Megjelenés a médiában - 2006

Megjelenés a médiában - 2006

 

LELKIGONDOZÁS AZ ÖNKÉNTES HADERŐBEN

2006. március 28.

 

Az önkéntes haderőre történt áttérés és a Magyar Honvédség szervezeti változásai hatással voltak a HM Tábori Lelkészi Szolgálatra is. A három azonos jogkörrel rendelkező szolgálati ág (Katolikus Tábori Püspökség, Protestáns Tábori Püspökség és Tábori Rabbinátus) az egyházak autonómiájának jegyében hierarchikusan nem tagolódik be a katonai szervezetek rendszerébe, lényegében önálló, és a Honvédelmi Minisztérium háttérintézményeként funkcionál. Ezért is kapott külön elbírálást, ezért is tartozik a politikai államtitkár jogkörébe. A szolgálat működéséről, annak aktuális kérdéseiről tartott sajtótájékoztatót március 27-én, az MH 86. Szolnok Helikopterezrednél Iváncsik Imre, a HM politikai államtitkára, dr. Szabó Tamás dandártábornok, katolikus tábori püspök, Lackner Pál ezredes, protestáns tábori püspök és dr. Fröhlich Róbert dandártábornok, vezető tábori rabbi.

A különböző szervezeti, személyi kérdések megoldásán túlmutatóan, hosszas egyeztetések után, elkészült az a szabályzó, amelyik rendezi a katonai és a tábori lelkészet vezetése közötti munkakapcsolatokat, eljárási formákat, jogköröket. Ez azért jelentős, mert mind a katolikus, mind a református és evangélikus, valamint a zsidó egyház is saját értékrendje, tanításai, szokásjogai alapján él és tevékenykedik. Ezeket a jellemzőket kellett összhangba hozni a katonai szervezetek működési rendjével, a parancsuralmi rendben működő szervezet elvárásaival. Mindezen ellentmondások ellenére sikerült olyan kompromisszumos megoldásokat találni, amelyek rendezik a munkáltatói jogkör gyakorlását, biztosítják a tábori lelkészet önállóbb gazdálkodását, szabályozzák a lelki gondozással kapcsolatos ellátás rendjét. A sajtótájékoztatón Iváncsik Imre kiemelte: a lelkész fő feladata, hogy nap mint nap jelen legyen a katonák között, és küldetésének megfelelően lássa el nemes feladatát. A politikai államtitkár hangsúlyozta, hogy a missziókban különösen felértékelődik a tábori lelkészek szolgálata, hiszen a katonák hosszú hónapokat töltenek távol szeretteiktől, veszélyes körülmények között.

Dr. Szabó Tamás dandártábornok, katolikus tábori püspök szerint a tábori lelkészek nemcsak a katonákkal foglalkoznak, hanem családtagjaikkal, a közalkalmazottakkal, a nyugdíjasokkal, a nyugállományúakkal, valamint az ő hozzátartozóikkal is. A katolikus tábori püspök szerint az önkéntes haderőben jóval több a családos katona, mint korábban, éppen ezért fontos a család és elsősorban a gyerekek szellemi-lelki nevelése is. Ezt a célt szolgálják a kulturális, honismereti és néprajzi tartalommal töltött, egy hetes gyerektáborok, amelyeken tavaly százhúszan vettek részt.

Lackner Pál ezredes, protestáns tábori püspök hangsúlyozta, hogy a missziókban szolgáló katonáknak és itthon maradt családtagjainak minden lehetséges támogatást meg kell adni. Az előírt szabályzók szerint a missziókban 150 katonára jut egy-egy tábori lelkész. Lackner Pál ezredes úgy vélte, hogy a különböző hosszabb gyakorlatok remek alkalmat nyújtanak a tábori lelkészek számára, hogy közelebbről is megismerjék a katonákat. Érdekesség, hogy a Bevetési Irány 2005 gyakorlaton állították fel az első imaterem-sátrat.

