Rádióműsor - 2016. október 26. - 181. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2016. október 26-ai műsor (181. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/60097

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 181. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Ismerni a jót könnyebb, mint követni; sőt még az sem nehéz, hogy némelykor jó vagy éppen nemes tettet vigyünk véghez: de egész éltedet meghatározott elv szerént intézve, sohasem tenni mást, mint amit az erkölcsiség kíván; s még akkor sem, midőn haszon, bátorlét, indulat heve vagy szenvedelem ereje másfelé ragad; ezt hívják erénynek.” – Kölcsey Ferenc gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóját ünnepeljük. Éppen ezért a mai műsorunkban egy beszélgetést hallhatnak majd, történészek osztják meg gondolataikat az 56-os eseményekről.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóját ünnepeljük. Ennek kapcsán három történész beszélgetését hallják a következő percekben. Szakály Sándor beszélgetett történész társaival, M. Kiss Sándorral és Horváth Miklóssal. A beszélgetést teljes egészében a honvedelem.hu elektronikus oldalon találják meg.

Szeretnénk most áttekinteni 1956 októberének néhány napját, pontosabban az október 23-28-ig terjedő eseményeket úgy Budapesten, mint vidéken. Azt gondolom, hogy 23-ával egyetértés van mindenkiben, hogy a népfelkelés, forradalom, szabadságharc első napja, amikor elindul valami ebben az országban.

Dr. M. Kiss Sándor történész

- Az kérdés, hogy ki, mit ért forradalom alatt, mert a forradalom az tulajdonképpen egy gyökeres társadalmi változást feltételezne. Amikor Mindszenty hercegprímás mondja, hogy ez nem volt forradalom, akkor egyben azt is próbálja jelezni a maga rendszerén belül, hogy itt gyökeres változások nem történtek. Na, most az, hogy mi történt volna, azt azért nem lehet tudni, mert 56 eléggé sokszínű volt. Pesten lőnek, vidéken proklamációk születnek. Nem lehet az egyik kezemben fegyver, másik kezemben toll. Tehát a szabadságharcos része inkább a fővárosra jellemző, de elindulnak forradalmi változások. Hogy ennek mi lett volna a kifutása azt nem tudjuk, de innentől kezdve a magam részéről én forradalomnak és szabadságharcnak nevezem, mert a szabadságharc abban a pillanatban, amikor a szovjetek beavatkoznak, az már akkor adott.

Október 23-án, ha megnézzük azokat a követeléseket - 14 pontot, 16 pontot, mikor melyiket és miként fogalmazzák meg az egyetemi hallgatók -, ott nekem sokszor olybár tűnik, mintha egy rendszernek a megreformálását kívánnák csak, és nem egy új rendszert, mint amire utalt M. Kiss Sándor, hogy a forradalom az valami nagyobbat akarna. Hogy mi lett belőle az más, de 23-án ezt miként látjuk?

Dr. Horváth Miklós hadtörténész

- Ezt már láthatjuk október 16-án is, hiszen Szegeden megfogalmazzák a követeléseket. De ha október 22-nél maradunk, a Műegyetemi pontokban már vannak olyan követelések, amelyek túlmutatnak a diktatúra határain. Tehát a többpártrendszerű szabad választások teljességgel a diktatúra lebontását követően következhetnek be. Vagy a szovjet csapatok távozásának a követelése lehetővé tette volna azt, hogy Magyarország egy többpártrendszer választásokon eldönthesse, hogy milyen irányba kíván továbblépni. A szólásszabadság, sajtószabadság szintén a diktatúra lebontását segítették, hiszen a Petőfi Köri ülések is nagyon komolyan kikezdték a diktatúra intézményét. Tehát, ha ebbe nem szól bele Szovjetunió illetve a Szovjetunió által megbízott helyi hatalom nem tudja megakadályozni, akkor itt sokkal nagyobb változások következhettek volna be. 

Itt a hatalomnál nagyon érdekes, mert október 23-án egy követelés Nagy Imrének a kormányba emelése vagy miniszterelnökké választása és október 23-án este Nagy Imrének a megjelenése az országházban nagyon sajátos. Legalábbis az emlékezésekben ezt olvassa az ember, hogy elvtársaknak szólítja az ott lévő tömeget és ott erre más a reagálás. Nagy sajátos a helyzete, szerepe szerintem az említett október 28-i időszakig.

