Megjelenés a médiában - 2007

Megjelenés a médiában - 2007

 

KARÁCSONY KOSZOVÓBAN

honvedelem.hu, 2007. január 9.

 

Az idei karácsonyt is a Pristinában és Pecben szolgáló katonák körében töltötte dr. Szabó Tamás dandártábornok, katolikus tábori püspök. A tábornokot háromnapos programja során Nagy Sándor alezredes, zászlóaljparancsnok és Juhász István őrnagy, századparancsnok tájékoztatta az MH Őr és Biztosító Zászlóalj, valamint a KFOR-század tevékenységéről, ezen belül az itt működő tábori lelkészi szolgálat feladatairól is.

A vendég – a látogatás keretében – találkozott Pecben az olasz dandár parancsnokával, Attilio Claudio Borreca dandártábornokkal, a KFOR parancsnokságán pedig Hartmut Weinbrenner KFOR főlelkésszel. Olasz és magyar katonák részvételével szentmisét celebrált a peci tábor kápolnájában. Mindkét helyen karácsonyi ünnepségen adta át a tábori püspökség ajándékait. Szenteste felkereste a szolgálatban lévő katonákat, ezt követően éjfélkor szentmisét mutatott be a Szent László-tábor kápolnájában.

 

 

ZÁSZLÓSZALAGOT KAPOTT A HELIKOPTERBÁZIS

2007. május 29.

 

A köztársasági elnök zászlószalagot adományozott május 26-án az MH 86. Szolnok Helikopterbázisnak. Az ünnepségen jelen volt Bali József, a Honvédelmi Minisztérium védelempolitikai szakállamtitkára, Juhász István vezérőrnagy, a HM hadműveleti és kiképzési főosztályvezetője és Hazuga Károly vezérőrnagy, az MH ÖHP parancsnokának helyettese. Felolvasták Sólyom László államfő levelét, majd Bali József kötötte fel a csapatzászlóra a szalagot, melyet Takács Tamás őrnagy római katolikus tábori lelkész áldott meg.

Ünnepi beszédében a szakállamtitkár a bázis utóbbi időszakban mutatott kiemelkedő teljesítményét méltatta. Elmondta, az állomány szaktudása és munkája nélkül a múlt év nagy áradása idején víz alá kerültek volna a tiszazugi települések. A zászlószalag az akkori önfeláldozásra is emlékeztet.

Ugyancsak május 26-a, szombat volt a Logical Decision 2007 nemzetközi helikopteres gyakorlat utolsó munkanapja. Ennek szervezője és házigazdája is a helikopterbázis volt. A szakállamtitkár szólt a bázis kutató-mentő felkészültségéről, melynek eredménye jól lemérhető a nemzetközi gyakorlatokon. A helikopteresek múlt évben időszakosan segítették az Országos Mentőszolgálat légi szállítási feladatait. A szakmai tapasztalat, az évek során megszerzett tudás rendkívül fontos a Magyar Honvédség fejlődése szempontjából – fogalmazott a szakállamtitkár.

Orosz Zoltán dandártábornok, parancsnok, ünnepi beszédében megköszönte a méltató szavakat. Hangsúlyozta: az MH 86. Szolnok Helikopterbázis állománya tisztában van az elismerés értékével, hogy jelképére, a csapatzászlóra köztársasági elnöki zászlószalag került. Elmondta, a munka valódi közösséggé kovácsolta össze a bázis állományát. Az alakulat nyitott a pályaválasztás előtt álló fiatalok előtt, hiszen nem tudni, melyikük szánja rá magát erre a hivatásra. Sűrűn érkeznek megkeresések az iskoláktól, s a legtöbb esetben megtalálják a módot kérésük teljesítésére, hiszen a bázisra háruló feladat a katonai utánpótlás biztosítása is.

 

 

TÁBORI LELKÉSZEK – MA

Szécsi Ferenc plébános és Oláh Emil református lelkipásztor

Veszprémi Napló, 2007. július 7. 

 

Balatonfűzfő - Az életüket a hazáért áldozó katonák, a magyar hősök lelki üdvéért mutatott be szentmisét Szécsi Ferenc plébános, megbízott tábori lelkész a mámai romtemplomnál nemrég a hősök napján.

