Megjelenés a médiában - 2005

Megjelenés a médiában - 2005

 

NINCS KATOLIKUS BÖRTÖNLELKÉSZ

kisalfold.hu, 2005. április 18.

 

Másfél éve nem jár katolikus pap a győri börtönben, amióta az eddigi lelkész Szombathelyre került.

Másfél éve nem jár katolikus pap a győri börtönben, amióta Haller László tábori lelkész Szombathelyre került. A büntetés-végrehajtási intézetben csak az evangélikus és a Krisztus Szeretete Egyház lát el lelkészi szolgálatot.

Azt nem tudjuk, hány római katolikus van a győri fogvatartottak között, mivel a börtön vezetősége természetesen nem firtatja a jogaikban korlátozott emberek felekezeti hovatartozását. Annyit mondhatunk, hogy az egyházmegye lakosságából kiindulva úgy 70–80 százalékra tehető ez az arány. Így nézve viszont elgondolkodtató, hogy 2003 augusztusa óta a börtön falain belül senki nem láthatott katolikus papot – ekkor került át ugyanis a szombathelyi egyházmegyéhez Haller László tábori lelkész. A börtönben azóta csak az evangélikus és a Krisztus Szeretete Egyház lát el lelkészi szolgálatot. Mivel ennek megszervezése nem a büntetés-végrehajtási intézet, hanem az egyes egyházak hatáskörébe tartozik, a börtön parancsnoksága nem kívánt nyilatkozni a problémáról.

Egy ember dolgozik három helyett

A győri városplébános, dr. Galavits József a Kisalföldnek elismerte, hogy a mostani állapotot semmiképpen sem tartja szerencsésnek, s megkeresésünk okán vélhetően szóvá is  teszi majd hivatalos fórumon. Ugyanakkor – mondja a kanokok – a börtönlelkész megbízása nagyon nehéz szervezési kérdés.

– Eddig ez nem merült fel, de kétségkívül szükséges volna megbízni valakit a börtönlelkészi feladatkörrel. Az az igazság, hogy a mai leterheltségünk mellett szinte lehetetlen olyan embert találni, aki intézni tudná ezt. Az egyházmegyének százharminc papja van. Hozzáteszem, harminchét éve, amikor én a hivatást kezdtem, háromszáztízen voltunk. Vagyis egy ember látja el azt a feladatkört, amit régen ketten-hárman végeztek el – mondja dr. Galavits József, aki szerint ráadásul a börtönlelkészi szolgálat különös adottságot és rátermettséget igényel.

– Nem kell magyarázni, hiszen nyilvánvaló, hogy egy idősebb, jámborabb természetű papnak igen nagy kihívást jelent ez a munka. Haller László atya egy fiatal, határozott kiállású férfi, aki ezt a munkát önként és szívességből vállalta. Nem tudok róla egyébként, hogy a börtön felől érkezett volna igény katolikus börtönlelkész megbízására – érvel a városplébános, miközben a büntetés-végrehajtási intézet álláspontja épp ellenkező: az igénynek az egyes egyházak felől kellene érkezni.

A gyónási titok a legfontosabb

Haller László Szombathelyen teljesít lelkipásztori szolgálatot. A Kisalföld megkeresésére elmondta: ez bizony olyan munka, amelyet vagy önként vállal valaki, vagy sehogy.

– A börtön külön világ. Nem lehet valakit oly módon megbízni ezzel a feladattal, mintha egyik plébániáról a másikra helyeznék – magyarázza László atya. – Én ezt szívesen végeztem, s nemcsak a fogvatartottakkal, hanem az intézet dolgozóival is nagyon jól kijöttem. Ám ehhez hozzájárult, hogy tábori lelkész vagyok és egyenruhában érkezem. Talán ezért máshogy viszonyultak hozzám az őrök, mint ahogy paptársaimhoz viszonyultak volna. Minden hét csütörtökjén három órát töltöttem a fogvatartottakkal, és vasárnaponként miséztem. Ilyenkor aki tehette, megjelent – egyébként nem csak a katolikusok. Soha nem volt rendbontás, sőt, mindenki igen odafigyelt a szavaimra. Természetesen tudomásul kellett venni nekik is, nekem is, hogy akik egy eljárás kapcsán voltak előzetes letartóztatásban, azok nem lehettek jelen ugyanazon a szertartáson – avat be a részletekbe Haller László, akit arról kérdeztünk: mit tesz egy börtönlelkész, ha gyónás közben olyasmit hall, amit a hatóságnak vagy a bíróságnak is tudnia kellene?

– Természetesen nincs semmi, ami felülírja a gyónási titkot. Ilyenkor a fogvatartott Isten előtt vall a pap közvetítésével. Az pedig, hogy mit mond a rendőrnek, az ügyésznek, már egészen más lapra tartozik és engem nem is szabad, hogy foglalkoztasson – szögezi le László atya.

 

LOURDES ÜZENETE

honvedelem.hu, 2005. május

 

Május 11-19. között rendezték meg a Francia Hadsereg által szervezett 46. Nemzetközi Katonai Zarándoklatot a dél-franciaországi Pireneusok hegyeiben található Lourdes városában. A Magyar Honvédség részére először nyílt lehetőség arra, hogy katonái egy nemzetközi törzs alárendeltségében dolgozó Táborállító Alegységben feladatot végezzenek, illetve részt vegyenek a zarándoklat programjainak biztosításában. Az eseményen egy időben, változó létszámban és összetételben 25-30 állam több mint tízezer katonája vett részt. A szervezők és a résztvevők közül az alábbiak gondolatait közreadva ismerhetik meg, hogy ki hogyan látja a zarándoklat lényegét, hazatérése után milyen élmények maradtak benne.

