Versmondó verseny 2017

2017, október 18
Versmondó verseny 2017

A HM KATOLIKUS TÁBORI PÜSPÖKSÉG X. VERSMONDÓ VERSENYE

 

A HM Katolikus Tábori Püspökség versmondó versenyt hirdet

a HM-MH-ban szolgálatot teljesítő katonák és közalkalmazottak

11-15 éves (2002-2006-ben született) gyermekeinek.

 

A VERSENY DÍJAI: 

I. helyezett:

30000 Ft értékű könyvutalvány valamint meghívást nyer (a honvédségnél szolgáló szülővel együtt) a 2018. évi 60. Nemzetközi Katonai Zarándoklatra Lourdes-ba (2018. május 18-20.)

II. helyezett:

20000 Ft értékű könyvutalvány valamint térítésmentes részvétel a 2018. évi Gyermektáborban (2018. július 07-13.)

III. helyezett:

15000 Ft értékű könyvutalvány valamint térítésmentes részvétel a 2017. évi Gyermektáborban (2018. július 07-13.)

Különdíjak:

Vargha Tamás HM parlamenti államtitkár különdíja,

dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök különdíja,

Baráth Ernő dandártábornok, MH Budapest Helyőrség Dandár parancsnok különdíjai: 3 versenyzőnek személyenként 4-4 darab jegy az Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központ 2018. I. félévi választott előadására,

Bíró László katolikus tábori püspök különdíja.

 

Szavalóversenyükkel a 200 évvel ezelőtt 1817. március 2-án született Arany János előtt tisztelgünk azzal, hogy ebben az évben az első fordulóban kötelező szavalataként egyik versét kell választani az alábbiak közül:

Tetemre hívás;

V. László;

Elégia;

Él-e még az Isten.

 

A verseny második részében az alábbi dalok szövegeit (teljes szöveget lásd. alább) kell elszavalni:

Bereményi Géza: Nagy utazás (Előadó: Presser Gábor)

Bódi László: Csak az emlék marad (Előadó: Republic Együttes)

Bódi László: Adj erőt és adj időt (Előadó: Republic Együttes)

Bódi László: Ha itt lennél velem (Előadó: Republic Együttes)

Bódi László: Ég és föld között (Előadó: Koncz Zsuzsa)

Bródy János: Ha én rózsa volnék (Előadó: Koncz Zsuzsa)

Bródy János: A Kárpáthyék lánya (Előadó: Koncz Zsuzsa)

Bródy János: Szállj fel szabad madár (Előadó: Vikidál Gyula)

Cserháti István-Csiga Sándor: A zöld, a bíbor és a fekete (Előadó: P Mobil Együttes)

Demjén Ferenc: Jöjj vissza vándor (Előadó: Demjén Ferenc)

Demjén Ferenc: Várj míg felkel majd a nap (Előadó: V Moto Rock Együttes)

Horváth Attila: Ahol a lusta folyó (Előadó: Bojtorján együttes)

Horváth Attila: Vigyázz magadra fiam (Előadó: Bojtorján együttes)

Horváth Attila - S.Nagy István: Ha Volna Két Életem (Előadó: Piramis Együttes)

Horváth Attila: Maradj velem (Előadó: Korál Együttes)

Koltay Gábor: Hol vannak a vitézek (Előadó: Kormorán Együttes)

Koltay Gergely: Kell még egy szó (Előadó: Demjén Ferenc)

Kovács Ákos: Minden egyszerű dalban (Előadó: Ákos)

Kovács Ákos: A katona imája (Előadó: Ákos)

Kovács Ákos: Hello (Előadó: Ákos)

Kovács Ákos: Keresem az utam (Előadó: Ákos)

Kovács Ákos: Nagyvárosi angyal (Előadó: Ákos)

Kovács Ákos: Megváltó (Előadó: Ákos)

Krulik Zoltán: Katona sirató (Előadó: Makám Együttes)

Lukács László: Múlik (Előadó: Tankcsapda)

Nyerges Attila: Nélküled (Előadó: Ismerős arcok)

Nyerges Attila: Harminc (Előadó: Ismerős arcok)

Nyerges Attila: A dolog (Előadó: Ismerős arcok)

Spielmann Erika: Vándor (Előadó: Lord együttes)

Varga Mihály: Európa (Előadó: Varga Miklós)

 

A VERSENY HELYSZÍNE: Katolikus Tábori Püspökség Budapest V. kerület Szabadság tér 3.

A VERSENY IDŐPONTJA: 2017. december 04. hétfő 17 óra 30 perc

A JELENTKEZÉS MÓDJA: E-mailben, telefaxon vagy levélben, a kitöltött jelentkezési adatlap megküldésével.

E-mail: ktp@hm.gov.hu

Telefax: (1) 354-16-25; HM fax: (2) 22-696;

Levélcím: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest Szabadság tér 3.

 

A jelentkezési lap innen tölthető le: Jelentkezési lap

 

JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 2017. november 27. hétfő 17.00 óra

 

A ZSŰRI TAGJAI:

Vargha Tamás HM parlamenti államtitkár, a zsűri elnöke,

Kovács Gábor Dénes színészpedagógus, színház- és drámaelmélet tanár,

Körtvélyessy Zsolt Jászai Mari-díjas, érdemes színművész,

Bozó Tibor dandártábornok, MH AA parancsnok,

Bíró László katolikus tábori püspök

 

1. FORDULÓ - Választható kötelező versek:

Arany János:  Tetemre hívás

A radványi sötét erdőben

Halva találták Bárczi Benőt.

Hosszu hegyes tőr ifju szivében;

Ime, bizonyság Isten előtt:

Gyilkos erőszak ölte meg őt!"

 

Kastélyába vitette föl atyja,

Ott letevék a hűs palotán;

Ki se terítteti, meg se mosatja:

Vérben, ahogy volt, nap nap után

Hever egyszerű ravatalán.

 

Állata őrzeni négy alabárdost:

Lélek ez ajtón se be, se ki..."

"Hátha az anyja, szép huga már most

Jönne siratni?" - "Vissza neki;

Jaj, ki parancsom, élve, szegi!"

 

Fojtva, teremről rejti teremre

Halk zokogását asszonyi bú. –

Maga, pecséttel, "hívja tetemre"

Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú:

Legyen a seb vérzése tanú.

 

A palotát fedi fekete posztó,

Déli verőn sem süt oda nap;

Áll a tetemnél tiszti pörosztó,

Gyertya, feszűlet, kánoni pap:

Sárga viaszfényt nyughelye kap.

 

"Jöjjenek ellenségi, ha voltak!"

Jő, kit az apja rendre nevez;

Hiába! nem indul sebe a holtnak

Állva fejénél az, vagy emez:

Gyilkosa hát nem ez... újra nem ez."