A szertartás után Oláh Emil, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság református tábori lelkésze emlékezett a hősi halottakra, akik életükkel-halálukkal továbbadták a hazaszeretet lángját utódaiknak is.

Vajon milyen szolgálatot kíván a tábori lelkészi beosztás manapság, miután megszűnt a kötelező sorkatonai szolgálat? A hivatásos és szerződéses katonák szabadon kijárhatnak istentiszteletekre, szentmisékre, és mivel saját elhatározásból választották e pályát, azt feltételezhetően örömmel, nem kényszer, nem lelki nyomás alatt végzik. Nincs ellentmondás e téren a szelíd, békességszerző Krisztus hirdetése és tábori lelkészi teendők (zászlószentelés, harcba indulók megáldása) között? - fordultam kérdéseimmel a lelkipásztorokhoz.

Szécsi Ferenc plébános tavaly kapta a felkérést a tábori püspöktől, hogy helyettesítse Veszprémben kollégáját, Szabó Mihály őrnagyot, akkori görög katolikus tábori lelkészt, amíg Koszovóban teljesít szolgálatot a magyar alakulat mellett. Nem főállású, hanem megbízott lelkészként látja el azóta is e feladatot. A főállású tábori lelkész mindennap nyolc órát tölt el a laktanyában, míg ő csak hetente egyszer, fogadóóráján találkozik a katonákkal. Szép missziós feladatnak tekinti mégis e megbízatást plébánosi feladatai mellett, hiszen különböző katonaemberek (köztük sok ateista) között kell kapcsolatokat építenie lélektől lélekig, ráébreszteni őket is a bennük lakó Krisztusra.

Már bérmálásra is felkészített tiszteket és hozzátartozókat az eltelt idő alatt, mondja. Részt vesz az ünnepségeiken, az állománygyűléseken, és persze gyakran felkérik zászlószentelésre is. Halottak napja környékén a temetői megemlékezéseken szolgál. Május közepén volt egy német tábori lelkészi konferencia Veszprémben, meséli, s ott vetődött fel, hogy Németországban minden katonának részt kell vennie úgynevezett keresztény életvezetési előadáson, ez egy képzési program része, amelyet általában közvetlen beszélgetések követnek. Jó volna, ha hasonlókra hazánkban is sor kerülhetne, hangsúlyozza. Ma már rendszeres szentmise nincs a laktanyában, mivel a vallásos katonák kijárhatnak templomba, istentiszteletre, szentmisére.

Ferenc atya jellem- és állóképesség-erősítő intézménynek tartja a katonaságot, s nagy hibának, hogy teljesen megszüntették a sorkatonai szolgálatot. Át kellett volna gondolni a kiképzést, véli, de nem a haditechnikai vonatkozásban természetesen, hanem a katonaidő állóképesség-erősítő, felelősségérzet- és feladattudat-edző voltára tekintettel, s arra, hogy megtanította a fiatalokat parancsot teljesíteni, rendet tartani maguk körül.

Oláh Emil 2002 óta tábori lelkész, szolgálatát Szentkirályszabadján a légierő-parancsnokságon kezdte meg, most pedig a Székesfehérvárott megalakult összhaderőnemi paracsnokságon dolgozik a hét öt napján. Ez lelkigondozói szolgálat, mondja, amely nemcsak a hivatásos és szerződéses katonákra terjed ki, hanem a családjaikra is. Egyre többen igényelték a laktanyán kívüli szolgálatát is, összeadott párokat, kérésre megkeresztelte a katonák gyermekeit. Megkérték, hogy nagyobb ünnepeken ő mondjon ünnepi beszédet a laktanyában.

A jövő hónapban Koszovóba küldik egy különítménnyel. Ennek kapcsán viszont felmerül: milyen lelkigondozói feladatot tölthet be olyan szituációban egy Krisztust követő lelkész, ahol emberek egy csoportja saját választásból vállalt idegenben, idegen érdekekért (s nem is biztos, hogy feddhetetlen célból - lásd iraki háború!) való fegyveres szolgálatot. Mert ha ezt „békefenntartásnak” is hívják, korántsem békés eszközökkel történik.

A kérdésre egy példával válaszol Oláh Emil: egy lelkészkollégája mesélte, aki kint járt szerződéses katonákkal az iraki háborúban, hogy addig a katonák nem indultak el harcolni sosem, amíg meg nem áldotta őket. Mert soha nem a fegyvereket, nem is a zászlót, hanem az embert áldja meg ilyenkor az egyház, teszi hozzá.

