Megjelenés a médiában - 2011

Megjelenés a médiában  -   2011

 

Mit kérsz Isten Egyházától?”

honvedelem.hu, 2011. január 6.

„Mit kérsz Isten Egyházától?” hangzott el nyolc alkalommal a kérdés december 26-án az ünnepi szentmisén. Van akinek egyszerűen alakult az Egyházba történő belépése, mert gyermek korban megkeresztelték, van aki felnőttként válik Isten gyermekévé a keresztség szentsége által. Sok misszióban sokan döntenek a keresztség felvétele mellett a tábori lelkésszel való beszélgetés után. Talán, a nem mindennapi helyzet, talán a rendelkezésre álló idő, talán a tábori lelkész személye segíti a döntésben a katonákat, de az is lehet, hogy a gondolat és a vágy mostanra érett be azokban, akik a keresztvíz alá hajtották fejüket. Az sem elképzelhetetlen, hogy az Isten mindezt figyelembe véve most indította el bennük a hit ajándékát.

A felkészülés alapos, de egyáltalán nem szokványos volt. Tudomásul kell venni, hogy műveleti területen vagyunk, így a felkészítésekről az esetleges hiányzások indoka sem mindennapos volt. Szolgálat, bevetés, járőr, lövészet… Ilyenkor, katonásan szólva „pótbeporzást” kellett alkalmazni, azaz külön foglalkozást kellett tartani a lemaradónak.

A misszió nem csak arra jó, hogy a katonák saját életüket hozzák egyenesbe, sokan gondolnak családjukra, szeretteikre is. Ilyenkor jönnek azok a kérések, hogy „atya, kereszteld meg a gyerekemet”, „atya, szeretnék templomban esküdni a kedvesemmel”, „atya, szenteld meg a lakásunkat”.

Az elmúlt karácsony nagy ajándékot hozott nyolc katonának és családjuknak.. Arra a kérdésre, hogy „Mit kérsz Isten Egyházától?”, azt felelték, hogy „Hitet!”. „Mit vársz a hittől?” hangzott a következő kérdés, ”Az örök életet.” Az örök élet Isten legnagyobb ajándéka azoknak, akik hisznek benne, szeretik és követik Őt.

 

17 éve történt:

A KATONAI ORDINARIÁTUS FELÁLLÍTÁSA MAGYARORSZÁGON

1994 január 10.-én aláírták az Apostoli Szentszék és a Magyar Köztársaság közötti Megállapodást a Magyar Honvédségnél és a Határőrségnél végzendő lelkipásztori szolgálatról. A Vatikán részéről Angelo Acerbi érsek, apostoli nuncius, a Magyar Köztársaság Kormánya részéről Fűr Lajos honvédelmi miniszter volt az  aláíró.

1994 április 16.-án a vatikáni Apostoli Palotában kicserélték a Megállapodás (Accordo) ratifikációs okmányait, amelyet az Apostoli Szentszék és a Magyar Köztársaság a Magyar Honvédségnél és a Határőrségnél végzendő lelkipásztori szolgálatról kötött. Az Apostoli Szentszéket Angelo Sodano bíboros, államtitkár, Magyarországot Keresztes Sándor Magyarország szentszéki nagykövete képviselte.

1994 április 18.-ai hatállyal az Apostoli Szentszék felállította a Magyarországi Katonai Ordinariátust. Ezzel egy időben II. János Pál pápa kinevezte Katonai Ordináriussá dr. Ladocsi Gáspár esztergomi teológiai tanárt, pápai káplánt és neki a sebargai címzetes püspöki címet adta.

Dr. Ladocsi Gáspár tábori püspöki kinevezése az Acta Apostolicae Sedis 1994. évi áprilisi számában:

Titulari episcopali Ecclesiae Sebargensi R. D. Gasparem Ladocsi, professorem Theologiae in Seminario maiore Strigoniensis-Budapestinensis archidioecesis, quem deputavit Ordinarium Militarem in Hungaria.

 

SZENTMISE A DONI ÁTTÖRÉS 68. ÉVFORDULÓJÁN

ktp.hu/hírek, 2011. január 12.

A Doni Katasztrófa 68. évfordulóján szentmisével emlékeztek meg a Budavári Mátyás-templomban az elhúnyt katonákról, hadifoglyokról, munkaszolgálatosokról 2011. január 12-én 10.00 órakor.

A megemlékező szentmisét Berta Tibor ezredes, a tábori püspökség általános helynöke, Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész és dr. Hankovszky Béla őrnagy, kemelt tábori lelkész mutatta be. A szentmisén jelen volt dr. Schmitt Pál a Magyar Köztársaság elnöke, dr. Szarka Gábor a Honvédelmi Minisztérium kabinatfőnöke, Juhász István vezérőrnagy, a HM Honvéd Vezérkar törzsigazgatója.

A szentmisén közreműködött az Alsónémedi Magyarok Nagyasszonya Kórus. A megemléző gyászmisén  dr. Hankovszky Béla őrnagy, kiemelt tábori lelkész mondta a prédikációt, melyet az alábbiakban adunk közre.

Tisztelt megemlékező Honfitársaim, Kedves Testvérek!

A Szentírás szavaival kezdem a mai megemlékezést:

Becsben áll az istenfélők lelke,

és áldásban részesül, ha Ő rájuk tekint,

Mert Megmentőjükbe vetik ők reményüket,

és Isten szeme van azokon, akik szeretik Őt.

Aki az Urat féli, semmitől sem retteg,

és nem fél, hisz Ő a reménye!

Boldog annak lelke, aki az Urat féli!

Ki másra hagyatkozzon, és ki legyen erőssége?

Az Úr szeme van azokon, akik Őt félik,

hiszen Ő hatalmas oltalmazó, szilárd erősség,

menedék a forróság, árnyék a déli hő ellen,

védelem a botlás ellen, és segítség a bukáskor,

felemeli a lelket, és derűt ad a szemnek,

egészséget ad, életet és áldást! (SirákFia34,12-20)

És mind ez igaz a fagy és hó világában is, mert hát ez a végső tanulság: Isten előtt kell meghódolnia minden embernek, és Ő meg is hódoltat mindnyájunkat. Aki önként teszi, annak üdvösségére szolgál, de aki ellenáll, az is Neki fog szolgálni.

Ismerjük a mondást, ami elromolhat, az el is romlik. De ismerve az embert, ismerve önmagunkat, azt is mondhatjuk, amit el lehet rontani, azt el is rontjuk. Rendszeresen prostituáljuk az ünnepepeinket. A prostitúció ugyanis azt jelenti, hogy fölhasználunk valamit arra, amire nem való. A doni hősök emlékét rendszeresen prostituálta és prostituálja a politika saját pillanatnyi érdekei mentén. Volt, hogy elhazudták, vagy bűnbakká tették őket, vagy politikai tőkét próbáltak gyűjteni a résztvevők hús-vér áldozatából. Mi most se egyiket, se másikat sem akarjuk tenni, csak bemutatni a Legszentebb Áldozatot értük a hétköznapi hősökért. Ők már fölötte vannak minden percnyi érdeknek, ideológiának és színről színre látják az Igazságot, a mi Urunkat, Jézus Krisztust.

A keresztény igazságosság jegyében nem csak a magyar katonákért imádkozunk, bár nyilván a szívünkhöz ők állnak közel, hanem annak a harcnak minden hőséért, áldozatáért. Mert kit is nevezhetünk hősnek: azt, aki saját pillanatnyi hogylétét föláldozva, valami nálánál nagyobbért szenved. S ez a náluknál nagyobb, a Hazájuk volt, s ezt kell csodálni bennük, hogy a parancsteljesítés mögött szabad akarat is volt, amelyel legalábbis az elején lelkesedéssel harcoltak mindkét oldalon, de annak elmúltával is kitartottak és nem lettek gyávák, mert a félelem a fantáziából fakad, a gyávaság azonban a jellemből.

Tisztelt Megemlékezők!

A Haza ügye soha nem haszosság kérdése. Éppen ezért nem lehet a harcban résztvevők, az áldozatok szerepét az alapján megitélni, hogy 2011-ben, sok év távlatából hogyan látjuk az eszmét, amiért harcba mentek, bármelyik oldalon. A tisztiiskolás hallgatóknak azt szoktam mondani, hogy nagyon vigyázzanak, mert a háborúkat mindig a politikusok kezdik, és a végén mégis katonákat akasztanak. Minden katonának elkötelezetten kell szolgálnia a béke ügyét, és nem csak azért, mert a katona mindig pontosan tudja és látja, hgy egyetlen háborút sem lehet teljesen megnyerni, hanem azért is mert a történelemből világosan látszik, hogy egyetlen ideológia sem éri meg az érte föláldozott életeket.

Imádkozni jöttünk össze az elhunytakért, a harcban résztvevőkért, az áldozatokért. Ne felejtsük, hogy amikor szólt a zenekar és meneteltek a frontra, mind két oldalon mindenki azt gondolta, hogy igaza van. Annyira soha nem lehetünk szegények, hogy igazunk ne lehessen, de vajon az Igazság hol is van?

Mi most az Igazság jegyében gyűltünk össze, megvallva, hogy mindnyájan Isten irgalmára szorulunk.

Mindenki, győző és legyőzött, élő és meghalt, mindnyájan Isten gondviselő kezében vagyunk. És ők, akikre ma emlékezünk példát adtak nekünk, hogyan lehet önmagunk fölé emelkedni. A faggyal, hóval, hideggel, éhséggel, halállal küzdve mindenki szembekerült a kérdéssel, hogy MIÉRT? Hogy megéri-e? S ők, akikért a Hazáért mentek ki, a családért, feleségért, gyermekért, szülőért jöttek haza, már aki hazajött, vagy ment haza.

Imádkozzunk értük, hogy mi maiak is megértsük, hogy nagyon kevés dolog van égen és földön, amit mindenáron kell és lehet akarni, de amiért az életét adja az ember, amiért szenvedni is tud, az megszenteli, megőrzi az embert.

A személyes sorsunk mögött mindig Isten gondviselő akarata áll, és az Ő szeretetébe vetett hit az, ami fölragyog ezen a mai gyásznapon. Mivel Jézus Krisztus révén van reményünk a halálon is túl, a föltámadásba vetett hittel gyűltünk össze, és azért van értelme emlékezni a doni hősökre, mert Isten is emlékezik rájuk és föltámasztja Őket.

Befejezésül József Attilát idézve tisztelegjünk a hétköznapi hősök előtt, akiket mindenütt hazavártak, és volt aki hazamehetett, volt aki nem, de Istennél mindnyájan otthonra találtak:

A harcot, amelyet őseink vivtak,

békévé oldja az emlékezés

s rendezni végre közös dolgainkat,

ez a mi munkánk; és nem is kevés. (J.A. A Dunánál)

 

Doni-megemlékezés Szarajevóban

honvedelem.hu

Szentmisén emlékeztek meg a doni-katasztrófa áldozatairól a szarajevói, Butmir táborban szolgáló magyar katonák. Ők is ott a Don kanyarnál, akárcsak mi, itt Szarajevóban, hazájuktól távol, teljesítettek szolgálatot. A haza számukra az a talpalatnyi föld volt, amelyen álltak, a nemzet, pedig a lövészárokban mellettük lévő bajtársuk.

A bajtársiasság, a hazaszeretet és a részvét nagyon sok hívőt és nem hívőt gyűjtött egybe a szentmisére. A történelem ezen lapja, a magyar katona számára olyan, akár a szabályzat, vagy a lelkész számára Szentírás: hiszen feltétlenül ismernünk kell a múltat, hogy a jövőben ne ismétlődhessenek meg ugyan azok a hibák.

Gulyás Géza alezredes, kontingensparancsnok a megemlékezésen egy történelmi visszatekintés keretében idézte fel, a 2. magyar hadsereg tragikus napjait, az oda vezető utat, és, az azt követő időket. „Nem szabad megállnunk a tragédia mellett és csak a rosszat, szörnyűséget észrevennünk, ha már megtörtént velünk, tanuljunk belőle” - mondta a kontingensparancsnok, majd arról beszélt, hogy nem az érzelmekre, hanem a tényekre kell hagyatkoznunk, ha korrekt történelmet kívánunk írni. És a tények azt támasztják alá, hogy az egyszerű magyar katonák és alegységek a nehéz körülmények között is megpróbáltak helytállni, ez mindenképpen feltétlen tiszteletet érdemel. Azonban tudomásul kell vennünk azt is, hogy az átlag mai magyar katona számára ma már ismeretlen helyzetekben meghozott, súlyos parancsnoki döntéseket a jelenből visszatekintve nincs értelme bírálni, mert egy józan ítélőképességgel megáldott történész nem mondhatja, „mi lett volna ha…”. A frontvonal lövészárkaiban fontosabb a meleg ruhánál de még a megfelelő fegyvernél is a bajtársiasság, az emberi kapcsolatok és a parancsnoki gondoskodás.

Becsület. Ezt az üzenetet hozta haza az a kevés túlélő, aki megjárva a hadak útját, dacolva a természet és az ellenség haragjával, küzdve betegséggel és éhséggel. Ezen a szentmisén részt vettek az MH EUFOR Kontingens nyolcadik váltásának első katonái is, hiszen a délutáni órákban megérkezett az első csapat, a kontingensparancsnok, Preininger Győző őrnagy vezetésével.

 

DONI MEGEMLÉKEZÉS Badacsonytomajban

honvedelem.hu

A Szent Imre római katolikus templomban Földi István esperes plébános által celebrált szentmisében kegyelettel emlékeztek meg a doni áttörés elesett hőseiről a helyi hívek és a Tapolcai  Honvéd Kulturális Egyesület, a Gyulaffy Bandérium, a Pápai Huszár Egyesület és a Radeczky Huszár Egyesület tagjai.

Utána a szomszédos, szintén Szent Imre nevét viselő közösségi házban nyitották meg „ A Magyar Királyi Honvédség Trianontól a Don-kanyarig képekben” című kamara-kiállítást. A rendezvényen Horváth Gábor a Tapolcai  Honvéd Kulturális Egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd a doni tragédiához vezető folyamatokat, eseményeket foglalta össze. Hangsúlyozta, hogy az 1943. január 12-ei tragédiát  a trianoni békediktátum készítette elő. Bár akkoriban - Horváth Gábor szerint - az első világháború után a magyar vezetés akár más utat is választhatott volna, de a feltételes mód ebben az esetben immár okafogyott. Azt azonban kiemelte az elnök, hogy az első világháború után megmaradt hadseregünk mérete, felszereltsége alapján nem feltétlenül kellett volna átadni területeinket a szomszédainknak. De a történelem másként alakult és hazánk soha nem látott veszteséget szenvedett. Az 1920. utáni igazságtalan állapotból tulajdonképpen egyenes ágon következett a második világháborúba való belépésünk, amely ismét tragikus következményekkel járt hazánk számára. A doni tragédiával együtt összesen 890 ezer hazánkfia lelte halálát, ebből 350 ezer katona.  Ez a szám az akkori  lakosság  lélekszámának 6,49 százalékát teszi ki, és ezzel a 2. világháború emberveszteségeit tekintve, a lakosság arányában, a negyedik  helyen áll Magyarország, Lengyelország, Szovjetunió és Németország után.

A beszéd után az érdeklődők megtekinthették a jelentős gyűjtőmunkával készült kiállítás képeit. Vastagh Gábor helyi lakos bemutatta rokonának Vastagh Gyula tizedesnek a fotóját  és a nyírfakéregre írt karácsonyi üdvözlőlapját „Valahol Oroszországból”, valamint a Turner Kálmán káplán, tartalékos tábori lelkész által 1943 novemberében írt levelet, melyben értesíti a hozzátartozókat fiúk hősi haláláról és temetéséről Staro - Nikolskoje nevű orosz falu magyar hősi temetőjében.

 

DONI-MEGEMLÉKEZÉS KAPOSVÁRON

honvedelem.hu

A Hősök templománál rendezett megemlékezésen Agg József főesperes celebrált szentmisét, majd Markovics Milán Mór főhadnagy, tábori lelkész emlékezett meg az elesett katonákról. A templomból kivonulva a megemlékezők előtt Hunyadkürti György színész szavalatát követően Pásztor István nyugállományú ezredes, a Noszlopy Nyugállományú Klub elnöke vette át a szót, mint a megemlékezés narrátora és elszavalta Vajay Tibor Doniakra emlékezünk című versét.

Az összegyűlt megemlékezők előtt dr. Heintz Tamás, országgyűlési képviselő mondott beszédet, amelyben Lukács Géza főhadnagy, a kaposvári 6. Honvéd Gyalogezred tisztjének naplójából idézett.

Az 1943. január 13-án indult szovjet offenzívában és az azt követő visszavonulásban több tízezer magyar katona halt hősi halált, közülük hat-hétezer volt somogyi. A somogyi katonák a Don partján, Liszki falu határában építették ki állásaikat, itt érte őket a szovjet erők harckocsi támadása. A végzetes január 13-i napot követően visszavonulásukat a németek meg akarták akadályozni, így a túlélők csak később, április végén térhettek haza Kaposvárra.

A Doni tragédia a magyar nemzet történetének egyik legsajnálatosabb, legsötétebb fejezete. Pásztor István nyugállományú ezredes úgy fogalmazott: kegyeletre van szükség és arra, hogy unokáinkkal, gyermekeinkkel együtt emlékezzünk elhunyt fiainkra, apáinkra a temetőkben.

A megemlékezés végén önkormányzatok, rendvédelmi szervek, társadalmi és civil szervezetek és a pártok képviselői helyezték el a kegyelet koszorúit a Mártírok és hősök emlékművénél a templom előtt. A MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred nevében Bárdos Antal mérnök ezredes, parancsnok és Szikszai László mérnök alezredes, a helyőrségtámogató parancsnokság parancsnoka koszorúzott.