Dr. M. Kiss Sándor történész

- Mire készültek Nagy Imréék? Egy hatalomátvételre, ez nem kérdés. És mit akartak? Egy rendszerkorrekciót. Tehát azért az más dolog. Én itt elgondolkodnék azon, hogy mi a korrekciós és a forradalom közötti differencia? Amikor Nagy Imre megszólal és innentől kezdve nem kérdés, hogy miért szólítja a tömeget elvtársaknak, ott, akik körülötte csoportosultak az Orsó utcában, akik ott voltak már a születésnapon, azok egy rendszerkorrekciót akartak, ahol vannak fontos változások. Például a semlegesség kérdése az elvileg felvetődik, de egyáltalán nem mindegy, hogy egy nyugati vagy keleti típusú semlegesség. Itt már viszont a forradalomnak egy nagyon fontos ismérve van, a tulajdonviszonyok kérdése. Egy forradalomnak a leglényege minden esetben, hogy a tulajdonviszonyokban valamifajta változás következzen be. A XX. században nagyon egyértelműen merül fel az a kérdés, most nagyon leszűkítem, hogy állami tulajdon vagy magántulajdon. Itt a diktatúra kérdése, a hatalomgyakorlás kérdése került előtérbe és ez az, ami a forradalomnak az egységét meg fogja adni. Tekintsük most a forradalmat vagy szabadságharcot egy krízisnek, ahol valamit akar a társadalom, az ország és ezt a krízist kezelni kellene. Hogy a hatalom hogy válaszol, az egyben meghatározza azt, hogy a tömeg erre milyen választ ad. És itt van a hiba, hogy a hatalom olyan ostobán kezelte ezt a krízist, hogy semmire nem volt jó válasza.

Dr. Horváth Miklós hadtörténész

- Tulajdonképpen Budapesten a felkelő szabadságharcos csoportok elérik azt, hogy a hatalom meghátrál. Ez 27-28. éjszakáján következik be. Egyszerűen a hatalomnak fogalma sincs arról, hogy milyen erőkkel áll szemben Budapesten. Viszont azt tudja jól a kommunista párt vezetése, hogy újabb és újabb sortüzekkel, az erőszak kiterjesztett alkalmazásával végképp eljátssza a lehetőségét arra, hogy hatalom közelben maradjon.

Dr. M. Kiss Sándor történész

- 1956. október 23-29. között hatvannál több sortűz dördült el az országban és Nagy Imre a miniszterelnök. Mi a Nagy Imre dilemmának a lényege? Nagy Imrét 23-án bekövetelik a hatalomba, így Nagy Imre hatalmának legitimálója a nép. Ezért egyrészt ennek a népnek a bizalmát valamilyen szinten, valamilyen formában meg kéne őrizni. Másrészt itt vannak a szovjet csapatok. Tehát miközben én itt a néppel is kommunikálok, a szovjet csapatok bizalmát sem szabad elveszteni illetve a szovjet hadsereg vagy politikai vezetés bizalmát sem szabad. Innentől kezdve nagyon vigyáznom kell, hogy mit csinálok. Harmadrészt, hogy egyáltalán valamit lépni tudjak, ahhoz viszont az MDP-nek a szélső baloldalát ki kéne iktatni a hatalomból. Miközben Nagy Imre megítélése hullámzó, mert megjelennek a falon „Nagy Imrov” és ehhez hasonló feliratok, 28-ára elérünk oda, hogy nem veszti a el a nép bizalmát, a szovjetek még úgy tűnik, hogy támogatják, mert utána jön egy döntő változás, Gerőéket pedig kintebb rugdalja a hatalomból. Ilyen szempontból a hatalomban is végbemegy egy eltolódás, aminek a vége gyakorlatilag nem a forradalom lenne, hanem megint azt mondom, hogy Nagy Imre és társai által akár a Petőfi Kör által elhatározott korrekció, mert amiről mi itt beszéltünk az inkább a diákság megmozdulása, ahogy Miklós említette Szegedet, a MEFESZ-nek megnyilvánulása. Mi a MEFESZ-szel kevésbé foglalkozunk annyit, mint a Petőfi Körrel, pedig a MEFESZ legalább annyit tett.

