2016 - Gondolatok a Szeretet Ünnepéről - Kálinger Roland

GONDOLATOK A SZERETET ÜNNEPÉRŐL

Írta: Kálinger Roland őrnagy, tábori lelkész

Megjelent az Altiszti Folyóirat 2016. évi 6. számában

 

Talán a karácsonyfa ragyogása vagy a díszes papírokba csomagolt ajándékok csillogása feledteti el sokakkal a karácsony igazi lényegét és történetét. Ma csak a reklámok, az akciós termékek, a remek ajándékötletek és az ínycsiklandó karácsonyi ételek receptjei foglalkoztatnak sok embert, pedig az első karácsony, réges-rég még nem erről szólt. Járjunk utána, hogy mikor is volt az a „réges-rég”, és kik voltak az első karácsony főszereplői, akiket mára kitúrt a karácsonyfa alól az XBOX és az FHD tévékészülék.

A történészek az idő vonalát egy gyermek születésénél kettéosztották. A születés előtti időt A. C. N.-nek, azaz ante Christus natum-nak, a születés utáni időt P. C. N.-nek, azaz post Christus natum-nak nevezték el, ami nem jelent mást, mint Krisztus születése előtt és Krisztus születése után.

Később, talán azért mert tudományosabbnak tűnt, az „időszámítás előtt és után” kifejezés vált használatossá. Krisztus valóban az időszámítás kezdetén született? Nekünk, ma élő embereknek olyan természetes, hogy ha rátekintünk egy levélre vagy egy iratra és az alján számokat látunk, például 2016. 12. 25., akkor tudjuk, hogy az idei év karácsonyára kell gondolnunk.

Azt, hogy az évek számozását ne a Római Birodalom alapításához kössük, hanem Krisztus születéséhez, egy tudós szerzetesnek, Dionysius Exiguusnak köszönhetjük. Exiguus Dobrudzsában, szkíta családban született, de I. Gelasius pápa hívására viszonylag fi atalon Rómába ment, és hátralévő éveit ott élte le.

Gyűjtő és fordító volt, aki előszeretettel foglalkozott kronológiai kérdésekkel.

Először ő számolta az éveket Jézus Krisztus születésétől. Ehhez Krisztus születését – minimum négy év tévedéssel – Róma alapításának 754. évében határozta meg. Érthető a tévedés, hiszen Dionysius Exiguus a hatodik században élt, és több mint ötszáz évvel azelőtti esemény időpontját próbálta kideríteni. Exiguus Lukács evangéliuma alapján, Jézus megkeresztelkedésének idejéből számolta ki a születési időpontot, abból, hogy Jézus körülbelül harmincéves volt ekkor. Dionysius még Lukács alapján is elszámolta magát, mivel Tiberius 15. uralkodási éve 28–29-re esik, így a születési dátum éve az i. e. 2., vagy i. e. 1., nem az i. sz. 1. Máté evangéliumának eleje alapján azonban Jézus születésekor Heródes még életben volt, ezért Jézusnak a mai időszámításunk előtt négy évvel kellett születnie.

Mai kutatások még korábbra datálják a születés időpontját, de igazából az ősegyház számára, azaz Jézus első követői számára nem bírt jelentőséggel a születés pontos dátuma, sokkal inkább Jézus személye érdekelte őket.

Ki is volt ez a Názáreti Jézus, aki felforgatta az idő járását és megváltoztatta a világot tanításával? Kortársai úgy tekintettek rá, mint Józsefnek, az ácsnak és Máriának a fiára. Követői az Isten fi át, a Második Isteni Személyt látták benne. Mi pedig most arra vagyunk kíváncsiak, hogyan alakult a Betlehemben született kisfi ú élete, ami ünneplésre ad okot nekünk minden karácsonykor.

Ha az édesanya, Mária szemszögéből nézzük Jézus születésének eseményeit, bizony alaposan el lehetett keseredve, hogy olyan körülmények között kellett világra hoznia gyermekét, amelyek enyhén szólva is méltatlanok és nem megfelelők. Augustus császár parancsára népszámlálást tartottak, ezért kellett mindenkinek saját szülőföldjére utaznia. Azonban abban az időben az utazás gyalog, esetleg valamilyen teherhordó állat segítségével történt, és egy várandós nőnek bizony elég megterhelő lehetett. Betlehem akkoriban kis, néhány házból álló falucska volt, lakói nem voltak berendezkedve sok átutazó vendég fogadására, ezért fordulhatott elő, hogy „nem kaptak helyet a szálláson”, és egy barlangistállóban kellett megszállniuk, ahol Mária világra hozta elsőszülött gyermekét, Jézust.

