Rádióműsor - 2016. augusztus 10. - 171. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2016. augusztus 10-ei műsor (171. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/58655

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 171. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„A magyar vér olyan nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy ónunk kell minden cseppjét. A legázolt bilincsbe ver Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben” – írta Albert Camus, gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunk válogatás, kívánok önöknek tartalmas perceket!

 

Bozó Tibor dandártábornok az egyik díjazottja a Katolikus Tábori Püspökség által alapított Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett elismerésnek.

Berta Tibor ezredes, általános helynök

- A Katolikus Tábori Püspökség, a Katonai Ordinariátus alapított egy elismerést, amit Kapisztrán Szent Jánosról, Hunyadi János kedves barátjáról, ferences szerzetesről neveztünk el. Ennek az elismerésnek a bronz érdemérmét ebben az évben, a tábori lelkészek javaslatai alapján Bozó Tibor dandártábornok úrnak adományozza Bíró László tábori püspök úr. Támogatást kaptunk mindig tábornok úrtól a különböző eseményeinkhez, programjainkhoz vagy a tábori lelkészek munkájához, amit ez az elismerés próbál valamiképpen honorálni.

Bozó Tibor dandártábornok, MH Altiszti Akadémia parancsnok

- Annak idején egy mélyen vallásos katolikus családba születtem, ahol édesanyám volt az a vallási vezető, aki bennünket fiúkat, mindig arra sarkallt, hogy a templom, az esti imádság mennyire fontos. Aztán úgy alakult az életem, hogy egy kicsit távol kerültem ettől, mert abban az időben a vasfüggöny mögött a katonának ezt kellett tennie. A rendszerváltás után, amikor Tibor atyáék is megjelentek nálunk, az azért engem jó érzéssel töltött el. Nyilvánvalóan visszatalált az ember és ennek egyik megnyilvánulási formája volt az, amikor a 108-as Lövészdandárnál, mint dandárparancsok-helyettes feladatot kaptam arra, hogy a dandárnál is alakítsuk ki az imatermet. Meghatódva néztem ezt az érmet, a hitem megvan ehhez. Nagyon-nagyon jól esett, hogy püspök atya gondolt rám és odaítélték nekem ezt a nagyon szép kitüntetést.

A vasfüggöny mögötti kimaradt idővel, hogyan lehet elszámolni?

- Az irodám most már lassan olyan, mint egy múzeum, és innen kezdem. Azok az ereklyék, amik itt vannak mellettünk, ez is én vagyok. Én vagyok a kiváló zászlóaljparancsnok, én vagyok a kiváló századparancsnok, én vagyok a kiváló szakaszparancsnok. Ez is én vagyok a vasfüggöny mögött. Egy egységet kell teremteni és én úgy gondolom, hogy ebben nekem megvan a lelki harmóniám, mert helyén tudom kezelni ezeket a dolgokat. A vasfüggöny mögötti Bozó Tibor, a katona, az is én voltam, én voltam Bozó Tibor, a kiváló atléta, én voltam gyerekként Bozó Tibor, a hívő katolikus és most én vagyok Bozó Tibor, a hívő tábornok. Ez egy egységet képez, én úgy gondolom.

Mi az, ami kimaradt és még mindig nem sikerült behozni?

- Az idő.

Az akkor azt jelenti, hogy nem lehet behozni semmit sem?

- Így van. Már visszafelé nem tudok tenni azért, mert ember vagyok, emberi dimenzióban élek, emberként gondolkodom.

 

Töredék

Ólomlábakon kullognak a percek, s mintha az idő széles mosollyal bámulna bele az összekuporodott férfi szemébe, kit a magány a két karjába fon. A lehelet sem hallik, s az idő kitárulkozva egy pillanatra elszendergett az amúgy zajos hétköznapon. A férfialak meggörnyed egy pillanatra, halk sóhaj hagyja el, mozdulatában még árnyéka sem nyújt csendes útitársat. Gondolatban őszinte szempárra tekint, bíztató mosolyra lel, szinte érzi a bátorító vállon veregetést, majd határozott szavakat hallani, serkent, buzdít, célt mutat. Már szinte lép is egyet előre, majd az égre néz, lelke ragyog vissza reá, majd határozott kéz ragadja el. Összefogva minden könnyebbnek tűnik. Vasakarat edzi kitartásukat már a csúcson tekintenek alá, könnyű is volt meg már nem is, s mit számít az a sok elmaradt hegyekként magasodott akadály? Nem számít semmi sem. A megélt percek, órák, napok, hónapok az örökkévalóságig beleékelték magukat a csúcsra állított imbolygó jelen tolakodóan dübörgő mindennapjaiba. Az emlékek. Ezek maradtak csupán. Azok csak az övéi. Így csak az övéi. Most üres minden odakünn, s kiveszett legbelül. Ólomlábakon kullognak a percek, s az idő széles mosollyal egyre csak bámul, csak bámul a férfi szemébe, kit a magány nem ereszt. Azután karját kinyújtja, keze a feszületen megnyugszik, s csókot lehel a fehérmárvány sírkőbe zárt fényképre.