- Én elsősorban a missziós lehetőségét érzékelem ennek a feladatnak - érvel a lelkész -, katonai oldalról én is látom az ellentmondásokat, és nem mondom azt, hogy szívesen megyek Koszovóba.

Toldi Éva

 

 

KARITATÍV TÁBOR

zalaihirlap.hu, 2007. július 18.

 

Negyedik alkalommal szervezett nyári tábort a katonaszülők gyermekei számára a katolikus tábori lelkészi szolgálat. A két turnus során százötven fiatal számára tudnak biztosítani egy héten át tartó elfoglaltságot.

Minderről Berta Tibor alezredes, a katolikus tábori püspökség általános helynöke számolt be lapunknak, aki azt is elmondta, a tábori lelkészi szolgálat feladatköre sokrétű, így abba ez a tevékenység is belefér, ráadásul nem pusztán a gyerekek nyári pihenéséről gondoskodnak, hanem az egy hetet feladatokkal és tartalommal töltik meg, így különös hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre.

- A tábori lelkészi szolgálat egyik legfontosabb feladata, hogy a külmissziókra elkísérjük az ott szolgálatot teljesítő katonáinkat - emelte ki Berta Tibor. - De nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy idehaza is létezik katonaélet, így nekünk e tekintetben is meg kell találnunk a feladatainkat. Részben ezért is vállaltuk fel négy évvel ezelőtt a katonaszülők gyermekeinek nyári táboroztatását, mely azóta már komoly hagyománnyá nőtte ki magát, s nemcsak a 11 és 17 év közötti fiatalok jelentkeznek szívesen, de a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem hallgatói is örömmel, s önkéntes alapon jelentkeznek kísérőnek.

Az alezredes azt is elmondta: a tábor részben karitatív jellegű; a táboroztatás költségeinek részbeni átvállalása bizonyára jól jön a katonacsaládok számára.

- Vannak évek óta visszatérő gyermekek, ezért az idei esztendőre két külön turnust hirdettünk meg, mindkettőt zalavári központtal - folytatta a helynök. - Az első héten azokat fogadtuk, akik a korábbi években is velünk voltak, ők már ismerik a katonaélethez is hasonlatos körülményeket, s velük távolabbra is kimozdulunk, megtekintjük a Balaton közvetlen szomszédságában található történelmi emlékhelyeket, jártunk az Őrségben is, majd onnan hazatérve álltunk meg Lovásziban, ahol a helyi vadásztársaság fogadott bennünket, illetve a település melletti erdőben egy számháborúra is sor kerül. A második turnusba csak olyan gyerekek jelentkezését fogadtuk el, akik eddig még sosem voltak a táborunkban, velük 25 kilométernél távolabb nem is lépünk ki a táborhelyről.

A katolikus tábori lelkészi szolgálat nem csak külmissziókban vesz részt

Gyuricza Ferenc

 

 

KATONAZARÁNDOKOK MAKKOSMÁRIÁN

2007. szeptember 29.

 

Szeptember 29-én rendezte meg a Katolikus Tábori Püspökség a XIII. Nemzeti Katonai Zarándoklatot, amely egyben a püspökség I. családi napja is volt. Az egész napos program a Budakeszi mellett található makkosmáriai Fogolykiváltó Boldogasszony templomban vette kezdetét, ahol a jelenlévő tábori lelkészek közösen mutattak be szentmisét, amelyen a Légierő Zenekar Szolnok állománya is közreműködött.

A családi napon a szervezők a gyermekek számára is gondoskodtak programokról, a játszóház mellett kipróbálhatták, hogy milyen érzés kifestett arccal íjászkodni, vagy hajszobrászaton részt venni. Berta Tibor alezredes, általános püspöki helynök így foglalta össze a tapasztalatokat: – Fontos dolog, hogy találkozzunk egymással. Vannak olyan pontok és helyzetek, amiben megegyezünk, bár ezeket nem minden esetben kell a vallásossághoz kötni, ennek ellenére jó alkalmat adhat a rendezvény, hogy jobban megismerjük egymást. Minden egyes zarándoklat – bárhol is történjen az – lényege, hogy annak résztvevője a lelkében másokat is elhoz magával. A szentmisében gondoltunk a távollévőkre, közösen imádkoztunk a missziókban szolgáló katonatársainkért, így tudja az is, aki nem vallásos, hogy itt, ezen a napon, ha még egy órára is, ő volt a középpontban. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt megtegyük, és bízom benne, hogy ezt egyre jobban tudjuk szolgálni.