 

Megemlékezés a Don-kanyarban elesettek előtt

honvedelem.hu

A Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg 1943-as doni hadműveleteinek 68. évfordulója alkalmából rendeztek megemlékezést és koszorúzást január 12-én délelőtt a Budai Várban. A Mátyás-templomban tartott szentmisén részt vett dr. Schmitt Pál köztársasági elnök, a Magyar Honvédség főparancsnoka és a honvédelmi miniszter képviseletében dr. Szarka Gábor kabinetfőnök is.

A szentmise után a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán folytatódó megemlékezésen részt vett – többek között – Mádl Dalma asszony, a volt államfő felesége, Lányi Zsolt az Országgyűlés honvédelmi bizottságának korábbi elnöke, a Honvédelmi Minisztérium több vezetője, a Magyar Honvédség számos alakulatparancsnoka, bajtársi egyesületek, társadalmi szervezetek, veteránszövetségek képviselői és hozzátartozók. 

A lélekharang után a Himnusz hangzott el, majd Vihar Béla „Egy katona megy a hóban” című versét hallhatták a jelenlévők. Az alsónémedi Magyarok Nagyasszonya Kórus előadásában csendült fel a „Boldogasszony Anyánk”, végül Körömi Ferenc: „A doni hősök emlékének” című verse hangzott el.

Megemlékező beszédében dr. Szakály Sándor történész utalt rá, hogy mindössze húsz esztendeje emlékezhetünk meg a doni hősökről, akikről évtizedeken keresztül beszélni sem volt szabad.

Pedig hősök voltak, aki az utolsó pillanatig kitartottak, helytálltak a sokszoros túlerő ellen akkor is, amikor szövetségeseik már régen visszavonultak. Az utánpótlás nélkül maradt, nem megfelelően felszerelt, ellátott és kiképzett hadsereg sorsa a dermesztő télben megpecsételődött.

A kegyetlen küzdelemben – 1943. január 12. és február 9. között, a csaknem 200 ezer fős 2. magyar hadseregből  42 ezren életüket vesztették 28 ezren megsebesültek és  mintegy 26 ezren fogságba estek. A Donnál harcoló magyar katonák kivétel nélkül teljesítették kötelességüket, és maradéktalanul végrehajtották elöljáróik parancsát.

A beszédet követően a tábori lelkészek kegyeleti imával emlékeztek az áldozatokra, majd a koszorúzás következett a doni hősök emléktáblájánál.

Először az államfő nevében helyezte el a megemlékezés koszorúját Szegő László Attila ezredes, a Köztársasági Elnöki Hivatal honvédelmi főosztályvezetője, főhadsegéd. Ezt követően Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nevében kabinetfőnöke koszorúzott. A honvédelmi miniszter képviseletében dr. Szarka Gábor kabinetfőnök, a HM Honvéd Vezérkar főnöke nevében pedig Juhász István vezérőrnagy, törzsigazgató helyezték el a megemlékezés koszorúit az emléktáblánál. Ezután a társadalmi szervezetek, bajtársi egyesületek, veteránszövetségek vezetői, képviselői, majd a hozzátartozók, családtagok helyezték el a virágaikat a múzeum falánál. A budavári megemlékezést a Szózat és a Magyar takarodó hangjai zárták.

 

DONI-MEGEMLÉKEZÉS BALATONFŰZFŐN

honvedelem.hu

Január 12-én este Balatonfűzfőn újra meggyúltak a kegyelet lángjai. A templom melletti kertben katonák és a civilek együtt emlékeztek meg a doni áttörésről, az áldozatokról. A rendezvény a fűzfői római katolikus templomban istentisztelettel kezdődött, majd a templom falán elhelyezett emléktábla előtt ünnepi megemlékezéssel folytatódott.

Az ünnepség elején, a római katolikus templomban Szécsi Ferenc kisegítő tábori lelkész istentiszteleten emlékezett meg a doni áttörésről és imádkozott a hősi halált halt katonákért. Példabeszédében kiemelte: nagyon fontos, hogy soha ne felejtsük el azokat, akik a hazától több ezer kilométerre veszítették el az életüket. Hangsúlyozta: „hőssé csak az lehet, aki bátor. A bátorsághoz két erő szükséges, a hit és a szeretet ereje. Hit az Istenben és szeretet a haza iránt.”

„Az akkor hősi halált haltak élete nem csak magukért égett el – folytatta Szécsi Ferenc – hanem azokért is, akik itthon voltak és rettegtek a háború borzalmaitól. Olyan katonák voltak ők, akik ki tudtak lépni a saját maguk bűvköréből és tudtak másokért is tenni. Kétkedés nélkül tették ezt, és ez vezetett el oda, hogy a hazáért az életüket is feláldozták.”

A szentmisét követően, az udvaron, a harangszó jelére meggyújtották az emlékezés tüzét és a templom falán lévő emléktábla előtt összegyűlt ünneplők elénekelték a Himnuszt. Az emlékező beszédet Szücs József mérnök ezredes, az MH 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezred parancsnoka tartotta.

Beszédének elején hangsúlyozta: „ma január 12-e van, a 20. század Mohácsa, a magyar apokalipszis napja, amikor a doni áttörésre emlékezünk, amelyben a magyar hadtörténelem legnagyobb veszteségét szenvedtük el.”

Utalva a veszteségekre Szücs ezredes megjegyezte: „a pontos számokat még manapság is homály fedi, de Szabó Péter, a Hadtörténeti Intézet munkatársa, a korszak kiemelkedő kutatójának számításai szerint a 200 ezres 2. magyar hadseregből pár hét alatt körülbelül 49 ezren estek el, közel ugyanennyien sebesültek meg és a hadifogságba esettek száma pedig 27-28 ezer fő lehetett.”

A Don kanyarba kivitt katonákról szólva az ezredparancsnok leszögezte: „a doni harcokban elesett, megsebesült, megfagyott vagy fogságba esett katonák hétköznapi emberek voltak, fiak, apák és férjek, földművesek, tanítók, tisztviselők, akiket beszippantott a háború és az életüket derékba törte. Mit kellett volna tenniük? Dezertálni? Megszegni katonai esküjüket? Megadni magukat? A fűtött szobákban az utólagos okoskodás könnyen oszt ítéletet – katonaként én úgy gondolom, azt tették, amit tenniük kellett: kötelességtudatból vagy kényszerből, de hívek voltak az esküjükhöz. Tették a dolgukat, amíg értelme volt és megcselekedték, amit megkövetelt a tőlük a haza.”

A veszprémi alakulat parancsnoka a résztvevőket a történelem akkori napjaira is emlékeztette: „a 2. magyar hadsereget 1942-ben, német követelésre állították hadrendbe. A magyar politikai vezetés döntését az a meggyőződés motiválta, hogy a német támogatással a visszakerült területek – a Felvidék és Észak-Erdély – megtartásához szükség van a németek további jóindulatára.”

Szücs ezredes a továbbiakban elmondta: a nagy német nyomásra engedett csak a magyar politikai vezetés és a kivezényelt hadsereget harcászatilag a németek alá rendelték, „a felfegyverzést illetően, pedig megelégedtek a németek szóbeli ígéreteivel.”

A parancsnok alapvető problémákat is megemlített beszédében. Mint hangsúlyozta: „a mozgósított hadsereg tiszti állományának felét katonai képzettséggel és ismeretekkel nem, vagy alig rendelkező tartalékos tisztek alkották. Személyi vonatozásban a hadsereg gyenge pontja a tiszthelyettesi és a tisztesi kar rendkívül alacsony létszáma volt,”

„A Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt álló hadsereget 1942. április 17. és június 27. között vezényelték ki a keleti frontra. Mivel Kállay Miklós miniszterelnök több ízben kijelentette: 'minden katona szeptemberben haza fog jönni', a kikerülteket kezdettől fogva az a remény éltette, hogy néhány hónap elteltével leváltják őket, és hazatérhetnek. Ez nem így történt. A 2. magyar hadsereg feladata a Sztálingrádnál harcoló német csapatok szárnyának biztosítása, így a Don melletti védelem volt, a mintegy 200 kilométeres szakaszon. Az eredetileg sem túl jól felszerelt – különösen a nehéztüzérség, a páncéltörő tüzérség terén hiányos fegyverzetű – csapatok már az 1942-es nyári-őszi csatákban komoly veszteségeket szenvedtek, az igazi katasztrófa azonban 1943. január 12-én vette kezdetét. Ekkor a jelentős páncélos erőkkel támogatott szovjet hadosztályok az arcvonal északi részén, az urivi hídfőnél áttörtek a nyáron egyébként viszonylag jól védhető, de a mínusz 40 fokos hidegben autóút keménységűre fagyott mocsaras területen. A sok helyen csupán egysoros drótakadállyal védett, térdig érő árkok és hófalak alkotta kezdetleges magyar védőállásokon a szovjet csapatok könnyen áttörtek” – mondta Szücs ezredes.

Beszéde végén az ezredparancsnok hangsúlyozta: „tisztelegjünk a magyar katonák előtt, akik áldozataivá váltak a háború poklának, akik elestek az egyenlőtlen küzdelemben. Emlékezzünk azokra, akik megsebesültek, és akiken a tábori kórházakban a gyógyszer-utánpótlás hiányában érzéstelenítés nélkül hajtották végre a műtéteket, aztán belehaltak a fertőzésekbe, vagy egész életükre nyomorékok maradtak. Emlékezzünk a nyomtalanul eltűntekre, akiket évekig hiába várt haza a családjuk és a soha nem azonosítottakra, mindazokra, akik jeltelen sírokba kotorva alusszák örök álmukat.”

A megemlékezést követően az ünnepség balatonfűzfői énekkar műsorával, majd az emléktábla megkoszorúzásával folytatódott. Az ünnepség a Magyar Takarodó hangjaival záródott.

 

A hejcei baleset negyvenkét halottjára emlékeztek

honvedelem.hu, 2011. január 20.

Hejcén emlékeztek meg a Magyarország és Szlovákia határán fekvő településnél öt évvel ezelőtt történt repülőgép-szerencsétlenség áldozatairól. A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség, illetve a pozsonyi védelmi tárca és a szlovák fegyveres erők vezetői január 19-én délelőtt először a Borsó-hegyen létesített emlékhelyen hajtottak fejet az áldozatok előtt. Öt évvel ezelőtt itt történt a szörnyű baleset, mely mindkét ország lakosságát megrázta: a tragédia helyszínén ma emlékmű és kopjafák állnak a szerencsétlenségben odaveszett szlovák katonák emlékére.

A borsó-hegyi koszorúzás után a delegációk a község belterületén álló emlékszobornál rótták le kegyeletüket az összegyűlt hozzátartozókkal, meghívottakkal és környékbeli polgárokkal együtt. A megemlékezéseken jelen volt dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter és dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke, illetve Lubomir Galko, Szlovákia védelmi minisztere és Lubomir Bulik vezérezredes, a szlovák haderő vezérkari főnöke.

„Január 19. a tisztelet és a kegyelet napja”, kezdte beszédét Lubomir Galko. Mint a szlovák védelmi miniszter fogalmazott, az áldozatok hozzátartozói, barátai, illetve a két ország katonai vezetői azért gyűlnek össze minden évben e napon a szerencsétlenség helyszínén, hogy leróják kegyeletüket azon negyvenkét ember emléke előtt, akik nem tudták befejezni küldetésüket. „Már csak pár perc, pár kilométer választotta el őket attól, hogy véget érjen KFOR-szolgálatuk, a sors azonban hajthatatlan volt, amikor azon a hideg januári estén bekövetkezett a katasztrófa” mondta Lubomir Galko.

A miniszter rámutatott: az elhunytak az emberi értékek és a béke védelmére esküdtek fel, és minden erejükkel azon dolgoztak, hogy Koszovó polgárai békében, rendeződő életfeltételek közepette élhessenek. Ennek érdekében esküjükhöz hűen, bátran kockáztatták életüket. A tragédia ismét bebizonyította, mennyire fontos, hogy az emberek segítsék egymást – jelentette ki a szlovák védelmi tárca vezetője.

Megköszönte a hejceieknek, a környező települések lakóinak és a magyar mentőegységeknek az azonnali és önzetlen segítségnyújtást, és őszinte részvétét fejezte ki a megjelent hozzátartozóknak, barátoknak. „Osztozom az önök gyászában” zárta beszédét Lubomir Galko, aki végezetül külön köszönetet mondott a mentési munkálatokat koordináló hejcei polgármesternek, Rohály Gézának.

Hende Csaba, a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere beszédében úgy fogalmazott: nem a halálra, hanem az életre kell emlékezni, amikor lerójuk kegyeletünket az elesettek emléke előtt. „Ezek a fiúk és lányok a legnagyobb dolgot cselekedték: szolgálták hazájukat, Szlovákiát, és szolgálták közös ügyünket, a szövetséget”, mondta a miniszter. Hende Csaba kiemelte: az elesettek minden erejükkel azon fáradoztak, hogy békét teremtsenek egy megtört, háborúban megnyomorított országban, így tették hozzá saját részüket egy igen összetett és bonyolult vállalkozáshoz. „Közösen jártunk és közösen járunk ezen az úton”, tette hozzá a miniszter.

„A halál sötét bevonat, ami nélkül semmi sem látszik a tükörben”, idézett egy amerikai mondást Hende Csaba. „A halál megmutatja, mi az, ami igazán fontos, és mi nem az.” A honvédelmi miniszter kiemelte: azon a végzetes öt évvel ezelőtti januári estén a határ mindkét oldalán egy emberként mozdultak a katonák, a katasztrófavédelem munkatársai, a mentők és minden ember. Életük váratlanul összetalálkozott ezekben a torokszorító órákban, megtapasztalták az összefogás erejét, fontosságát, és sikerült visszahozniuk egy embert a halálból a sötét éjszakában, a csontig hatoló hidegben. „Méltónak, hűnek kell lennünk Hejce szelleméhez. Méltóak és hűek is maradunk hozzá”, jelentette ki Hende Csaba.

A megemlékezés után a helyi katolikus templomban tartottak szentmisét az áldozatokért.  A szentmisét František Rábek szlovák tábori püspökkel együtt celebrálta Ternyák Csaba egri érsek, Berta Tibor ezredes, a tábori püspökség általános helynöke és szlovák tábori lelkészek.

Mint köztudott, 2006. január 19-én a Hejce település melletti Borsó-hegyen (a céltól, a kassai nemzetközi repülőtértől kb. 20 km-re) lezuhant a szlovák légierő An-24V típusú repülőgépe. A repülőgép a NATO KFOR-missziójában (Koszovó) részt vevő, a hat hónapos szolgálatukat letöltött békefenntartókat szállította haza. A fedélzeten tartózkodó 43 fő (a 8 fős személyzet és 35 fő utas) közül egy élte túl a balesetet: a repülőgép mosdójában tartózkodó Martin Farkaš főhadnagy.

A repülőgép lezuhanása előtt a Borsó-hegyen 800 m-es hosszúságban és 30–40 m-es szélességben letarolta a fákat, majd a földbe csapódott, darabjaira szakadt, kigyulladt és kiégett. A repülőgép roncsai mintegy 1800 m²-es területen szóródtak szét. A mentést nehezítette a hideg időjárás és a baleset helyszínének nehéz megközelíthetősége. Egy év múlva az abaúj-hegyközi falu összes lakosát kitüntetésben részesítette a szlovák védelmi miniszter a mentési munkálatokban való önzetlen magatartásért.

 

Van-e élet a halál után?

honvedelem.hu, 2011. február 28.

A fenti kérdés meglehetősen filozofikus és egész pontosan nem is erre keressük a választ. A „halál” ugyanis esetünkben egy laktanya bezárását, egy alakulat megszűnését hivatott szimbolizálni. A 2004-es haderőreform során több alakulat és laktanya is erre a sorsra jutott: megszűnt például létezni a szombathelyi MH Savaria Kiképző Központ is. Az egykoron ott szolgáló katonák pedig még ennyi év távlatából sem tudnak keserűség nélkül beszélni a történtekről, de a honvedelem.hu szombathelyi látogatásának már elején meggyőződik arról: igenis van élet a halál után.

Kissé groteszk módon civilek leheltek életet a tetszhalál állapotába került, alakulatukat, csapatzászlójukat és laktanyájukat vesztett – jórészt nyugállományba vonult – katonákba. Noha Szabolcsi Gábort, a Savaria Karnevál Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnökét is érzékenyen érintette az, hogy a 2000 éves katonaváros egyszerre puszta történelemmé lett, nem hagyta tespedni a Vasi Honvéd Bajtársi Egyesület, illetve a 2005-ben alakult Savaria Gépesített Lövészdandár Asztaltársaság tagjait.

„Ne csak ultizzanak és énekeljenek” – fogalmazott sajátos stílusában a híres Savaria Légió ügyeit is intéző elnök. Nem mintha ellenérzései lettek volna a bajtársi egyesület népszerű dalköre ellen, szó sincs róla. De azért lássuk be: a tavaly nyáron ünnepélyes keretek között, dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter által megnyitott, Szombathely Katonatörténete kiállítás életre hívása mégiscsak más minőség.

A kiállításon a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum anyaga mellett egykori katonák és magánygyűjtők személyes tárgyai is fellelhetőek. A kiállítóhely udvarán egy vegyi-és sugárfelderítő úszó jármű, egy rádióállomás és egy felújított parancsnoki Volga fogadja a látogatókat, akik a kiállítás emlékkönyve szerint a világ minden tájáról érkeznek, hogy megtekintsék a Műemlék Malomépületben elhelyezett tárlatot is.