Dr. Fröhlich Róbert dandártábornok, vezető tábori rabbi elmondta, hogy a Tábori Rabbinátus legfőbb feladata az elmúlt 11 hónapban az volt, hogy olyan közösséget kellett szervezni, amelyik rendszeresen gyakorolhatja a zsidó vallás közösségi elemeit. Ennek infrastrukturális feltételei adottak. További lényeges küldetésük, hogy a hadsereg berkein belül tájékoztató kiadványokkal, illetve előadásokkal ismertessék meg az érdeklődőkkel a zsidóság történelmét és hagyományait.

Kérdésre válaszolva Takács Tamás őrnagy – aki immár hat éve a helyi alakulat katolikus tábori lelkésze – elmondta, hogy a lelkészi szolgálat alapköve a bizalom és a megbízhatóság. A már harminchat ejtőernyős ugrással büszkélkedő őrnagy szerint a katonák a legjobban úgy fogadják el a lelkészt, ha azt látják, hogy ugyanolyan munkát végez, mint ők.

K. G.

 

 

HÁTTÉR A KIÁLLÍTÁSHOZ

Mátraházi tábori lelkészi anzix

2006. május 3.

 

A katolikus és a protestáns tábori lelkészek idei közös továbbképzése zajlott Mátraházán április 22-26. között. Ebben az évben a fő kérdéskör, melyet több előadásban, megbeszélésben is érintettek az előadók, illetve a résztvevők, a tábori lelkészek helye volt a Magyar Honvédségben. Tánczos László dandártábornok a missziók tapasztalatokról beszélt az MH Szárazföldi Parancsnokság látószögéből. Kiemelte: elengedhetetlenül fontos, hogy tábori lelkész mindig legyen jelen a katonák között a felkészülés kezdetétől a hazaérkezésig.

Az orvossal, illetve az egészségügyi szolgálattal való kapcsolatokról először egy speciális helyzetet vázolt fel dr. Németh Károly orvos ezredes, aki a Verőcemarosi Betegotthon igazgatójaként az idős elhagyott, néha életük végén járók közötti szolgálati lehetőségekről szólt, míg dr. Svéd László orvos vezérőrnagy az általános missziós tapasztalatokról és lehetőségekről tartott előadást. Dr. Ravasz István alezredes a kegyeleti szolgáltatás közös felelősségéről osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel. Dr. Korzenszky Richárd tihanyi perjel első előadásában az ortodox (keleti) lelkiségről, míg a másodikban a vallás, hit és irodalom kapcsolatáról szólt. Dr. Kádár Zsolt református esperes, amikor a kommunikációról beszélt, szinte az egész továbbképzés összegzését is megfogalmazta: „Nem képes az ember nem kommunikálni. Az ember arra született, hogy beszéljen!” Különleges lehetőségeket is hordozott ez a néhány nap, hiszen jutott idő a gyönyörű műemléktemplom megtekintésére és egy 16 kilométeres „menetgyakorlatra” is Mátraháza és Parád között.

Magassy Sándor lk. alezredes

 

KIÁLLÍTÁS NYÍLIK A HM HADTÖRTÉNETI INTÉZET ÉS MÚZEUMBAN

2006. június 15.      

 

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) Márványtermében június 15-én 15.30 órakor nyílik az Európa védelmében, Kapisztrán János és a nándorfehérvári diadal című kiállítás. A HM HIM, a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Rendtartomány, valamint a HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Szolgálati Ág ezzel az eseménnyel tiszteleg a nándorfehérvári diadal emléke, illetve Hunyadi János és Kapisztrán Szent János halálának 550. évfordulója előtt.

A megnyitón ünnepi beszédet mond dr. Holló József nyugállományú altábornagy, a HM HIM főigazgatója, dr. Magyar Gergely OFM-tartományfőnök, illetve Josip Santic, a horvát tábori püspök általános helynöke. Dr. Székely György akadémikus és dr. Szabó Tamás tábori püspök nyitja meg a kiállítást, melyet a későbbiekben – szeptember 7. és 9. között – tudományos konferencia kísér.

 

HÁBORÚS ÁLDOZATOK ÖRÖK EMLÉKMŰVE

2006. szeptember 2.

