Rádióműsor - 2016. október 19. - 180. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2016. október 19-ei műsor (180. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/59925

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 180. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Csak a vér s csak a nyelv tudja összetartani az embereket, s a közös múlt emléke. Ha ez megszűnik, fölbomlik a világ.” – Wass Albert szavaival, gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Mai adásunkban magyar-francia huszártalálkozóról számolunk be önöknek s egy pici történelmi áttekintést csempészünk mai műsorunkba.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

 

Magyar-francia huszártalálkozóról számolunk be a következő percekben, a Zrínyi Katonai Filmstúdió tudósításában.

A múlt és a jelen huszárjai találkoztak a francia hadsereg három alakulatánál. A történelemidéző eseményre a Ludovika Huszár Díszszakasz négy tagja és a Légierő Zenekar Szolnok négy katonazenésze alkotta delegáció utazott ki Ádám Barnabás ezredes, a 32. Nemzeti Honvéd Díszegység parancsnoka vezetésével.

Ádám Barnabás ezredes, 32. Nemzeti Honvéd Díszegység parancsnok

- Megtapasztaltuk a huszárszívet élőben, azt a vendégszeretetet, azt a fegyverbarátságot, amely tulajdonképpen összeköt a világon bármely hadseregben szolgáló huszártisztet. Ezt többször is volt élményem megtapasztalni műveleti területen, de itt Franciaországban, a valóságban nagyon lélekemelő volt. 

A francia hadseregben három olyan ezred is létezik, amelyik büszkén és méltán viseli a huszár megnevezést. Ezen alakulatok története magyar eredetre tekint vissza, hiszen a fegyvernemet a Rákóczi szabadságharc leverése után Európában szétszéledő magyar huszártisztek alapították meg XV. Lajos király Franciaországában. A magyar hagyományok ápolása ezen alakulatoknál ma is tetten érhető. Például pusztán tradícióból az aktív állományban mindig van legalább egy katona, aki beszél magyarul, de a magyar egyenruhákról jól ismert vitézkötés is visszatérő motívum az ezredek különböző jelképeiben. A magyarországi történelemidéző csoport először a német határ melletti Haguenauba utazott, ugyanis itt található a II. Huszárezred. Az alakulat alaprendeltetése a harcérintkezés nélküli felderítés és információgyűjtés. Az alakulat ünnepélyes zászlófelvonásakor az ezred katonái már a magyar huszárok kíséretében sorakoztak fel. A ceremóniát követően a delegáció tagjai megismerhették az ezred történetét és jelenkori kihívásait. A prezentációt követően pedig közelebbről is szemügyre vehették az itt alkalmazott felszereléseket és járműveket.
Nem messze Haguenautól, Metzben állomásozik a III. Esterházy Huszárezred, amelynek alapítója Esterházy Bálint volt. A szintén felderítő alakulat nagyban különbözik a II. Ezredtől. A nesztelen megfigyelés helyett ugyanis az Esterházy huszárok közvetlen harcérintkezés kezdeményezésével mérik fel az ellenséges csoportok méretét és jellegét. Mielőtt megtekintették volna a magyarok számára leghíresebb Bercsényi Huszárezredet, huszárjaink részt vettek a Yerresben tartott Rákóczi emlékünnepségen is, a fejedelem halálának 281. évfordulóján. A szentmisén Havas István a Brüsszeli Magyar Közösség lelkésze emlékezett meg II. Rákóczi Ferencről.

Havas István lelkész

- Ez egy csodálatos megemlékezés és nagy köszönetet szeretnék mondani a párizsi híveknek, magyar közösségnek illetőleg a yerresieknek, mert már hosszú évtizedek óta tartanak ezek a Bercsényi, Rákóczi megemlékezések. lyen messze földön ápolni nagy fejedelmünknek emlékét - itt nyugszik a szíve a grosboisi kolostorban -, ez egy csodálatos lehetőség és a magyarságot erősítő, összetartó ünnepség. Két üzenetet tartok fontosnak. Az egyik, Istennel a hazáért és a szabadságért, a másik pedig, hogy szűnjenek a köztünk levő viszályok és ellenségeskedések. Rákóczi ezért imádkozott, hogy békesség legyen a magyar szívekben és a magyar emberek között.

II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc leverése és lengyelországi tartózkodása után Franciaországba utazott. Emigrációjának utolsó két évét Yerresben töltötte. A vallás iránti elköteleződése itt olyan erőssé vált, hogy végakaratában úgy rendelkezett, szívét testétől külön, itt Yerresben temessék el. A városban 2010 óta emlékmű is őrzi a fejedelem emlékét, amit a helyiek minden évben meg is koszorúznak. A fejedelem előtt tisztelgő emlékmű koszorúzó ünnepségén Károlyi György, Magyarország franciaországi nagykövete is jelen volt.