A könyv utolsó oldalára például tunéziai vendégek írtak: hogy mit, azt most ne firtassa senki, mert megfelelő nyelvi ismeretek hiányában hárman sem tudtuk megfejteni a karcsú, kalligrafikus arab betűket.

Egy azonban biztos: ha jövőre is jönnek, újabb és újabb kiállítási tárgyakban is gyönyörködhetnek majd. Igen, mert a tárlat folyamatosan bővül. Többek között pécsi, pápai, sopronkövesdi és persze helyi magángyűjtők ajánlják fel időről-időre a múlt emlékeit a kiállításnak.

Horváth Ferenc szombathelyi lakos édesapja például az egykori szombathelyi repülőtér technikusaként felelős volt a repülőtér felszámolásáért és fia közreműködésének köszönhetően került a kiállításra például egy LI-5-ös vadászgép egy propellerszárnya és a mágneses eltérítésű, folyadékcsillapításos, beépített repülőgép fedélzeti iránytű, vagy éppen a még ma is működő, 1937-ben gyártott, földi rádióállomáshoz használható feszültség átalakító.

A bevezetőben említettem azt a fajta keserűséget, amely nélkül a volt savariások talán még a laktanyából börtönné lett épület előtt még elmenni sem tudnak. Jagadics Péter nyugállományú alezredest például egészen odáig sodorta a kiképző központ bezárása, hogy írt róla egy könyvet.

A HM HIM támogatásával megjelent, majdnem 130 oldalas kiadvány ugyancsak tavaly jelent meg, Savaria katonai története címmel. A kiadvány az első római légiós megjelenésétől, egészen modern kori csapatzászló utolsó útjáig felöleli a katonaváros történetét. (A művet ugyancsak miniszteri jelenlét mellett mutatták be.)

„A kiképző központ történetével azért kezdtem el foglalkozni, mert személyes élményeimet akartam összefoglalni. Tizenhét évet szolgáltam a helyőrségben. Az anyaggyűjtés és rendszerezés közben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy Szombathely katonai története nincs kellően feldolgozva” – mondja és írja a szerző.

A mű eredetileg szakdolgozatnak készült, aztán folyamatosan bővült és végül könyv lett belőle: személyes hangvételű, részletes, tele érdekesebbnél-érdekesebb adatokkal és dokumentumokkal.

De borítsunk fátylat a múltra és térjünk vissza a jelenbe, mert igenis: van élet a halál (pontosabban a laktanya) után. Mert miután meglátogattuk a kiállítást, máris kezdődik egy nagyon komoly egyeztetés a közelgő Huszárverbunk hagyományőrző rendezvényről, amelyet áprilisban tartanak majd a Vasi Múzeumfaluban.

Vas Vármegye Lovagjai, a közelmúltban alakult Szombathelyi 11. Huszár Hagyományőrző Egyesület, a Vasi Honvéd Bajtársi Egyesület Hunyadi-kori „Fekete serege” és Ferge László százados személyében a szombathelyi Toborzó- és Érdekvédelmi Iroda képviselője is jelen van az egyeztetésen, amelyet – ismét csak – Szabolcsi Gábor kezdeményezett.

Neki ugyanis a légió kapcsán több mint tíz éves tapasztalata van a hagyományőrző rendezvények szervezésében. Rögtön bele is vág az események kellős közepébe és ecseteli, hogy miként nézett ki annak idején egy huszárverbunk, a történeteket mesélő idős katonával, a lajstromkönyvvel (ami valójában nem is könyv volt, csak nagy pergamenlapok összessége) és hogy melyik szervezet mit tud hozzátenni a nagyszabású közös produkcióhoz…

Hiába: ugyan a laktanyát bezárták – a szombathelyi katonai hagyományok őrzése azonban elevenebb, mint valaha.

 

Vitéz Both Béla dandártábornok emlékezete

honvedelem.hu, 2011. március 5.

Halálának tizedik évfordulóján, vitéz Both Béla dandártábornok emléke előtt hajtottak fejet Szombathelyen, a Jáki úti temetőben. A március 4-én megtartott megemlékezésen dr. Szarka Gábor, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke beszédében emelte ki Both Béla kiváló emberi és katonai tulajdonságait, majd koszorút helyezett el az egykori Ludovikás tiszt sírjánál. Az eseményen részt vett többek között dr. Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere, Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke, Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség helynöke, illetve a Vasi Honvéd Bajtársi Egyesület több képviselője is.  

A recski és sopronkőhidai tábort is megjárt nyugalmazott dandártábornokot a hazaszeretet és a közösségért végzett munka mellett háborús hősként is tisztelik. Az általa létrehozott Szombathelyi Hősi Emlékmű Alapítvány kezdeményezte Szombathelyen a Március 15-e téri emlékmű felállítását. Életútja elismeréseként 1996-ban Vas Megyéért díjat és Köztársasági Elnöki Arany Emlékérem kitüntetést kapott.

Mint azt beszédében dr. Szarka Gábor, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke hangsúlyozta: pályakezdő főhadnagyként az ő életében is komoly igazodási pontot jelentett „Béla bácsi”.

„Tíz évvel ezelőtt meghalt egy igaz ember, aki életének minden nehézsége között honvéd tiszt maradt és csakis a szolgálatnak szentelte életét” – fogalmazott a kabinetfőnök. Márpedig Both Béla élete bővelkedett nehézségekben. Az 1921. december 18-án, a Sopron megyei Keresztény községben született honvéd tiszt, elemi és középiskoláit Szombathelyen végezte, majd pedig Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián szerzett katonai ismereteket.

1944. augusztus 20-án maga vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó avatta tisztté. Azonnal hadműveleti területre vezényelték a 19-es honvéd gyalogezredhez, Erdélybe. A földeáki és a Duna-Tisza közötti frontharcokban vett részt, ahol megsebesült. Felgyógyulása után újra bevetették a Bécs környéki harcokba. Az 1945. május 9-i kapituláció után háromnyelvű nyílt paranccsal tartott hazafelé. Útja Bécsben a Reisbrücke hídon vezetett át. Itt az orosz őrök a hídra még felengedték, de a másik végén menlevelét eltépték és Sopronkőhidára szállították. Onnan Foksányba, majd a Krasznogorszki táborba került.

1948. július közepén hazaengedték, majd Budapesten augusztus 8-án a Katonapolitikai Osztály letartóztatta. Öt és fél hónapig volt előzetes letartóztatásban az Andrássy út 60. sz. alatti ÁVH börtönben, a Margit körúti katonai börtönben és a Vilma királyné úti orosz fennhatóság alatti börtönben. 1950-ben Recskre szállították.

1953. novemberében került hadbíróság elé, ahol visszamenőleg elítélték, a kiszabott büntetést letöltöttnek vették és azonnal szabadlábra helyezték. A rendszerváltást követően megszervezte a Honvéd Hagyományőrző Egyesületet és a Recski Szövetség Nyugat-Dunántúli szervezetét. Háborús érdemeiért vitézzé avatták. Rehabilitálására 1991-ben került sor, majd 1992. március negyedikén ezredessé léptették elő.

Mint ahogyan dr. Szarka Gábor elmondta: rehabilitálása után sorstársaiért emelte fel szavát, több mint négyezer-ötszáz embernek intézte el a rehabilitációt. Rendszeres bajtársi-baráti kapcsolatot tartott fenn a Savaria laktanya katonáival. A köztársasági elnök 1999. március 5-én dandártábornokká nevezte ki. Küzdelmes életútja végül 2001. március 9-én ért véget.

„Honvédtisztnek lenni annyit tesz, mint szolgálni. Both Béla szolgálatai minden túlzás nélkül állíthatom, hogy nagyon hasznosak voltak az ország, a nemzet számára. Emlékeznünk kell rá. Nem neki van erre szüksége, hanem nekünk. Amíg emlékezünk rá, addig itt lesz velünk és segíteni fog bennünket. Segíteni fog, hogy olyan honvédséget építsünk fel, amely minden tekintetben alkalmas hivatása betöltésére” – zárta megemlékezését a kabinetfőnök.

Both Béla emlékét a Szombathely Katonatörténete kiállítás (ahol egyenruhája is látható) mellett a Vas Megyei Közgyűlés által alapított Vitéz Both Béla díj őrzi, melyet minden évben a katonai hagyományok ápolása terén végzett társadalmi tevékenységéért ítélnek oda.

 

25 ÉVES A SPIRITUALI MILITUM CURAE

1986. április 21-én írta alá II. János Pál pápa „Spirituali Militum Curae” kezdetű apostoli konstitúcióját a katonák lelki gondozásáról.

A konstitúció -  latin kifejezés a görög szüsztazis=összetétel, összeállítás szóból - az egyszerűség ellentéte. Az egyházjogban a középkor óta az egyetemes zsinatok határozata illetve pápai (pápai hivatali) döntés. A "Spirituali Militum Curae" az Acta Apostolicae Sedis 1986 júniusi számában jelent meg.

 

Családi nap Debrecenben

honvedelem.hu, 2011. május 8.

Több mint hetvenen vettek részt május hetedikén, szombaton azon a családi napon, amelyet az MH 5. Bocskai István Lövészdandár Humánszolgáltató Irodájának munkatársai szerveztek. Az eseményen a missziós területeken szolgálatot teljesítő katonák családtagjai a parancsnokokkal beszélgethettek.

Dédiné Bulyáki Edit irodavezető tájékoztatott: a szolgálati idő hat hónapja alatt két alkalommal szerveznek családi napot. Az elsőt a szabadságoltatások, a másodikat a hazautazás előtt. A tapasztalatok szerint a hozzátartozók olyan információkat kapnak a kontingensek parancsnokaitól, amelyek megnyugtatják őket. A Koszovóban és az Afganisztánban lévő parancsnokok a beszámolójukat kimondottan a hozzátartozók számára állítják össze, ezután pedig válaszolnak a hozzájuk intézett kérdésekre. A helyszínen Rácz Mihály alezredes beszélt tapasztalatairól, többek között a misszióban lévő katonák és az ottani lakosság életkörülményeiről.

Ezt követően Szentesi Csaba őrnagy, görög katolikus tábori lelkész beszélgetett a családtagokkal arról, hogy milyen szerepet tölt be a tábori lelkész a misszióban lévő katonák életében. Tapasztalatai szerint ilyenkor nem számít az, hogy ki, milyen hitvallású; az számít, hogy van valaki, aki hitével, szeretetével és támogatásával átsegíti őket a lelki nehézségeken.

Choma Krisztina főhadnagy, pszichológus arról beszélt, hogy milyen érzelmi szakaszok váltják egymást a misszióban. Véleménye szerint azt is meg kell értenie a családnak, hogy sokszor miért nem beszél a katona a munkájáról. Hiszen számára az a legfontosabb, hogy az itthoniakról halljon. A beszélgetés jó alkalmat adott arra, hogy a missziós családokban felmerülő gyermeknevelési problémákat egymással és a pszichológussal is megbeszéljék a jelenlévők. Choma Krisztina felhívta a figyelmet arra, hogy milyen lelki, pszichikai problémák merülhetnek fel a szabadságukat otthon töltő katonáknál. Megoldási lehetőségeket tárt fel ezek kezelésére.

A programsorozat zárásaként mindenki lehetőséget kapott arra, hogy a kivetítőn keresztül négyszemközt beszélhessen néhány percet a külföldön szolgáló családtagjával. Déginé Bulyáki Edit a családi nap végén arról számolt be, hogy az ilyen eseménynek közösségformáló ereje van, hiszen a beszélgetések, a programok közötti szünetek alkalmával a családok megismerkednek egymással, a tapasztalataikat, a problémáikat megosztják a hasonló helyzetben lévőkkel. Amíg a férjek, feleségek, szülők, nagyszülők a külföldön szolgálatot teljesítő katona mindennapjairól tájékozódtak, addig a gyermekek a tornateremben töltötték el az időt.

 

ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS ZALAVÁRON

honvedelem.hu, 2011. május 16.

Európa társvédőszentjeire emlékezett 2011. május 14-én, szombaton délelőtt Zalaváron a magyar és a szlovák katolikus tábori püspökség.

Az ünnepség katonai tiszteletadással kezdődött a Zalavári Történelmi Emlékparkban, ahol Szent Cirill és Szent Metód emlékművénél a fekhívójel után a két ország nemzeti himnusza csendült fel a Veszprémi Helyőrségi Zenekar kíséretében.

Bíró László tábori püspök szlovák nyelven köszöntötte a megjelenteket, köztük František Rábek szlovák tábori püspököt, akinek személyében először jár szlovák katolikus püspök a zalavári emlékhelyen.

A Honvédelmi Minisztérium képviseletében Bozó Tibor ezredes, a Honvéd Vezérkar Személyzeti Csoportfőnöke mondott beszédet.

Ezután František Rábek szlovák majd Bíró László magyar tábori püspök mondott beszédet, felelevenítve Szent Cirill és Metód alakját, küzdelmes életük momentumait és a szlávok evangelizálásáért tett törekvéseiket.

A megemlékezés végén koszorút helyezetek el Szent Cirill és Metód emlékoszlopánál a tábori püspökök valamint a megjelent katonai alakulatok parancsnokai és képviselői : a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériuma részéről Bozó Tibor ezredes, HM HVK személyzeti csoportfőnök, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság részéről Benyó György ezredes az MH ÖHP Repülésbiztonsági Osztály osztályvezető és Szabó András alezredes, a MH ÖHP Parancsnoki Iroda irodavezető-helyettes, az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ és az MH 54. Veszprém Radar Ezred részéről Szűcs József mérnök ezredes, parancsnok és Zentai László alezredes, parancsnok, az MH Nyugat-Magyarországi Hadkiegészítő Parancsnokság részéről Kovács László százados, toborzó és érdekvédelmi irodavezető,az MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred részéről Markovics Milán Mór főhadnagy, tábori lelkész

Az ünnepség ezután a Zalavári Plébániatemplomban folytatódott, ahol latin nyelvű szentmisét mutatott be a két püspök a jelenlevő szlovák és magyar tábori lelkészekkel, valamint a környékbeli plébánosokkal.

 

53. Nemzetközi Katonai Zarándoklat

honvedelem.hu, 2011. május 20-22.

53-ik alkalommal rendezték meg május 20-22. között a franciaországi Lourdes-ban a Nemzetközi Katonai Zarándoklatot (franciául Pèlerinage Militaire International), melyen hazánkat 90 fő képviselte. A katonai zarándokcsoport Kótai Róbert főhadnagy, tábori lelkész vezetésével 61 fővel május 18-án autóbusszal indult útnak, hogy két nap alatt érkezzen meg Lourdes-ba. Az első nap után a zarándokcsoport Novarában töltötte az éjszakát a helyi csendőr alakulat laktanyájában.

Május 20-án érkezett meg AN-26-os katonai repülőgéppel Lourdes-ba a hivatalos delegáció dr. Simicskó István a HM parlamenti államtitkár, Bíró László katolikus tábori püspök és Bozó Tibor dandártábornok a honvéd vezérkar személyzeti csoportfőnöke, valamint az MH Ludovika Zászlóalj 15 fős díszelgő alegysége.

Május 20-án a Jelenés Barlangja mellett a zarándokcsoport egy Magyarországról hozott nagy gyertya meggyújtásával emlékezett meg Dálnoki András és Róth Orsolya hősi halott katonáinkról. Kegyeleti imát mondott Szentesi Csaba őrnagy, görög katolikus tábori lelkész, a zarándokcsoport lelki vezetője

Ezen a napon a zarándokcsoport, a díszelgő alegység és a hivatalos delegáció az eddigi évekhez hasonlóan részt vett a X. Szent Piusz földalatti bazilikában megrendezett Nemzetközi Megnyitó Ünnepségen, ahol felolvasták XVI. Benedek pápa levelét, melyet a katonákhoz írt a zarándoklat alkalmából.

Május 21-én a hagyományoknak megfelelően minden ország külön nemzeti programokon vett részt, így a magyar zarándokcsoport kora délelőtt a Lourdes-i Kálvária-dombon végigjárta a keresztutat, melynek 10. stációjánál Bozó Tibor dandártábornok emlékezett meg valamennyi hősi halott katonánkról és a műveleti területen jelenleg szolgáló bajtársakról, majd mécseseket gyújtottunk katonatársainkért.A keresztútjárás után Bíró László tábori püspök szentmisét mutatott be a Katonai Tábor Kármelhegyi Boldogasszony Kápolnájában.

A szentmise után dr. Simicskó István a HM parlamenti államtikára köszöntötte a zarándokcsoport tagjait.

A délután folyamán a magyar delegáció részt vett a betegek megáldásának szertartásán, majd a Hősök Emlékművénél valamennyi résztvevő országgal együtt katonai tiszteletadás keretében emlékeztek meg  a háborúkban elesett katonákról.

Az esti órákban a zarándokcsoport részt vett a gyertyás körmeneten a Rózsafűzér téren.

A zarándoklat utolsó napjának két fő eseménye volt, melyhez a magyar zarándokok csatlakoztak. Az első a délelőtt bemutatott nemzetközi szentmise, melyet Luc Ravel francia tábori püspök vezetésével mutattak be a nemzetek tábori püspökei és lelkészei a X. Szent Piusz földalatti bazilikában. Délután került sor a Búcsúünnepségre a Rózsafűzér téren.

A zarándokcsoport május 23-án az esti órákban érkezett meg Budapestre.

Az 53. Nemzetközi Katonai Zarándoklaton mintegy 11800 katona vett részt. A legtöbb zarándokkatona Franciaországból (3420 fő) , Olaszországból (3300 fő) és Németországból (1011) fő  érkezett. Ausztriából 360, Bosznia-Hercegovinából 58, Csehországból 108, Horvátországból 770, Szlovákiából 177, Szlovéniából  42, Ukrajnából 70 katona volt jelen Lourdes-ban.