 

"Ahová estél, ott maradsz. A mindenségből ezt az egyet, ezt az egyetlen egy helyet, de ezt azután megszerezted." Pilinszky János örök érvényű sorai díszítik a második világháborúban életüket vesztett magyar áldozatok emléke előtt tisztelegő, újonnan felavatott emlékművet. A több mint négy méter magas, gránitból és betonból készült mementót a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a Miniszterelnöki Hivatallal, illetve a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával együttműködve a Fiumei úti temetőben létesítette. Dr. Balogh Péter István és Mohácsi Sándor táj- és kertépítészek, valamint Kecskés András festőművész közös alkotását ünnepélyes körülmények között, a háborút lezáró japán fegyverletételi szerződés aláírásának hatvanegyedik évfordulóján, szeptember másodikán avatták fel.

Dr. Szekeres Imre, honvédelmi miniszter avatóbeszédében elmondta, hogy Magyarország vesztesége – a lakosság számarányában – Lengyelország, a Szovjetunió és Németország után a legnagyobb a háborúban részt vett országok közül. Az 1941–1944 közötti területére vetítve mintegy 850-950 ezer fő. Ebből a katonai veszteség mintegy 340-360 ezer főre tehető. A légitámadások és a szárazföldi hadműveletek következtében mintegy 50 ezer polgári személy veszítette életét.

– Ez az emlékmű azokért a honfitársainkért emeltetett, akik az élet és a halál mezsgyéjén álltak akár a lövészárkokban, akár otthonaikban, akár a koncentrációs táborokban. Most, a XXI. század elején, esély nyílt arra, hogy legalább az emlékezésben egységesek legyünk – fogalmazott a honvédelmi tárca első embere. Dr. Szekeres Imre kifejtette: történelmünk számtalan súlyos kérdést állít elénk, amelyekre a történészeknek kell megadniuk a választ. Ilyen például, hogy honvédségünk nagyobb része még 1944 októbere után is kitartott. A magyar katonák a háború végéig esküjükhöz híven harcoltak, mert úgy érezték, kötelességük a haza védelme a területére lépő haderőkkel szemben – a politika alakulásától függetlenül.

A beszédet követően Lackner Pál ezredes, protestáns tábori püspök és Kóczán Árpád alezredes, katolikus tábori lelkész áldották meg a tizenkét előnevelt fával és ezer négyzetméter gyepszőnyeggel ékített mementót. Az emlékműnél koszorút helyezett el – többek között – dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Juhász István vezérőrnagy, a HM Hadműveleti és Kiképzési Főosztály vezetője, Borzák József dandártábornok, Budapest helyőrségének parancsnoka, dr. Holló József nyugállományú altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója, dr. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, dr. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter, továbbá a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság képviselője.

(kálmánfi)

 

 

HALOTTAK NAP MEGEMLÉKEZÉS A MH TARTOMÁNYI ÚJJÁÉPÍTÉSI CSOPORT TÁBORÁBAN

„MEMENTO MORI !”

2006. november 7.

 

November elseje a PRT táborában is a megemlékezés jegyében telt el. Takács Tamás őrnagy, a PRT tábori lelkésze vezette az összejövetelt, ahol azokra emlékeztünk ’akik előttünk jártak és már nem lehetnek közöttünk’.

Takács őrnagy beszéde felekezettől függetlenül mindenkihez szólt, aki részt vett a megemlékezésen:

“Az elmúlásra való emlékeztetés nem fenyegetés, inkább figyelmeztető. Egyrészt arra, hogy ne feledjük el azokat, akik előttünk jártak és már nem lehetnek közöttünk. Hiszen aki nem becsüli a múltját, nem érdemli a jövőjét. Másrészt arra figyelmeztet, hogy akár tetszik, akár nem, egyszer mi is az utunk végére érünk…

… November első napjaiban azokra emlékezünk, akik a „névtelen szentek”. Azokra, akiknél már nem az a fontos hogyan, mikor és hol haltak meg, hanem az hogyan éltek. Akik hősies fokon tudtál élni akár egészen hétköznapi életüket másokért. Nagyszülők, szülők, barátok, ismerősök… és ismeretlenek, akikről már senki sem emlékezik meg…

…Emlékezünk, temetőket járjuk és gyertyákat gyújtunk. Régen szokás volt, hogy a kereszteléskor kapott gyertyát megőrizték és az élet jeles napjain, legvégül a ravatalon ismét meggyújtották. Égett a gyertya, önmagát emésztve és másoknak fényt adva, mint azok élete, akikre ismeretlenül is emlékezünk.