Bogdán Tibor törzszászlós, az MH vezénylőzászlósa is részt vett az eseményen: – Meghívásra jöttem, ami megtiszteltetés számomra, és rajtam keresztül a tiszthelyettesi karnak is. Eredménynek tekintem, hogy részt vehettem egy olyan közösség összejövetelén, amelyik prosperál a Magyar Honvédségben. Úgy gondolom, hogy a missziókban nagyon fontos szerepet töltenek be a tábori lelkészek, hazai környezetben viszont én még nem találtam kapcsolódási pontot hozzájuk. Elhoztam a családomat is, beültünk a misére, és csekély vallásosságom ellenére büszke voltam arra, hogy ott lehettem, ahol a külföldi missziókban lévőkért is mondhattuk közösen a misét. Ezzel számomra már értelmet kapott a nap, amihez az is hozzájárult, hogy a szervezők jó ráérzéssel állították össze a programokat.

Varga László zászlós, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázisról érkezett: – Több éve veszek részt már a rendezvényeken, önkéntesként ajánlom fel a munkámat a püspökség által szervezett eseményeken. Gondolok itt a lourdes-i zarándoklatra, a zalavári gyermektáborokra, vagy a mostani családi napra is. Magam is katolikus vagyok, úgy gondolom, hogy a lelki feltöltődés mellett a katonai közösségek formálásában, egymás megismerésében, a fiatalok – gondolok itt a katonák gyermekeire – nevelésében is nagy szerepe van a találkozónak. Örömmel vagyok itt, a továbbiakban is szívesen vállalok hasonló feladatokat és egyben bátorítom katonatársaimat a hasonló rendezvényeken való részvételre.

Druzsin József zászlós, az MH Logisztikai Ellátó Központban dolgozik: – A szakdolgozatom írása során kerültem kapcsolatba a Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálattal, amikor a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem teológia szakon. A dolgozatom témája a tábori lelkész szolgálat jelene és jövője volt. A rendezvényről véletlenül értesültem, de nagy örömmel jöttem családommal együtt, mert látom megvalósulni a dolgozatomban leírtakat. Látom és tapasztalom, hogy működik a lelkészi szolgálat, eredményesen tudja mozgatni a Fröschl Mónika őrmester az MH 43. Híradó és Vezetéstámogató Ezrednél szolgál: – Berta Tibor alezredes úr kérésére vagyok itt, mivel már két alkalommal részt vettem a zalavári gyerektábor munkájában, ahonnan önkéntesként, szinte már csapatot alkotva, többen most is itt vagyunk. Ott a konyhán dolgoztam, a családi napon is a résztvevők étkeztetésében segédkezem. Nagyon szívesen vállalok további hasonló szolgálatot, mivel vallásos vagyok, nem idegenkedem ettől a közegtől. Örülök, hogy ismeretlenül is, nemcsak a gyerekek fordulnak felém barátsággal, jól érzem magam ebben a környezetben. katonacsaládokat, amire a jelen körülményei között szükségünk is van. Szükségünk van az általuk nyújtott támaszra, illetve ösztönzésükre, hogy növekedjék bennünk az egészséges csapatszellem.

Fekete Imre

 

 

KATONÁK ÉS CSALÁDJAIK A HIT ÚTJÁN

Új Ember, 2007. szeptember 30.

 

A Katolikus Tábori Püspökség szeptember 29-én rendezte meg a XIII. Nemzeti Katonai Zarándoklatot Makkosmárián, amely egyben a püspökség első családi napja is volt. Az ország egymástól távol lévő helyőrségeinek katonái, katonacsaládjai találkozhattak ezen a szép őszi napon. A gyerekek kipróbálhatták ügyességüket többek közt az íjászat terén vagy a kézműves foglalkozásokon. A makkosmáriai templom kertjében felállított sátrakban értékes könyveket vásárolhattak, vagy megtekinthették a jövőre 50. jubileumát ünneplő lourdes-i katonai zarándoklat régi imakönyveit, jelvényeit. A franciaországi Lourdes-ban 1958 óta évente megrendezett hagyományos katonai zarándoklaton a Magyar Honvédség állománya 1991 óta vesz részt. 2008-ban a kegyhely százötven éves évfordulóján ünnepe lesz a fél évszázados katonai zarándoklatnak is. A kettős évforduló méltó "katonai" megünnepléséhez vezető felkészülés egyik állomása volt a makkosmáriai találkozó.