 

Intejú dr. Simicskó István parlamenti államtitkárral

Az élet hit nélkül kevésbé tartalmas

honvedelem.hu, 2011. május 24.

A hívő a katona, akkor megerősödve, teljes lelki erejében és meggyőződésében tudja szolgálni a hazát! – hangsúlyozza dr. Simicskó István. A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára kilencvenfős magyar csoport tagjaként vett részt az 53. Nemzetközi Katonai Zarándoklaton, Lourdes-ban.

Az 53. Nemzetközi Katonai Zarándoklat ebben az esztendőben Lourdes-ban volt május 20-22. között. Harminckét ország hadseregének képviseletében közel tizenkétezer zarándok vett ezen részt. Magyarországról kilencvenen érkeztek a francia városba. A zarándokok egyszerre teljesítik Lourdes-ban katonai szolgálatukat, és élik meg keresztény elhivatottságukat – olvasható a Katolikus Tábori Püspökség honlapján.

A püspökség szervezésében kilencvenfős zarándokcsapat érkezett Lourdes-ba, köztük a veszprémi Légierő Zenekarából tízen, a Ludovika Zászlóaljból tizenöten. A résztvevők önként jelentkeztek a különböző alegységektől. A zarándokokat Bíró László tábori püspök atya vezette, a csoport tagja volt dr. Simicskó István is.

A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárát kérdeztük a zarándoklat jelentőségéről…

Miért tartja fontosnak azt, hogy részt vegyen valaki egy zarándoklaton?

Néhányan talán ezt csak egy kirándulásnak tekintették, de biztos, hogy megérintette mindannyiunk lelkét a szent hely hangulata. A gazdasági nehézségekkel terhelt világban is fontos az, hogy lélekben megerősödjünk: egy pillanatra megálljunk a mindennapok rohanásában, s elgondolkodjunk az élet igazi értelmén. Az a kegyelmi állapot, ami ezen a szent helyen tapasztalható, mindenki számára egy életre szóló élményt jelent, amely megerősíti őt a nehézségek legyőzésében!

Mit jelent egy katona számára a hit?

Egy hosszú utat járunk végig életünkben, törekedve arra, hogy mélyen higgyünk valamiben. Nem mindenkinek sikerül ez, nagyon sok próbatételen kell túljutnunk. Én azt látom, az élet hit nélkül kevésbé tartalmas! Az élet igazán a hitre építhető! Egy katona számára nagyon fontos, hogy lélekben megerősödve tudja a szolgálatát ellátni. Ha hisz, akkor megerősödve, teljes lelki erejében és meggyőződésében tudja szolgálni a hazát!

Mit tapasztalt a zarándoklaton?

Nagyon mélyen megérintette a magyar delegáció tagjainak a lelkét Lourdes. Bíró László püspök atya vezetésével például végigjártuk a keresztutat. A stációknál megálltunk, rövid elmélkedést is meghallgathattunk. A katonai táborban, a magyar kápolnában volt egy szentmise, családi körben, nemzeti körben. Az a megtiszteltetés ért, hogy az áldás előtt én is szólhattam a jelenlévőkhöz…

Felemelő pillanat lehetett…

Egy könyvről beszéltem, amelyet a püspök úr adott a kezembe. Ez egy Nobel-díjas orvos-tudósról, Alexis Carrel-ről, az ő világnézetében bekövetkezett változásról szólt. Kezdetben csupán a természettudományokban, a kézzel fogható, látható dolgokban hitt. Egy lourdes-i útja során több beteggel ismerkedett meg, csodás gyógyulásokat látott. Ezt követően folyamatosan hirdette, hogy itt természetfölötti erők vannak jelen. Nos, e könyvről meséltem, ez a példa mindenki számára tanulságos lehet. Beszéltem még arról – hiszen a Honvédelem napjával egybeesett a zarándoklat –, hogy mi képviseljük a hazát is e szent helyen. Szóltam arról, hogy mennyire fontos a katonák megbecsülése. Egy hadsereg számára az igazi erőt mindig a katonák lelke jelentette! A világtörténelem számos példáját hozhatnám, vagy a hadvezérek, hadtudósok vélekedését, akik arra hívták fel a figyelmet, hogy ha egy hadsereg számára a katonák lelkiekben erősek, akkor valódi bajban a technikai-, illetve létszámfölényt is képesek ellensúlyozni!

Szép példa!

Az élet igazi értelme itt, Lourdes-ban mutatkozik meg. Látva a sok embert, akik betegen, gyógyulásban bíznak…. miközben megrendítő és megrázó, egyben felcsillantja az emberben azt a gondolatot, hogy mi is az élet igazi értelme. Látva őket, arra döbben rá az ember, hogy maga az élet a legfontosabb! Az, hogy egészségben élhessünk!

Lélekben megerősödve térhettek haza…

Ezúton is köszönöm azoknak, akik a szervezésben részt vettek. A tábori püspökség valamennyi munkatársának, a három tiszthelyettes díszelgő katonának, akik a zászlót, s a kardokat méltósággal, tekintélyt sugározva vitték. A zenészeink is kitettek magukért! A zarándoklatot önként vállaló, valamennyi résztvevőnek nagyon köszönöm, hogy együtt lehettünk Lourdes-ban!

Hogyan fogadták itthon, mesélt-e az élményeiről?

A Parlamentbe azzal a jelképpel és szimbólummal mentem be, amely egy keresztet ábrázolt. Ez volt az 53. lourdes-i zarándoklat emblémája. Ezt a szimbólumot egy magyar katonalány rajzolta meg, s a francia szervezők az ő tervét fogadták el. Ezt viselte minden zarándok, mintegy tizenkétezren. Ez egy nagyon nagy magyar siker! Azért mentem be ezzel az országházba, hogy megkérdezzék tőlem azt, hogy ez micsoda. Hogy el tudjam mondani azt, hogy hol jártam, megemlítve – többek között - ezt a szép magyar sikert is. Ha kis létszámban is voltunk jelen mi, magyarok, mégis minden résztvevő mellkasán ez díszelgett. Büszkék voltunk erre!

 

HŐSÖK NAPI MEGEMLÉKEZÉS A MÁTYÁS-TEMPLOMBAN

honvedelem.hu, 2011. május 30.

Hatvanhat esztendő után újra a magyar katonahősökért szólt a szentmise a Budavári-Nagyboldogasszony Plébániatemplomban.

A hősök emléknapjának előestéjén, május 28-án, szombaton, a késő délutáni órákban, a budavári Mátyás-templomban a Katolikus Tábori Püspökség és a Keresztyén Katonák Szövetsége szervezésében mutattak be szentmisét és azt követően ökumenikus megemlékezést.

A szentmisét Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke celebrálta, míg az ökumenikus szertartáson a megemlékező imát Jákob János ezredes, a Protestáns Tábori Püspökség irodavezetője mondta el. Az ünnepségen közreműködött a Veszprémi Helyőrségi Zenekar is, Katona János alezredes vezetésével.

Az alezredes egyben a Keresztyén Katonák Szövetsége magyarországi elnökeként a rendezvény ötletgazdája is volt. Az elképzelést támogatta a Katolikus és a Protestáns Tábori Püspökség is, így két hónapos, csendes munkát követően sikerült megrendezni a Hősök Emléknapi Megemlékezés előtti napon a szentmisét és az ökumenikus szertartást. Az eseményen részt vett dr. Szarka Gábor, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke is.

„Egy hagyományt szeretnénk újból megteremteni. Azt a hagyományt, hogy olyan felkészülés legyen a magyar hősök emlékünnepének előestéjén, hogy akire emlékezünk, akik megtudták, akik megtapasztalták már az Örökkévalónak, a Gondviselőnek a szeretetét és irgalmát, azok tudják, s tudjuk mi is, hogy értük imádkozunk, s ők imádkoznak értünk. Igen tisztelt kabinetfőnök úr, kedves tábornok urak, főtiszt urak, mindazok, akik eljöttek a Magyar Honvédségtől, kedves hívek: ezt a lehetőséget szeretnénk megteremteni” – szólt a megjelentekhez Berta Tibor ezredes.

„Igaz a közmondás: a hősök nem születnek, hanem az adott alkalom fedi fel őket. Kell, hogy legyen egy nap a magyar nemzet életében, amikor csendben fejet hajt hős katonái előtt, ezer esztendő mártírjai előtt” – emlékeztetett Jákob János ezredes. A mai ifjúságnak Muhi, Nándorfehérvár, Mohács, Világos, Voronyezs, a gázkamrák, a második világháború hadifogoly- és koncentrációs táborai már csupán történelmi tények. „Névtelen hősök százezrei, akik elmentek, csupán halottak számukra” – mondta.

Az elképzelések szerint nem csupán újjáéled a május utolsó szombatjának egyházi szertartása, hanem más, a magyar honvédelem és a magyar állam számára kiemelkedően fontos ünnepek, így januárban a doni megemlékezés, március 15-e és október 23-a előtt is szentmisével és ökumenikus megemlékezéssel igyekeznek szolgálni a katonák, a hívők lelki üdvét.

 

HŐSÖK NAPI MEGEMLÉKEZÉS BALATONFŰZFŐN

honvedelem.hu, 2011. május 30.

 „Ma 12 óra 50 perckor dr. Mádl Ferenc volt köztársasági elnök a budapesti Honvédkórházban megtért Teremtőjéhez” – jelentették be május 29-én vasárnap, Balatonfűzfőn, a Jézus Szíve Plébániatemplom udvarán, a hősök napja alkalmából megtartott megemlékezésen. Veszprém megye szülöttére a résztvevők egy perces néma főhajtással emlékeztek. Az ünnepségen dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter koszorút helyezett el a templom falán lévő emléktábláknál és átadta a Magyar Tartalékosok Szövetsége Veszprém megyei szervezete rendezte, „Nemzetünk Hőseinek Emlékére” című honvédelmi vetélkedő díjait.

Szedlák Attila, a Kelet-Balatoni Kistérség Többcélú Társulás elnöke, Litér község polgármestere köszöntőjében elmondta: hálával gondolunk mindazokra, akik túlélték a vérzivataros esztendőket, és újból és újból nekiálltak, hogy a romokból felépítsék országunkat.

„A hősök napján nem csak a világháborúkban elhunyt katonák előtt tisztelgünk, hanem a magyar történelem valamennyi hőse és áldozata előtt is, akik hozzájárultak ahhoz, hogy megőrizhessük hazánkat a Kárpát-medencében” – fogalmazott Szedlák Attila.

Rendhagyó ünnepi beszédének első részében Hende Csaba honvédelmi miniszter az elhunyt Mádl Ferencre emlékezett. Leszögezte: „nagy veszteség érte hazánkat és ezen belül a Magyar Honvédséget is, hiszen volt főparancsnokát veszítette el.”

A honvédelmi tárca vezetője személyes emlékeinek felidézése közben kiemelte: a korábbi köztársasági elnök szigorú, de rendkívül igazságos ember volt.

„Az elmúlt harminc év alatt számtalanszor módomban állt az ő emberségét, bölcsességét és emberi nagyságát megfigyelni. Köztársasági elnökként híven teljesítette kötelességét, ugyanazzal a hűséggel, mint azok a hősök, akikről ma megemlékezünk” – szögezte le Hende Csaba.

A hősök napjával kapcsolatosan, főleg a vetélkedőn részt vevő gyerekekhez szólva a honvédelmi miniszter elmondta: ha ennek a napnak „a mélyebb értelmét kutatjuk”, akkor elég felidéznünk a Szózat első sorait.

„Ez a mi hazánk; ha a ti nyelveteken akarnám mondani, azt is mondhatnám: ide szól a jegyünk, sehová máshova. Ez adatott meg nekünk. Rajtunk áll, hogy milyen életet teremtünk ebben a hazában!” – hangsúlyozta a tárca első embere. Hende Csaba ezt követően felidézte a magyar hadtörténelem dicső és kevésbé dicső momentumait, kiemelve: „a karddal történelmet faragó hőseinknek köszönhetjük, hogy ma itt lehetünk és van hazánk.”

„A honvédelem ügye mindig is hatalmas nemzeti feladat volt, amihez mindig mindenkire szükség volt. Amelyik ország nem tartja el a saját katonáit, az egy idő után más ország katonáit kénytelen eltartani és az mindig sokkal fájdalmasabb. Ha körbenézünk az országban, mindenhol találunk olyan közösségeket, akik hadisírokat ápolnak, honvéd hagyományokat őriznek, vagy éppen haditornát, honvédelmi vetélkedőt rendeznek. Ez bizonyítja számunkra, hogy az a munka, amelyet a honvédelem egész rendszerének megújításáért és a Magyar Honvédség megerősítéséért teszünk, valóban széles társadalmi egyetértéssel találkozik” - mondta a honvédelmi miniszter.

A honvédelmi vetélkedőt a Kelet-Balatoni kistérség általános iskolái számára írták ki. A vetélkedőre nyolc iskolából érkezett, tizenkét, egyaránt négy-négy fős csapat nevezett és versengett egymással elméletei és gyakorlati feladatokban. Az ünnepségen és az azt megelőző szentmisén az MH Légierő Zenekar Veszprém működött közre.

 

HŐSÖK EMLÉKNAPJA SZÉKESFEHÉRVÁRON

honvedelem.hu, 2011. május 30.

Nagyon fontosnak tartom, hogy az egész nemzet újra felfedezze a honvédelem ügyének fontosságát és jelentőségét” - mondta dr. Hende Csaba a hősök napja rendezvénysorozat keretében május 28-án, szombaton, a székesfehérvári Szentlélek Német Katonatemető felszentelésének huszadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. A honvédelmi tárca vezetője ezen a napon koszorút helyezett el a koronázó város Helyőrségi Művelődési Otthonának udvarán található kopjafánál is, majd a délután folyamán a pákozdi Katonai Emlékparkban mondott beszédet a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezetének, a Magyar Békefenntartók Napja alkalmából tartott rendezvényén. Ezen az ünnepségen búcsúztatták el a külszolgálatra induló MH Nemzeti Támogató Elem harmadik váltásának katonáit.

A Szentlélek Német Katonatemetőben összegyűlt vendégeket Cser-Palkovics András polgármester köszöntötte és a város nevében köszönetet mondott mindazoknak, akik annak idején megálmodták és megteremtették ezt a temetőt, amely most „az évfordulóhoz méltó módon újult meg.”

„Katonavárosnak tartjuk magunkat és katonavárosunk létéhez ez a temető szervesen hozzátartozik, mert mindent kifejez, amit a honvéd szó bárhol a világon jelent. A honvédek saját életüket teszik kockára a hazáért. Kell-e, lehet-e ennél méltóságteljesebb hivatás, amikor minden embernek az élete a legnagyobb kincse? Azt gondolom, hogy nem. Nekünk, utódoknak gondoskodnunk kell arról, hogy méltón tekinthessünk hősiességük emlékére” – fogalmazott a polgármester.

Vargha Tamás, a Fejér megyei Közgyűlés elnöke beszédében kiemelte: az itt nyugvó fiatal katonák „életet álmodtak, de sohasem élhették meg ezt, mert a háború közbeszólt és ők tették, amit tenniük kellett. Kiszakadtak a munka, a szerető család, a mindennapi gondok, örömök világából, és pokol égő torkában találták magukat.”

„Hősök voltak, akik felismerték az élet törékenységét, mégis helytálltak és az embertelenségben is emberek maradtak. Teljesítették kötelességüket, szolgálták a hazát” – tette hozzá az elnök.

Hende Csaba honvédelmi miniszter beszédében leszögezte: emlékeznünk kell mindarra, amit őseink tettek azért, hogy ez a nemzet túlélhesse a rátörő ellenség támadásait és ezer esztendő múltán is élhessen. „A legtöbbet ők adták a hazáért” – mondta.

A tárcavezető kiemelte: „emlékeznünk kell azokra, akiknek katonasorsa itt teljesedett be Magyarországon.” Hozzátette: a hadisírok a béke hírnökei, hiszen minden más kapocsnál erősebben összekötik azokat a nemzeteket, amelyek valaha harcoltak egymás ellen.

„Székesfehérvár katonaváros. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy tisztelettel emlékezik a katonabajtársakra. Egy esztendeje dolgozunk a nagy munkán, a honvédelem egész rendszerének megújításán. Amit ez a város és annak katonái tesznek azért, hogy a nemzet újra felfedezze a honvédelem ügyének fontosságát, példamutató az egész ország számára” – fogalmazott Hende Csaba.

A beszédeket követően dr. Spányi Antal megyéspüspök felszentelte a katonák sírjait és – hasonlóképpen az egyházak jelenlévő más képviselőihez – imát mondott a halottakért. Ezt követően az emlékezők koszorúkat és virágokat helyeztek el a temetőben. A Magyar Honvédség felső vezetése nevében dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke és Kovács József vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka koszorúzott.

A Békefenntartók Napja alkalmából rendezett pákozdi ünnepségen Hende Csaba beszédében hangsúlyozta: a békefenntartás magyar találmány; 1896-ban a krétai konfliktus idején Pintér Gyula osztrák-magyar konzul, a konzulátus védelmére harminc tengerészgyalogost saját kezdeményezéséből kordonszolgálatra rendelt, hogy megakadályozza az etnikai alapon történő vérengzést.

A miniszter utalt arra: a magyar békefenntartók az elmúlt évtizedekben sok helyen tartották és tartják fenn ma is a törékeny békét és „reményt adnak teljes nemzeteknek.„ A békefenntartás mindig kockázattal járt és a munkát nem mindig követi azonnali siker. Mégis olyan ügy és cél, amiért érdemes küzdeni és dolgozni” – vélte a honvédelmi miniszter.