Dr. Szabó Tamás dandártábornok, tábori püspök

Évről évre több katona jelentkezik a zarándoklatra, és hála Istennek, a program egyre népszerűbb a Magyar Honvédségen belül. Külön öröm számomra, ha más felekezetek hívei is jelzik részvételi szándékukat, nem is beszélve azokról, akik nem tartoznak semmilyen vallási vagy egyházi közösséghez. A katonai zarándoklat egy új ablak a világra, és csak a résztvevőn múlik, hogy kinyitja-e ezt az ablakot és hogy ki is néz-e rajta. Ezt már többen megtették, és elmondásuk szerint semmihez nem hasonlítható élményekkel gazdagodtak, lélekben felfrissülve tértek vissza alakulatukhoz.

Horváth József százados, tábori káplán, Tata

Az élmények kiemelnek bennünket a hétköznapokból, felfrissítenek, örömöt és tettrekészséget eredményeznek. Ez esetben olyan élményekről beszélhetünk, ahogy többen mondták is, amelyek nem napokra és hetekre, hanem egy életre szólnak. Kívánom szívből, hogy mindenki számára maradandó élmény legyen mindez, melyből erőt meríthet további életéhez.

Kási Ferenc sz. szakaszvezető, Logisztikai és Támogató Ezred, Veszprém

Így utólag nehéz szavakba önteni, amit az ember átélt a zarándokútja során. Azon tanakodom, hogy utazásom talán a véletlennek köszönhető, hisz én csak beszélgetni indultam tábori lelkészünkhöz, Szabó Mihály őrnagy úrhoz, aki biztatására és parancsnokom támogatásával már második alkalommal járhattam e gyönyörű kegyhelyen, a lourdes-i Mária jelenések helyszínén, és tapasztalhattam meg, hogy Isten számomra is elérhető közelségbe került. Az utazás lehetőséget adott számomra, hogy a szinte katonai fesztivál jellegű és hangulatú rendezvényen ismeretséget kössek az élet és a hit dolgairól hasonló nézeteket valló katonatársaimmal, illetve más nemzetek katonáival. Ezt a számomra felemelő érzés megtapasztalását kívánom a következő években kiutazóknak.

Orosz László zászlós, Légvédelmi Rakéta Dandár, Győr

Immár második alkalommal vehettem részt a lourdes-i nemzetközi katonai zarándoklaton. Idén, mint a magyar előkészítő alegység tagja lehetőségem kínálkozott arra is, hogy egy vegyes francia-német-magyar kötelék tagjaként részt vehessek a katonai tábor felépítésében, működtetésében és bontásában. Mindhárom nemzet katonái tisztességes munkát végeztek, és ennek eredményeként kivívták egymás megbecsülését, elismerését. Ismét megdöbbentő volt szembesülni a másik két nemzet szinte korlátlan logisztikai lehetőségeivel. Ha a magyar katona sokrétűsége és munkaintenzitása párosulhatna idehaza is ilyen szintű háttérbiztosítással, honvédségünk a NATO élvonalába kerülhetne, legalábbis hatékonysága tekintetében. Sajnálatos módon a tisztességes munkával megszerzett becsületet néhány ember "magyaros” mentalitásával könnyedén el lehet veszíteni - gondolok itt például az étkezdei gyűjtögető életmódra, vagy a túlzott mértékű alkoholfogyasztásra. Fájdalmas volt hívő katolikusként egy kiemelt jelentőségű zarándokhelyen szembesülni némelyek vulgáris, az istenkáromlást sem nélkülöző megnyilvánulásaival. Mindezek vallásosságtól függetlenül minden jóérzésű ember lelkivilágát sértették. Ez az időnként előforduló, minden szocializációt nélkülöző magatartás rámutatott a Honvédségi Etikai Kódex mielőbbi alkalmazásának sürgősségére. A hely miliője, a több ezer katona közös imájának ereje képes volt felülemelni a részvevőket az árnyoldalakon, és monumentális erővel kiszakítani a megszokott hétköznapok világából bennünket. Erőt, lelki feltöltődést kaptunk a hazatérés utáni szolgálat folytatásához, az apostolok küldetéséhez hasonlóan alázattal, becsülettel, de emelt fővel elviselve a nehézségeket is.

Kuminka Marianna főtörzsőrmester, Alba Regia Vezetésbiztosító Zászlóalj, Székesfehérvár

Már másodszor vettem részt ezen a találkozón, és mindkétszer izgatottan készülődtem az útra. Éreztem, hogy élményekben gazdagodva, lelkileg feltöltődve érkezem majd vissza. A háromnapos hosszú utazásunkat kárpótolta a csodálatos táj, a városok látványa, melyeket a szervezőknek köszönhetően megtekinthettünk. A Mária-jelenésekről híres kisvárosban nyugalmat, békét és szeretetet találhattunk, lelkipásztorunk vezetésével hitünkbe mélyülve elmélkedhettünk. Voltak kollégák, akik a francia borok kóstolgatásába feledkeztek bele, és így találták meg belső lelki egyensúlyukat. Érdeklődéssel figyeltem a különböző nemzetek színes katonai egyenruháit. Mi a gyakorlóöltözetünkben szerényen meneteltünk a parádés utcai felvonulásokon. A zarándokokhoz csatlakozva részt vettünk a rendezvényeken, és csak ámulva figyeltük más nemzetek egységes, jókedvű és ritmusos éneklését, fegyelmezett menetelését, ahogy azokon az egységélményt megélve jelen voltak. Talán majd egyszer bennünk is felpattan ez a szikra, és merjük majd önfeledten énekelni a magyar himnuszt, kiáltani hogy, "ria-ria Hungária. Kalandos utazásunk volt hazafelé, a busz elromlott, lassan közeledtünk a határhoz. Fáradtak voltunk, de összekovácsolt minket a munka, a szolgálat, az együtt eltöltött szabadidő, és a kicsit hosszúra nyúlt francia esték. Köszönöm a lehetőséget.