Berta Tibor, a katolikus tábori lelkészség általános helynöke, alezredes a makkosmáriai találkozót bevezető szentmise homíliájában is zarándoklétünkről beszélt, arról, hogy a hit útját végig kell járnunk. A szentmise zenei szolgálatába a veszprémi katonazenekar, valamint iskolások csengettyűzenekara is besegített.

A nemzeti katonai zarándoklat egyúttal a katonák családi napja is volt - idén először, és bizonyosan nem utoljára. A vendéglátás, a gyermekek számára jól előkészített sokrétű programkínálat (arcfestés, csutkababa- készítés), a szervezők odaadó jelenléte valódi családbarát rendezvénnyé varázsolta a zarándoklatot. Az ünnep hangulatát a Dsida Jenő-verseket megzenésítő Misztrál együttes koncertje is emelte, a délutáni vetített képes előadásokon pedig érdekes témákat pendítettek meg az előadók: a lourdes-i csodás gyógyulások egyházjogi értékeléséről Szaradits József pápai prelátus, nyugállományú ezredes, az Afganisztánban szolgáló magyar katonák lelkipásztori ellátásáról Takács Tamás őrnagy, tábori lelkész, a tábori lelkészség történetéről pedig Varga József nyugállományú ezredes, a Honvédelmi Minisztérium vallásügyi referense beszélt.

Közösségépítő, emberformáló jellegű összejövetel és gyermekpasztoráció egy helyen. A katonák Hódmezővásárhelyről, Győrből is eljöttek családjaikkal a Makkosmáriára, ahol többek közt filmvetítést tartottak a nyári zalavári gyerektáborról is, amit negyedik éve szervez a tábori lelkészség. Örömteli tény, hogy a növekvő éreklődésre való tekintettel a tábort az utóbbi években már két turnusban kellett megszervezni.

Tizenhárom évvel ezelőtt a Zala megyei Búcsúszentlászlóról indult el a nemzeti katonai zarándoklatok sorozata, amelynek helyszíne később - az ország közepéhez közelebbi - Makkosmária lett. Idén mintegy kétszázötvenen látogattak el a rendezvényre. Többen, mint tavaly, ahogy Fejér Ádám főhadnagytól, a zarándoklat szervezőjétől megtudtuk. Ő tájékoztatott arról is, hogy a jubileumi lordes-i katonai zarándoklatra való felkészülés a makkosmáriai találkozó után október 8-án egy hétig tartó nemzetközi konferenciával folytatódik, ahol a zarándoklat jövőjéről is szó lesz.

Körössy 

 

 

Katolikus Tábori Püspökség weboldala, 2007. szeptember

 

A Katolikus Tábori Püspökség ezúton is szeretné kifejezni őszinte részvétét

KOLOZSVÁRI GYÖRGY hadnagy

2010.szeptember 7-én bekövetkezett halála miatt.

Szeretnénk együttérzésünkről biztosítani elhunyt Katonatársunk családját, rokonságát, hozzátartozóit, bajtársait.

Adj, Uram, örök nyugodalmat neki és az örök világosság fényeskedjék neki!

Ámen.

Lelkünkben őrizd meg és tápláld elhunyt Katonatársunkra való emlékezés lángját.

 

 

XIII. NEMZETI KATONAI ZARÁNDOKLAT

Jobban megismerni egymást

2007. október 01.

 

Szeptember 29-én, a Budakeszi mellett található Makkosmárián rendezte meg a Katolikus Tábori Püspökség a XIII. nemzeti katonai zarándoklatot, amely egyben a püspökség első családi napja is volt.

Az egész napos program a Fogolykiváltó Boldogasszony templomban vette kezdetét, ahol Berta Tibor alezredes, a tábori püspökség általános helynöke a többi tábori lelkésszel együtt mutatott be szentmisét. Prédikációjában kifejtette: alkalmat ad ez a rendezvény arra is, hogy jobban megismerjük egymást.

