Rádióműsor - 2016. október 12. - 179. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2016. október 12-ei műsor (179. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/59792

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 179. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Szabadíts meg minket Uram, a gyűlölködéstől, a kitartás hiányától! Segíts minket Uram, hogy a jó győzzön, és ne a gonosz; az igazság, és ne a hamisság; az erő és ne az erőszak; a szeretet, ne pedig a gyűlölet; a józanság és ne az indulatok; a megfontolás, ne a kapkodás; az okosság, ne az ostobaság; a szorgalom, ne az irigység; a tehetség győzzön és ne a könyöklés; a békesség és ne az ellenségeskedés! Ámen.” - A hazáért mondott imának soraival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják. 

Mai adásunkban az Aradi vértanúk megemlékezésről hallanak majd beszédet, és beszámolunk a Családerősítő Hétvégéről, az ott készült interjúinkat adjuk közre.

 

A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség az Aradi vértanúkra emlékezett. A következő percekben a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben elmondott miniszteri beszédet, Dr. Simicskó István gondolatait hallják.

- A világosi fegyverletétel utáni megtorlás csak még inkább összekovácsolta a nemzetünket. A legnagyobb szigort várta el Ferenc József Haynautól. Kivégezték, bebörtönözték, emigrációba kényszerítették a magyar politikai, katonai elit jelentős részét, de a magyar szívekben még erősebb lett a szabadság és a függetlenség iránti vágy. Arad egyik tanúsága, hogy nincs az a hadsereg, nincs az a megtorlás, nincs az az idegen hatalom, amely útját állhatná nemzeti törekvéseinknek. Évekig, évtizedekig, sokszor évszázadokig kellett várnunk, de sosem adták fel őseink. Sokszor gyermekeik, unokáik, dédunokáik tudták a reményt, az álmokat valóra váltani, a szabadságot és a függetlenséget kivívni. Talán az egész világon nincs még egy olyan nemzet, amely oly makacsul küzdene a megmaradásáért, mint mi magyarok. Ugyan leverték a forradalmunkat és szabadságharcunkat, de ez egyben egy nemzetnek a születését is jelentette. Azonban volt ennek a Magyar Honvédségnek akkor is egy igazi titkos fegyvere. Ez a titkos fegyver nem volt más, mint a hazaszeretet, amely igen magas fokon és igen magas lángon égett. Minden józan számítást felül tudott írni, szabadságvágy párosult a rendíthetetlen bátorsággal. Mindig is fontos volt a történelmünkben a magyar katonák képessége. A Magyar Honvédség egy erős Magyar Honvédség ma is Magyarország, a magyar államiságunknak fontos tartópillére.

 

Ismét megrendezte a katonacsaládoknak, honvédségi dolgozóknak, házaspároknak a Családerősítő Hétvégét a Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspöksége Balatonakarattyán, a honvédüdülőben. Az ott készült interjúinkat hallják, a riporter Sándor-Singer Éva.

Bíró László katolikus tábori püspök

- Családreferens püspök vagyok már 20 esztendeje a püspöki kar részéről és olyan szomorú lenne, ha ahol a főállásom van, ott nem törődnék kifejezetten, direkt módon a családokkal. Ez adta a gondolatot, hogy egy sajátos elnevezéssel „Házasság és Családerősítő Hétvége” tartsunk egy hétvégét kifejezetten házaspároknak. Van egy másik kezdeményezésünk is, amikor nem föltétlen a házasokat próbáljuk megszólítani a honvédségen belül. Nagyon lassú építkezés ez. A mai evangélium éppen Jézusnak mustármagról szóló beszéde volt. A mustármag örömét éljük meg itt a honvédségnél, lassú-lassú építkezéssel. De nagyon boldog vagyok, mert ez az ötödik összejövetelünk Balatonakarattyán és kialakult egy mag, amely már tudja, miért jön, akarja azt, amiért jön és ez a hordozó mag lassan kialakítja ezt a Házasság és Családerősítő Hétvégét. Ez volt az ez évi jubileumunk öröme számomra.

A katonáknál talán éppen a szolgálatuk miatt sokkal fontosabb kérdés ez.

- Kevesen tudják sajnos az országban, hogy miközben tényleg a hazát védik a határon, sok-sok megpróbáltatás, küzdelem között élnek. Bár az ellátásuk a katonáknak jó, mégis a családjuktól távol vannak ilyenkor (a külföldi misszióban lévők hat hónapra vannak távol családjuktól) és ez nagyon nagy szenvedés nekik. Nagyon fontos a kinti szolgálatban a lelkész jelenléte és most a Családerősítő Hétvégén is vannak, akik direkt a határtól jöttek ide, vagy külföldi misszióból érkeztek vissza. Biztos, hogy egészen más lélekkel tudják hallgatni az ilyen családerősítő üzeneteket, mint akik tespedten, ahogyan a pápánk mondja, díványkereszténységet élnek.

