nagyon ritka esetben fordult olyan elő, hogy valaki nem tudott beilleszkedni a csapatba. Ilyen esetben azért egy-két nap után ő is megtalálta a helyét, tehát az első két nap volt nehezebb, nem szokott hozzá esetleg a fegyelemhez, a kötöttebb napirendhez, de a gyerekek többségénél nem volt ilyen probléma. Nagyon jó csapatok alakultak ki, komoly barátságok szövődtek és többen jelezték, gondolkodnak azon, hogy akár rendvédelmi, akár katonai pályán folytassák, mert szimpatikus volt nekik ez a közeg, ez a szellemiség, amit megtapasztaltak.

 

Az oroszországi Katonai Ejtőernyős Világbajnokságon először aranyérmet szerzett a Magyar Honvédség Ejtőernyős Válogatottja célba ugrásban. A Katonai Ejtőernyős Válogatott tagjai Bánszki Tamás százados, Varga Tamás zászlós, Hirschler Gábor zászlós, Gál Szabolcs őrmester és Asztalos István önkéntes műveleti tartalékos.

Varga Tamás zászlós, a MH 86. Szolnok Helikopter Bázisról 

- Jól indult az év, a felkészülésünk is jól sikerült. Az első versenyt megnyertük Horvátországban, a csapat nagyon jónak mutatkozott, jól ugrott minden csapattag. Bíztunk benne, hogy ezen a világbajnokságon is jól fogunk szerepelni. Őszintén szólva, azért arra nem számítottam, hogy megverjük a világbajnok orosz csapatot, de mindenképpen szerettünk volna dobogón állni és ez most összejött. Sikerült, világbajnokok lettünk, nagyon örülünk ennek.

Lázár Tibor őrnagy, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Ejtőernyős Kiképző Részlegének részlegvezetője

- Az utolsó ugrásig fej-fej mellett harcoltunk az orosz csapat ellen. Még a nyolcadik ugrásnál az orosz csapat vezetett egy centiméterrel, utána a kilencedik ugrásnál fordítottuk meg, ekkor már mi vezettünk egy centiméterrel. Ekkor jött ez az ominózus utolsó kör, amikor gyakorlatilag ugyanannyit ugrottunk, mint az oroszok. A legutolsó, Asztalos István zászlóson múlott az, hogy megnyerjük a világbajnokságot vagy nem. Megmondom őszintén, annyira izgultam, hogy nem mertem odanézni, csak amikor már a kupola leomlott és a kijelzőn megláttam a nullát. Olyan fergeteges örömmámor volt ott, nem csak mi örültünk, hanem minden csapat. Ami a legnagyobb öröm volt, hogy a mottója ennek a katonai játékoknak az, hogy ne a harctéren harcoljanak, vívjanak egymással meg a sportolók, hanem rendezett sportkörülmények között, békében, és hála Istennek az orosz csapat személyesen odajött és gratulált nekünk. Egy centiméterrel, de világbajnokok lettünk. 

Bánszki Tamás százados, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisról

- Átélni újra ezt a fantasztikus élményt és fölállni a dobogó tetejére nagyszerű érzés. Én szerencsés vagyok, mert egyéniben már megéltem 1994-ben, hogy nekem szólt a himnusz világbajnokságon. Óriási érzés volt újra átélni. Valóban, most mint csapat nyertünk, de ez tulajdonképpen egyéni sportág. Egyedül vagyok a levegőben, kiugrom, kinyitom az ernyőmet, ereszkedem és teljesítek, megpróbálok pontosan leérkezni és ugye ezek az egyéni teljesítmények adódnak össze.

 

A Székesfehérváron működő Összhaderőnemi Parancsnokság új vezetője Huszár János vezérőrnagy lett, a kinevezési ünnepségéről tudósítunk.

Simicskó István honvédelmi miniszter

- Azt kell mondjam, hogy az ő katonaság iránti, Magyar Honvédség iránti elkötelezettsége egyértelmű és nem hirtelen lett tábornok, nem hirtelen jutott eszünkbe, hogy őt kellene kinevezni összhaderőnemi parancsnoknak, hanem a rátermettsége alapján született meg ez a döntés. Az a biztonságpolitikai, honvédelmi gondolkodásmód, amit elkezdtünk nagyon lényeges, hogy igenis a leges legfontosabb az emberközpontúság, a katonaközpontúság, hogy meg kell becsülnünk a katonákat. Különösen manapság, most ebben az időszakban, amelyben újabb és újabb feladatot várunk el tőlük.