Bende Lajosné főtörzsőrmester, Szegedi Katonai Ügyészség

Amikor a munkahelyemre megérkezett a lourdes-i zarándoklatot hirdető plakát és jelentkezési lap, azonnal arra gondoltam, hogy nekem ott kell lennem. 1978 óta dolgozom a honvédségnél polgári alkalmazottként, majd tiszthelyettesként, de soha nem hallottam a nemzetközi katonai zarándoklatról. Szüleim vallásosan neveltek, édesanyám és testvérem már volt Lourdes-ban. Tiszthelyettes munkatársnőmmel úgy döntöttünk, hogy megyünk. Magyarországon többször voltam már zarándokúton, ezeken a szent helyeken erősebben éreztem Isten jelenlétét magam körül. Hálát adok, hogy életemben jelen van. Úgy érzem, hogy hitem minden bajon, nehézségen átsegít. Nagyon tisztelem Máriát, amiért fia megalázása, megkínzása, majd elvesztése után is rendületlenül hinni tudott Istenben. Meghatott a betegek nagy türelme, gyógyulásukba vetett hitük, amint hosszú sorokban várakoznak arra, hogy a barlang felett elhelyezett Mária-szobor előtt eltolják rokkantkocsikba kényszerült testüket; az ápolók figyelmessége, amellyel a mozgásukban korlátozott embereket körülveszik; maga a kegyhely, amely gyönyörű környezetben található; a Bernadett templom, amely építészetileg is remekműnek nevezhető; a hatalmas föld alatti bazilika, ahol több mint húszezer ember hallgathat szentmisét; az ember nagyságú szobrok, amelyek a keresztutat szegélyezik. Jó volt látni és részt venni abban a gyertyás körmenetben, ahol a különböző nemzetek katonái rendezett alakzatban vonultak a város utcáin égő gyertyákkal kezükben, miközben Máriához énekeltek. Jézus szótlanul viselte szenvedését, mi nem mindig. Mivel minden rendezvényen részt vettünk és kevés szabadidőnk alatt a kegyhely minden szépségét szerettük volna megnézni, így fokozott fizikai megterhelésnek tettük ki lábainkat, amit a bakancs ráadásul még jól fel is tört. Jónak tartom, hogy a különböző nemzetek katonái - köztük a magyarok is - részt vehetnek a lourdes-i zarándoklaton. Megmutatva a világnak: a katonák is békét szeretnének. A vallásos katona ezen zarándoklati úton még közelebb kerülhetett Istenhez. Azokban is, akik csak a kirándulás kedvéért utaztak e helyre, a rendezvények ünnepélyessége és szépsége biztosan nagy élményt hagyott. Köszönöm a HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Szolgálati Ágának, hogy jelentős anyagi kedvezménnyel eljuthattam e világhírű kegyhelyre. Szeretnék máskor is Lourdes-ba zarándokolni, de már a családommal együtt.

Vámos Nikoletta őrmester, Műszaki Dandár, Szentes

Mikor az alakulatnál értesültem a lourdes-i zarándoklatról, egyből jelentkeztem rá, mivel kíváncsi voltam, hogy milyen lehet és hogyan zajlik. Ez volt az első külföldi utam a honvédség keretein belül, de nem csalódtam. Ez az út lehetőséget teremtett, hogy új embereket, más nemzetek szokásait ismerjem meg. Sok nemzet képviseltette magát, így nagyszerű alkalom nyílt a más országok katonáival való ismerkedésre. Nem gondolom, hogy e rövid idő alatt életre szóló barátságok kötődtek volna, de azt hiszem, hogy mindenki szép emlékekkel tért haza. Magával ragadó élmény volt látni a Bernadett templomot, és részt venni a megnyitó-ünnepségen a föld alatti bazilikában, ahol civil emberek és katonák közösen vettünk részt. Számomra a legmegrendítőbb az volt, hogy láttam a sok tolószékbe kényszerült embert, akik a gyógyulásban reménykedve érkeztek a kegyhelyre. Tiszteletre méltó az ő hitük, kitartásuk és akaraterejük, amivel ritkán találkozhat az ember. Különös érzés volt végigmenni az utcákon, látva, hogy a város szinte valamennyi üzletében megtalálhatóak a vallási ajándékok, kegytárgyak az idelátogatók számára. Még furcsább volt, mikor egy magyar üzletre találtunk, ahol a tulajdonos nagy barátsággal fogadott minket, magyarokat. Ez az út remek alkalom arra, hogy az ember elgondolkodjon és esetleg változtasson korábbi életszemléletén. Úgy gondolom, hogy maradandó élményt nyújtott ez minden résztvevő számára és akinek lehetősége van egy ilyen jellegű utazásra, az semmiképpen se mulassza el.