Hende Csaba felhívta a figyelmet arra is, hogy a világ napról-napra egyre kisebb lesz és „ha valahol történik valami, annak következményei nem sokkal később megjelennek nálunk is.”

„Éppen ezért nemzeti érdekünk, hogy a világ jobb legyen, mint amilyen most” – mondta a tárcavezető. A misszióba induló állományhoz szólva elmondta: a magyar haderő további ötven ország katonáival együtt azt akarja elérni, hogy Afganisztán végre visszatérjen a rendes kerékvágásba és biztonsági erejét megszervezve képes legyen a saját kezébe venni sorsát.

„Honvédek! Amikor Afganisztánba indultok, azoknak a bátor magyar katonáknak az útját járjátok, akik korábban már erre a küldetésre vállalkoztak. Legyetek méltóak ehhez a küldetéshez és a piros-fehér-zöld színekhez! Legyetek méltóak a zászlóhoz, amely a világ bármely pontján is azt jelenti, hogy mi magyarok mindannyian összetartozunk. A misszióban nem lesztek egyedül, mindent, amit megtehetünk küldetésetek sikeréért és biztonságotokért, megteszünk most és a jövőben is – fogalmazott útravalóul a honvédelmi miniszter.

Beszédének végén Hende Csaba emlékeztetett arra, hogy a békefenntartás történetének első hősi halottja is magyar volt, „ott esett el Krétán.”

„A modern kor békefenntartóinak pákozdi emlékművére sajnos két újabb név került fel, Róth Orsolya és Dálnoki András posztumusz hadnagyok nevei. Honvédek, őrizzétek ti is az emléküket, mert minden ércnél és márványnál maradandóbb az az emlékezet, amellyel egy honvéd közösség emlékezni tud” – mondta Hende Csaba.

A honvédelmi tárcavezető beszéde után az ünnepség résztvevői a békefenntartó tevékenység során életüket vesztett katonákra emlékezve koszorúkat és virágokat helyeztek el az emlékműnél.

 

53. Nemzetközi Katonai Zarándoklat – Lourdes 2012

2011. május 24. - honvedelem.hu

Ötvenharmadik alkalommal rendezték meg, május 20–22. között, a franciaországi Lourdes-ban a Nemzetközi Katonai Zarándoklatot (franciául: Pèlerinage Militaire International), melyen hazánkat 90-en képviselték. A katonai zarándokcsoport Kótai Róbert főhadnagy, tábori lelkész vezetésével 61 fővel május 18-án autóbusszal indult útnak, hogy két napos út után megérkezzen Lourdes-ba. Az első nap után a csoport Novarában töltötte az éjszakát a helyi csendőralakulat laktanyájában.

Május 20-án érkezett meg AN–26-os katonai repülőgéppel Lourdes-ba a hivatalos delegáció: dr. Simicskó István a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, Bíró László katolikus tábori püspök, Bozó Tibor dandártábornok a Honvéd Vezérkar személyzeti csoportfőnöke, valamint az MH Ludovika Zászlóalj 15 tagú díszelgő alegysége.

Május 20-án a Jelenés barlangja mellett a zarándokcsoport egy Magyarországról hozott nagy gyertya meggyújtásával emlékezett meg Dálnoki András és Róth Orsolya posztumusz hadnagyokról, hősi halott katonáinkról. Kegyeleti imát mondott Szentesi Csaba őrnagy, görög katolikus tábori lelkész, a csoport lelki vezetője. Ezen a napon a zarándokcsoport, a díszelgő alegység és a hivatalos delegáció – az eddigi évekhez hasonlóan – részt vett a X. Szent Piusz földalatti bazilikában megrendezett nemzetközi megnyitó ünnepségen, ahol felolvasták XVI. Benedek pápa levelét, melyet a katonákhoz írt a zarándoklat alkalmából.

Május 21-én, a hagyományoknak megfelelően, minden ország külön nemzeti programokon vett részt, így a magyar zarándokcsoport kora délelőtt a Lourdes-i Kálvária-dombon végigjárta a keresztutat, melynek tizedik stációjánál Bozó Tibor dandártábornok emlékezett meg valamennyi hősi halott katonánkról és a műveleti területen jelenleg szolgáló bajtársakról, majd mécseseket gyújtottunk katonatársainkért.

A keresztútjárás után Bíró László tábori püspök szentmisét mutatott be a katonai tábor Kármelhegyi Boldogasszony Kápolnájában.

A szentmise után dr. Simicskó István, a tárca parlamenti államtitkára köszöntötte a zarándokcsoport tagjait. A délután folyamán a magyar delegáció részt vett a betegek megáldásának szertartásán, majd a Hősök emlékművénél valamennyi résztvevővel együtt katonai tiszteletadás keretében emlékeztek meg a háborúkban elesett katonákról. Az esti órákban a zarándokcsoport részt vett a gyertyás körmeneten a Rózsafűzér téren.

A zarándoklat utolsó napjának két fő eseménye volt, melyhez a magyar zarándokok is csatlakoztak. Az első a délelőtt bemutatott nemzetközi szentmise, melyet Luc Ravel francia tábori püspök vezetésével mutattak be a nemzetek tábori püspökei és lelkészei a X. Szent Piusz földalatti bazilikában. Délután került sor a búcsúünnepségre a Rózsafűzér téren. A zarándoklaton a különböző programokon és eseményeken a magyar csoportot a Magyar Honvédség Veszprémi Helyőrségi Zenekara kísérte.

A zarándokcsoport május 23-án, az esti órákban érkezett meg Budapestre.

Az 53. Nemzetközi Katonai Zarándoklaton mintegy 11 800 katona vett részt. A legtöbb zarándok Franciaországból (3420 fő) , Olaszországból (3300 fő) és Németországból (1011) fő érkezett. Ausztriából 360, Bosznia-Hercegovinából 58, Csehországból 108, Horvátországból 770, Szlovákiából 177, Szlovéniából 42, Ukrajnából 70 katona volt jelen Lourdes-ban.

 

EMLÉKTÁBLA MEGÁLDÁS A PARLAMENTBEN

2011. május 30. – kormany.hu

A Magyar Országgyűlés a hősök napja alkalmából visszahelyezte az Országház épületének falára, a Delegációs Terem előtti folyosóra az 1910–1918-as törvényhozás első világháborúban hősi halált halt tagjainak, tisztviselőinek és alkalmazottainak emlékére készült emléktáblát. A bronz mementó, Keviczky Hugó alkotása eredetileg 1925. október 31-én került átadásra.

„Ez a ház egy közösség otthona, amelynek feladata az ország és a nemzet szolgálata. Ritkán van alkalmunk erre gondolni”, mondta beszédében Kövér László. „Ma elődeinkre emlékezünk, akik e ház falai között szolgálták a nemzetet, és amikor sorsuk úgy hozta, meghozták a legnagyobb, végső áldozatot, amit ember hozhat: életüket adták a hazáért.”

A házelnök hozzátette: az Országgyűlés közössége kegyelettel ápolta az elesettek emlékét, emléktáblájukat a legnagyobbak, Szent István és Gróf Széchenyi István emlékjelei közelében helyezték el, hogy így tisztelegjenek a hétköznapi hősök helytállása előtt. A létező szocializmus diktatúrája azonban – miközben át akarta írni a történelmet – valamilyen oknál fogva az első világháború hőseinek emlékművét is meg akarta semmisíteni, és csak az Országházban dolgozók leleményességének, lelkiismeretességének volt köszönhető, hogy az emléktábla egy sötét raktárhelyiségben átvészelte a 20. század második felét. Kövér László hangsúlyozta: az alkotás most visszakerül régi helyére, ami azt jelképezi, hogy amit az egykori hősök megtettek, nagyon is hozzánk tartozik. A házelnök ezt követően leleplezte az emléktáblát.

„Minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a Hazának kívánni joga van”, kezdte rövid beszédét Kölcsey Ferenc soraival a honvédelmi miniszter. Hende Csaba úgy fogalmazott: akikre ma emlékezünk, megtették a hazáért, amit az megkövetelt tőlük, mert volt hozzá elég erejük, és hitük abban, hogy összetartozunk. Mint mondta, a haza védelme abból lesz, ahogy az egyes emberek és a belőlük felépülő közösségek összeadják erejüket. „Az első világháború ezt minden korábbinál jobban mutatta meg, és az Országgyűlés is meghozta a maga áldozatát – akárcsak mindenki más, akinek csak fontos volt a haza”, jelentette ki Hende Csaba, majd köszönetet mondott a házelnöknek és az Országgyűlésnek, amiért a tábla sokéves bujdosás után visszakerülhetett méltó helyére, legnagyobbjaink emlékjelei, azon nagy eszmék életre váltói közé, akiknek a magyar nemzet és a magyar parlamentarizmus a létét köszönheti.

Az emléktáblánál kegyeleti imát és áldást mondott Bíró László püspök, katonai ordinárius

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!  Ámen.

Könyörögjünk!

Áldd meg Istenünk ezt az emléktáblát, amely az 1910-1918 között hősi halált halt országgyűlési képviselőknek és parlamenti tisztviselőknek állít maradandó emléket közöttünk itt az Ország Házában.

Gondviselő Atyánk! Jóságod adja meg, hogy mindenki, aki ezen emléktábla mellett elhalad, elgondolkozzon azon, hogy a szebb és igaz jövőért kik áldozták életüket és hűségüket, s hogy mekkora kincs az áldott béke, az emberi élet, és megbecsülése minden igaz értéknek.

Indítson ez az emléktábla a kegyelet érzése mellett erős elhatározásra bennünket, hogy a nemzet szabadságáért és boldogulásáért, mi is meghozzunk minden áldozatot, és törekedjünk mások áldozatvállalásán enyhíteni a kölcsönös szeretetben.

Adj Uram örök nyugodalmat az elhunyt képviselőknek, tisztviselőknek, alkalmazottaknak – szolgálatuk jutalma legyen a te országod békéje és öröme.

Nekünk pedig add segítő kegyelmedet, hogy életünket hazánk odaadó szolgálatában élhessük, tevékenyen munkálkodva boldogulásán és jövőjének biztosításán.

Krisztus Urunk, a Béke Fejedelme őrizze és óvja meg életünket!

Magyarok Védasszonya Mária, oltalmazza családjainkat!

Szent István királyunk legyen a mi mennyei pártfogónk a gondviselő Jóságnál, aki él és uralkodik mindörökké. Ámen.

 

MINISZTERI ÉS ÁLLAMTITKÁTI EISMERÉSEK A LOURDES-I ZARÁNDOKLATON RÉSZTVETT KATNÁKNAK

2011. július 13.  – honvedelem.hu

A helytálláshoz lélekápolásra is szükségünk van!”

Az 53. Lourdes-i Nemzetközi Katonai Zarándoklat emlékére, és a siker érdekében kifejtett tevékenységért a résztvevőknek a  honvédelmi miniszter és a tárca parlamenti államtitkára elismeréseket adományozott, amelyeket július 12-én, kedden a Honvédelmi Minisztériumban dr. Simicskó István adott át.

Elismerések a zarándokoknak

Az 53. Lourdes-i Nemzetközi Katonai Zarándoklat emlékére, és a siker érdekében kifejtett tevékenységért a résztvevőknek a honvédelmi miniszter és a tárca parlamenti államtitkára elismeréseket adományozott, amelyeket július 12-én, kedden a Honvédelmi Minisztériumban dr. Simicskó István adott át.

Mint arról korábban beszámoltunk, Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára vezetésével – Bíró László katolikus tábori püspök és Bozó Tibor dandártábornok, a Honvéd Vezérkar személyzeti csoportfőnöke részvételével – hivatalos küldöttség, valamint a HM Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Szolgálati Ágazata szervezésében, Kótai Róbert főhadnagy, tábori lelkész vezetésével 61 magyar katona is vett részt az 53. alkalommal megrendezett Lourdes-i Nemzetközi Katonai Zarándoklaton, amelyen idén 23 ország csaknem 12 ezer katonája találkozott s imádkozott.

A katonai zarándoklat sikere érdekében kifejtett tevékenységért a honvédelmi miniszter és a parlamenti államtitkár által adományozott elismerések július 12-i, keddi átadása alkalmával Simicskó István kifejezte a minisztérium köszönetét.

Az államtitkár a rendezvényen a Szolgálati Érdemjel ezüst fokozatát adta át Kiss Attila őrnagynak, a bronz fokozatot pedig Rikkers Attila főtörzsőrmesternek nyújtotta át. Elismerő oklevelet adott Porcsin Gyula honvédtiszt-jelöltnek, valamint emléktárgyat Toldi Miklós törzszászlósnak, Kerekesné Fuli Anikó főtörzsőrmesternek, Tőzsér Sándor főtörzsőrmesterek és Tóth Sándor törzsőrmesternek.

„Mindannyiunk lelkét megérintette a szent hely hangulata!” – emlékezett Simicskó István. Az államtitkár kiemelte: a gazdasági nehézségekkel terhelt világban fontos, hogy lélekben megerősödjünk. Egy kegyelmi állapot az, amely azon a szent helyen tapasztalható. A zarándoklat valamennyi résztvevő számára nagy élmény volt.

Az elismerések átadását követően Simicskó István a honvedelem.hu érdeklődésére elmondta: „Szerény, szimbolikus odafigyelést igyekeztünk e mai elismerésekkel kifejezni. Ami valamennyiünknek fontos: ez a franciaországi, legnagyobb európai zarándokhely kegyelmi helyszín földrészünk katonái számára – a béke, a kiengesztelődés lehetősége, alkalma. Különleges hatása is van: gyógyulást, reményt nyújt betegek számára. Kisugárzása mindannyiunkat megerősít lelkünkben, hitünkben. Önvizsgálatra, egyben önismeretre késztet. A történelem során mindannyiszor bebizonyosodott: nem pusztán eszközökre van szükségünk a helytálláshoz, hanem lelkierőre is! A helytálláshoz, a katonai képességek kibontakoztatásához elengedhetetlen a lélekápolás! A mai materialista, anyagias, rohanó világban nem nélkülözhetjük az égiekkel való kapcsolatot, amely segít fölismerni a valós, emberi értékeket, lényegében az élet igazi értelmét…”

Az államtitkár hozzátette: „Én azt kérem katonáinktól, hogy ezt a mennyei ajándékot adják tovább itthon bajtársaiknak, családjaiknak. Ami az elismerésünket illeti, ilyen még nem volt honvédségünknél, de fontosnak tartjuk. Bár önmagában ajándék, elismerés volt maga a zarándoklat a résztvevőknek, de köszönet jár az utat előkészítőknek, a szervezőknek, a zarándok katonáknak, köztük a veszprémi katonazenészeknek, akik gyönyörű zenével kísértek bennünket, külön köszönet illeti Kerekesné Fuli Anikót, aki elkészítette a zarándokút szép jelvényét, amit külön magyar büszkeségként minden zarándok, közel tizenkétezer katona feltűzött, s így méltóképpen képviselhettük Lourdes-ban hazánkat.”

 

PAPSZENTELÉS PAPI ÉVFORDULÓK

2011. június 11.- ktp.hu

2011. június 11-én szombaton fél 11 órakor kezdődött Ráckevén a Keresztelő Szent János Plébániatemplomban az a szentmise, melynek keretében Bíró László püspök, katonai ordinárius pappá szentelte Horváth Kornélt.

A pappá szentelésen részt vettek a tábori lelkészi kar tagjai valamint azok a lelkészek, akik a leendő tábori lelkészt segítették és támogatták, hogy eljusson az áldozópapságig.

Horváth Kornél a közeljövőben kezdi meg lelkipásztori szolgálatát a tábori püspökség állományában. Első szolgálati helye Szentendrén lesz a Magyar Honvédség Központi Kiképző Bázisán.

Az új áldozópappal 11 főre emelkedett a tábori lelkészek létszáma.

PAPI ÉVFORDULÓK 2011-ben

A nyári hónapokban a pappászentelésük napjára emlékeznek a lelkipásztorok, amikor a 25.ik (ezüstmise), 50.-ik (aranymise), 60.-ik (gyémántmise) jubileumokat ünneplik a felszentelt áldozópapok.

Ebben az évben a tábori lelkészek közül nem ünnepel senki sem jubileumi évfordulót, mégis érdemesnek tartjuk számon tartani a papszentelési évfordulókat.
Az aktív tábori lelkészek közül 2011-ben papppászentelésének

37.-ik évfordulóját ünnepli Bíró László tábori püspök.

24 éve szentelték pappá Spillinger Ferenc plébános, kisegítő tábori lelkészt.

20 éve áldozópap Berta Tibor ezredes, általános helynök, dr. Hankovszky Béla őrnagy, kiemelt tábori lelkész, Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész és Szécsi ferenc plébános, kisegítő tábori lelkész.

19 éve szentelték pappá Szentesi Csaba őrnagy, görög katolikus tábori lelkészt.

17 éve szentelték pappá Horváth József őrnagy, tábori lelkészt.

14 éve szentelték pappá Kalinger Roland százados, tábori lelkészt.

6 éve áldozópap Kótai Róbert főhadnagy, tábori lelkész,

3 éve áldozópap Rácz István főhadnagy, tábori lelkész,

2 éve áldozópap dr. Alácsi Ervin János százados, tábori lelkész,

1 éve áldozópap Markovics Milán Mór főhadnagy, tábori lelkész.

A volt tábori lelkészek közül 2011-ben

35 éve áldozópap Kocsis István nyá. ezredes, Szabó Mihály nyá. alezredes és dr. Szaradits József nyá. ezredes.