Milyen témákat érintettek a három nap alatt?

- Bevezető témánk éppen a megnyílást akarta szolgálni. A pápának ezt a gondolatát a krakkói ifjúsági találkozóból próbáltam közelebb hozni, hogy ne a díványboldogságot keressük, hanem induljunk el. Ne engedjük, hogy lebutuljunk, hogy közönyösek legyünk, hogy irányítható emberek legyünk, hanem hogy legyen saját értékrendünk, saját világunk. Ebben akart ez a hétvége erősíteni bennünket. Aztán az Irgalmasság éve lévén arról beszéltünk, hogy hogyan néz ki az irgalmasság a családban, hogy az irgalmasság az nem gyengeség, hanem erő, hogy az irgalmassággal nem létrehozunk egy lustaságot magunk körül, hanem éppen megindítjuk az embertársainkat családon belül is a megbocsátás lelkületére. Aztán nyilván szóba került a mostani válság, amiben Európa leledzik. Az értékek hiánya, az értékek vesztése miatt egy szétesettség, egy egymással szembenállás tapasztalható. Csak úgy tudunk ezen túllépni, hogyha nagyon szilárd, világos értékrendje van egy társadalomnak és ezt kell szolgálni nekünk, elkötelezett keresztényeknek.

Vetettek fel életükből saját problémát a katonák, és ha igen, hogyan lehet ezt segíteni, hogyan lehet ezt orvosolni?

- Tulajdonképpen ezen a beszélgetésen én nem is vagyok ott. Maguk között beszélgetnek, és ott jönnek elő ezek a személyes jellegű problémák. Érdekes, hogy egy mellékmondatban szó esett a gyengédségről és legerősebben ez érintette meg ezeket a házaspárokat, akikkel együtt voltam, hogy bizony mennyire el tud felejtődni a házasságban vagy a szülő-gyermek kapcsolatban is a gyengédség. Az egész házasságnak az a lényege, hogy egymás öröme és boldogsága legyünk. Van egy szlogen, ami azt mondja, ha azért kötsz házasságot, mert boldog akarsz lenni, ne kössed azt, mert úgysem leszel boldog. Nyilván nem a házasságról akarja lebeszélni az embereket, hanem arra akarja rávezetni őket, hogy egymás boldogságának a keresésében találja meg ki-ki a maga boldogságát. Az ember így van megalkotva, hogy a „te” által tud boldog lenni, kibontakozni az „én” és azt gondolom, hogy a gyengédség az ebbe a kategóriába tartozik, amikor valaki fölfedezi, hogy a másik öröme kell folyamatosan lennem.

Hogyan lehet úgy a család egységét megtartani, hogy tényleg máshol szolgál az ember, sokszor egyedül van. Ezredes úr is említette, hogy az otthon maradt házastárson van ilyenkor nagy teher. Mi ennek a titka, mivel lehet ezt mégis erőssé tenni?

- Én azt gondolom, hogy az egészséges házasságok szépen teszik ezt, tehát a távolság ellenére is a kommunikációnak nagyon sokféle formája van. Ez a távollét erősítheti a lelki kommunikáció síkját, ami nélkül igazából nincsen boldog házasság. Néha az a szomorú tapasztalatom, hogy amikor a hosszan tartó külszolgálat miatt egy házasság szétesik, akkor semmi más nem történik, mint a már megromlott házasság sorsa pecsételődik meg és kerül a felszínre. A kommunikációnak vannak különböző módjai és tényleg a honvédség erre odafigyel és segíti a házaspárokat, ha az a házasság igényli a kommunikációt. A baj ott van, ahol már az igény veszett el.

Azt mondta püspök atya, hogy ezt az ötödik találkozó. Mik a visszajelzések?

- Éppen mikor kezdtük ezt a mostani találkozónkat, kérdeztem, hogy mit élnek meg ebben az együttlétben? Legtöbben azt élik meg, hogy egy olyan dimenzióban vagyunk együtt, amivel nem tudnak foglalkozni odahaza. Az elcsendesedés objektíve, az egymással való találkozás kegyelme, ezek mind-mind ajándékai ennek az együttlétnek és egy olyan nyelven hallanak igazságokat, amiket ők nem szoktak használni maguk között. Tehát van egy újdonsága ennek a beszélgetésnek, egy más dimenziója, egy más síkja kerül előtérbe az életnek.

 

Miért tartotta fontosnak, hogy eljöjjön a Tábori Lelkészi Szolgálat Házasság és Családerősítő Hétvégéjére?