Károlyi György nagykövet

- Rákóczi Ferenc a magyar és a francia történelemnek egy kapcsa volt. A mai ünnepség annyiban fontos, hogy ez egy újabb megnyilvánulása az európai értékeknek. Nagyon fontos, hogy Yerres városa ilyen hűségesen és ilyen szép külsőségek mellett ünnepli ezt a megemlékezést már hosszú évek óta.

Az ünnepség után huszárjaink újra útra kerekedtek, ezúttal az I. Bercsényi Huszárezred otthona, a Pireneusok lábánál lévő Tarbes felé véve az irányt. Nevében az első jelző nem véletlen, hiszen valóban ez volt a franciák első saját huszárezrede. Bercsényi László apjának köszönhetően, aki a fejedelem hű tábornoka volt, már 19 évesen II. Rákóczi Ferenc testőrségében szolgált. A szabadságharc leverése után követte fejedelmét Franciaországba, itt érte XV. Lajos király felkérése egy önálló francia huszárezred megalakítására. Az egység alapját a Törökországba száműzött kuruc vitézek alkották. Az ezrednek ma is kiemelkedő helye van a francia hadseregben, igaz, ma már nem lovak hátán, hanem selyemkupolák oltalmában szállnak csatába. A Bercsényi huszárok ma az I. Huszár Ejtőernyős Ezred nevet viselik. Ez az alakulat sokban különbözik a II. és III. ezredektől. Míg azok feladatrendszere a felderítésre koncentrál, addig a Bercsényisek az ellenséges terület mögött ejtőernyővel földet érve veszik föl a harcot a szembenálló féllel. Teszik mindezt különleges kézifegyverekkel, felszerelésekkel és légi úton is könnyen szállítható páncélozott járművekkel. A terbesi laktanya közelében található Európa egyetlen, kifejezetten huszár múzeuma, ahol a francia történelem különböző korszakainak huszáregyenruhái és relikviái fellelhetők. A korabeli és későbbi magyar huszárságra jellemző szabások és díszítések nem a véletlennek köszönhetők. A francia huszárok mai napig büszkén vallják, hogy a magyar huszároktól származnak.

Ádám Barnabás ezredes, 32. Nemzeti Honvéd Díszegység parancsnok

- Tulajdonképpen Franciaország az, amely legprominensebben őrzi a huszártradíciókat ebből a szempontból, hiszen ők nagyon jó példája annak a Rákóczi szabadságharc utáni időszaknak, amikor is a külföldre menekült huszártisztek megalapítottak jó néhány különböző országban lévő huszárezredeket. Lelkemből szólva azt mondom, hogy nagyon jó dolog magyarnak lenni. Egyrészt azért, mert őseink mindent megtettek annak érdekében, hogy azt a huszárszellemet, amely Magyarországon kialakult annak idején, elterjesszék a világban. Nagyon érdekes látni, hogy milyen termékeny talajra hullott az a bizonyos mag, hogy mennyire őrzik a különböző népek, és köztük legkiemeltebben a franciák, azokat a huszártradíciókat, amelyek valamikor lovon, ma pedig különböző harcjárművekkel, akár ejtőernyővel hajtanak végre harcfeladatokat különböző helyeken.

A tradíciók ápolását jól mutatja az is, hogy a Bercsényi huszárok himnusza a mai napig magyarul csendül fel az ezred ünnepnapjain. 

 