Fekete főtörzszászlós

 

LELKÉSZ - KATONA TALÁLKOZÓ MARCALIBAN

Új Ember, 2005. június 15.

A találkozás napja: egymással és Istennel

 

2005. június 18-án lelkész-katona találkozó lesz Marcaliban. Ez a rövid hír az érintetteken kívül valószínűleg másoknak nem sokat mond. A lehetséges résztvevők körében (katolikus papok, protestáns lelkészek és hivatásos katonák) – akik szerte az országból több tucatnyian eljöhetnek erre a szombati napra – vegyes érzelmekkel fogadták az eseményre való felhívást. Érthető is az ilyetén való reagálás, hiszen vannak papok és lelkészek, akik nem szívesen emlékeznek vissza a kötelező 24, illetve 18 hónapra, amelyet a marcali „külső laktanyában”, a tüzérezrednél kellett eltölteniük. De tegyük hozzá azt is, hogy a katonák között is van, aki nem akar részt venni a találkozón. Pedig a júniusi összejövetel nem a „csak a szépre emlékezem” jeligével kerül megrendezésre, de nem is számonkérések napja lesz.

Az ötlet egy másik nagy múltú helyőrség hasonló jellegű, sikeres összejövetelének példáján érlelődött meg: a Lentiben szolgált lelkészek és katonák első közös rendezvényének tevékeny szervezője lehettem 1997-ben a Tábori Püspökségen, Budapesten. Ezen találkozó volt előttem a példa, de a tábori lelkészi beosztásaimban bekövetkezett többszöri változások csak mostanra tették lehetővé a kivitelezést. Ezúton is szeretném megköszönni dr. Szabó Tamás dandártábornok, katolikus tábori püspök úrnak, hogy a találkozó gondolatának felvetésétől támogatta az ötletet és a kivitelezést, és köszönöm a nemrég kinevezett Lackner Pál ezredes, protestáns tábori püspök úr pártoló segítségét.

Mindazok, akik eljönnek a rendezvényre, találkozni szeretnének a volt sorkatonatársakkal, akiket talán több évtizede nem láthattak, hiszen az ország különböző vidékeiről „hoztak össze minket” Marcaliban, és találkozni a volt ezred-, osztály- és ütegparancsnokokkal, főtisztekkel, tisztekkel és tiszthelyettesekkel. Találkozónk ökumenikus istentisztelettel kezdődik el abban a templomban, amelybe annak idején a leendő lelkészek és a katonatisztek csak titokban mehettek be. Kiss Iván esperes-plébános atya az istentisztelet után bemutatja a templom oratóriumában nemrég kialakított egyháztörténeti kiállítást. A katonaévekre való emlékezés a volt laktanyában folytatódik, ahol ma a honvédség egyik raktárbázisa működik. A laktanyabejárást egy városi séta követi, majd a nyugállományú katonák klubjában egy közös ebédre várjuk a találkozó résztvevőit.

Rendezvényünk védnöki tisztére felkértük Havril András vezérezredes urat, a Magyar Honvédség vezérkari főnökét, Veres András püspök urat, a MKPK titkárát, dr. Sütő László urat, Marcali polgármesterét és Bátor Ferenc dandártábornok urat, a tüzérezred utolsó parancsnokát és a tábori püspök urakat, akik az ökumenikus istentiszteletet végzik.

2005. június 18-a Marcaliban a lelkészeknek a találkozás napja lesz: Istennel a liturgia templomi közösségében, egymással a múlt felelevenítésének emlékeiben és a jelen idő átélésének óráiban a közös asztalnál. De az emlékezés napja is: egy elmúlt korban megmutatkozott összefogásra a nehézségek idején, egyéni és együttes küzdelmekre és bátorításokra a katonaság hónapjaiban. A katonáknak lehetőségük lesz az emlékezésre a laktanyában, a volt munkahelyen, ahol hivatásuknak megfelelően szolgálták évtizedeken keresztül a honvédelem ügyét. Igaz, a laktanya kerítésén belül megszűnt a katonai élet, de a szívükben ma is hordozzák a hadseregbeli csapatszellem megtartó erejét.

Berta Tibor alezredes, kiemelt tábori lelkész

 

KATONAI ZARÁNDOKLAT LOURDES-BA

honvedelem.hu, 2005. június 17.

 

A Francia Hadsereg Katolikus Tábori Püspöksége idén is meghívta a magyar katonákat a lourdes-i nemzetközi katonai zarándoklatra. A baráti invitálásra a Honvédelmi Minisztérium (HM) és a HM Tábori Lelkészi Szolgálat katolikus szolgálati ág tábori püspökének dr. Szabó Tamás dandártábornoknak közreműködésével ezúttal 112 fő vett részt az 1958-tól évente ismétlődő katonai zarándoklaton. A zarándoklaton – amelyre öt kontinens 32 országából 16 450 katona érkezett – jelen volt Iváncsik Imre, a HM politikai államtitkára, dr. Svéd László orvos vezérőrnagy, az MH Egészségügyi Parancsnokság parancsnoka, valamint Végh Ferenc nyugállományú vezérezredes is. A szervezést ezúttal is Posgay András százados, a tábori püspökség tisztje végezte.