 

"Hát ki?..." riad fel Bárczi sötéten,
"Boszulatlan nem foly ez ösi vér;

Ide a gyilkost!... bárha pecsétem

Váddal az önnön szívemig ér:

 Mindenki gyanús nekem, aki él!"

 

"Jöjjenek úgy hát ifju baráti!"

Sorra belépdel sok dalia:

Fáj nekik a hőst véribe' látni,

S nem harc mezején elomlania.

Erre se vérzik Bárczi fia.

 

"Jöjjön az udvar! apraja, nagyja...

Jöjjön elő Bárc, a falu, mind!"

Megkönnyezetlen senki se hagyja,

Kedves urára szánva tekint.

Nem fakad a seb könnyre megint.

 

"Jöjjön az anyja! hajadon húga!"

Künn a leány, már messze, sikolt;

Anyja reárogy, öleli búgva:

Mindre nem érez semmit a holt:

Marad a tört vér - fekete folt.

 

"Jöjjön utolszor szép szeretője,

Titkos arája, Kund Abigél!"

Jő; - szeme villan s tapad a tőrre,

Arca szobor lett, lába gyökér.

- Sebből pirosan buzog a vér.

 

Könnye se perdűl, jajja se hallik,

Csak odakap, hol fészkel az agy:
Iszonyu az, mi oda nyilallik!...

Döbbenet által a szív ere fagy:

Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!"

 

Kétszeri mondást - mint lebüvölten –

Hallgat el, aztán így rebegi:

"Bárczi Benőt én meg nem öltem

Tanum az Ég, s minden seregi!

Hanem e tőrt én adtam neki.

 

Bírta szivem' már hű szerelemre –

Tudhatta, közöttünk nem vala gát:

Unszola mégis szóval "igenre",

Mert ha nem: ő kivégzi magát.

Enyelegve adám a tőrt: nosza hát!"

 

S vadul a sebből a tőrt kiragadja,

Szeme szokatlan lángot lövell,

Kacag és sír, s fennvillogtatja

S vércse-visongással rohan el.

Vetni kezet rá senki se mer.

 

Odakinn lefut a nyilt utca során,

Táncolni, dalolni se szégyell;

Dala víg: "Egyszer volt egy leány,

Ki csak úgy játszott a legénnyel,

Mint macska szokott az egérrel!"

 

Arany János:  V. László

Sűrű setét az éj,

Dühöng a déli szél,

Jó Budavár magas

Tornyán az érckakas

Csikorog élesen.

 

"Ki az? mi az? vagy úgy -"

"Fordulj be és alugy

Uram László király:

A zápor majd eláll

Az veri ablakod."

 

A felhő megszakad,

Nyilása tűz, patak;

Zúgó sebes özönt

A rézcsatorna önt

Budának tornyiról.

 

"Miért zúg a tömeg?

Kivánja eskümet?"

"A nép, uram király,

Csendes, mint a halál,

Csupán a menny dörög."

 

Megcsörren a bilincs,

Lehull, gazdája nincs:

Buda falán a rab

- Egy-egy felhődarab –

Ereszkedik alá.

 

"Hah! láncát tépi a

Hunyadi két fia -"

"Uram, uram, ne félj!

László, tudod, nem él

S a gyermek, az fogoly."

 

Mélyen a vár alatt

Vonúl egy kis csapat;

Olyan rettegve lép,

Most lopja életét...

Kanizsa, Rozgonyi.

 

"Kettőzni kell az őrt,

Kivált Mátyás előtt!"

"Mátyás, az itt maradt,

Hanem a többi rab –

Nincsen, uram, sehol."

 

A felhő kimerült,

A szélvihar elült,

Lágyan zsongó habok

Ezer kis csillagot

Rengetnek a Dunán.

 

"El! míg lehet s szabad!

Cseh-földön biztosabb."

"Miért e félelem?

Hallgat minden elem

Ég s föld határa közt."

 

Az alvó aluszik,

A bujdosó buvik;

Ha zörren egy levél,

Poroszlót jőni vél

Kanizsa, Rozgonyi.

 

"Messze még a határ?

Minden perc egy halál!"

"Legitten átkelünk,

Ne félj uram: velünk

A gyermek, a fogoly."

 

Az alvó felvirad,

A bujdosó riad;

Szellő sincsen, de zúg,

Felhő sincsen, de búg

S villámlik messziről.

 

"Oh adj, oh adj nekem

Hűs cseppet, hű csehem!"

"Itt a kehely, igyál,

Uram, László király,

Enyhít... mikép a sír!"

 

Állj meg, bosszú, megállj:

Cseh földön ül a rab;

Cseh földben a király,

Mindég is ott marad,

De visszajő a rab...!

 

 

Arany János: Elégia

Virult reményim boldogabb korában

Távolban tőled is derült valék,

A röpke képzetek tündérhonában

Még néha elragadva járdalék,

Elkapva a gyönyör hullámzajában

Ott úsztam én, - szerencsés martalék!

Ha olykor egy rövid, de édes álom

Előteremté kedves ideálom.

 

Ha keblemből titkos sohaj kiszálla,

Rokonkebelhez útasíthatám.

Ha elmém egy arany jövőn megálla,

Reményem napja még mosolyga rám.

Sorsom még néha gúnyolót talála

Bennem, midőn tört sajkám biztatám.

Gyakorta feltűnt a partok viránya,

Volt a küzdő hajósnak céliránya!

 

Eltűntek ők! Köd és hullám dagálya

Válták fel a virágzó partokat;

Kiküzdve a hajós végső csatája,

Nem álmodik jobb létre álmokat.

Távol habon úszkál üres sajkája,

Hab-sír borítja a tört tagokat.

Csillagtalan terűl fölé az ég.

Hamván tenger-moraj s örök feledség!!!

 

Arany János: Él-emég az Isten

Él-e még az Isten... magyarok Istene?

Vagy haragra gerjedt népének ellene,

És elhagyta végkép,

Hogy rabló, zsivány had, bérbeszedett csorda

Égesse, pusztítsa, öldökölje sorba

Régi kedves népét?

 

Él-e még az Isten - az az Isten él-e,

Ki e dús Kanaán országba vezérle

Mint Izráelt hajdan,

Hozván őseinket füstnek fellegében,

Égre felpirosló tűz-oszlop képében,

Véres viadalban?

 

Él-e még az Isten, - az erős, hatalmas,

Aki elleninken adott diadalmat

Száz-meg-száz csatákon?

Aki ujjainkat kardhoz egyengette,

Nevünket dicsővé, félelmessé tette

Széles e világon?

 

Él-e még az Isten, ki erős karjával
Megtartott, megőrzött ezer éven által
Egész mostanáig?

Ki annyi veszély közt nem hagyá elveszni,

Töröknek, tatárnak martalékul esni

Árpád unokáit?

 

Él még, él az Isten... magyarok Istene!

Elfordítva sincsen még e népről szeme,

S az még, aki régen:

Harcra hát, magyar nép! Isten a vezéred:

Diadalmat szerez a te hulló véred

Minden ellenségen.