Huszár János vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka

- Februárban egy jól működő és megfelelően reagálni képes parancsnokság vezetését vettem át, olyan katonai szervezetekkel alárendeltségben, amelynek a Magyar Honvédség egésze, feladatainak döntő többségét a követelmények szintén képesek teljesíteni, legyen szó honi vagy szövetségi keretek között zajló végrehajtandó feladatokról, országvédelmi, békeműveleti feladatokról vagy akár katasztrófavédelmi, határvédelmi feladatokról egyaránt. Természetesen az átadás-átvétel során rájöttünk arra is, hogy vannak olyan területek, amelyek működése még korántsem a legtökéletesebb vagy a legoptimálisabb és a hatékonyabb működés támogatásához van mit tennünk. Ezeknek a feltételeit meg kell teremtenünk és kezdeményezni is kell néhány változást ezen a területen.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

július 11.

Szent Benedek Atyánk ünnepe. Egész nap itthon voltam. Mise után beszéltem a sebesülteknek a bencésekről. Sokan voltak, akik valamilyen kapcsolatban voltak vagy vannak rendünkkel. Ha másként nem, valamelyik rokonukat tanítottuk, vagy valakijük a rendi gazdaságban volt. Ez utóbbit sohasem szeretem hallani, mert legtöbbször szégyen fog el. Mikor jön már el az az idő, amikor nem a bikaistálló lesz a legfontosabb, és nem a haszontalan emberek dirigálnak egész házakat a rendi vagyonból lopkodott pénzzel a zsebükben?
Készültem a prédikációra. Mikor mindent felvázoltam, elindultam a temetőbe sírt ásni. Egész úton végigelmélkedtem a gondolatokat. Visszafelé pedig breviáriumoztam. Egyszer csak se bű, se bá, olyan zápor keletkezett, azt hittem, elvisz mindent. Az ortodox templomba menekültem és vártam a zuhé végét. Jó latyakban értem haza. Alig öltöztem át, illetve alig hogy lenyúztam a sáros, piszkos csizmát a lábamról, újra jött a zápor. Hát ilyent még haditerületen nem értem meg. Mintha dézsából öntötték volna. Palotabunkerem, pedig sok mindent kibírt idáig, de most oldalt mégis beázott.
Ahogy kinézek az ablakon, látom az egyik ruszki varrógépet. Ez sem történt meg, hogy ez a kis vacak megijedt volna valamitől. Most azonban a tó és köztünk olyan viharos záporba jutott, hogy azt gondoltam, éppen miránk esik. Azt a táncot, amit ez lejtett! Láthatóan nehezen fordult meg, ma nem is jött többször.
Késő este nagy zörgéssel befutott a postaautó. Az én nevemet is kiáltották. Tóthék írtak. Mondhatom, ilyen tartalmas, intelligens levelet ritkán olvastam. Pista feleségéről mindig Arisztidünk húga, Anni jut eszembe. Ők ketten a legintelligensebbek, legjobb szívűek, akiket ismerek. Most is nagyon örültem ennek a levélnek, mert őszinte szeretetből fakadt. Karlné többször mondta, hogy Tóthéknak nagyon sokat jelentek. Sokszor emlegetik, hogy mennyire örülnek, hogy a gyermekkori ismeretséget - ha nagy kihagyással is - de felújíthatták. Azóta valóban úgy érzem, igazán közel vannak hozzám. Magam is hálás vagyok Eriknek, hogy 1940. szilveszterén összehozott bennünket.

 

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel, hogy velünk tartottak az Inter arma caritas mai adásában is. Az anyagok elkészítésében közreműködött a Zrínyi Katonai Filmstúdió. A munkatársak nevében is megköszönöm a figyelmüket és kívánok tartalmas rádiózást, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották, Nagy Szent Vazul gondolataival búcsúzom.

„Ne kapaszkodjál a múlandó dolgokba, mintha örökkévalók lennének, és meg ne vesd az örök dolgokat, mintha múlandók volnának. Akit megragadott az Isten, mindig vágyódik utána. Aki az előtte álló pályára, vagyis a jövőre tekint, lélekben mindig fiatal marad.”

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2016, augusztus 3