A zarándokhelyi szentmisét a Légierő Zenekar Szolnok közreműködése tette ünnepélyesebbé. Több előadásra is sor került. Szaradits József nyugállományú ezredes, pápai prelátus a Lourdes-i csodás gyógyulásokról, Takács Tamás őrnagy, tábori lelkész, az afganisztáni MH Tartományi Újjáépítési Csoportban (MH PRT) szerzett tapasztalatairól, Varga József nyugállományú ezredes, a Honvédelmi Minisztérium vallásügyi referense a tábori lelkészi szolgálatról tartott ismertetőt. A családi napon a szervezők a gyermekprogramokról is gondoskodtak, így az arcfestés és a hajszobrászat mellett lehetőség volt íjászatra is.

 

 

KATONAZARÁNDOKOK MAKKOSMÁRIÁN

2007. október 1.

 

Szeptember 29-én rendezte meg a Katolikus Tábori Püspökség a XIII. Nemzeti Katonai Zarándoklatot, amely egyben a püspökség I. családi napja is volt. Az egész napos program a Budakeszi mellett található makkosmáriai Fogolykiváltó Boldogasszony templomban vette kezdetét, ahol a jelenlévő tábori lelkészek közösen mutattak be szentmisét, amelyen a Légierő Zenekar Szolnok állománya is közreműködött.

A családi napon a szervezők a gyermekek számára is gondoskodtak programokról, a játszóház mellett kipróbálhatták, hogy milyen érzés kifestett arccal íjászkodni, vagy hajszobrászaton részt venni. Berta Tibor alezredes, általános püspöki helynök így foglalta össze a tapasztalatokat: Fontos dolog, hogy találkozzunk egymással. Vannak olyan pontok és helyzetek, amiben megegyezünk, bár ezeket nem minden esetben kell a vallásossághoz kötni, ennek ellenére jó alkalmat adhat a rendezvény, hogy jobban megismerjük egymást. Minden egyes zarándoklat – bárhol is történjen az – lényege, hogy annak résztvevője a lelkében másokat is elhoz magával. A szentmisében gondoltunk a távollévőkre, közösen imádkoztunk a missziókban szolgáló katonatársainkért, így tudja az is, aki nem vallásos, hogy itt, ezen a napon, ha még egy órára is, ő volt a középpontban. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt megtegyük, és bízom benne, hogy ezt egyre jobban tudjuk szolgálni.

Bogdán Tibor törzszászlós, az MH vezénylőzászlósa is részt vett az eseményen: – Meghívásra jöttem, ami megtiszteltetés számomra, és rajtam keresztül a tiszthelyettesi karnak is. Eredménynek tekintem, hogy részt vehettem egy olyan közösség összejövetelén, amelyik prosperál a Magyar Honvédségben. Úgy gondolom, hogy a missziókban nagyon fontos szerepet töltenek be a tábori lelkészek, hazai környezetben viszont én még nem találtam kapcsolódási pontot hozzájuk. Elhoztam a családomat is, beültünk a misére, és csekély vallásosságom ellenére büszke voltam arra, hogy ott lehettem, ahol a külföldi missziókban lévőkért is mondhattuk közösen a misét. Ezzel számomra már értelmet kapott a nap, amihez az is hozzájárult, hogy a szervezők jó ráérzéssel állították össze a programokat.

Varga László zászlós, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázisról érkezett: – Több éve veszek részt már a rendezvényeken, önkéntesként ajánlom fel a munkámat a püspökség által szervezett eseményeken. Gondolok itt a lourdes-i zarándoklatra, a zalavári gyermektáborokra, vagy a mostani családi napra is. Magam is katolikus vagyok, úgy gondolom, hogy a lelki feltöltődés mellett a katonai közösségek formálásában, egymás megismerésében, a fiatalok – gondolok itt a katonák gyermekeire – nevelésében is nagy szerepe van a találkozónak. Örömmel vagyok itt, a továbbiakban is szívesen vállalok hasonló feladatokat és egyben bátorítom katonatársaimat a hasonló rendezvényeken való részvételre.