 

2. FORDULÓ - Választható költemények:

Bereményi Géza: Nagy utazás  (Eredeti előadó: Presser Gábor)

Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál,

Hol van a tűz, hol van az a mindig sóvár régi láz,

Az a régi égi láz, amivel beléptél, s megszerettelek?

 

Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet, s nem halunk meg,

Az ember soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz,

Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.

 

Mivé legyek most nélküled?

Hová megyek így nélküled?

Te meg csak ülsz, fáradtnak tűnsz,

Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük én hová legyek?

 

Nagy utazás, a vonatunk újra indul,

Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz,

induljunk el hát megint,

Gyere velem most az ígéret szerint!

 

Nagy lesz az út, de mi ugye mégse várunk?

A vonatunk nekilódul, újra száguld, régi láz, hajtja az a régi láz,

Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.

 

Elindulunk, elindulunk, az éjbe megy a vonatunk,

S az éjszaka, az éjszaka, a puha testű éjszaka,

Vonatunk kattogó zaja.

 

Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad.

Egy utazás az életünk, azt mondtad hát, megint megyünk,

Nagy utazás az életünk...

 

 

Bódi László: Csak az emlék marad (Eredeti előadó: Republic Együttes)

A lányokból lesznek a családanyák

A szomorú családok

Autókban utazunk a nagymamához

Vagy viszünk a sírra virágot

A szép emlékek még mindig szépek, a rosszak még fájnak

De már nem üzenünk semmit, nem üzenünk semmit a nagyvilágnak

Igen így lesz majd, így lesz majd

Mikor semmi új már nem vár ránk

Csak az emlék marad.

 

Már arra sem fogsz emlékezni, hogy miért is akartad

Elégett vágyak között élsz majd, csak álmodban zavarnak

A szép emlékek még mindig szépek, a rosszak még fájnak

De már nem üzenünk semmit, nem üzenünk semmit, a nagyilágnak

 

Igen így lesz majd, így lesz majd

Mikor semmi új már nem vár ránk, csak az emlék marad

 

Ha lesznek percek, vagy boldog napok, már nem ott, ahol Te vagy

Az ifjúságunk kudarcba fulladt és most már így is marad

A szép emlékek még mindig szépek, a rosszak még fájnak

De már nem üzenünk semmit, nem üzenünk semmit, a nagyvilágnak

 

Igen így lesz majd, így lesz majd

Mikor semmi új már nem vár ránk, csak az emlék marad

 

Igen így lesz majd, így lesz majd

mikor semmi új már nem vár ránk...

 

Bódi László: Adj erőt és adj időt (Eredeti előadó: Republic Együttes)

Lehet, hogy most kezdődik minden

Lehet, hogy most kezdődik el

Lassan ébred már a hajnal

A napsugárral érkezem

 

Ne mondj semmit, úgyis értem

A szemed elárulta már

Ne mondd el, hogy miért jöttél

Tudom, hogy mást akartál

 

Lehet, hogy most kezdődik minden

Lehet, hogy most kezdődik el

Lassan ébred már a hajnal

A napsugárral érkezem

 

Ne kérdezd tőlem, hogy ki az, aki lát

Titkaid nincsenek, ne vidd tovább

Ne kérdezd tőlem, hogy hol rontod el

Ahova indultál, oda érkezel

 

Adj erőt és adj időt nekem

Ha senki nem jön, Te maradj itt velem

Segíts rajtam, hogy ne tévedjek el

Emelj fel magadhoz, emelj fel

 

Ne kérdezd tőlem, hogy ki az aki lát

Titkaid nincsenek, ne vidd tovább

Ne kérdezd tőlem, hogy hol rontod el

Ahova indultál, oda érkezel

 

Adj erőt és adj időt nekem

Ha senki nem jön, Te maradj itt velem

Segíts rajtam, hogy ne tévedjek el

Emelj fel magadhoz, emelj fel

 

Adj erőt és adj időt nekem

Ha senki nem jön, Te maradj itt velem

Segíts rajtam, hogy ne tévedjek el

Emelj fel, magadhoz emelj fel

 

Bódi László: Ha itt lennél velem (Eredeti előadó: Republic Együttes)

Én mennék veled, de nem akarod,

Csak nézek utánad az ablakon

Ahogy egy kisfiú, ha nem hiszi el,

hogy most már menni kell

 

A mesének vége és álmodom

Hogy virág nyílik a domboldalon

A felhők fölött ragyog a nap

Ha itt lennél velem

 

Én letörölném a könnyeid

És elmondanám, hogy szép lehet

a holnap, hogyha elhiszed

Ha itt lennél velem

 

Ha itt lennél velem és fognád a két kezem

Én nem engedném el többé már sosem

Ha itt lennél velem és fognád a két kezem

Én nem engedném el többé már sosem

Kedvesem

 

A mesének vége és álmodom

Hogy reggel újra fel kel a nap

Igazat mond és megsimogat

Ha itt lennél velem

 

Én mennék veled, de nem akarod

Csak nézek utánad az ablakon

Ahogy egy kisfiú, ha nem hiszi el,

hogy most már menni kell.

 

Ha itt lennél velem és fognád a két kezem

Én nem engedném el többé már sosem

Ha itt lennél velem és fognád a két kezem

Én azt kérném megint, hogy hazudj még nekem

Kedvesem

 

Ha itt lennél velem és fognád a két kezem

Én nem engedném el többé már sosem

Ha itt lennél velem és fognád a két kezem

Én nem engedném el többé már sosem

Kedvesem

 

Bódi László: Ég és föld között (Eredeti előadó: Koncz Zsuzsa)

Születni kell, újra meg újra,

Indulni kell a háborúba,

És harcolni kell, meghalni és szeretni

Még nem elég.

 

Születni kell minden nappal újra,

Álmodni azt, ami nem válhat valóra,

És harcolni kell, meghalni és szeretni

Még nem elég.

 

Ég és föld között repülj velem,

Vezess át az életen,

Napot fess a szürke holdra!

Ég és föld között repülj velem,

Vezess át az életen,

Vigyél át a túlsó partra, igen!

 

Csak körbe-körbe forog velem.

Ami egyszer volt s újra lesz,

Csak körbe-körbe forog velem.

Te álmodj tovább, kedvesem!

 

Nincs senki más, aki helyedre léphet,

Itt születtél, és itt kell élned,

Nincs másik hely, nincs más idő,

Meghalnod is csak itt lehet.

 

Születni kell minden nappal újra,

Álmodni azt, ami nem válhat valóra,

És harcolni kell, meghalni és szeretni

Még nem elég.

 

Ég és föld között repülj velem,

Vezess át az életen,

Napot fess a szürke holdra!

Ég és föld között repülj velem,

Vezess át az életen,

Vigyél át a túlsó partra, igen!

 

Csak körbe-körbe forog velem.