 

A következőkben két házaspárt hallanak majd, még a Családerősítő Hétvégén beszélgettem velük. Az egyik házaspár tagjai igen fiatalok, most kezdték közös életüket nemrégiben, a másik házaspár azonban már a sok éves tapasztalatot osztják meg hallgatóinkkal.

Varga Krisztián és Varga Veronika

- Mindennapi rohanó világunkban nincsen elég idő arra, hogy elcsendesedjünk akár egyénileg, akár a házastársunkkal és közösen vezetve egy püspök atyával, egy témakörben átbeszélni például a családon belüli kommunikáció szükségességét. Azt gondolom, hogy ez a másfél nap, amit itt tölthettünk Balatonkenesén, ez pont erre volt jó, hogy egy kicsit elcsendesedhettünk, egy kicsit magunk lehettünk mind a házastársunkkal, mind a közösséggel, akik itt ma részt vettek.

- Folyamatosan alakul a kapcsolatunk és mindig megbeszéljük a következő kérdéseket, teendőket. Rendszeresen beszélgetünk, nap mint nap, tehát erre próbálunk azért odafigyelni. Végül is ez volt ennek a hétvégének a mondanivalója, hogy beszéljük meg a dolgokat. Mi próbáljuk is ezt tenni.

A fiatalok körében nem annyira „divatos” a házasság, az hogy házasságot kössenek az nem annyira követendő példa. Talán az élettársi viszony az, ami a vezető szerepet átvette a fiatalok körében.

- Én azt gondolom, hogy a házasság egy döntés, egy tudatosság. Nagyon sokan a korosztályunkból megpróbálják elodázni a döntést, hiszen nap-nap után élnek, a fontos, hogy jól érezzék magukat, és kvázi ha nem hozzák meg azt a döntést, amit szüleink, nagyszüleink meghoztak, akkor lehet, hogy sokkal könnyebben tudnak alakítani azon a helyzeten, hogyha valami nem tetszik számukra. Nagyon nehéz meghozni a döntést én azt gondolom, de ha meghozza az ember azt a döntést, hogy igen, ő az a személy, akivel neki indul a közös életnek, a családalapításnak, akkor utána sokkal könnyebb, bizonyos mederben zajlik az élet, meg vannak határozva azok a keretek, amiket közösen határoznak meg. Azt gondolom, hogy ez könnyebben viszi az embert az élete útján.

Felelősség kérdése vagy a bizonytalanságé?

- Az hogy élettársi kapcsolat? Szerintem felelősség hiány, mert a mai életben nem vállalunk felelősséget és félünk. Valahol tényleg bizonytalanság is, mert csak a szüleink házasságát ismerjük, és amibe belépünk, az a saját házasságunk. Nyilván saját magunk alakítjuk az életet közösen és ez egy teljesen új dolog számunkra. Nehéz meghozni ténylegesen ezt a döntést, tehát csatlakoznék ehhez, de az elköteleződés valahol egy biztonságot is nyújt, ezt ne felejtsük el.

Önök számára mit jelent a jó kapcsolat fogalma?

- A jó kapcsolat fogalma azt jelenti számunkra, hogy mi egy család vagyunk, ahol én számíthatok a feleségemre, a feleségem számíthat rám, közösen hozzuk a döntéseket és közösen haladunk az úton, ami az életünk.

- Ugyanezt gondolom, tehát fontos, hogy számíthatok a másikra, mellettem áll jóban és rosszban egyaránt.

Másik olyan sarkalatos ponthoz érkeztünk, hogy a kapcsolatok még ha létre is jönnek, ott a másik kulcsfontosságú dolog, hogy a gyerekvállalást tekintve hogyan és miképpen tekintenek a jövőbe a fiatalok?