- Egyrészt maga a keresztény hitem az, ami inspirált. Másrészt minden ember életében, főleg a munkahelyeken előfordul bizonyos stresszhelyzet, amit le kell vezetni és igazából néha az embernek a lelki békéjét is helyre kell tenni, rendezni a családdal, munkatársaival való kapcsolatát, amivel párhuzamosan természetszerűleg az Istennel való kapcsolatát is rendbe kell rakni. Erre ez a hétvége nagyon jó volt. Első alkalommal a tavalyi évben voltam itt és a találkozó hangulata volt az, ami meghatározta azt, hogy nekem a következő alkalommal is el kell ide jönnöm. A három napos program beszélgetései, amit ebből leszűrtünk, tehát megtalálva azt, hogy mások hasonló problémákkal, élethelyzetekkel küzdenek, mint amivel mi magunk is a családon belül, ezt végig lehetett beszélni, ki lehetett beszélni. Talán ebben látom a legnagyobb jelentőségét annak, hogy érdemes volt eljönni, és amit adott nekem ez a találkozó.

A katonákat folyamatosan áthelyezik, máshová vezénylik őket. Jobban oda kell figyelni a házasság és család összetartására?

- Mindenképpen és elsősorban az otthon maradt házastársra hárul ilyenkor a nagyobb teher. Bár a sorsom nem vitt rá, hogy külszolgálatot teljesítsek, de itthon elég sokat voltam távol, elég sok helyőrségben szolgáltam és hetekig ingáztam. Mindenképp az otthon maradt házastársnak a család nevelésében, összetartásában nagyobb szerepe van, de amikor hazamegy az ember hétvégén, ugyanúgy ki kell vennie a részét, foglalkozni kell a családdal, mintha ki se szakadt volna ebből a légkörből.

Katonáknál én azt vettem észre, hogy nem nagyon merik vállalni a hitüket. 

- Talán tegnapelőtt került szóba, hogy a katonák fölvállalják-e hitüket és mennek-e egyenruhában egyházi rendezvényre? Nekem ez nagyon fontos. Úgy látom, nagyon sokan nem beszélnek, nem mutatják nyíltan, hogy ők vallásos emberek és még azt is kerülik, hogy egyenruhában megjelenjenek valamilyen egyházi szertartáson, rendezvényen. Én úgy gondolom, hogy annak is üzenet értéke van, hogyha az ember egyenruhában jelenik meg egy rendezvényen, annak is üzenete van, ha nem, és negatív üzenetnek tartom azt, hogyha az ember hivalkodásból, fölöslegesen jelenik meg néha egyházi szertartáson.

- Erre a Családerősítő Hétvégére azért jöttünk már el negyedik alkalommal, mert tanúságokat tudunk leszűrni a dolgokból. Nekem még lesz egy kis idő, egy-két nap, mire fel tudom dolgozni magamban, hogy tulajdonképpen milyen sok hasznos információt is kaptunk úgy püspök úrtól, mint az egymás közti délutáni és esti beszélgetésekből. Sok információt tudunk egymással cserélni, amit most és a későbbiekben is a családban, a gyerekek által sokrétűen tudunk majd hasznosítani úgy érzem. Eddig is sok hasznát vettük az itteni beszélgetéseknek.

Mik a gondok általában a katonacsaládoknál?

- Én több alkalommal is voltam misszióban, elmondhatom, hogy eléggé nagy próbatétel. Nemcsak nekünk, katonáknak, hanem az itthon maradt feleségeknek és gyerekeknek. Ezt a távolságot leküzdeni, ami közöttünk kialakul, függetlenül attól, hogy az internet segítségével most már azért majdnem hogy napi kapcsolatban tudtunk lenni a családdal, ennek ellenére is, aki itthon marad, annak nagyobb próbatétel, mint a katonáknak.

Mi volt a titka, hogy ilyen szépen megmaradt a házasság, szépen megmaradt a család, mert azért ez egy folyamatos küzdelem?

- Igen, szerintem nagyfokú türelmet igényel mind a két oldalról, úgy a gyerekek és az édesanya, mind a mi részünkről is. Fontos az egyetértés és a harmónia megőrzése, hogy együtt tudjunk a gyerekek irányába és egymás között is kommunikálni.

Egymással is meg tudjátok beszélni ezen a találkozón a problémákat, tehát szó esik arról, hogy nálatok mi a probléma, ti ezt vagy azt, hogyan oldjátok meg?

- Igen, természetesen folyamatosan beszélgetünk egymással. Tegnap is még késő estig beszélgettünk, kinek kisebb, kinek nagyobb gyermekeiről. Itt nagyobb fokú eszmecserék folynak, hogy s mint alakítjuk őket, a többiek hogyan látják a kérdést. Vannak viták is, de a célt látjuk, hogy a családot mindenképpen együtt kell tartani, ne legyen válás és különböző olyan problémák, amik adódnak ilyen helyzetekből. 

 

Kellemes rádiózást kívánok valamennyiüknek, egy hét múlva jelentkezünk újabb riportokkal. Megköszönöm a figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

„Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején. Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkoron dicsőséges és áldott Szűz. – Mi asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk, engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Ámen.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2016, október 12