Ami egyszer volt s újra lesz,

Csak körbe-körbe forog velem.

Te álmodj tovább, kedvesem!

 

Keresem a hajnali szélben,

Vakító nap tüzében,

Hol van az a csillag az égen,

Virágom, el ne hervadj,

lehet, hogy megtalállak,

 

Ég és föld között repülj velem,

Vezess át az életen,

Napot fess a szürke holdra!

Ég és föld között repülj velem,

Vezess át az életen,

Vigyél át a túlsó partra, igen!

 

Csak körbe-körbe forog velem.

Ami egyszer volt s újra lesz,

Csak körbe-körbe forog velem.

Te álmodj tovább, kedvesem!

 

Ég és föld között repülj velem,

Vezess át az életen,

Napot fess a szürke holdra!

Ég és föld között repülj velem,

Vezess át az életen,

Vigyél át a túlsó partra, igen!

 

Bródy János: Ha én rózsa volnék (Eredeti előadó: Koncz Zsuzsa)

Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyilnék,

Minden évben négyszer virágba borulnék,

Nyílnék a fiúnak nyílnék én a lánynak

Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.

 

Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,

Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,

Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,

Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.

 

Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,

Hogy az egész világ láthatóvá váljék,

 Megértő szemekkel átnéznének rajtam,

 Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.

 

Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,

Minden áldott este fényben megfürödnék,

És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,

Alattam a föld is sírva beomolna.

 

Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,

Mindenféle szélnek haragosa lennék,

Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,

S nem lennék játéka mindenféle szélnek.

 

Bródy János: A Kárpáthyék lánya (Eredeti előadó: Koncz Zsuzsa)

A Józsefváros mélyén, hol sötétek a fények

Egy szőke lányt neveltek az '50-es évek

A Kárpáthyék lánya félig volt csak árva

Az apja eltûnt, s a család hiába várta

 

A Józsefváros mélyén, hol a házak összebújtak

Ki tudta '56-ban, mit hoz a holnap

A Kárpáthyék lánya a randevúra várva

Egész nap egy dalt dúdolt magába'

 

A Józsefváros mélyén, hol a házak összesúgtak

A viharban egy lányszív lángra gyulladt

És együtt mentek el a sarki cukrászdába

S a fiú befizette egy stefániára

 

A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdolt magába'

Mikor egy nap a ház rádőlt a cukrászdára

A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdolt magába'

Mikor az első szerelmét hiába várta

 

A Józsefváros mélyén, hol a házak összedőltek

Ma toronyházak állják útját a fénynek

A Kárpáthyék lánya kinn él Amerikába'

Van autója és New Jerseyben háza

 

A férje francia és van két nagy fia

A nagyobbik egy new wave banda sztárja

Vannak bizonyos esték, mikor csönd borul a házra

És ő egy régi dalt dúdol magába'

 

A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába'

És emlékezik a régi cukrászdára

A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába'

És az első szerelmét újra várja

 

A Kárpáthyék lánya ma kinn él Amerikába'

Van autója és New Jerseyben háza

A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába'

És látogatóba jön Magyarországra

 

A Kárpáthyék lánya elmegy a cukrászdába

És befizet harminchárom stefániára

 

Bródy János: Szállj fel szabad madár (Eredeti előadó: Vikidál Gyula)

Magyarok! Férfiak és asszonyok!

Hallgassátok Koppány vezért!

 

Nem kérdem én, anyád hol szült világra

Nem kérdem én, apád ki volt

Csak annyit kérdezek, a válaszra várva:

Rabok legyünk vagy szabadok?

 

Nem kérdem én, meddig tűrjük a sorsunk

Lehetnénk új honfoglalók

Csak annyit kérdezek, a válaszra várva:

Rabok legyünk vagy szabadok?

 

Szállj fel a csillagokba

Szél könnyű szárnyán szállj

Kárpátok gyűrűjéből

Szállj fel szabad madár!

 

Szállj messze, szállj magasra

Szél könnyű szárnyán szállj

Új tavasz hírét vidd el

Szállj fel szabad madár!

 

Nem kérdem én, azt hogy miért vagy te árva

Tudom, a sors mostoha volt

Csak annyit kérdezek, a válaszra várva:

Rabok legyünk vagy szabadok?

 

Nem kérdem én, meddig járnak még köztünk

Szemforgató, hamis papok

Csak annyit kérdezek, a válaszra várva:

Rabok legyünk vagy szabadok?

 

Szállj fel a csillagokba

Szél könnyű szárnyán szállj

Kárpátok gyűrűjéből

Szállj fel szabad madár!

 

Szállj messze, szállj magasra

Szél könnyű szárnyán szállj

Új tavasz hírét vidd el

Szállj fel szabad madár!

 

 

Cserháti István-Csiga Sándor: A zöld, a bíbor és a fekete (Eredeti előadó: P Mobil Együttes)

Kereslek néptelen utakon 

De csak semmi vár

Dörögve zúgnak a betonon

Lánctalpas éjszakák.

 

Falakról bámul az unalom

Csak a csend szól rám

Csillagok hullnak

Születnek újak

És Te messze jársz...

 

Zöld Csillag, kihunyt az égen

A csónak partot ért

Hideg csendben fekete minden

Legyen az álmod, legyen az álmod szép.

 

Állok a felnyitott hidakon

Zavaros víz fölött

Kereslek túl tömött buszokon

Bezárt ajtók mögött.

 

Állok ott ahol a szobádban

Bíbor köd szitál

Csillagok hullnak

Születnek újak

És Te messze jársz...

 

Zöld Csillag, kihunyt az égen

A csónak partot ért

Hideg csendben fekete minden

Legyen az álmod szép

 

Játszd el a dalt, ami sose szólt

Vedd fel a fehér gitárt

Játszd el a régi húrokon

Az utolsó utazást

 

Idegen árnyak a színpadon

Folyik a show tovább

Csillagok hullnak

Születnek újak

És Te messze jársz...

 

Zöld Csillag, kihunyt az égen

A csónak partot ért

Hideg csendben fekete minden

Legyen az álmod szép.

 

Zöld Csillag, kihunyt az égen

A csónak partot ért

Hideg csendben fekete minden

Legyen az álmod szép

Legyen az álmod

Legyen az álmod szép.

 

Demjén Ferenc: Jöjj vissza vándor (Eredeti előadó: Demjén Ferenc)

Elment a vándor

elvitte zsákjában a nyár minden ízét

erdők lombját és a rét tarka színét

mindent eltakar az ősz

s mi várunk bűvös kábulatban

 

Elment a vándor

útján a fecskék darvak mind elkísérték

elment messze, hol a fű zöld s az ég kék

hol nem tudják mi a hó

a nyár forró és mozdulatlan

 

Elmentek messze, mert ott a szívekbe nem költözik a tél

a vándor s a darvak most mind arra várnak, hogy elmúlik a dér

s újra visszatérnek a lángok a fények

szívünkbe új remények mind visszatérnek

régen elfelejtett emlékek égnek

ha a tavasz közelít

 

Jöjj vissza vándor

Hozd vissza szívünkbe a nyár édes ízét

Erdők lombját és a rét tarka színét

Hozd el szívünkbe a nyár melegét

 

Demjén Ferenc: Várj míg felkel majd a nap (Eredeti előadó: V Moto Rock Együttes)

Ha most is várod még álmod szép ígéretét,

Várj, míg felkel majd a nap!