Bőzsöny Ferenc folytatja Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

július 19. Szerda

Még mindig itt vagyunk Lipinkiben. Mindenfelé megyek a kisebb-nagyobb együttesekhez. A civil lakosok is igen szeretettel fogadnak. Különösen ott, ahol már nincs pap. Pillanatok alatt összesereglik a falu a misémre. Még prédikálok is keverék német, lengyel, orosz nyelven.
Ahogy ma este végiggondoltam a múlt szombat óta eltelt eseményeket, és szerepemet ezekben a napokban, ismételten megérlelődött bennem az a gondolat, hogy hadbíróság előtt fogom befejezni katonai pályafutásomat. Szegény magyarom, hát azért jöttél ide ki, azért küzdöttél eddig, hogy most néhány ostoba ember lelkiismeretlensége az orosz elé vigyen minden fegyver nélkül? Hol van a felső vezetés, hol van a kémrendszer, hol az az összeköttetés, hol van az időre beígért leváltás a vonalban? Napokkal előre tudták, hogy mire készülnek a ruszkik. Minden géppuskásunk a Pripety partján naponta látta a saját szemével a mozgolódásokat odaát. Minden sebesült el is mondta nálunk. Mindannyiszor jelentettem, mindig nagyobb türelmetlenséggel és aggodalommal. Mindig leintettek a hadtest vezérkaránál. Mikor a sebesültjeink adatai meg a saját tapasztalatom vagy talán megérzésem alapján folyton július 20-t mondtam, az egyik ingyenélő honmentő azt javasolta, hogy az akadékoskodó katolikus papot elmeorvos vizsgálja meg, és lehetőleg küldje haza, mert közveszélyes lesz.
Íme, öt napot tévedtem. Hát ők, akik állítólag mindent tudnak és szerveznek, még ennyit sem tudtak volna?
Minden alakulat, amely itt ténfereg körülöttünk, egyöntetűen azt vallja, hogy egyáltalán nem tudtak semmit, hova kell menniök. Mind azt mondja, hogy minden megsemmisült. Ez az utóbbi a németektől származik. Azok pedig az első vonalból hozzák, hogy a megafonok éjjel nappal bömbölik a ruszkik oldaláról: vojna kaputt, Gitler kaputt.
Újra azt híresztelik a németek, hogy Hitler ellen merénylet történt. A tisztikar józan része véget akar vetni a háborúnak, tárgyalni akar az angolokkal és az oroszokkal.
Ez a bizonytalanság onnan származik, hogy mindegyik alakulat a másiknál is látja a pánikot. Kik a legnagyobb rémhír terjesztők? A tisztjeink. A magyar királyi tisztjeink. Akiknek az lenne a kötelességük, hogy a magyar becsületet a végsőkig, életük utolsó percéig védjék. Állítólag erre tettek esküt. A veszély láttára igen sokan rútul, fejvesztetten mentik, nem a fontos, közös holmikat, hanem a rádiótól kezdve a kutyáig minden egyéni felszerelést, vagyonkát.
Ötven féle, egymást keresztező parancs a "mentsük, ami menthető" elv kifejezésére.
Lassan nem fog már a tollam a sok borzalom láttán, a sok szégyenletes cselekedet hallatán. Nem tudok mindent, de megmarad bennem minden, amíg csak élek.
A legnagyobb megbecsülés, hódolat és ki nem fejezhető hála azoknak a névtelen, egyszerű parasztoknak, akik holtan vagy magatehetetlen sebesültként kerültek az oroszok mögé. Ezek az igazi magyarok, nem pedig a nagy hazafi vezetőink.
A legkeletibb erdőnkben elmentem sebesült szállítóval. Sikerült összeszedni egy szakasznyi sebesültet. Orosz is volt köztük. Nem tudták, merre van a saját alakulatuk, találomra mentek. Vagy összeestek a búzában, csalitosban vagy akarattal jöttek át hozzánk. Volt köztük olyan, aki három napig bujkált gennyedő sebével. Szerencse, hogy erős vagyok, el tudtam cipelni a kocsinkig. Belekeveredtem egyik szakaszunk és az oroszok közti területre. Éppen mikor egy oroszt cipeltem valaki rám lőtt, ugyanakkor fölismertek, és rám kiabáltak: Tisztelendő úr, dobja el az Ivánt, és hasaljon le! Mentő ötletem támadt: valóban lehasaltam a szegény orosz sebesülttel. De a gáztáskámban állandóan benne levő vöröskeresztes szalagot jó magasan az oroszok felé fordítottam. Mikor vége lett a géppuskázásnak, úgy fordultam, hogy a kereszt az oroszok felé volt látható. Eddig még sohasem vettem fel ezt a szalagot. Szerencsésen be is vittem a sebesültek közé a kalmük bakát.
Nem hiszem, hogy a doni visszavonuláskor ekkora fejetlenség lett volna. Elhatároztam, hogy elmegyek az ezredeinkhez, mert semmit sem tudok a papjainkról. Semmi összeköttetés sincs. Az alezredes kifejezetten megtiltotta, hogy elmenjek. Igyekszik mindent megtenni, de hasztalan.
Németh Béla tábornokunk szoborszerűen viselkedik. Ha valaki csak egy cseppet is ismeri, tudja, hogy mérhetetlen energiára van szüksége, hogy legyőzze magát ebben a magára maradottságban. Maga készítteti el a terveket, amely vonulás és védekezés is egyaránt. De mivel? Madzagos puskákkal, és darabszám kimért kézigránátokkal? Naponta döglő lovakkal és összetöredező szekerekkel? Ápolónak kiképzett emberekkel és gazdasági beszerzőkkel?Irodistákkal és csicskásokkal?
Este váratlanul ránk talált a hadosztály vezető lelkésze. Ő hozta a legfrissebb híreket. Eszerint mindenki eljött. Csapataink húzódnak visszafelé. Két nap alatt átjöttek a Kobryn -Divin-Jazavnia-Gorniki-Maloryta részen. Ez volt a vezérkar terve. De az oroszok két nappal előbb kényszerítették ránk a visszavonulást. Ennek lett tehát az eredménye ez a pánik.

 

Köszönöm, hogy velünk tartottak, hogy hallgatták műsorunkat. Elköszönök önöktől, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Műsorunkat Wass Albert gondolataival indítottuk, ezzel is zárom azt.

„Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni. Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz. Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit előre szántál magadnak. Mert szépen süt a nap és a szellőnek kellemes, meleg virágszaga van. Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit, csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2016, október 19