Lourdes-nak, a dél-franciaországi Gave folyó partján épült különleges szépségű kisvárosnak immár 1858 óta messze földön híre van. A később szentté avatott 14 éves Bernadette Soubriousnak, az egyházi krónikák szerint – az évben – a közeli Massabielle sziklabarlangnál, 18 alkalommal jelent meg a Szűzanya. A barlangban ekkor fakadt forrás vize pedig – az utóbbi 140 évben – sok reménytelen betegnek hozott csodás gyógyulást. A statisztikák szerint a világ 170 országából eddig ötmillió zarándok fordult meg Lourdes-ban, és hónapról hónapra tízezerszám érkeznek ide ma is a lelki megtisztulás és a gyógyulás reményében.

Az élményekben gazdag, kissé fárasztó háromnapos utazás első állomása Padova volt, ahol az olasz haderő 32. Reggimentó Trausmissioni alakulat kaszárnyájában kaptunk szállást. A határ átlépése után „erőltetett” menetben, az antipápák egykori székhelyére, a különleges szépségű Avignon-ba érkeztünk. Rövid palotalátogatás után a közeli Draguignan-ban kötöttünk ki, ahol a francia hadsereg tüzértiszti iskolájának lettünk vendégei. Lourdes-be érkezésünk előtt elrobogtunk Tarbes mellett is, amely a Bercsényi Lászlóról – Franciaországban marsallá előlépett kuruc kapitányról – elnevezett deszantalakulat helyőrsége.

Lourdes a Pireneusok lejtőjén meghúzódó település, szép környezetével, nyüzsgő-mozgalmas életével már az első órákban elvarázsolja a látogatókat. A Save folyó mellett felsorakozó kitűnő szállodák, a városka legkisebb utcáiban is megtalálható vendéglők, ajándéküzletek mind-mind az ide érkező zarándokokra várnak, és az itt élő emberek szívélyessége is magával ragadó.

A 48. nemzetközi katonai zarándoklat szlogenje egy közismert egyházi ének egyetlen sorában fogalmazódott meg: „Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!”. Nos ez a gondolat hatotta át már az első nap a bazilika előtti téren rendezett megnyitóünnepséget, ahova a magyar zarándokok is a délceg zászlóvivőket követve felsorakoztak. Az ünnepség a zenekarok bemutatásával kezdődött, majd a részt vevő országok küldöttségeinek hivatalos bemutatása következett. A püspökök elfoglalták helyüket az oltár körül, és megkezdődött az egyházi szertartás. „Akik ismerik egymást, és együtt imádkoznak, nem harcolnak egymás ellen…” – olvashattuk a francia nyelven megjelent kiadványban, s valóban irreálisnak tűnt, hogy 32 nemzet itt összesereglett katonái valaha is egymás ellen forduljanak.

Másnap a katonai tábor egyik fából épített kápolnájában került sor a magyarul celebrált szentmisére, majd a táborban a veszprémi katonazenekar Katona János őrnagy vezényletével remek koncerttel lepte meg a magyar katona zarándokokat. Itt jelentette be Iváncsik Imre, a HM politikai államtitkára, aki a feleségével együtt érkezett Lourdes-ba, hogy fegyelmezett magatartásáért és a zarándoklatra érkezett katonák közötti barátság elmélyítéséért valamennyi magyar résztvevő megkapja a Honvédelmi Minisztérium emlékérmét.

A magyar delegáció egyházi vezetőjével, Szabó Tamás dandártábornokkal a szálláshelyén beszélgettünk a nemzetközi katonai zarándoklat egyre nagyobb népszerűségéről és mai tanulságairól. A tábori püspök úr elmondta, hogy ő maga kinevezése után 2002-ben vett először részt ezen a zarándoklaton, de korábban is figyelemmel kísérte a lourdes-i eseményeket. Meggyőződése: a katonai zarándoklat lényege abban rejlik, hogy a zarándok akár hívő, akár nem, elmélyülhet gondolataiban, és esetleg újjászületik lélekben, hiszen Lourdes-ban olyan értékekkel és szellemiséggel találkozik, amelyre nem is gondolhatott. A katonai zarándoklat egy új ablak a világra, és csak a résztvevőn múlik, hogy kinyitja-e ezt az ablakot, és hogy ki is néz-e rajta. Ezt többen megtették, és elmondásuk szerint semmihez nem hasonlítható élményekkel gazdagodtak, lélekben felfrissülve tértek vissza alakulatukhoz. Persze ezt nem mindenki érzi át. Ha a zarándok nem nyílik meg ennek a szellemiségnek, valószínűleg csak egy jó kirándulásról fog mesélni szeretteinek, munkatársainak. Igazából ez sem nagy baj, hiszen akarva-akaratlanul Lourdes mindenkiben kitörölhetetlen nyomot hagy, amelyre bármikor lehet támaszkodni. A másik fontos gondolat – hangsúlyozta Szabó Tamás –, hogy a nemzetek közötti megbeszélés gondolata továbbra is aktuális, és az egymás jobb megismerése jelentősen segítheti a régi feszültségek feloldását. Nem elhanyagolható a nemzetek közötti „versengés” a megjelenés tekintetében sem. A mára szinte katonai fesztivállá alakult zarándoklat továbbra is felejthetetlen lelki töltést biztosít a résztvevőknek.