Ha látni szeretnéd, mi az éjben olvad szét,

Várj, míg felkel majd a nap!

Egy új nap mindig új reményt ígért,

A végtelen sötétjét tépve szét.

A félelem határt kap, mint a lét,

Te csak várj, míg felkel majd a nap!

Te csak várj, míg felkel majd a nap!

 

Ha meggyötört az éj, ha a múltad felszakadt,

Várj, míg felkel majd a nap!

Ha kell, hogy tiszta légy, mint gyermek önmagad,

Várj, míg felkel majd a nap!

Ha megzavart, hogy túl nyitott a éj,

A csillaggal telt végtelen túl mély,

Mint a bölcsőd, biztos gömbbe zár a fény,

Te csak várj, míg felkel majd a nap!

Te csak várj, míg felkel majd a nap!

 

Sosem vagy egymagad, csak túl kicsinyke vagy,

Várj, míg felkel majd a nap!

Tudod, nincs mennyország, de minden síron nő virág,

Várj, míg felkel majd a nap!

Ezért együtt leszünk, míg végtelen az éj,

Együtt, míg a nap utoljára kél,

Együtt mondjuk annak, ki még fél:

Te csak várj, míg felkel majd a nap!

Te csak várj, míg felkel majd a nap!

 

Horváth Attila: Ahol a lusta folyó (Eredeti előadó: Bojtorján Együttes)

Ahol a házakban még faragott bútor áll

Ahol még egyszerűen él apám s anyám

Ahol a sűrű erdő elnyeli a külvilág zaját

Valaha ott látott meg engem a nagyvilág.

 

Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér

És az utakon szürke port kavar a szél

Az az a hely, ahonnan eljöttem már tíz éve is lehet

Hidd el, örökre ott hagytam a szívemet.

 

Nagyapám régi dalait énekelgettem

És a széllel kergetőzve nőttem fel

Lehet, hogy nem minden pillanatban emlékezem

Hidd el azt az időt sosem felejtem el.

 

Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér

Ahol az utakon szürke port kavar a szél

Az az a hely, ahonnan eljöttem, már tíz éve is lehet

Hidd el, örökre otthagytam a szívemet.

 

Minél zajosabban vágtat el egy nap

Annál kedvesebbnek látom a múltamat

Ne mondd, hogy divatból vagy szeszélyből vagy rosszkedvből teszem

Te is megérted, ha eljössz majd velem.

 

Ahol a házakban még faragott bútor áll

Ahol még egyszerűen él apám s anyám

Ahol az utakon még most is szürke port kavar a szél 

Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér.

 

Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér.

 

Horváth Attila: Vigyázz magadra fiam (Eredeti előadó: Bojtorján Együttes)

Tizennégy múltam éppen, vasárnap volt, azt hiszem.

Apám bort töltött és sodort egy cigarettát nekem.

Leült mellém, s azt mondta, most, hogy elmégy, ki tudja, 

Mikor látunk majd újra, vigyázz magadra, fiam!

 

Vigyázz jól, mert a város hideg, büszke és irigy.

Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz mindig így.

Ott a kollégiumban minden egész másképp van.

Én csak azt kívánom, bármi lesz is, hogy ember légy, fiam!

 

Mikor eljött a nap, szintén egy vasárnap délután.

Anyám könnyek közt adta rám az ünneplő ruhám.

Csirkét csomagolt az útra, apám bort töltött újra, 

Búcsúzóul azt mondta, vigyázz magadra, fiam!

 

Vigyázz jól, mert a város hideg, büszke és irigy.

Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz mindig így.

Egész más ott az élet, egyedül hagynak téged.

Én csak azt kívánom, bármi lesz is, hogy ember légy, fiam!

 

Vigyázz jól, mert a város hideg, büszke és irigy.

Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz mindig így.

Sokszor bántanak téged honnan jöttél ne szégyelld

Én csak azt kívánom, bármi lesz is, hogy ember légy, fiam!

 

Azt kívánom, bármi lesz is, 

Hogy ember légy, fiam!

 

Horváth Attila - S. Nagy István: Ha volna két életem (Eredeti előadó: Piramis Együttes)

Melletted minden reggel

Vidáman ébredek fel,

S könnyűnek érzem mindenem.

De néha egy hang a szívemben

Új útra szólít engem,

Talán nem érted meg sohasem, hogy

 

Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen.

Miért is nem lehetek egyszerre két helyen,

Óóó Istenem, miért nincs két életem?

 

Mennyivel könnyebb volna,

Hogyha két életem volna.

Egyet örökre odaadnék neked,

A másik szabad lenne,

Minden nap szárnyra kelne,

S mindenkit szeretne, akit lehet.

 

Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem.

Bár volna két életem, hinnék mindenkiben!

Óóó Istenem, miért nincs két életem?

 

Hogyha két életem volna,

Az egyik gyengéd volna,

Magadhoz láncolhatnád.

De a másik örök volna,

S ha a világ elpusztulna,

Akkor is tovább lobogna.

 

Ha volna két életem, nem fájna semmi sem.

Bár volna két életem, nevetnék mindenen!

Óóó Istenem, miért nincs két életem?

 

Úgy fáj, hogy nincs két életem.

 

Horváth Attila: Maradj velem (Eredeti előadó: Korál Együttes)

amikor vége az utolsó dalnak is

az utolsó hang is szétfoszlott már

magányos tárgyak az elhagyott színpadon

fölborult székek és konok homály

papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt

ki mondja meg, dalainkból mennyi maradt

 

maradj velem, segíts nekem

vigyél haza, fogd a kezem

szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem

vigasztalj meg, ha nem is hiszed,

hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet

mondd, hogy lehet, ha nem is tudod, hogy hiszek neked

 

amikor vége az utolsó dalnak is

és a varázslat szétfoszlott már

mi lesz veled, ha egyedül hagy a zajos tömeg

sebzett vagy és te sem tudod, hol a helyed

 

maradj velem, segíts nekemvigyél haza, fogd a kezem

szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem

vigasztalj meg, ha nem is hiszed

hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet

mindig lehet, ha nem is tudod, ha nem is hiszed

 

Koltay Gábor: Hol vannak a vitézek (Eredeti előadó: Kormorán Együttes)

Kellene puszta, kellene szél.

Kellene Föld és kellene Ég.

Kellene asztal, kellene szék,

kellene ember, ki tudja: Miért?