Druzsin József zászlós, az MH Logisztikai Ellátó Központban dolgozik: – A szakdolgozatom írása során kerültem kapcsolatba a Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálattal, amikor a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem teológia szakon. A dolgozatom témája a tábori lelkész szolgálat jelene és jövője volt. A rendezvényről véletlenül értesültem, de nagy örömmel jöttem családommal együtt, mert látom megvalósulni a dolgozatomban leírtakat. Látom és tapasztalom, hogy működik a lelkészi szolgálat, eredményesen tudja mozgatni a katonákat.

Fröschl Mónika őrmester az MH 43. Híradó és Vezetéstámogató Ezrednél szolgál: – Berta Tibor alezredes úr kérésére vagyok itt, mivel már két alkalommal részt vettem a zalavári gyerektábor munkájában, ahonnan önkéntesként, szinte már csapatot alkotva, többen most is itt vagyunk. Ott a konyhán dolgoztam, a családi napon is a résztvevők étkeztetésében segédkezem. Nagyon szívesen vállalok további hasonló szolgálatot, mivel vallásos vagyok, nem idegenkedem ettől a közegtől. Örülök, hogy ismeretlenül is, nemcsak a gyerekek fordulnak felém barátsággal, jól érzem magam ebben a környezetben. katonacsaládokat, amire a jelen körülményei között szükségünk is van. Szükségünk van az általuk nyújtott támaszra, illetve ösztönzésükre, hogy növekedjék bennünk az egészséges csapatszellem.

Fekete Imre

 

 

HÁBORÚS ÁLDOZATOK ÖRÖK EMLÉKMŰVE

honvedelem.hu, 2007.

 

"Ahová estél, ott maradsz. A mindenségből ezt az egyet, ezt az egyetlen egy helyet, de ezt azután megszerzed." Pilinszky János örök érvényű sorai díszítik a második világháborúban életüket vesztett magyar áldozatok emléke előtt tisztelegő, újonnan felavatott emlékművet. A több mint négy méter magas, gránitból és betonból készült mementót a Nemzeti Kegyeleti Bizottság a Miniszterelnöki Hivatallal, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával, illetve a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal együttműködve, a Fiumei úti temetőben létesítette. Dr. Balogh Péter István és Mohácsi Sándor táj- és kertépítészek, valamint Kecskés András festőművész közös alkotását ünnepélyes körülmények között, a háborút lezáró japán fegyverletételi szerződés aláírásának hatvanadik évfordulóján, szeptember másodikán avatták fel.

Dr. Szekeres Imre, honvédelmi miniszter avatóbeszédében elmondta, hogy Magyarország vesztesége – a lakosság számarányában – Lengyelország, a Szovjetunió és Németország után a legnagyobb a háborúban részt vett országok közül. Az 1941–1944 közötti területére vetítve mintegy 850-950 ezer fő. Ebből a katonai veszteség mintegy 340-360 ezer főre tehető. A légitámadások és a szárazföldi hadműveletek következtében mintegy 50 ezer polgári személy veszítette életét.

– Ez az emlékmű azokért a honfitársainkért emeltetett, akik az élet és a halál mezsgyéjén álltak akár a lövészárkokban, akár otthonaikban, akár a koncentrációs táborokban. Most, a XXI. század elején, esély nyílt arra, hogy legalább az emlékezésben egységesek legyünk – fogalmazott a honvédelmi tárca első embere. Dr. Szekeres Imre kifejtette: történelmünk számtalan súlyos kérdést állít elénk, amelyekre a történészeknek kell megadniuk a választ. Ilyen például, hogy honvédségünk nagyobb része még 1944 októbere után is kitartott. A magyar katonák a háború végéig esküjükhöz híven harcoltak, mert úgy érezték, kötelességük a haza védelme a területére lépő haderőkkel szemben – a politika alakulásától függetlenül.

A beszédet követően Lackner Pál ezredes, protestáns tábori püspök és Kóczán Árpád alezredes, katolikus tábori lelkész áldották meg a tizenkét előnevelt fával és ezer négyzetméter gyepszőnyeggel ékített mementót. Az emlékműnél koszorút helyezett el – többek között – dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Juhász István vezérőrnagy, a HM Hadműveleti és Kiképzési Főosztály vezetője, Borzák József dandártábornok, Budapest helyőrségének parancsnoka, dr. Holló József nyugállományú altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója, dr. Lomniczi Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, továbbá dr. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter.

 

Típus: 
Újságcikk
Tartalom dátuma: 
hétfő, 2007, január 1 to hétfő, 2007, december 31