Ami pedig a résztvevők számát illeti: 2003-ban 13 ezer katona résztvevője volt a lourdes-i katonai zarándoklatnak, és ebben az évben 3500 fővel gyarapodott ez a részvételi szám. A franciáké mellett az olaszok delegációja volt a legnagyobb, de Németországból 983, Horvátországból 1207 fő érkezett Lourdes-ba. Több mint 500 fős volt a delegációja az Egyesült Államoknak, Ausztriának, Portugáliának és Írországnak is. Chiléből az idén először érkeztek ide katona zarándokok. A magyar delegációban először vettek részt nagy számban szerződéses katonák, és a magatartásuk mindvégig kifogástalan volt. Büszkék lehetünk a veszprémi katonazenekarra is, amely rögtönzött hangversenyével különösen nagy sikert aratott a Lourdes-ba érkezett rokkant katonák körében is.

A KATONAI ZARÁNDOKLAT RÖVID TÖRTÉNETE

Két katolikus tábori lelkész, L. Steiger (német) és A. Besombes (francia) 1958-ban elhatározta, hogy katonáikkal Lourdes-ba zarándokolnak. A közös céljuk az volt a zarándoklattal, hogy egymás jobb megismerésével elősegítsék a nemzeteik közötti megbékélést. A következő évben már olasz, dán és norvég katonák is csatlakoztak a két lelkész kezdeményezéséhez, majd az osztrák, valamint a svájci katonák is követték őket. Az elmúlt évtizedek során nem rendszeresen még a távoli kontinensekről – Indiából, Szenegálból, Madagaszkárból – is érkeztek a nemzetközivé vált zarándoklatra. A magyar katonák 1991-ben vettek részt először a lourdes-i zarándoklaton.

Kacsó Lajos

 

TÁBOROZNAK A KATONASZÜLŐK GYERMEKEI

honvedelem. Hu, 2005. július 26.

 

Tavalyi kezdeményezését folytatta idén a Katolikus Tábori püspökség: a katonaszülők gyermekeinek szervezett nyári tábort. Az ország minden részéből érkező felső tagozatos tanulókat katonai sátrakban helyezték el Zalaváron, a használaton kívüli plébánia udvarán.

Az első turnus még július 19-én kezdte meg, a második július 27-én kezdi a táborozást. A környezetvédelmi és természetvédő tábor augusztus 2-án zár. A gyerekek – három tábori lelkész irányításával (Berta Tibor, Takács Tamás, dr. Hankovszky Béla) – megismerkednek a Kis-Balaton élővilágával, megtekintik a közeli autópálya-építést, látogatást tesznek a keszthelyi Vízműnél, s azt is megtanulják, hogyan mérik a légszennyezést.

S. F.

 

SZOBORAVATÁS BICSKÉN

honvedelem.hu, 2005. október 3.

 

Katonai tiszteletadással avatták fel október 1-jén Bicskén, a katolikus templom kertjében –halálának ötödik évfordulója alkalmából – Tabódy István székesfehérvári kanonok, nyugalmazott plébános, a Magyar Honvédség tábornoka mellszobrát, Domonkos Béla szobrászművész alkotását. Az ünnepségen Szántó János polgármester méltatta Tabódy István életútját, majd a tárca és a honvédség képviseletében Horváth Ferenc dandártábornok, az MH híradóparancsnoka emlékezett az egykori huszártisztre és arra a tevékenységére, amelyet a rendszerváltást követően a tábori lelkészi szolgálat újjászervezésében végzett.

Beszéde végén átadta Szántó János polgármesternek a honvédelmi miniszter által a városnak adományozott díszkardot. Az ünnepség során felidézte Tabódy István emberi alakját Tóth Tamás plébános, és beszédet mondott Kurt Königh, Bicske németországi testvérvárosa, Althausen polgármestere

A beszédek után a szobrot dr. Szabó Tamás dandártábornok, katolikus tábori püspök, Szántó János és Tóth Tamás leplezte le, majd a püspök megáldotta a műalkotást. Ezt követően került sor a tisztelet és emlékezés koszorúinak elhelyezésére, végül a díszmenetre.

 

A VEZÉRKARI FŐNÖK ÉS TÁBORI LELKÉSZI SZOLGÁLAT VEZETŐINEK TALÁLKOZÓJA

honvedelem.hu, 2005. december 1.

 

Havril András vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke csütörtökön munkaebéden találkozott a tábori lelkészi szolgálati ág vezetőivel. A találkozón részt vett dr. Szabó Tamás dandártábornok, katolikus tábori püspök, Lackner Pál ezredes, protestáns tábori püspök és Jákob János ezredes, a Református Hivatal vezetője.

A tárgyaláson áttekintették a Magyar Honvédség és a tábori lelkészi szolgálatok kapcsolatának tapasztalatait, valamint megbeszélték az együttműködés erősítésének lehetőségeit, különös tekintettel a missziókban folyó lelkészi munkára. Szóba kerültek a Párbeszéd 2005 rendezvények tapasztalatai is.

A megbeszélésen Havril vezérezredes meghívta a tábori püspököket a 2006-ban tartandó vezérkar főnöki értekezletekre.

 

NYOLCSZÁZAN MISSZIÓKBAN KARÁCSONYOZNAK – SZÁZAN HAZATÉRTEK

honvedelem.hu,2005. december 21.

 

A Missziós Karácsony 2005 rendezvénnyel összekapcsolva tartották meg az MH Katonai Rendfenntartó Kontingens (Szarajevó) váltott állományának visszafogadó ünnepségét, december 21-én, szerdán az MH Támogató Ezrednél, az MH Összhaderőnemi Logisztikai és Támogató Parancsnokság (ÖLTP) szervezésében. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter köszöntőjében kiemelte: a ma hősei, a katonák előtt tisztelgünk, akik méltóképpen képviselték hazánkat, valamint a Magyar Honvédséget a szarajevói misszióban. A miniszter megköszönte a katonák helytállását és elmondta: az idén nyolcszáztizenkét magyar katona tölti misszióban a karácsonyt.