 

Kellene ablak, kellene tér,

kellene új arc, kellene kéz.

Kellene kályha, mely melegít,

kellene templom, kellene hit.

 

Hol vannak a vitézek? 

Valahol köztünk élnek!

Hol vannak a vitézek? 

Hol vannak, kik sohase félnek?

Hol vannak a vitézek? 

Valahol köztünk élnek!

Hol vannak a vitézek? 

Akik hazát nem cserélnek!

 

Kellene otthon, kellene kút,

kellene ember, az élet, az út!

Kell még egy szó is, kellene jog,

mit elraboltak visszakapod.

 

Kellene munka, kellene fény,

kell az igazság, kell a remény.

Kellene költő, kellene dal,

mely arról szól, mit Te akarsz.

 

Hol vannak a vitézek? 

Valahol köztünk élnek!

Hol vannak a vitézek? 

Hol vannak, kik sohase félnek?

Hol vannak a vitézek? 

Valahol köztünk élnek!

Hol vannak a vitézek? 

Akik hazát nem cserélnek!

 

Koltay Gergely: Kell még egy szó (Eredeti előadó: Demjén Ferenc)

Kell még egy szó, mielőtt mennél,

Kell még egy ölelés, ami végig elkísér,

Az úton majd néha, gondolj reám,

Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.

 

Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz,

Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.

Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,

Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.

 

Szállj, szállj, sólyom szárnyán,

Három hegyen túl!

Száll, szállj, ott várok rád,

Ahol véget ér az út!

 

Úgy kell, hogy te is értsd, nem éltél hiába,

Az a hely, ahol élsz, világnak világa,

Az égigérő fának, ha nem nő újra ága,

Úgy élj, hogy te legyél virágnak virága.

 

Szállj, szállj, sólyom szárnyán,

Három hegyen túl!

Száll, szállj, én várok rád,

Ahol véget ér az út!

 

Nézz rám, s ne ígérj,

Nézz rám, sose félj,

Ha nincs hely, ahol élj,

Indulj hazafelé!

 

Kovács Ákos: Minden egyszerű dalban (Eredeti előadó: Ákos)

Te életet adtál

Fának, virágnak, szónak;

Benned az öröklött öröklét

Harangjai szólnak.

 

Mosolyom mögé néztél,

És bánatot láttál;

Benned magamra leltem,

Én a tiéd vagyok, mert rám találtál.

 

Hiszen benne élsz Te

Minden egyszerű dalban,

Hiszen velem vagy,

Mint egy oltalmazó,

Mindenható dallam.

 

Most is téged hívlak,

Bár hidegnek látszom,

Magamat feszítve hídnak,

A halállal játszom.

 

Vírus-város, törvény-örvény,

Az ösztön a börtönöm,

De az áhítat lassan átitat,

S hogy itt lehetek, most megköszönöm.

 

Hiszen benne élsz Te

Minden egyszerű dalban,

Hiszen velem vagy,

Mint egy oltalmazó,

Mindenható dallam.

 

Olyan, mint egy tündöklő angyal...

Tükröt tartasz az égnek,

Szabad vagy,

Nincsen kitől félned,

Csak magad vagy.

 

Hiszen benne élsz Te

Minden egyszerű dalban,

Hiszen velem vagy,

Mint egy oltalmazó,

Mindenható dallam

 

Kovács Ákos: A katona imája (Eredeti előadó: Ákos)

Nem vagyok rá méltó, hogy a házamba lépj

De csak egy szóval mondd

És meggyógyul a lelkem, ahogy tisztul a kép

Azonnal enyhül a gond

Bárhová mentem, te jöttél velem

Mint a hazám sorsa és a reménytelen szerelem

Igazság lelke - most legyél velem

 

Így szólt az ígéret:

Mindenki megtérhet 

A fényedhez

Vagy a férgekhez

Tudom, hogy közelít

Engem is igazít

Az ítéleted

Nincsenek kivételek

Üldöztem már

És voltam az is, akit hitéért halálig üldöznek

Istenem, irgalmazz nekem bűnösnek!

 

Halottaim, betegeim, szeretteim,

Mind, akik hordoznak

Gyilkosaim, kínzóim és elleneim

Titeket hordozlak

Bárhová megyek, ti jöttök velem

Mint a hazám sorsa és a reménytelen szerelem

Tisztaság lelke - most segíts nekem

 

Így szólt az ígéret:

Mindenki megtérhet 

A fényedhez

Vagy a férgekhez

Tudom, hogy közelít

Engem is igazít

Az ítéleted

Nincsenek kivételek

Üldöztem már

És voltam az is, akit hitéért halálig üldöznek

Istenem, irgalmazz nekem bűnösnek!

 

Ölni serényen 

Térdig a vérben

Mostanra értem

Győzni nem érdem

Megannyi korban

Hevertem holtan

Arccal a porban

Megalázottan

 

De milyen érdek harcosa voltam?

De milyen ügynek a szolgája voltam?

 

Így szólt az ígéret:

Mindenki megtérhet

A fényedhez

Vagy a férgekhez

Tudom, hogy közelít

Engem is igazít

Az ítéleted

Nincsenek kivételek

Üldöztem már

És voltam az is, akit hitéért halálig üldöznek

Istenem, irgalmazz nekem bűnösnek!

 

Kovács Ákos: Hello (Eredeti előadó: Ákos)

Hello, hello, újra itt vagyok,

Vissza kellett jönnöm hozzád, és lehet, hogy maradok.

Tudom, tudom, nem láttál rég,

Bármit is mondasz, szemedben a megértés tüze ég.

 

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,

Sajnos nem állnak össze a mondatok,

Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,

Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,

azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.

 

Hello, hello, nem tűntem el,

Csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel.

De kinyílt lassan a szem,

Most is rád ragyog, 

Könny reszket benne,

Mert látom, hogy vak vagyok.

 

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,

Sajnos nem állnak össze a mondatok,

Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,

Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,

azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.

Hiszen minden bűnöm megbocsátható...

 

Hello, hello, én a régi vagyok,

Tévedésből jöttem a földre, és félek, hogy itt ragadok!

Hiszed, vagy nem, egyszer hazajutok,

Nem látsz majd többé, hiányozni fogok...

 

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,

Sajnos nem állnak össze a mondatok,

Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,

Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,

Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.

 

Hello, hello, én a régi vagyok,

Tévedésből jöttem a földre és félek, hogy itt ragadok!

Hiszed, vagy nem, egyszer hazajutok, 

Nem látsz majd többé, hiányozni fogok.