34 éve szentelték pappá dr. Ladocsi Gáspár nyá. vezérőrnagy, volt tábori püspököt

és Urbán Imre nyá. ezredest.

31 éve áldozópap Kovács János nyá. alezredes.

30 éve szentelték pappá Kóczán Árpád nyá. alezredest.

23 éve áldozópap Németh László nyá. őrnagy, és Szekeres Mihály nyá.alezredes.

18 éve szentelték pappá Szabó Oszkár nyá. őrnagyot.

17 éve áldozópap Haller László nyá. őrnagy.

12 éve szentelték pappá Mák Ferenc nyá. ezredest.

 

ZALAVÁRI GYERMEKTÁBOR 2011

Véget ért a 8. Környezet és természetvédelmi tábor Zalaváron. Július 15-én, pénteken ért véget az az egy hétig tartó tábor, melyet nyolcadik alkalommal rendezett meg a HM Katolikus Tábori Püspökség a Kis-Balaton melletti Zalaváron.

A környezet és természetvédelmi táborban a hét nap folyamán a táborozók nagy többsége már ismerősként vett részt a különböző programokon, hiszen harmadszor-negyedszer, de volt, aki ötödik, hatodik alkalommal jött el Zalavárra. A tábori élet hagyományos játékos sport és ügyességi vetélkedőit, a vers és népdalversenyt, az elsősegély tanfolyam programjait kirándulások gazdagították: ebben az évben Taszár, Kaposvár, Zánka, Lovászi és Zalaegerszeg egyes látnivalóival és nevezetességeivel ismerkedhettek meg a gyerekek.

Július 11-én, hétfőn Zánkára kirándult a tábor, ahol először a Haditechnikai Parkot keresték fel, majd a biztonsági rendszabályok ismertetése után a kalandparkban próbálhatták ki ügyességüket és rátermettségüket. A nap folyamán balatoni hajózás és strandolás is szerepelt még a programban.

Kedden Taszárra indultak a táborozók, ahol a volt katonai bázist és a Repülő Múzeumot látogatták meg, majd a Boconádi Szabó József Logisztikai Ezrednél Kaposváron volt az ebéd a laktanya étkezdéjében. Délután a hőségre való tekintettel egy rövid strandolás is szerepelt a programban, hiszen időben vissza kellett érni Zalavárra, az este 10 órakor kezdődő csoportonkénti éjszakai túra miatt.

Július 13-án, szerdán a délelőtt folyamán a hulladékgyűjtés volt a fő program a Zala folyó mellett azon területen ahol a folyó a Balatonba torkollik.

Ezen a napon látogatta meg a tábort Molnár Zsolt alezredes az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka, aki elsősorban a táborban szolgálati személyként tevékenykedő tisztjelölt hallgatókhoz érkezett.

14-én, csütörtökön Lovásziban az Olajbányász Vadásztársaság székhelyén - ahol a Négy Kos Íjász és Hagyományőrző Egyesület tartott bemutatót és természetesen lehetett íjászkodni is - látogatta meg a tábort dr. Simicskó István a HM parlamenti államtitkára és Bíró László tábori püspök. A gyerekeket és a vendégeket Náday Gyula a vadásztársaság elnöke fogadta és látta vendégül ebéddel.

A látogatás során parlamenti államtitkár köszöntötte a táborlakókat: felhívta a figyelmüket arra, hogy 2011 a családok, így a katonacsaládok éve is! A tárca államtitkára kiemelte: a gyermektábor kiváló kezdeményezés, amit az is bizonyít, hogy a résztvevők közül sokan évről-évre visszatérő vendégek. Ők is és a szüleik is tudják, hogy a tábor értékekre nevel, gazdagítja a résztvevők életét, erősítve ezzel a családot!

A délután folyamán Rádiházán a Kabala Ménest, majd Zalaegerszegen a Magyar Olajipari Múzeumot és a Göcseji Falumúzeum és Finnugor Néprajzi Parkot nézték meg a táborozók.

15-én, pénteken a tábor utolsó előtti napjának délutánján látogatta meg a tábort dr. Benkő Tibor vezérezredes, akinek személyében első alkalommal járt vezérkari főnők Zalaváron.

A honvéd vezérkar főnökét Berta Tibor ezredes általános helynök és Takács Tamás alezredes, a tábor vezetője fogadta, majd bemutatták a tábort, az elhelyezési körülményeket és ismertették a programok felépítését, a különböző feladatok és tevékenységek menetét. Közben a gyerekeknek kiosztották a vezérezredes által hozott jégkrémeket, akik egy közösen előadott katonadallal viszonozták az ajándékot.

Ezután Takács Tamás alezredes bemutatta a szolgálati személyeket a vezérkar főnökének, aki megköszönte a táborban végzett munkájukat és nagyra értékelte tevékenységüket. Ez alatt a csoportok felkészültek az általuk készített terepasztalok bemutatására, melyeket lehetőleg minél több természetes anyagból kellett elkészíteni. Benkő vezérezredes részt vett a zsűrizésben és elismeréssel szólt a gyerekek munkáiról. A vezérkari főnök látogatása közös vacsorával ért véget.

Ezen a napon látogatta meg a tábort Molnár Zsolt alezredes az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka, aki elsősorban a táborban szolgálati személyként tevékenykedő tisztjelölt hallgatókhoz érkezett.

14-én, csütörtökön Lovásziban az Olajbányász Vadásztársaság székhelyén - ahol a Négy Kos Íjász és Hagyományőrző Egyesület tartott bemutatót és természetesen lehetett íjászkodni is - látogatta meg a tábort dr. Simicskó István a HM parlamenti államtitkára és Bíró László tábori püspök. A gyerekeket és a vendégeket Náday Gyula a vadásztársaság elnöke fogadta és látta vendégül ebéddel. A látogatás során parlamenti államtitkár köszöntötte a táborlakókat: felhívta a figyelmüket arra, hogy 2011 a családok, így a katonacsaládok éve is! A tárca államtitkára kiemelte: a gyermektábor kiváló kezdeményezés, amit az is bizonyít, hogy a résztvevők közül sokan évről-évre visszatérő vendégek. Ők is és a szüleik is tudják, hogy a tábor értékekre nevel, gazdagítja a résztvevők életét, erősítve ezzel a családot!

A délután folyamán Rádiházán a Kabala Ménest, majd Zalaegerszegen a Magyar Olajipari Múzeumot és a Göcseji Falumúzeum és Finnugor Néprajzi Parkot nézték meg a táborozók.

15-én, pénteken a tábor utolsó előtti napjának délutánján látogatta meg a tábort dr. Benkő Tibor vezérezredes, akinek személyében első alkalommal járt vezérkari főnők Zalaváron.

A honvéd vezérkar főnökét Berta Tibor ezredes általános helynök és Takács Tamás alezredes, a tábor vezetője fogadta, majd bemutatták a tábort, az elhelyezési körülményeket és ismertették a programok felépítését, a különböző feladatok és tevékenységek menetét. Közben a gyerekeknek kiosztották a vezérezredes által hozott jégkrémeket, akik egy közösen előadott katonadallal viszonozták az ajándékot.

Ezután Takács Tamás alezredes bemutatta a szolgálati személyeket a vezérkar főnökének, aki megköszönte a táborban végzett munkájukat és nagyra értékelte tevékenységüket. Ez alatt a csoportok felkészültek az általuk készített terepasztalok bemutatására, melyeket lehetőleg minél több természetes anyagból kellett elkészíteni. Benkő vezérezredes részt vett a zsűrizésben és elismeréssel szólt a gyerekek munkáiról. A vezérkari főnök látogatása közös vacsorával ért véget.

 

TÁBORI LELKÉSZEK TANÁCSKOZÁSA BÉCSBEN

2011. október 19.- ktp.hu

"Katonalelkészi lehetőségek a különböző hadseregekben."

Ez volt a témája annak a konferenciának, melyet az Osztrák Tábori Püspökség Vallás és Béke Intézete szervezett meg 2011. október 17-19.-e között Bécsben.

Christian Werner Ausztria tábori püspöke és Werner Freistetter püspöki helynök a Vallás és Béke Intézet vezetője köszöntette a 27 országból érkezett katolikus tábori lelkészeket, köztük 17 tábori püspököt. A vendégek Argentínából, Belgiumból, Bolíviából, Bosznia-Hercegovinából, Brazíliából, Csilléből, Németországból, Ecuadorból, Franciaországból, Írországból, Olaszországból, Kanadából, Kolumbiából, Horvátországból, Litvániából, Mexikóból, Hollandiából, Peruból, Svájcból, Szlovákiából, Szlovéniából, Spanyolországból, Dél-Koreából, Csehországból, az USA-ból, és Venezuelából érkeztek.

Magyarországot Bíró László tábori püspök képviselte a konferencián.

René Segur-Cabanac tábornok, az Osztrák Nemzetvédelmi Egyetem parancsnok-helyettese hozzászólásában kiemelte, hogy a katonai kiképzés fontos elemének tartja az etikai képzést. A tiszteknél különösen igaz ez, hiszen parancsnoki hitelességük szorosan összefügg etikai magatartásukkal. Különösen a bevetéseken , ahol saját életük is sokszor veszélyeztetve van, tiszta értékítéletre van szükség, hogy felelősségteljesen tudjanak vezetni, és hatékonyan tudjanak döntéseket meghozni..

Othmar Commenda altábornagy, az osztrák vezérkar törzsfőnöke, örömmel mutatott rá, hogy milyen sok hadsereg képviselteti magát a konferencián, különösen a latin amerikai térségből. Köszöntötte a Vallás és Béke Intézet munkatársait és biztosította őket támogatásáról. Kiemelte: ahogy jelenleg az osztrák hadsereg változik és változnia is kell, hogy az aktuális kihívásoknak megfeleljen, úgy kell a katonai lelkészetnek is fontos újrastrukturálódnia, hogy hatékonyan tudja feladatait ellátni.  A különböző csapatlátogatásoknál mindig felmerülő téma, hogy milyen munkát végeznek a katonalelkészek, mint a katonákkal törődő személyes segítők.

Juan Barros Madrid, chilei tábori püspök, hangsúlyozta, hogy náluk a katonai szolgálatot önkéntesek látják el. Sokuknak így van lehetőségük szakmai haladásra, továbbképzéseken való részvételre, szociális és egészségügyi ellátásra. Beszédében hangsúlyozta: fontos felismerni, hogy az emberi élet Isten ajándéka. A katonalelkészeknek azon kell fáradozniuk, hogy a katonák megértsék, ők a lelkük üdvéért küzdenek. A szeretet az evangélium szíve, melyet különösen fontos hangsúlyozni a következő mottó alapján: "Ahol nincs szeretet, ott te vessed el a szeretetet, mint a magot, és szeretetet fogsz aratni!" A lelki gondozóknak és a papoknak az a feladata, hogy az emberek közé menjenek, hogy ez által még több embert a keresztény életre vezessenek.

Frank Richard Spencer, az USA Tábori Érsekségének segédpüspöke előadásában hazája tábori lelkészi szolgálatának kihívásairól és lehetőségeiről számolt be. Főleg a fiatal felnőttek lelki gondozására koncentrálva elmondta, hogy a szociokulturális változások, melyek a fiatal katonákra hatnak, a lelki gondozás újragondolását is magával kell, hogy hozza. Kitért a fiatal felnőttek különféle vallásosságára és kifejtette, hogy lelki gondozásukat is ennek megfelelően kell alakítani. Spencer püspök hangsúlyozta, hogy a katonalelkészeknek példaképpé kell válniuk a fiatal katonák számára.

Norbert Brunner, Sitten püspöke és a Svájci Püspöki Konferencia elnöke a svájci katonai rendszert mutatta be, amely 96%-ban tartalékos katonákból áll, és csupán 4%-a hivatásos katona. A katonai lelki gondozók és katonalelkészek is e tartalékos rend szerint szolgálhatnak. A svájci tartalékos katonalelkészi állománytábla 356 fő, de csak 249-en szolgálnak. A hadsereg vezetése és az Egyház is nagy jelentőséget tulajdonít a katonai lelki gondozásnak, ezért olyan intézkedéseket kell foganatosítani, hogy növelni lehessen a létszámukat. Hangsúlyozta, hogy továbbra is fontos feladata az Egyháznak, a hadsereggel együttműködve érvényesítse az emberi jogokat és az emberi méltóságot.

Pedro Candia, az argentin tábori püspökség egyházmegyei adminisztrátora elmondta, hogy hazájában 1901-1994 között sorkötelezettség állt fenn. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a társadalomban létrejött egy erős középosztály. 1994 óta önkéntes alapon lehetnek katonák az argentinok. Lényeges pont, hogy megértsék: a katonai szolgálat egy hivatás. Ez a hivatás keresztény szempontból a szeretetben gyökerezik. A haza szolgálata a keresztény felebaráti szeretet része, mert a katona azt a társadalmat védi, melyben felnövekedett és amelyben él.. A katonalelkészek fontos és speciális feladatot végeznek ezen a téren.

F. Xavier Yu Soo II, Dél-Korea tábori püspöke, hazájának aktuális katolikus katonai lelkipásztori munkáról adott áttekintést. Az elmúlt 60 évben a katonalelkészek 380 000 embert kereszteltek meg, ami a dél-koreai katolikusok 7,4%-a. Tehát óriási szerepe van a katonalelkészségnek az evangelizálásban. A dél-koreai hadseregben 272 protestáns és 136 buddhista tábori lelkész mellett 94 katolikus szolgál. Őket 35 szerzetesnővér és 45 laikus támogatja.

 

TÁBORI LELKÉSZEK KONGRESSZUSA A VATIKÁNBAN

2011. október 24. - Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

A jog ereje nem elég az elveszett egyensúly visszaállításához

Október 23-án ért véget a Vatikánban a katonai lelkészek VI. nemzetközi kongresszusa és a katolikus katonai lelkészek emberi jogokról szóló képzésének harmadik nemzetközi kurzusa. A Szentatya szombaton délben fogadta a tanácskozások résztvevőit az Apostoli Palota Kelemen-termében, és beszéddel köszöntötte őket.

Utalt II. János Pál Spirituali militum curae kezdetű apostoli konstitúciójának 25. évfordulójára, amelyet idén ünneplünk. A dokumentummal a lengyel pápa lehetőséget kívánt adni a katonai lelkészségeknek, hogy egyre megfelelőbb és jobban szervezett lelkipásztori tevékenységet tudjanak biztosítani a katonaság, a rendőrség alkalmazottainak és családtagjaiknak a kaszárnyákban, a katonai iskolákban és a kórházakban.

A Szentatya arra buzdította a katonai lelkészeket, hogy biztosítsanak olyan lelkipásztori ellátást a fegyveres erők tagjainak, amely megfelel a missziós lelkületű keresztény élet elvárásainak. Képezzenek olyan keresztényeket, akik mély hittel rendelkeznek, meggyőződéses vallási gyakorlatot folytatnak és Krisztus hiteles tanúi környezetükben. Ennek a célnak az eléréséhez arra van szükség, hogy a püspökök és katonai lelkészek érezzék magukat felelősnek az evangélium hirdetéséért és a szentségek kiszolgáltatásáért, bárhol legyenek is a katonák és családtagjaik.

A papoknak szilárd emberi és spirituális képzésre, lelki életük állandó ápolására van szükségük. Álljanak készen a rájuk bízott személyek meghallgatására és a velük való párbeszédre. Buzdítsák a katonaság tagjait, hogy a keresztény szeretet jegyében végezzék küldetésüket.

A humanitárius jog és a katonai lelkészek közötti kapcsolatról szólva XVI. Benedek elmondta: gyakorlati együttműködésre van szükség a humanitárius szervezetek és az egyházi felelősök között, hogy hatékonyan tudják enyhíteni a konfliktusok okozta keserűségeket. Pusztán a jog ereje nem elegendő az elvesztett egyensúly visszaállítására. A kiengesztelődés és a megbocsátás útjára kell lépni hozzá.

A katonaság világának evangelizálásához megnövekedett felelősségvállalásra van szükség, hogy ezen a területen is mindig új módon, meggyőződéssel és örömmel hirdessék Jézus Krisztust, az élet és a béke egyetlen reményét az emberiség számára. A katonai lelkészek küldetése, hogy segítsék elő a szívek általános megújulását, ami az egyetemes béke előfeltétele. Erre vágyik ugyanis az egész világ – zárta beszédét XVI. Benedek.

 

ZALAVÁRI TÁBOROZÓK A PARLAMENTBEN

Az MH Katolikus Tábori Püspökség a zalavári táborozó gyermekek számára október 29-én, szombaton parlamenti látogatást szervezett. A rendezvényen részt vett dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára és Berta Tibor ezredes, a tábori püspökség általános helynöke, Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész, dr. Hankovszky Béla őrnagy, kiemelt tábori lelkész, Rácz István főhadnagy tábori lelkész, valamint a zalavári tábor több szolgálati személye. 

Szombat délelőtt mintegy harminc tizenéves érkezett kísérőkkel a budapesti Kossuth térre. Az ország szinte minden tájáról jött diákok közül a legtöbben először léptek be az Országház kapuján. Itt a parlamenti államtitkáron kívül egy idegenvezető is várta őket, aki a több mint egyórás látogatás során sok érdekes tudnivalóval gazdagította a tanulókat.