„Nyugodjanak békességben!”

Az összejövetel után gyertyát gyújthattunk halottaink emlékére a külön e célra kijelölt helyen.

Nagy Andrea Éva szds. 1. (HUN) PRT PeK szóvivő

 

HALOTTAK NAP MEGEMLÉKEZÉS AZ MH PRT TÁBORÁBAN

2006. november 7.

 

November elseje a PRT táborában is a megemlékezés jegyében telt el. Takács Tamás őrnagy, a PRT tábori lelkésze vezette az összejövetelt, ahol azokra emlékeztünk, akik előttünk jártak és már nem lehetnek közöttünk. Takács őrnagy beszéde felekezettől függetlenül mindenkihez szólt, aki részt vett a megemlékezésen. Az összejövetel után gyertyát gyújtottunk halottaink emlékére.

Nagy Andrea Éva szds. 1. (HUN) PRT PeK szóvivő

 

KÁPOLNÁT AVATTAK HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

2006. december 13.

 

Ökumenikus kápolnát avattak ünnepélyes keretek között december 6-án a hódmezővásárhelyi Zrínyi Miklós laktanyában. A kápolna kialakítása egymillió forintba került, mely egy része az alakulat költségvetéséből, másik részét adományokból gyűlt össze. A kápolnát a Katolikus Tábori Püspökség részéről dr. Szabó Tamás dandártábornok tábori püspök szentelte fel, a Protestáns Tábori Püspökség részéről Jákob János ezredes tábori esperes adta áldását, a nemzeti színű szalagot Kovács József ezredes helyőrség parancsnok vágta át.

A 30 személy befogadására alkalmas kápolna a laktanyán kívül, a főbejárat mellett kapott helyet. Kápolna korábban is volt a laktanyában, a 90-es évek közepén, amikor a tábori lelkészi szolgálatok megalakultak kialakítottak itt is egyet, de az elmúlt évek alatt fokozatosan elvesztette funkcióját, mert a laktanya egy távoli, eldugott épületében volt, melyet ma már raktárnak használnak.

Annak, aki új kápolnát szeretné látogatni, nem kell a laktanya beléptetési rendszerén átmennie. Ennek azért van jelentősége, mert a tábori lelkészek végzik a nyugállományú katonák temetését, így a hozzátartozók könnyebben elérik őket.

 

KATONÁK ÉS PAPOK TALÁLKOZTAK MARCALIBAN

 

Barátságos ölelésekkel és tiszteletteljes kézfogással üdvözölték egymást a hajdani 20. tüzérezred egykori sorállományú teológus hallgatói. Berta Tibor alezredes, kiemelt tábori lelkész, a találkozó főszervezője elmondta: mintegy 70-en tértek vissza Marcaliba a katonák és lelkészek találkozójára. Veres András címzetes püspök, a Katolikus Püspöki Konferencia titkára maga is Marcaliban töltötte katonaéveit 1978 és 1980 között. Elmondása szerint embert és hivatást formáló időszak volt.

Havril András vezérezredes, Honvéd Vezérkari Főnök arról beszélt, hogy az elmúlt évek változásai új katonai kultúra kialakulásához vezettek. A jelenleg 30 ezer fős önkéntes haderőben a 34 tábori lelkésznek főleg a határon túli missziókban van szerepe. A találkozó során ökumenikus istentiszteletre is sor került, amelyet Szabó Tamás dandártábornok, katolikus tábori püspök celebrált.

Az alkalmon igét hirdetett Lackner Pál ezredes, protestáns tábori püspök. Az ezredes arról is beszélt, hogy sorsközösséget kell vállalniuk a katonákkal és hogy a tábori lelkészeknek a lelki gondozás a legfőbb feladatuk. A katolikus és protestáns lelkészek és katonák a program keretében ellátogattak az egykori Petőfi Sándor laktanyába, ahol hajdan katonáskodtak.

Vigmond Erika

 

Típus: 
Újságcikk
Tartalom dátuma: 
vasárnap, 2006, január 1 to vasárnap, 2006, december 31