 

Kovács Ákos: Keresem az utam (Eredeti előadó: Ákos)

Látod, nincs mit mondanom

A napot, az órát sem tudom

Csak várom, hogy üzend, hogy vársz

 

Most nem ontom bátran, okosan a szót

A falon át hallom csak a rádiót

Ha erre jársz, engem itt találsz

 

Ezer meg ezer éve

 

Keresem az utam

Néha keresem a bajt

És keresem azt, aki engem akart

Akinek engem küldött

Akit nekem szánt az ég

 

És az a rádió úgy zokog

Mintha szerelmet vallana

Most nekem szól a legbutább dala

 

Mert ugyanúgy hívlak most is

Szánalmas, hogy mindent elhiszek

Hogy mennyire örülnék neked

 

Ezer meg ezer éve

 

Keresem az utam

Néha keresem a bajt

És keresem azt, aki engem akart

Akinek engem küldött

Akit nekem szánt az ég

 

Tudom, hogy vár még rám

A Holdnak tán

A túloldalán

Ő az, aki beszél bennem

Érthetetlen

Angyal-nyelven

Keresem az utam

Néha keresem a bajt

És keresem azt

Aki engem akart

Akinek engem küldött

Akit nekem szánt az ég

 

Ezer éve

 

Keresem az utam

Néha keresem a bajt

És keresem azt

Aki engem akart

Akinek engem küldött

Akit nekem szánt az ég

 

A magas ég

A magas ég

 

Kovács Ákos: Nagyvárosi angyal (Eredeti előadó: Ákos)

Nagyvárosi angyal

Újra téged küldött az Ég

Fárad a szárnyad

Tudod, hogy nem pihenhetsz még

Pusztítsd a káoszt

Ez a szerep, amit rád oszt

Minden küldetés és bevetés

 

Veled az anyagot hívja a szellem

Veled a gazembert hívja a jellem

Veled az igaz hívja a hazugot

Veled a csalót hívja a becsapott

Te vagy a hírnök és te vagy a hír

Az egyetlen, aki ennyit bír

(Egyszerre hírnök és hír)

 

De benned minden összetörhet

Ha egyszer durvábban érsz földet

A sorsodról a véletlen is dönthet

Az égre itt a mélység válaszol

 

Nagyvárosi angyal

A posztod soha el ne hagyd

Te a magánynak és a fénynek

Katonája vagy

A munkádat végzed

És a munkád végez veled

De jössz majd újra meg újra

Ne feledd

(Jössz majd újra meg újra, ne feledd)

 

De benned minden összetörhet

Ha egyszer durvábban érsz földet

A sorsodról a véletlen is dönthet

Az égre itt a mélység válaszol

 

Kovács Ákos: Megváltó (Eredeti előadó: Ákos)

Jártunk lehajtott fejjel

Azt hittük, soha nem jön el.

De amikor megszületett,

Felemelte a lehajtott fejeket.

 

Ünnepe forró, asztala dús

A vándor hazatér, örvend a bús

Kisírt szemedet emeld az égre

Sóhajts fel lassan: köztünk vagy végre!

 

Én hiszem és tudom

Hogy ő a Megváltó

Akire vártunk, az Örömhír hozó.

 

Megálmodtuk minden álmunk

És álmatlanul egyre csak vártunk

Váltottunk hitet, mint más az ingét

Most megjött és nem kell több bizonyíték.

 

Ünnepe forró, asztala dús

A vándor hazatér, örvend a bús

Kisírt szemedet emeld az égre

Sóhajts fel lassan: köztünk vagy végre.

 

Én hiszem és tudom,

Hogy ő a Megváltó,

Akire vártunk, az Örömhír hozó...

 

Számoltuk sorra a múló napokat

A reményen kívül semmink nem maradt

De most hogy ő szólít, mondja a nevedet

Érzed, micsoda erő a szeretet.

 

Ünnepe forró, asztala dús

A vándor hazatér, örvend a bús

Kisírt szemedet emeld az égre

Sóhajts fel lassan: köztünk vagy végre!

 

Én hiszem és tudom,

Hogy ő a Megváltó,

Akire vártunk, az Örömhír hozó...

 

Krulik Zoltán: Katona sirató (Eredeti előadó: Makám Együttes)

Vágják a majtényi erdőt,

kerítik az új temetőt.

Viszik szegény legényeket ,

katonának mindegyiket.

 

Összegyűjtik mindahányat,

Kinek vessünk holnap ágyat?

Hiába ácsorgunk sírva,

Tudom, sose hozzák vissza.

 

Ne vígadjon senki azon, 

babámat ha búcsúztatom.

Ver a zápor, a csapáson,

ha ma rajtam, holnap máson.

 

Állj meg babám még egy szóra,

csak még egy utolsó csókra.

Mennék véled idegenbe,

Galícia közepébe.

 

Ottan vagyon hét kaszárnya,

mind a hétnek ezer ágya.

Ott alusznak a legények,

még álmukban is szegények.

 

Azt álmondják, hogy már késő, 

mer' az idegen az első.

Úgy alusznak jól bezárva,

kalickában rab madárka.

 

Én ott véled nem alhatok,

kapujáig sétálhatok.

Ablakait tekintgetem,

mikor hajolsz ki egyiken?

 

Ha kihajolsz mégsem látlak,

magas falán nem talállak.

Rózsa fut fel a tornyáig,

a babámnak ablakáig.

 

Rózsa rósza, piros rózsa,

rejtsd el szívem virágodba.

Vidd el néki a magosba,

ha megkapná, megnyugodna.

 

Tudd meg tőle: mitől beteg,

illatoddal vígasztald meg.

Hozd el onnan üzenetét,

hiába várom levelét.

 

Azt üzeni: nem eresztik, 

meghasad a szíve estig.

Ha meghasad elföldelik, 

idegen földbe temetik.

 

Hol keressem, hol van sírja,

hová boruljak zokogva,

hol találom haló porát,

hová ültessem virágát?

 

Világ, világ, cudar világ,

hol terem jó mogyoróág?

Ha levágom elindulok, 

a hazámig bujdokolok.

 

Idegenek, idegenek, 

hagyjátok, hogy én is éljek!

Ha már itt ültök miköztünk, 

hagyjátok, hogy mi is éljünk!

 

Lukács László: Múlik (Eredeti előadó: Tankcsapda)

Itt úgysincs vége, ez a dal is most kezdődik el látod…

Indulnom kéne, mielőtt a szavaid tőrét újra a szívembe mártod

Félkész a tervem, úgy bolyong bennem, akár egy eltévedt árnyék

Akit félholtra vertem, hát most szerencsétlentől mit is várnék

 

Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, kérlek

Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom

 

Volt már rá példa, tudom, nem én vagyok az első a sorban, aki csak egy

Nyomorult préda, keresi, kutatja, a menedék hol van

Kérdésre kérdés, igazi válaszok helyett hazugságok

Elég hülye egy érzés, hogy mellém helyetted senkit nem találok

 

Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, kérlek

Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom, hogyha szeretsz

Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, nagyon kérlek

Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom, ami éget belülről

Véget soha nem ér

Elölről kezdődik, újra meg újra

Ahogy a féreg a farkát az áldozataiba fúrja

Ez is úgy fáj, fáj

 

Nyerges Attila: Nélküled Eredeti előadó (: Ismerős arcok)

Annyi mindent kéne még elmondanom

S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom

Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk

S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk

 

Mint a villám tépte magányos fenyő

Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő

Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér 

Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél

 

S bár a lényeget még nem értheted 

Amíg nem éltél nehéz éveket 

Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk

Mi egy vérből valók vagyunk

 

Mint a leszakított haldokló virág

Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág

Mint porba hullott mag, mi többé nem ered

Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.