- Gyermekeket szeretnénk és ez a hétvége arra is alkalmas, hogy jobban megszilárdítsuk a kapcsolatunkat, mert azért azt látjuk, hogy a gyermekek érkezése megváltoztatja a család szerkezetét. Próbálunk felkészülni a gyermekek érkezésére.

- A család abból is áll, hogy gyermekek vannak benne és azt gondolom, ahhoz, hogy egy ember, egy család kiteljesedjen, mindenképpen gyermekvállalásra, gyermekekre van szükség. Visszatérve ahhoz a gondolathoz, hogy vállalnak-e a fiatalok ma döntéseket? Én azt látom, úgy állnak hozzá nagyon sokan az én baráti körömben, hogy együtt vannak az élettársukkal, és majd ha jön a gyerek, akkor elveszi a gyermeke anyját feleségül. Kvázi úgy születnek házasságok, hogy már jön a közös gyermek, így terelik egy közös mederbe ezt az egészet. Nem előbb születik meg a döntés, hogy szeretnék valakivel házasságot kötni és utána vállalunk gyermeket, hanem ez fordítva történik.

Albert Dezső és Albert Dezsőné Zsuzsa

- A Veszprém megyei családpasztoráción belül működik egy nagyon jó rendszer, amivel családtáborokban, lelki napokon, egyéb ilyen rendezvényeken részt szoktunk venni.

- Mindig szükséges, hogy a házasságot építsük. Naponta meg kell erősödnünk, egymásra kell figyelni és folyamatosan mélyíteni kell a házasságot.

- Mint ahogyan a feleségem is mondta, a sátán nagyon erősen tud támadni és az embereket egy ilyen fogyasztói társadalomban nagyon el tudja vinni, lila ködöt varázsol az emberekbe. Az ember nagyon befolyásolható lesz a reklámok, újságok és a média által.

Mi jelenti önök számára azt, hogy a családi kötelék az erős maradjon?

- Én úgy érzem, hogy a kettőnk kapcsolata. Ez alapoz meg a mi családunkban mindent.

Nagymamám mondta mindig azt, hogy egy család milyen erős, tulajdonképpen nagyobb százalékban mindig az anyától, feleségtől függ, mert fontos, hogy hogyan rendezi maga köré a családot, milyen családi események, közös programok vannak. Ennek a felelősségét érzi?

- Igen, természetesen.

Már csak azért is gondolok itt arra, mert meg kell felelni, mint feleség, mint családanya, mint egy dolgozó nő. Hogyan lehet ezt egyensúlyban tartani?

- Nagyon nehéz ez a feladat a mai világban és szerintem nagyon fontos, hogy a feleségnek az Isten-kapcsolata meglegyen, a személyes Isten-kapcsolatból táplálkozzon. Fontos, hogy tudjon önzetlen lenni és a családjáért éljen.

- Próbálunk minél többet besegíteni a házimunkában, a ház körüli munkákban, mivel családi házban lakunk és mindenféle dolgot elosztunk magunk között. Mindenkinek megvan a saját szerepe, hogy a feleségemet minél jobban kíméljük ezektől a dolgoktól.

Jut-e elég idő a családra akkor, amikor a hivatásában is száz százalékosan kell teljesítenie az embernek? Ez sem egy egyszerű dolog...

- Valóban nem egyszerű dolgok ez sem. Nálam az játszik szerepet, hogy felállítok magamban mindig egy lényegi sorrendet. Naponta mindig megtervezem, beosztom a saját időmet, és az az napi legfontosabb feladatokat mindig próbálom végrehajtani.

Milyen pluszt adott esetleg a mostani hétvége?

- Azon kívül, hogy nagyon jó előadásokat hallottunk püspök atyától, a mostani hétvégén több katonát és kollégát is megismerhettem. Megismertük az ő problémáikat és ez a mi problémánkkal összehasonlítva egy bizonyos fokú erősödést is ad, hiszen más családoknál is ugyanúgy megvannak a problémák a tinédzser fiatalokkal, gyermekekkel.

- Eddig is sok hasonló dolgot hallottunk, de nem árt újra megerősödni ezekben, hogy tudjuk tovább a házasságunkat építeni.

 

Köszönöm figyelmüket, remélem tartalmasnak ítélték mai adásunkat. Egy hét múlva találkozunk ismét, akkor is tartsanak velünk! Köszöni figyelmüket a szerkesztő, Fodor Endre, bibliai idézettel búcsúzom és kívánok további tartalmas rádiózást!

„A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2016, augusztus 10