A honvédelmi miniszter, Havril András vezérezredes, a HM HVK főnöke, dr. Kunos Bálint, a HM védelemgazdasági helyettes államtitkára, Győrössy Ferenc altábornagy, az MH szárazföldi erőinek parancsnoka, Tömböl László vezérőrnagy, a HM HVK törzsigazgatója, dr.Gáspár Tibor mérnök vezérőrnagy, az ÖLTP parancsnoka, dr. Isaszegi János mérnök vezérőrnagy, a HM HVK műveleti főcsoportfőnöke és Juhász István vezérőrnagy, a HM HVK katonai tervező főcsoportfőnöke Békefenntartásért Szolgálati Jelet adott át a hazaérkezett százöt katonának.

A külszolgálat befejezésének alkalmából Lőrincz Gábor őrnagy, kontingensparancsnok a Szolgálati Érdemjel ezüst; míg Egry József Levente százados, a kontingensparancsnok helyettese a Szolgálati Érdemjel bronz fokozata elismerésben részesült.

A Honvéd Együttes művészeinek zenés karácsonyi műsora után Havril András vezérezredes emlékezett meg azokról, akik idén nem ünnepelhetnek együtt a családjukkal, mert a világ tíz különböző pontján, huszonöt misszióban teljesítenek szolgálatot ezen időszak alatt is. Az ő tiszteletükre egy–egy karácsonyfaizzót kapcsoltak fel a Missziós Karácsony – idén már harmadik alkalommal megrendezett – ünnepségén. A nyolcszáztizenkét izzó fényében ragyogó karácsonyfát, Lackner Pál ezredes, protestáns tábori püspök és Kóczán Árpád alezredes, katolikus tábori lelkész áldották meg.

 

A Tábori Püspökségen az elmúlt évben történt legfontosabb események

Új Ember

Az év első jelentős eseménye volt, hogy kihirdetésre került Lackner Pál evangélikus esperes protestáns tábori püspöki kinevezése. A katolikus püspökség rögtön felvette a kapcsolatot az újonnan kinevezett püspökkel, és a szolgálat egészét érintő tárgyalásokat folytattak. Az új püspök iktatására március 9-én került sor.

Januárban fél éves külszolgálat után hazatért Prištinából Haller László lelkész. Legközelebb 2006 januárjában lép hat hónapos szolgálatba katolikus lelkész a KFOR kontingensen belül.

A haderőreform keretében április 1-i hatállyal a átalakításra került a Tábori Lelkészi Szolgálat szervezeti felépítése, a lelkészi helyek számát csökkentették. Részben ezzel összefüggésben két lelkész jelentette be azon szándékát, hogy él a szolgálati nyugdíjazás lehetőségével, és a jövőben „civil” egyházi szolgálatot kíván végezni. Mivel helyükbe új lelkész belépésére nem nyílt lehetőség, egy lelkészi hely mindmáig betöltetlen. A kisegítő lelkészek körében első alkalommal egy laikus hívő alkalmazására is sor került. Februárban megállapodás született a Katonai Ordinariátus és a Váci Egyházmegye között a verőcei honvédségi betegotthon lakóinak lelkipásztori ellátásáról.

A püspökség idén is meghirdette a tavaly nagy sikert aratott gyermektábort katonák és közalkalmazottak 10-14 éves gyermekei számára. A nagy érdeklődésre való tekintettel idén két turnusban táboroztattunk 60-60 főt.

Május elején megemlékeztünk az ostffyasszonyfai első világháborús fogolytábor megalapításának 90. évfordulójáról. A hónap végén 120 fő zarándok utazott el Lourdes-ba a hagyományos katonai zarándoklatra. Első alkalommal egy mozgássérült katona is a zarándokokkal tartott. Ugyancsak május végén az illetékes lelkész részt vett a légeirős lelkészek nemzetközi találkozóján. A külföldi partneri kapcsolatok ápolásának keretében egy lelkész 5 napos cserelátogatáson vett részt egy németországi helyőrségben. Hét katonával és két lelkésszel vettünk részt a kölni Ifjúsági Világtalálkozón. A szlovák tábori püspök kérésére a Máltai Szeretetszolgálat közvetítésével mintegy 1000 magyar szépirodalmi művet küldtünk szlovák börtönökben fogvatartott magyarok részére.

Augusztus végén a lelkészek éves lelkigyakorlatát Barsi Balázs ferences tartományfőnök vezette. Szeptember elején Bécsben került megrendezésre az európai országok tábori püspökeinek illetve főlelkészeinek találkozója. Szeptemberben a lelkészek és katonák elzarándokoltak Búcsúszentlászlóra, Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepére. Októberben 5 fős delegáció utazott Capestranóba, a város hazánk szempontjából meghatározó jelentőségű szülöttének megünneplésére. Decemberben két püspöki látogtásra kerül sor a külmisszókban: először Ciprusra és a Sinai félszigetre utazik a püspök, majd a karácsonyi ünnepekre Prištinába és Skopjébe.

Említést érdemel még, hogy Szabó Tamás püspök a Tábori Lelkészi Szolgálattal összefüggő feladatok mellett a börtönlelkészi szolgálat és a lelkiségi mozgalmak püspökkari referenseként is számos rendezvényen vett részt, szentmisét mutatott be és előadásokat tartott.