Élesen elkülönül vidék és Budapest, amelyre történt már némi utalás, fölvetés? Vagy pedig nem, mert Miklós utalt arra, hogy az első lövések, első halottak nem Budapesten, hanem Debrecenben voltak?

Dr. M. Kiss Sándor történész

- Vidék és Pest között nem volt akkora differencia. Tehát ki, mit tehet? Ha kell, akkor mondjunk például egy vidéki várost és azt hiszem, akkor ezzel minden világossá válik. Itt megint attól függ, hogy a hatalom hogyan reagál. Például Kecskeméten, amit a Gyurkó csinál...

Bocsánat, annyit tegyünk hozzá, hogy akik nézik majd ezt a műsort is értsék, hogy Gyurkó Lajosról van szó, aki a III. Hadtest parancsnoka volt vezérőrnagyként.

Dr. M. Kiss Sándor történész

- III. Hadtest parancsnoka, ahol majdnem polgárháborús helyzetet alakít ki. Ugyanakkor Győrben, ahol szintén kommunista vezetés van, nem ez a folyamat játszódik. Ott a győri katonai, sőt a szovjet vezetés is egy bizonyos időpontig, amíg más parancsot nem kapnak, megpróbál kapcsolatot teremteni a forradalmi szervekkel. Tehát ott más a történet folyása és egészen más például Kecskeméten. 

Dr. Horváth Miklós hadtörténész

- Vidéknek van hatása Budapestre, mondjuk ebből leginkább az közismert, hogy táplálta Budapestet és megmozdult, segítségére sietett. Egymást erősítő folyamatok ezek. Végül is mind a két félnek kell a tevékenysége ahhoz, hogy vagy mint Győrbe kivezénylik a zenekart a laktanya elé és elvonulnak a tüntetők zeneszóra, mert ott olyan habitusú parancsnok volt, vagy mint Gyurkó Lajos, aki minden alkalmat felhasznált arra, hogy erőszakot alkalmazzon. A nép aktivitásától is függ a dolog, meddig akarnak elmenni a céljaik elérésében? Azt akarják, hogy a katonák menjenek harcolni Budapestre? Azt akarják, hogy ha vannak politikai foglyok, akkor kiszabadítsák? Bemegy egy bizottság és megállapítják, hogy nincs vagy betörnek a laktanyába? Vagy pedig fegyvert követelnek, és ezért törnek be. Tehát nagyon sokszínű ez és éppen ezért jelentős eltérések vannak országszerte.

Lenne még egy kérdésem. Azt hiszem, hogy ennek a beszélgetésnek a zárásához lehet, hogy rossz a kérdés. Október 28-ról, egy dátumról beszélünk. Mindenki miniszterelnöke lesz Nagy Imre?

Dr. M. Kiss Sándor történész

- Az, hogy Nagy Imrének itt politikai vetélytársa legyen, tehát országos szinten gondolva vagy azoknak az embereknek, akik megszólalnak és függetlenül attól, hogy mit csináltak 56 előtt, valamifajta tekintélyük van, elképzelhetetlennek tartom, hogy itt valamifajta ellenkormány legyen, mert ugye ez van itt a dolgok mélyében. Egyrészt a személyi állomány hiányában, másrészt a múlt hiányában nem tudom elképzelni. Tehát itt most Nagy Imrét szeretem, nem szeretem ez két különböző ügy, erre nem tudok válaszolni. De, hogy Nagy Imre és a körülötte lévő emberek kulcsfigurák voltak az biztos. Hogyha távolba nézek, egy bizonyos kibontakozás Nagy Imrével megtörténhetett volna, és ez a krízisnek egy harmadik szakasza, amit szintén rosszul kezeltek, hogy oda jutottak a dolgok ahova. Ez a szovjet belátáson múlt, hogy nem vették észre, hogy itt igenis Nagy Imre lehetett volna egy tárgyalópartner, akivel lépésről-lépésre különböző kompromisszumkötések után kialakulhatott volna egy másfajta új történelem.