„Már idei zalavári látogatásom alkalmával felmerült, hogy milyen jó lenne, ha a táborozók nemcsak évente egy alkalommal találkoznának a táborban, hanem találnánk más alkalmat is az összejövetelre. Úgy gondoltuk, hogy egy parlamenti látogatás jó lehetőség lenne erre” – mondta el Simicskó István, hozzátéve: „A cél az volt, hogy tovább erősítsük ezt a kis közösséget, az összetartozás érzését. Az üzenet pedig: tudatni a fiatalokkal, hogy lényeges velük a folyamatos kapcsolattartás, mert fontosak számunkra." Ezt hangsúlyozta Berta Tibor is, aki elmondta, hogy a mostani országházi látogatáson részt vevők zöme már többször is volt a zalavári táborban, amelynek eddig összesen 310 lakója volt. „Azt tervezzük, hogy legközelebb az MH Ludovika Zászlóalj olyan honvédtiszt-jelöltjeivel találkozunk, akik a korábbi években ugyancsak többször megfordultak a Katolikus Tábori Püspökség zalavári táborában. Szerintem ők is sok új információval, tapasztalattal gazdagítanák a diákokat, főleg azokat, akik katonai pályára készülnek. Nem árulok el titkot azzal, hogy ebben a csoportban is van több ilyen tanuló.”

A Szent Korona, a koronaőrség, majd az ülésterem megtekintése után a gyerekek a parlamenti munkáról, a képviselőségről és általában a politikusi pályáról faggatták Simicskó Istvánt, aki szívesen válaszolt a kérdésekre. Olyannyira belemerültek az eszmecserébe, hogy a kísérőknek kellett szólniuk: jócskán letelt az egyórás látogatási idő. Az Országházon kívül még jó pár percig folyt a kötetlen beszélgetés a napsütötte Kossuth téren, majd a találkozó a Tábori Püspökség Székházában folytatódott annak a filmnek a megtekintésével mely az első táborban 2004-ben készült.

 

KEGYELETI ÜNNEPSÉG BUDAKESZIN

2011. november 2. – honvedelem.hu

Méltónak kell lennünk a hősök örökségéhez2011. november 2„Összefogással, lehetőségeink és jóakaratunk összeadásával minden ügyet sikerre lehet vinni”, fogalmazott Hende Csaba honvédelmi miniszter november 2-án, szerdán Budakeszin, a helyi első világháborús emlékműnél rendezett kegyeleti ünnepségen.

Kegyeleti ünnepséget rendezett a Budakeszin található első világháborús emlékműnél a Honvédelmi Minisztérium, amelynek keretében átadták és újraszentelték a felújított emlékművet. Az eseményen megjelent Schmittné Makray Katalin, a köztársasági elnök felesége, a hadisírgondozás fővédnöke, dr. Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, Hende Csaba honvédelmi miniszter, dr. Szarka Gábor, a honvédelmi tárca kabinetfőnöke és Juhász István vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója. Először Hidas Mátyás, a Budakeszi Szépítő Egyesület elnöke, majd dr. Csutoráné dr. Győri Ottília polgármester köszöntötték a megjelenteket. Ezt követően a honvédelmi miniszter szólt az egybegyűltekhez. „Minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van”, kezdte beszédét Kölcsey Ferenc gondolataival Hende Csaba.

A honvédelmi miniszter megemlékezett azokról a hősökről, akik engedelmeskedtek a hívó szónak, és fegyverrel védték mindazt, amit számukra jelentett a haza, mindehhez pedig egyaránt megvolt a hitük és az erejük. „Hittek abban, hogy érdemes harcolni. Hittek abban, hogy mi, magyarok összetartozunk”, fogalmazott a miniszter.

A miniszter beszéde után Bíró László katolikus tábori püspök szentelte újra a felújított emlékművet, majd a megjelentek elhelyezték annak talapzatánál a kegyelet koszorúit.

 

HUMANITÁRIUS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS AFGANISZTÁNBAN

2011. november 10 – honvedelem.hu

Az MH Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT) 11. váltásának CIMIC/PSYOPS-részlege által jóváhagyott tervek között szerepelt a humanitárius segítségnyújtás Baghlan tartományban.

Legutóbb három járás rászoruló családjai, a Women's Affairs Department (Nőügyi Hivatal) által kiválasztott rászoruló nők, illetve a Pol-e Khumriban található árvaház részesültek az adományokból.

Ebben a projektben a magyar PRT CIMIC/PSYOPS-részlege az Egyesült Államok bagrami bázisáról igényelt humanitárius anyagok felhasználására dolgozott ki tervet, melyet a parancsnok, dr. Ruszin Romulusz ezredes jóvá is hagyott. Október 13-án hajnalban megérkezett Pol-e Khumriba, a Camp Pannonia táborba az amerikaiaktól kapott, mintegy 20 tonnányi segélyszállítmány. A konténerek faszenet, babot, lisztet, rizst, étolajat, sót, imaszőnyegeket és ponyvákat rejtettek.

A beérkezett anyagokból a részleg katonái összesen ezeregyszáz darab, egyenként 20-25 kilogrammos úgynevezett „családi csomagot” állítottak össze, amelyeket a helyi kormányzati partnerek szervezésében, a helyi vezetők közreműködésével osztottak szét. 

Az MH PRT eddigi váltásai a Pol-e Khumriban található árvaház részére rendszeresen adtak át segélycsomagokat, így természetes, hogy a 11. váltás folytatja ezt az együttműködést. A CIMIC/PSYOPS-részleg felvette a kapcsolatot az árvaház vezetőségével, majd egyeztette a humanitárius segélycsomagok, a HM Katolikus Tábori Püspökség által összegyűjtött játékok, valamint gyermekruhák átadásának részleteit. 

Október 23-án, a reggeli eligazítás után megindult a konvoj az árvaházhoz. A feladat megszervezését és végrehajtását Szabó Csaba főhadnagy és Farkas Antal százados CIMIC-iránytisztek, valamint Kálinger Roland százados, katolikus tábori lelkész végezte.

Az árvaház vezetője köszöntötte az odaérkező magyar katonákat, majd bevezette őket a gyermekek termeibe. Ezekről a gyermekekről tudni kell, hogy mindannyian elveszítették szüleiket és rokonaikat, akik gondoskodtak róluk. A magyarok számára szinte elképzelhetetlenül rossz körülmények között élnek, az árvaház jelenti számukra az egyetlen támaszt. A magyar katonák az árvaháznak hozott segélycsomagokat három helyi alkalmazott segítségével osztották ki.  A városi árvaház vezetése köszönetét fejezte ki az adományért: mint elhangzott, a csomagokban kapott élelmiszer az elkövetkező hónapokban megoldja a gyerekek élelmezési problémáit. Bártfai László őrgy.

 

LOGISZTIKUSOK BÚCSÚZTATÓJA KAPOSVÁRON

2011. november 17. – honvedelem.hu

„Bízzatok Istenben, tartsátok tisztán a karabélyt, és jöjjetek haza!”

Az Afganisztánban szolgáló nemzeti támogató elem és logisztikai mentorcsoport következő váltásainak állománya részére rendeztek kibocsátóünnepséget november 17-én, csütörtökön Kaposváron. Az MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezrednél tartott állománygyűlésen a Honvéd Vezérkar képviseletében Frigyer László mérnök vezérőrnagy szólt a hamarosan kiutazó katonákhoz, valamint a megjelent családtagjaikhoz, barátaikhoz. Néhány héten belül indulnak Afganisztánba azok a logisztikus szakemberek, akiknek november 17-én rendeztek kibocsátó ünnepséget Kaposváron. Az állomány fél évvel ezelőtt kezdte meg felkészülését a kaposvári alakulatnál, az általános és a szakkiképzés befejeztével elérkeztek missziós szolgálatuk kapujába.

A logisztikai ezrednél megtartott rendezvényen megjelent Frigyer Zoltán mérnök vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar Logisztikai Csoportfőnökség csoportfőnöke, Schmidt Zoltán ezredes, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság Logisztikai Műveleti Főnökség főnöke, Pallós László mérnök ezredes, a Katonai Felderítő Hivatal főosztályvezetője és Nyers József mérnök ezredes, az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred parancsnoka, a nemzeti támogató elem következő váltásának tervezett parancsnoka.

A személyügyi parancsok ismertetése után előbb a nemzeti támogató elem negyedik váltásának parancsnoka, Fürst Tamás ezredes, majd pedig a logisztikai mentorcsoport negyedik váltásának parancsnoka, Kerekes Béla alezredes jelentette, hogy az állomány a felkészülést végrehajtotta és készen áll a missziós szolgálatra. A két alegységnek két nappal korábban ezt a felkészültséget már bizonyítania kellett: egy zárógyakorlat keretében mutatták be képességeiket az őket ellenőrző bizottságnak.

Frigyer László mérnök vezérőrnagy beszédében hangsúlyozta, hogy hazánk a NATO és az Európai Unió tagjaként elkötelezett a nemzetközi béke megteremtése mellett. A XXI. századra, hazánktól távoli helyeken kialakult konfliktusok helyszínen történő kezelése a problémák szétterjedését hivatott megakadályozni, így részvételünk a nemzetközi missziókban közvetett módon az ország védelmét szolgálja. Az afganisztáni újjáépítésben részt vevő magyar katonák feladatellátásának biztosításában kulcsfontosságú szerep hárul a nemzeti támogató elem katonáira. A logisztikai mentorcsoport felelőssége szintén kiemelt jelentőségű, az afgán haderő képzése létfontosságú. Egy erős, jól képzett afgán nemzeti hadsereg az ázsiai ország biztonságának záloga. „A Magyar Honvédség vezetői elvárják önöktől, hogy tisztességgel, becsülettel képviseljék hazánkat, a Magyar Köztársaságot. Nincs nagyobb dicsőség, mint egy nehéz feladat végrehajtása után sikerrel hazatérni. Kívánok önöknek tisztes helytállást, sok sikert és katonaszerencsét. Térjenek haza épen és egészségesen!” – zárta beszédét Frigyer vezérőrnagy.

Ezt követően Markovics Milán Mór főhadnagy, katolikus tábori lelkész adott lelki útravalót a misszióba indulóknak. Beszédében hangsúlyozta, hogy a tökéletes felkészítés garancia a sikeres feladat-végrehajtásra, az ember azonban több, mint a feladat, amit végrehajt. A lelkész kitért a lelki feltöltődés fontosságára, az egymásra odafigyelés súlyára, ami mind-mind a missziós szolgálat ellátását teszi elviselhetőbbé. Beszédében kiemelte, hogy a hazájuktól távol szolgálók nincsenek egyedül: Kaposváron a tábori kápolnában éppúgy, mint a város templomaiban rendszeresen imádkoznak értük és szeretteikért, a biztonságos hazatérésért.

Beszéde végén Markovics főhadnagy a jelenleg Afganisztánban szolgáló lelkészkollégájának üzenetét tolmácsolta a hallgatóságnak. „Az első, ami fontos, hogy ne féljetek! Ne csak az ellenségtől, hanem attól sem, hogy otthon hagyjátok szeretteiteket. Akit szeretnek, arra várni fognak. Fontos, hogy tudjátok, jó célért dolgoztok. Fontos, hogy megtaláljátok az itt élő emberekben és ebben az országban az értéket. Az itteni emberek hite példaértékű. Ne csak a rosszat lássátok bennük és abban a világban, ahová kerültök, hanem vegyétek észre az ezernyi jót is. Töltsétek ki hasznosan az időt, és ha esetleg egy tábori lelkésszel találkoztok, ne menjetek el mellette, mert értetek van ott. Bízzatok Istenben, tartsátok tisztán a karabélyt, és jöjjetek haza!”

 

SZAVALÓVERSENY A PÜSPÖKSÉGEN

2011. december 5. – ktp.hu

Negyedik alkalommal rendezett szavalóversenyt a HM Katolikus Tábori Püspökség. Az idei – december 5-én, hétfőn megtartott – vetélkedésre hét általános és középiskolás diák jelentkezett. Két-két művet kellett előadniuk Örkény István néhány egypercesét – a Jellempróba, a Mindig van remény, a Rossz álom és az Eksztázis című írásokat – , illetve Babits Mihály Balázsolás, Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról, Arany János A walesi bárdok, Vajda János Őszi tájék és Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című verseit adták elő azok a bátor fiatalok, akik a HM Katolikus Tábori Püspökség által immár negyedik alkalommal meghirdetett szavalóversenyre jelentkeztek. A december 5-i, hétfői versenyre érkező lányokat és fiúkat, valamint kísérőiket Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke köszöntötte. Az általános és középiskolás diákok szigorú zsűri előtt – amelynek tagja volt Bíró László katolikus tábori püspök, Szalay Tamás nyugállományú ezredes, a Tábori Lelkészi Szolgálat szakreferense, Bozó Tibor dandártábornok, a Honvéd Vezérkar személyügyi csoportfőnöke, valamint prof. dr. Padányi József ezredes, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem megbízott rektora – adták elő a püspökség által meghatározott „listáról” kiválasztott műveket.

A döntés most sem volt egyszerű, ám a zsűri értékelése szerint a legszebb előadást ezúttal Magyar Melindától hallhattuk, aki így az első helyen végzett. A második helyezést Herczeg Zsoltnak ítélték oda, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára Grosics András állhatott fel. A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárának különdíját Fábián Gergő Ábel vehette át, míg a Honvéd Vezérkar főnökének különdíját Oláh Enikőnek ítélték oda. Püspöki különdíjban Gera Márton részesült, míg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektorának különdíját Baczkó Katinka érdemelte ki. 

 

Az MH Ludovika Zászlóalj évzáró állománygyűlése

2011. december 16 - honvedelem.hu

Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese is részt vett az MH Ludovika Zászlóalj évzáró állománygyűlésén, amit december 15-én, csütörtökön délután tartottak a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. Az ünnepi műsort a Légierő Zenekar–Szolnok adta.

Molnár Zsolt ezredes, az alakulat parancsnoka – egy kinevezés és előléptetés után mondott – beszédében visszatekintett az MH Ludovika Zászlóalj megalakulása óta eltelt csaknem egy esztendőre. Számvetésében mozgalmas időszaknak nevezte 2011-et, és elismerésre méltónak tartotta mindazt, amit elértek.

„A zászlóalj épült, építettük. Jeleskedtünk a tanulásban, a kiképzésben, a sportolásban egyaránt. Honvédtiszt-jelöltjeink közül sokan éltek a felkínált lehetőségekkel, így voltak, akik eredményesen elvégezték a rohamlövész-tanfolyamot. A Magyar Honvédség ez évi összesített sportversenyében második helyezést értünk el. Aktív részvételünkkel erősítettük társadalmi kapcsolatainkat, tisztjelöltjeink óvodáktól a főiskolákig számos helyen megjelentek, hogy hírét vigyék egységünknek” – mondta.

A parancsnok külön szól az elsőévesekhez, akik néhány napja fejezték be alapkiképzésüket, és kapcsolódtak be a zászlóalj munkájába.

„Legyenek szorgalmasak, odaadóak, tanuljanak az idősebbektől, hiszen néhány év, és ott fognak állni a Hősök terén. A zászlóalj összekovácsolódott, állománya együtt van, ez valamennyiünk közös érdeme. Köszönet érte. És köszönet a hozzátartozóknak is, akik támogatták, támogatják önöket pályájuk kezdetétől. Kellemes ünnepeket és boldog új évet!” – fogalmazott.

Orosz Zoltán altábornagy rendkívülinek nevezte az állománygyűlést, és ennek megfelelően rendkívüli elismeréseket adott át. Idézett prof. dr. Pintér Lajos leveléből. A világ első képesített magyar hajóorvosát az 1956-os forradalom és szabadságharcban való részvételéért annak idején üldözték. A ma már nyugalmazott sebészprofesszor azonban külföldön sem felejtette el hazáját. Iránta és a ludovikások iránti tiszteletből tett egy nagyobb összegű felajánlást, az idei esztendő legkiemelkedőbb tisztjelöltjeinek jutalmazására. A két órát és a velük járó díszes okleveleket Berdár Viktória negyedéves és Tiliczki Tamás harmadéves tisztjelöltek vehették át a vezérkarfőnök helyettesétől.

A tábornok tolmácsolta a honvédelmi miniszter és a vezérkar főnökének üdvözletét és elismerését a ludovikások tevékenységéért. „Eredményeikről tudunk, számon tartjuk azokat, önök pedig büszkék lehetnek mindarra, amit eddig elértek. Éljenek és tanuljanak úgy, hogy akik a negyedik évfolyam elvégzése után eljutnak az eskütételig, szemernyi kétségük se legyen abban, hogy mire vállalkoztak és mit vállaltak a honvédtiszti pályával. Köszönöm helytállásukat, a következő napokban pihenjenek. Kellemes ünnepeket, boldog új esztendőt és további sikereket kívánok önöknek!” – mondta az altábornagy.

Kótai Róbert főhadnagy, tábori lelkész szólt a közelgő ünnepről, annak szépségéről, meghittségéről, s azt kívánta a jelenlévőknek, hogy békességben, boldogságban töltsék a karácsonyt szeretteik körében.

Az ünnepi állománygyűlés a Légierő Zenekar−Szolnok műsorával folytatódott, majd születésnapi elismerések átadásával zárult.

Ezúttal a 96 esztendős v. Békei-Koós Ottó nyugállományú alezredes, a 92 éves Szentkirályi Frigyes nyugállományú okleveles ezredes, valamint a 88 esztendős dr. Palágyi Tivadar nyugállományú alezredes vehették át okleveleiket, illetve a velük járó Ludovika-érmet Molnár Zsolt ezredestől, a zászlóalj parancsnokától.