Örömünkre szolgál, hogy december 7-én felkerült a világhálóra a Tábori Püspökség internetes honlapja.

A Katonai Ordinariátus 2006. évi tervezett programjai

A 2006. év eseményei között megkülönböztetett figyelmet szentelünk Kapisztrán Szent János halála 550. évfordulójának megünneplésére. A szent a tábori lelkészségek és lelkészek fő védőszentje. Tudományos konferencia, koncert és egyházi megemlékezeések szerepelnek terveinkben. Ugyancsak megemlékezünk a katolikus tábori lelkészi szolgálat alapdokumentumának, a „Spirituali Militum Curae” kezdetű apostoli konstitúció megjelenésének 20. évfordulójáról. Ezzel kapcsolatban október második felében konferenciát rendeznek Rómában a világ tábori püspökeinek és főlelkészeinek részvételével. Egyéb, a szolgálattal összefüggő nemzetközi rendezvényeken is részt kívánunk venni.

Április végére magyar összlelkészi talákozó szervezését kezdtük meg. A jövő évben is tervezzük a Lourdes-i katonai zarándoklaton való részvételt és hazai zarándoklatra is készülünk. Ismét két turnusban rendezzük meg a gyermektábort. Előreláthatólag két lelkészünk lesz külszolgálatban a jövő évben. Új lelkészek belépésére is igen nagy szükség lenne nyugdíjazás, illetve a betöltetlen hely miatt. 

 

Biztonságunk az isteni gondviselésből ered

– Dandártábornok Úr! Mik voltak az elmúlt évben a katolikus tábori püspökség számára jelentős események?

– A mögöttünk álló évben a haderőreformhoz kötődően megtörtént szolgálatunk átszervezése is. Néhány, szerencsére betöltetlen státusszal csökkent szervezetünk. Részt vettünk százhúsz fővel, a katonák hagyományos Lourdesi zarándoklatán. Utunkra elkísért Iváncsik Imre a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára, és első alkalommal kivittünk magunkkal egy mozgáskorlátozott katonát is, az autóbalesetet szenvedett Végh Ferenc vezérezredest. Részt vettünk öt katonával és két határőrrel a XX. Kölni Ifjúsági Világtalálkozón. A nyáron a nagy érdeklődésre való tekintettel már két turnusban szerveztünk 10-14 éves gyermekek számára tábort a zalavári plébánián.

– Mit terveznek 2006-ra?

– A tábori lelkészi szolgálatunk hagyományos tevékenységébe illeszkedően, a karácsonyi ciprusi, Sínai-félszigeti és prištinai látogatásomat követően februárban a Pristinában állomásozó magyar katonai misszióhoz utazik egy lelkészünk. Jövőre lesz húsz éve, hogy megjelent a tábori lelkészi szolgálatok tevékenységét meghatározó pápai dokumentum. Részt veszünk az évforduló kapcsán várható nemzetközi találkozón. Ehhez kötődően különféle hazai rendezvényekkel megemlékezünk Kapisztrán Szent János, a tábori lelkészek fő védőszentje halálának 550. évfordulójáról.

– Püspök úr milyen szellemiséggel készült az idei karácsonyra? Mit gondol az új év kezdéséről?

– Minden évben keresek a Bibliából egy fontos gondolatot, egyfajta jelmondatot, ami erre az időszakra üzenetet hordozhat számomra. Az idén “Dicsőség Istennek, békesség embereknek” gondolatot választottam. Az ünnep napjai alatt vagyunk talán a legnyitottabbak az Istennel való találkozásra. Itt elsősorban egy imára, Isten dicsőítésére célzok, amely folyton megerősíti az ő gondoskodó jelenlétét; ebből fakad ugyanis minden ember békessége, valódi biztonságérzete.

Nagyon fontossá vált most a világ számára a biztonság. Legutóbb, a frankfurti repülőtéren beszállás előtt három biztonsági vizsgálaton kellett áthaladnom. Ratzinger bíboros, igen közvetlen ember lévén, alkalmi ismerőseivel gyakran ebédelt valamelyik, a Vatikán szomszédságában lévő pizzázóban, ahol gyakran tovább ismerkedett a vendégekkel. A szentatyává választott XVI. Benedek pápa ezt már nem teheti meg, a világ talán legveszélyeztetettebb vezetőjeként, bármennyire is szeretné folytatni az életstílusává vált jó szokását. A közelmúlt robbantásos merényletei tovább súlyosbítják a világ bűnét, és egyben arra irányítják figyelmünket, hogy az emberi biztonság igen csak ingatag, felszínes, szinte kizárólag külsőségekben kifejeződő.

Ezzel kapcsolatban felmerül egy másik gondolat; testi épségünkért, egészségünkért készek vagyunk igen komoly erőfeszítésekre. Lelki egész-ségünkkel törődünk-e ennyit?… Ha valakiben év közben érik meg az elhatározás a változtatásra, ne várjon semmilyen nevezetes, akár évkezdő dátumra. A külső körülmények nem javíthatnak “helyettem” magamon! Csak én vagyok képes a változásra. Ez az erő sokkal inkább a bensőnktől, mint a külső körülményektől függ. Tehát jobb, ha fejlődésünk nem szezonális, hanem az úton való haladásunk mindennapjait jellemzi!

Deák

Típus: 
Újságcikk
Tartalom dátuma: 
szombat, 2005, január 1 to szombat, 2005, december 31