Tehát gyakorlatilag egy külhatalom, mindenféle jogalapot nélkülözve beavatkozik Magyarország belső ügyeibe, elszúrja azt, amit szeretne megtartani, hogy megmaradjon Magyarország abba a szocialita táborba, ahogy ők gondolják. Pedig talán kis engedményekkel erre lehet lehetősége lett volna. Hogy ezek a kis engedménye később minként módosulnak és mennyiben más 1956. október 28. után a helyzet, mint eddig, azt majd a következő beszélgetésben hallgathatják meg.

Történészek beszélgettek 1956 októberének eseményeiről. Szakály Sándor beszélgetőtársa M. Kiss Sándor és Horváth Miklós volt. 

 

Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását, amelyet ezúttal is Bőzsöny Ferenc tolmácsol önöknek. 

július 19. szerda

A németek között nagy házivizsgálat van. Néhány jó ismerősünk nem tagadja, hogy utálja az egész hitlerizmust és utálja a háborút. Az elmúlt időben sokan elárulták magukat a Hitler elleni merénylettel kapcsolatban. Mindenki tud valamit, de senki sem tud biztosat. Annyi mindenesetre biztos, hogy valami pokolgép szerepelt, és vezérkari tiszt illetve tisztek szervezték az egészet. Egy grófról is rebesgetnek, de nevet nem tudnak mondani. Rögtön hozzáteszik a híradásukhoz, hogy mindent letagadnak, ha megtudják, hogy bárkinek is elmondtuk. Aztán ilyesféle mondattal zárják le a beszélgetést: Már megint nem sikerült. Nyilván a merénylet. Az egész orosz támadást ezzel a merénylettel hozzák összefüggésbe. De hogy hogyan? Arra egyik sem tud felelni.
A partizánok is kíméletlenebbek lettek. Ahogy itt hevenyészve megismerkedem a papokon keresztül egyik-másik partizánnal, mindegyik nagyhümmögve annyit elárul, hogy azt a parancsot kapták: nem lehetnek tekintettel a magyarokra, mert olyan össze-vissza vonulnak a németekkel. Robbantani, robbantani mindenütt és rálőni mindenkire és mindenre. Hát ezt láttuk az elmúlt napokban. Csak a mi kis vacak területünkön a következő esetek történtek. Egyet leírok, de valamennyi hasonló módszerrel ment végbe. Teherautóink a németek után mentek. A robbanások igen megzavarták a nagy hősöket, az emberfeletti embereket. Kevés emberük lévén, elfogadták a falubeliek segítségét. Mint kiderült, azok a régi jól bevált módszert alkalmazták, vagyis a betemetett gödrökbe kisebb-nagyobb tányéraknát helyeztek a köpenyük vagy zubbonyuk alól. Másképpen nem lehet megmagyarázni. Egyszerűen nincs rá idő és mód, hogy más módon csempésszenek az útra, illetve az út betemetett gödreibe aknákat.
Aztán jött az egyik autónk, átment, jött a másik, az is szintén. Aztán egy megrakott 3 tonnás alatt robbant. Így történt öt kocsinknál.
Akkor nagyobb óvatossággal irányítottak bennünket. De csak találomra mutogattak egy-egy helyre, hogy ott is sejtenek aknákat. - Ismét kitessékeltem az én kocsimból mindenkit. Még a sofőrt is. Aztán megcéloztam az előttem levőnek a nyomait. Felkeltettem a tökéletes bánatot, keresztet vetettem, és bizony remegő kézzel, de szerencsésen átvezettem.

 

Köszönöm figyelmüket, adásunkat ismétlésben is hallják majd, de legközelebb, újabb interjúkkal, beszélgetésekkel egy hét múlva jelentkezünk majd. Addig is megköszönöm az önök figyelmét, elköszön önöktől a szerkesztő, Fodor Endre. Kölcsey Ferenc gondolataival indítottam a műsort, azzal is zárom és köszönök el önöktől.

„Az élet fő célja – tett; s tenni magában vagy másokkal együtt senkinek nem lehetetlen. Tehát tégy! S tégy minden jót, ami tőled telik, s mindenütt, hol alkalom nyílik; s hogy minél nagyobb sikerrel tehess, lelkedet eszközökkel gazdagítani szüntelen igyekezzél.”

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség,1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2016, október 26