Ha József szemszögéből nézzük a dolgot, ő is nehéz szívvel vihette családját egy istállóba, és biztos nagyon szomorú volt, hogy nem tudja azokat a körülményeket megteremteni, melyek egy várandós kismamának járnának, de József is és Mária is Istentől kap megerősítést, hogy az események az ő terve és akarata szerint történnek. Az első babalátogatók a környékben tanyázó pásztorok voltak, akik égi hírnököktől, angyaloktól kapták a hírt, hogy megszületett az üdvözítő, és megtalálják a közelben, pólyába tekerve, jászolba fektetve. A pásztorok szegényes ajándékokkal érkeztek a kisdedhez és köszöntötték az ember Isten fi át, aki világra jött és vállalta a szegény emberek sorsát és életét. Jézus osztozni szeretne és részt akar venni az életünkben. Úgy akart élni, mint egy a sok ember közül, aki ismeri az emberi élet nehézségeit és örömeit, szépségeit és árnyoldalait.

A következő látogatók a napkeleti bölcsek vagy más nevükön a háromkirályok voltak. Arra, hogy királyok voltak, semmi más jel nem utal, csak a drága, királyi ajándékok, az arany, a tömjén és a mirha. Ők a megváltó Krisztuskirályt köszöntötték a gyermekben, és ezt fejezték ki az ajándékok is. Arany a királynak, tömjén az Isten fiának és mirha a szenvedő megváltónak. Bölcsek voltak, de legalábbis tudós emberek, hiszen csillag vezette őket Heródeshez, kinek az útbaigazítása révén jutottak el Betlehembe a gyermekhez. Figyelmeztetést kaptak, hogy ne térjenek vissza Heródeshez, mert az ártani akar a gyermeknek, ezért más úton kellett hazatérniük. József a gyermek és Mária iránt érzett szeretettől vezérelve úgy dönt (angyali utasítást követve), hogy Heródes király haragja elől, családjával együtt elmenekül egy biztonságos országba, Egyiptomba, ahol nem leselkedik rájuk halálos veszedelem. Így kezdte el a szent család küzdelmes útját járni itt a Földön, így kezdődött el egy gyermek földi élete, aki az Isten fi a és az emberiség megváltója. Dicstelen körülmények közt született, az angyalok mégis dicsőséget énekeltek neki, a szegények között is szegény volt, mégis az Isten gazdagságát hozta el nekünk. Jászlát csak a jószágok lehelete melegítette, mégis ő tüzesíti át szívünket, lelkünket, azóta minden karácsonykor.

Kedves Bajtársam, ha olyan szerencsés vagy, hogy a karácsonyt szeretteiddel töltheted, nagyon becsüld meg ezt az ajándékot! Mert igazi ajándék az együtt töltött idő, és igazi öröm szeretetet adni és kapni.

Kedves Bajtársam, ha a szolgálat kötelessége elszólít a családod mellől, akkor se keseredj el, hiszen a karácsony szerzője, Jézus Krisztus is zord körülmények közt volt kénytelen megszületni. Ő osztozni akart azzal az emberrel, aki karácsonykor fázik, akinek karácsonykor sem jók az életkörülményei, aki szomorú, akit gondok gyötörnek. A karácsony nem magától lesz szép és emlékezetes, bensőséges ünnep, azt mi tudjuk azzá tenni. Dédszüleink a „nagy háború” lövészárkaiban is megünnepelték a karácsonyt. Nem volt ott a gyermek, a feleség, de ott volt a bajtárs, a barát, a sebesült katona, akinek szebbé tudták tenni a karácsonyt egy jó szóval, egy képeslappal vagy egy karácsonyi énekkel, amit szájharmonikával kísértek.

Ma béke van, mégis sok katona gondolkodik azon, hogy vajon a karácsonyt otthon tudja-e tölteni a családjával, vagy a külszolgálat, vagy a határ menti feladatok nem szólítják-e el a karácsonyfa mellől.

Azzal kezdtem írásomat, hogy mi is a karácsony, azaz Jézus születésének pontos dátuma. Most, mikor a befejező sorokon gondolkodom, el szeretnék árulni egy titkot. Karácsony nemcsak december 25-én lehet, hanem akkor is, amikor együtt van a család a karácsonyfánál, amikor hazatér az apa vagy az anya a határról, amikor megérkezik a férj vagy a kedves a misszióból. Nem az ajándék értéke és nagysága a fontos, hanem a szeretet, amivel vásárolták vagy készítették, a törődés, amivel becsomagolták, az izgalom, amivel a fa alá rakták, és az öröm, amit akkor érzünk, amikor a megajándékozott arcán látjuk a mosolyt, szemében pedig a csillogást. Nem a karácsonyt kell ünnepelni, hanem azt, ha együtt van a család. Ha hívők vagyunk, ha nem, egy biztos: a több mint kétezer éve született betlehemi kisdedtől, Jézus Krisztustól olyan csodálatos ajándékot kaptunk, mint a karácsony, mely nem más, mint az Isten emberek iránt érzett szeretete.

Áldott, boldog, békés karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak és családjuknak

Típus: 
Írás
Tartalom dátuma: 
vasárnap, 2016, december 18