 

S bár a lényeget még nem érthetted

Amíg nem éltél nehéz éveket

Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk 

Mi egy vérből valók vagyunk!

 

Nyerges Attila: Harminc (Eredeti előadó: Ismerős arcok)

Én már éreztem a cukrot is keserűnek

És már délelőtt láttam a délutánt 

És sírtam majdnem minden vidám filmen

S az álmaimtól féltem az éjszakát

 

Ha tehettem, csak befelé ordítottam

Mert kifelé muszáj mosolyogni

De én szomorúbb vagyok bárkinél a földön

A fiam nélkül nem vagyok már senki

 

És föl kellett állnom akkor is, ha nem ment

Mert ahol én voltam, onnan már nem lehet

Úgy gondoltam, a fájdalom majd múlik

S hogy elhiggyem, csak pár üveg kellett

 

De hallgass most, figyelj rám, barátom

Töltsd ki még, mi az üvegben maradt

Miért ne legyen könnyebb az a néhány óra

Ami még a napból itt ragadt

 

Persze, nem jó folyton csak menekülni

De megállni még egyedül nem merek

Segítség kéne, ugyanúgy, mint régen

Mikor fiatal voltam, vagy egészen kis gyerek

 

Mert hidd el, jó úgy a földön aludni

Hogy a fejem alá anyám karját álmodom

Jó apámmal gyönyörű borokat inni

És szomorkodni a régi dolgokon

 

Nyerges Attila: A dolog (Eredeti előadó: Ismerős arcok)

Kinek mi dolga? – Szerintem

a gyermeké az, hogy szülessen,

a Napé, hogy megsimogassa,

s a Holdé, hogy álomba ringassa. 

 

A tanító dolga, hogy tanítson, 

a lelkemen valamit javítson.

A diák dolga, hogy kutasson, 

ha felnő, jó irányt mutasson. 

 

A zenész dolga, hogy zenéljen, 

a szívem mélyéig elérjen. 

Az író dolga, hogy meséljen, 

de igazat írni ne féljen-

de igazat írni soha ne féljen! 

 

A Szerelmem dolga, hogy megértsen, 

hogy higgyen bennem és segítsen.

Hogy nélküled élni ne akarjak, 

s ne hagyd, hogy a vesztembe rohanjak!

 

A Barátom dolga, hogy ott legyen, 

ha szükség van, bármit megtegyen, 

ha eltévedtem, keressen, 

ha gyűlölöm, akkor szeressen. 

 

Az Anyám dolga, hogy ne sírjon, 

ha nagyon félt, akkor behívjon.

Az Apám dolga, ha ajtót nyit, 

ne úgy köszöntsön, mint akárkit.

 

A Testvérem dolga, hogy figyeljen, 

Ha hibáztam, neki ne kelljen.

Ha nem hiszem, akkor ő higgye,

A tüzünket helyettem őrizze. 

 

A Lányom dolga, hogy daloljon,

hogy örökké kislány maradjon. 

A Fiam dolga, hogy nevessen, 

hogy mindig apjaként szeressen. 

 

S ha mindez így lesz -csak remélem -,

az én dolgom, hogy megérjem.

 

Spielmann Erika: Vándor (Eredeti előadó: Lord együttes)

Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog,

Fekete föld mélyén örökre megnyugodott.

Nem siratja senki őt, nem könnyeznek a sírja előtt.

Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt.

Senkije se volt, semmije se volt, csak az élete!

Vén szemét lehunyva élete megszakad,

Nem indul új útra, pihen a föld alatt.

 

Elmondom nektek az ő történetét, arról mesélek, hogyan élt:

Megszületett, kapott nevet, csak egyet nem, szeretetet!

Szülei eldobták, nem törődtek vele,

Nem maradt semmije, csak az élete!

Magas falak, rácsok mögött, zsiványok, tolvajok között

telt a gyermekkora, ott volt az otthona.

 

És mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt,

Hogy egyszer majd innen elmehet, várják erdők, völgyek, hegyek,

Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig

Mindet földet bejár.

 

Az idő eljött, ő szabad lett, útra kelhet a végtelenbe,

Ezt álmodta, erre ébredt, évek óta csak ezt remélte!

Amerre járt, megszerették, és ha néha megkérdezték,

Hogy honnan indult, s mi a célja, ő vidáman csak ezt dalolta:

 

Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,

Városok, országút pora.

Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel

Vándorlok, nem állok meg soha.

 

Éhét, szomját elfeledte, csak a világ érdekelte,

Hosszú haját fújja a szél, ereiben lüktet a vér.

Forró nyár jön hideg télre, hosszú út áll már mögötte,

De nem néz hátra, megy előre jókedvűen énekelve:

 

Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,

Városok, országút pora.

Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel

Vándorlok, nem állok meg soha.

 

Nem kell a csillogás, nem kell a ragyogás,

Nem kell a vakító pénz!

Nem kell sok hamis vágy, nem kell a céltalan cél!

Nem kell sok hamis vágy, nem kell a céltalan cél!

 

Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,

Városok, országút pora.

Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel

Vándorlok, nem állok meg soha.

 

Évek oly hamar szállnak el, csavargó haja hófehér.

Szíve dobban még, szeme tűzben ég, de hívja már az örök pihenés.

 

Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,

Városok, országút pora.

Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel

Vándorlok, nem állok meg soha.

 

Varga Mihály: Európa (Eredeti előadó: Varga Miklós)

Dús hajába tép a szél,

Kék szemében ott a szenvedély.

Foltos, sokszín ruhája oly sokszor elszakadt,

Álma adja az álmokat.

 

Megszülte hűtlen gyermekét,

Nem sírt, akkor sem ha elvetélt,

Akármi történt, mindig büszke nő maradt,

Így élt a sok-sok év alatt.

 

Ezért értsd meg, szeretem őt,

A vén Európát, a büszke nőt!

Nagyon kérlek, becsüld meg őt,

A vén Európát, a gyönyörű nőt!

 

Magából ad, ha enni kérsz,

Testével véd, amikor visszatérsz,

Ölén a szerelem minden öröme hívogat,

Arcában látod az arcodat

 

Olasz csizmáján a nap

Remélem mindörökre megmarad

A sötét felhő végre mind aludni tér

Földjében túl sok már a vér

 

Ezért értsd meg, szeretem őt,

A vén Európát, a büszke nőt!

Nagyon kérlek, becsüld meg őt,

A vén Európát, a gyönyörű nőt!