 

 

KARÁCSONY A MISSZIÓKBAN

2011. december – honvedelem.hu

Mazar-e Sharif

Családias hangulatú karácsonyi ünnepségre gyűltek össze december 24-én a Mazar-e Sharif-ban szolgálatot teljesítő magyar katonák. Fürst Tamás ezredes, az MH Nemzeti Támogató Elem (NTE-A) negyedik váltás parancsnokának vezetésével finom ünnepi vacsora készült, a hazai, karácsonyi ízeknek mindenki nagyon örült. A karácsonyi program december 24-én, a Hősök falánál tartott közös megemlékezéssel kezdődött. Az ünnepi vacsora elfogyasztása után Szabó László dandártábornok, nemzeti rangidős, köszönetét fejezte ki Boros Andrea és Németh Szabolcs zászlósoknak a karácsonyi menü elkészítéséért.

A magyar katonák, bár távol voltak az otthonuktól és a családjuktól, mégis bensőségesen ünnepelték meg a karácsonyt.

Pristina

Az MH KFOR Kontingensnél már a karácsonyi ünnepek előtti napokban fontos esemény történt: a Slim Lines táborba látogatott dr. Schmitt Pál köztársasági elnök, Hende Csaba honvédelmi miniszter és dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke.  A látogatás nagy elismerést jelentett a Koszovóban szolgáló magyar békefenntartó katonák számára.

December 24-én délelőtt Tajti Miklós alezredes, az MH KFOR Kontingens parancsnoka ünnepi állománygyűlést tartott. Gratulált a második „KFOR-os kispapának”, Nagy Gábor szakaszvezetőnek, akinek a napokban született meg kislánya, Lilla. A kontingensparancsnok ezt követően tolmácsolta Domján László vezérőrnagy, MH Összhaderőnemi Parancsnokság (MH ÖHP) parancsnokának karácsonyi gondolatait. A tábornok kiemelte: fontosnak tartja az egymásra való odafigyelést, a barátságot, hiszen a műveleti területen a katonatársak helyettesítik a távoli családot.

Az MH ÖHP parancsnoka kérte, hogy a mindennapi feladatok mellett a katonák még jobban figyeljenek egymásra, és még nagyobb türelemmel legyenek a másik iránt, valamint teremtsék meg a lehetőségét annak, hogy karácsony estéjén a békesség, a bajtársiasság és a szeretet egy jelképes családdá kovácsolhassa össze a Pristinában szolgálókat. Üzenetében Domján tábornok ezt követően elismeréssel szólt mindazokról, akik még ilyenkor is szolgálatban vannak, dolgoznak, hogy mások önfeledten ünnepelhessenek.

December 24-én délelőtt került sor a korábban meghirdetett Betlehem-készítő verseny elbírálására is. A zsűri tagja volt a kontingens parancsnoka is, aki elmondta: meglepődött a kiállított versenymunkák sokszínűségén. A magyar katonák a klasszikus tradíciókat előnyben részesítve készítették el munkáikat sok-sok ötlettel, a táborban fellelhető természetes anyagokból.

A délután pedig – azok részére, akik ezen a napon nem voltak szolgálatban – beszélgetéssel, apró ajándékok átadásával telt, ami nagyon fontos volt minden katonának, hiszen műveleti területen karácsonykor fokozottan jólesik az odafigyelés. A portugál-magyar közös vacsorát pedig a karácsonyi tombola követte.

Ezt követően szinte elnéptelenedett a tábor magyar része: az internet segítségével mindenki igyekezett együtt lenni a szeretteivel, a családdal. Az éjféli mise alatt színültig megtelt a kis kápolna a magyar békefenntartókkal, ahol a tábori lelkész a türelemről és a megbocsátásról beszélt, majd a Himnusz hangjai csendültek fel.

Az ünnep hangulatát emelte a magyaros menü a karácsony első napján felszolgált ebédkor: palócleves, csülök pékné módra és mákos guba.

Karácsony és keresztelő az EUFOR-kontingensnél

Éppen csak befejeződött a köztársasági elnök és a honvédelmi miniszter látogatása, máris „megérkezett” a karácsony a Bosznia-Hercegovinában szolgálatot teljesítő magyar EUFOR-kontingenshez.

Az ünnep alkalmából december 23-án, az esti órákban megtartott istentiszteleten keresztelkedett meg dr. Vígh Attila Zoltán százados és Molnár Dénes hadnagy.

Másnap, december 24-én délelőtt összegyűltek a kontingens katonái az alakulótéren felállított és feldíszített karácsonyfa körül. Dr. Alácsi Ervin János százados, tábori lelkész mondott ünnepi áldást, majd Kiss Szabolcs alezredes, a kontingens parancsnoka köszönte meg a katonák eddigi munkáját és két helyettesével közösen átadta a köztársasági elnök karácsonyi ajándékát. Az állománygyűlést követően a katonák ünnepi hangulatáról a karácsonyi zenék mellett, a szaloncukor és a hagyományos mákos bejgli gondoskodott.

 

Egészségügyi felszerelések adományozása

2011. december – honvedelem.hu

A PRT-11 váltásának CIMIC/PSYOPS részlege, az egészségügyi támogatási program keretében segélyszállítmányt juttatott el, a szénbányászok központi kórházának, Pol-e Khomri városában. Az adományok beszerzése, kiszállítása, ennek biztosítása és az ajándék kiosztása összetett feladat, melyben a PRT több részlege is tevékenyen részt vett. A jól összehangolt munka eredménye a boldog tekintetekben a megelégedett mosolyokban tükröződött.

A páncélozott tehergépkocsival a kórházhoz szállított eszközök olyan egészségügyi berendezések, melyek a helyi orvosok munkáját és a betegek gyógyulását hivatottak szolgálni. A teherautóról lepakolt adományok hamar megtöltötték a kórház egyik váró folyosóját. A donáció jóvoltából kórházi ágyak, légkondicionáló berendezés, várótermi padok, meleg takarók, párnák teszik komfortosabbá a betegek kórházi tartózkodását. Az orvosok munkáját vakcinák tárolására alkalmas hűtőberendezés, vérnyomásmérők, sztetoszkópok valamint egy újszülött mérleg segíti ezután a kórházban. A rendelőkbe új íróasztal, szekrények, műszertárolók is kerültek.

A kórház megtekintése és a mindennapi orvoslás gondjainak megbeszélése után került sor az adományok átadására. A felhalmozott adományokat átölelő nemzeti szalagot az átvevők nevében Dr. Afiz Sherzad kórház igazgató, az átadók képviselőjeként a PRT-11 parancsnokhelyettese, Megtért István alezredes vágta át. Az adományozási okirat aláírása előtt, percekig tartó kézfogás közben köszönte meg az orvos igazgató a Magyarok támogatását. A CIMIC csoport további adományok kiosztását tűzte ki célul, a szénbányászok központi kórházának a közeljövőben, nyilatkozta Szabó Csaba főhadnagy, részlegvezető helyettes, a segélyakció koordinátora.

 

INTER ARMA CARITAS – FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET

Boldog II. János Pál 25 éve hirdette ki a katonai lelkipásztorkodásról szóló Apostoli Konstitúciót

A Püspöki Kongregáció és a Justitia et Pax Pápai Tanácsa szervezésében 2011. október 20-23. között tartotta meg a Vatikánban a Katonai Ordinariátusok VI. Nemzetközi Találkozóját, valamint a Katolikus Tábori Lelkészek Emberi Jogokról szóló képzését a „Spirituali Militum Curae” apostoli konstitúció kihirdetésének 25. évfordulója alkalmából.

A találkozó október 20-án Szent Péter Apostol Sírjánál bemutatott szentmisével kezdődött. A szentmise főcelebránsa Marc Quellet bíboros, a Püspöki Kongregáció prefektusa volt, aki homíliájában kiemelte: a tábori lelkészi szolgálat tanúságtétel a Krisztus iránti szeretetről és hitről. Összejövetelünk Szent Péter sírjától indul, hogy megerősödjünk indentitásunkban és mi is, mint Szent Péter apostol hitelesen haladjunk a tanúságtétel útján. A szentmise Boldog II. János Pál pápa sírjánál végzett imádsággal zárult. Az előadók II. János Pál pápa „Spirituali Militum Curae” apostoli konstitúciója nyomán a katonai ordinariátusok, illetve a tábori lelkészi szolgálat feladatait fogalmazták meg.

Az 1986. április 21-én kihirdetett dokumentum új alapokra helyezte a katonák között végzett lelkipásztori munkát. A szolgálat ezen formája az Egyház missziós jellegéből fakad: ott kell hirdetni az evangéliumot, ahol az emberek élnek. Nem felejthetjük el, hogy a béke szolgálata, amelynek a katona és a lelkipásztor egyaránt elkötelezettje, természetfölötti és eszkatológikus jelleggel rendelkezik.

Az egyház mindig törekedett arra, hogy ellássa a katonák lelkipásztori gondozását. Már Nagy Konstantin császár idejéből hiteles feljegyzések szólnak erről. A történelem során a területi pasztoráció mellett hamarosan kialakult a személyi lelkipásztori szolgálat. A katonák lelkigondozása az utóbbihoz tartozott. A katonai lelkipászori gondoskodást érintő fontosabb pápai dokumentumok: X. Ince pápa brevéje a „ Cum sicut maiestati”, amely megerősíti a személyi prelatúrákat; X. Piusz pápa 1910-ben „In hoc beatissimi Petrae Catedrae” elrendeli a tábori vikariátusok felállítását; XII. Piusz 1951-ben a „Sollemne semper” kezdetű instrukciójában bölcs szabályokkal megerősítette a Tábori Vikáriátusok jurisdikcioját. II. János Pál pápa 1986-ban a „Spirituali Militum Curae” kezdetű apostoli konstitúciójában - figyelembe véve, a II. Vatikáni Zsinat szándékát, amely sürgeti, a különböző társadalmi rétegek pasztorációját, hogy speciális egyházi struktúrák keletkezzenek - a katonák lelkigondozását segítendő elrendeli a Katonai Ordinariátusok felállítását: „ A Katonai, vagy Tábori Ordinariátusok, amelyek jogilag a megyéspüspökségre hasonlítanak, olyan sajátos egyházkerületek, amelyeket a Szentszék által kibocsátott statutum szabályoz… A Katonai Ordinariátus élére egy saját ordinárius van kinevezve, aki a megyéspüspök minden jogát élvezi, és minden kötelezettségét viseli („Spirituali Militum Curae”  I. 1; II. 1).

A Tábori Lelkészi Szolgálat a speciális szükségletek pasztorációját vállalja fel. Katonai keretek között tevékenykedik megőrizve lelkiismereti szabadságát. A szolgálat nem szűkül le a háború idejére vagy veszélyhelyzetekre. Feladata: az értékek (igazságosság, béke, szabadság stb.) intenzív közvetítése, a lelkiismeret formálása az egyetemes egyház közösségében. A békét szolgálja a fegyverek között, pontosabban Krisztust, aki a Béke Fejedelme. A világiak, akiket szolgál, nem maradhatnak az evangélium passzív szemlélői, hanem nekik is Isten népének élő tagjaiként az evangelizáció cselekvő alanyává kell válniuk (Magyarországon ezt a célt szeretné szolgálni a Katolikus Tábori Püspökség Baráti Köre).

Figyelembe véve II. Vatikáni Zsinat tanítását, mint minden egyházi intézménynek, úgy a Katonai Ordinariátus célja sem lehet más, mint az életszentség szolgálata. Minden embernek a maga körülményei között kell szentté válni (vö. Lumen Gentium 36. 37.). Hogy ezt a feladatát teljesíthesse a Tábori Püspökség, együtt kell munkálkodnia a püspöknek, a presbytériumnak és a világi híveknek Krisztus testének építésében (CIC 208.). Csak így válhat kovásszá a katonaság életében. A Tábori Lelkészi Szolgálat sajátos iránya és különleges karaktere, hogy együtt mozog a rábízott katonával, ott van a kiképzések színhelyén, a külföldi misszióban, hogy mindig közelében maradhasson. Ez a flexibilitás és mobilitás adja a Katonai Ordinariátus életének sajátosságát. Jogilag a személyi prelatúrák és az egyházmegyék között áll. Sajátos struktúrájával szolgálja a katonák érdekét. A Katonai Ordinariátus nem csupán jogi struktúra, hanem a Szentlélektől összehívott egyházi közösség, amely az igét és a szentségeket közvetíti a rábízottak fele, részesedik Isten egész népének küldetéséből, ezért szüntelen keresi az egységet azzal az egyházmegyével, ahol működik. (Joghatóságának cumulatív jellegéből is következik ez.) A Tábori Lelkészi Szolgálat fő jellemzőit a „Spirituali Militum Curae” szellemében az egyik ünnepi előadás az alábbiakban foglalja össze. A katonai lelkigondozás nem politikai döntésen alapszik, hanem a vallásszabadság jogában gyökerezik, ezért nem lehet ignorálni, vagy akadályozni. Biztosítani kell annak szabadságát. A tábori lelkész saját jogon végzi munkáját, amely személyes, folyamatos, elkíséri a katonát ahova éppen küldve van (itinerans). A tábori lelkipásztorkodás hagyományait tisztelve a jelen realitások között missziós felelősséggel végzi munkáját. Fontos, hogy jelen legyen a katonai felsőoktatásban, bekapcsolódjon az etikai képzésbe, a lelkiismeret formálásába. A katonai lelkipásztorkodás nem szorítkozhat pusztán kultuszra, vagy funkcionáriusi szerepre. A tábori lelkész éli az evangéliumot így jeleníti meg a rábízottak körében Krisztust, a Jó Pásztort. Evangelizációs tevékenysége lényegében nem más, mint életével megjeleníteni Krisztust. Munkájában fontos a személyes találkozás, a dialógus. Prédikációja, katekézise a Katolikus Egyház Katekizmusán nyugszik. A tábori lelkész egész személyiségével megjeleníti Isten elsőbbségét, benne felismerhető, hogy Isten embere. Így lesz az igazi odaadás, a béke és szabadság jelévé. Fontos, hogy a tábori lelkész szilárd identitással álljon helyt a szolgálatban és megtalálja azokat a formákat, amelyekkel elérheti a gondjára bízottakat. A Justitia et Pax Pápai Tanácsának elnöke homíliájában ezekkel a szavakkal foglalta össze a tábori lelkészi szolgálat lényegét: „Inter Arma Caritas”.

A konferencia hosszasan foglalkozott a tábori lelkészek etikai felkészültségének szükségességével, hogy szélsőséges helyzetekben is védelmezhessék az emberi méltóságot. Az etikai értékek nem csak horizontális, hanem vertikális dimenzióval is bírnak. A transzcendens irány, az Istenre figyelés emelhet ki bennünket partikuláris érdekeinkből és elvezet bennünket a valódi értékekhez. Az ember méltósága, békéje, szabadsága abból a tényből fakad, hogy Isten képmása. A pozitivista jogalkotás nem képes megvédeni az embert a másik embertől. A Tábori Lelkészi Szolgálat ennek a vertikális dimenziónak a jele.

A konferencia záró napján a Szentatya fogadta a tanácskozás résztvevőit az Apostoli Palota Kelemen-termében. Beszédében méltatta a „Spirituali Militum Curae” jelentőségét. Az apostoli konstitúció segíti a tábori lelkészi szolgálatot, hogy megfelelő és jobban szervezett tevékenységgel tudja biztosítani a katonák és családtagjaik, a civil munkatársak lelkipásztori ellátását. A papoknak szilárd emberi és spirituális formálódásra van szüksége, hogy hatékonyan segíthessék a katonákat küldetésük teljesítésében. Gyakorlati együttműködésre van szükség a humanitárius szervezetek és a tábori lelkészek között, hogy együtt szolgálhassák az emberi méltóság védelmét, enyhíthessék a konfliktusok okozta keserűségeket, segíthessék a megbocsátást és a kiengesztelődést. A katonaság evangelizálásához megnövekedett felelősségvállalásra van szükség, hogy segíthessék a szívek megújulását.

Befejezésül az Osztrák Katonai Ordinariátus általános helynökének gondolatát idézem: a tábori lelkész hasonlít a turista ösvények útjelzőihez. Ezeknek az apróka tábláknak nagy jelentőségük van az úton járók számára, de csak akkor jelentenek segítséget, ha láthatóak, ha olvashatóak, ha egyértelműen mutatnak a cél irányába. Az útjelző táblák nem az út közepén, hanem az út szélén állnak nehogy akadályozzák a haladást. Az útjelző táblák végig kísérik a turistát az úton, míg el nem érik a célt. A Tábori Lelkészi Szolgálat valami hasonlót szeretne tenni, sok-sok lelkesedéssel és találékonysággal.

 

Tüzéravatás Szent Borbála napján

2011. december 4. - honvedelem.hu

December 2-án a régi fegyvernemi hagyományok szerint tüzérré avatták a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tüzér szakirányán tanuló harmadéves honvédtiszt-jelölteket és – a tüzér fegyvernem érdekében végzett kiemelkedő tevékenységük elismeréseként – a tiszteletbeli tüzéreket Tatán, az MH 25. Klapka György Lövészdandár 101. tüzérosztályánál. Az ünnepi állománygyűlés után a fegyvernem múltját és jelenét a gyakorlótéren felsorakozott tüzérségi eszközök díszlövései jelenítették meg. A hagyományőrző tüzérek egy, az 1848-as szabadságharc idejéből származó háromfontos ágyúval és egy első világháborús 15M Skoda hegyi tarackkal, a jelenkor tüzérei két D-20 ágyútarackkal vonultak fel, a jövőt pedig a frissen avatott tíz tüzérszakos honvédtiszt-jelölt képviselte.

Az ünnepséget és az avatási szertartást megtisztelte jelenlétével Sándor Zsolt dandártábornok, az MH 25. Klapka György Lövészdandár parancsnoka, dr. Boldizsár Gábor ezredes, a ZMNE Hadtudományi Kar megbízott dékánja, valamint Berta Tibor ezredes, az MH Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke.

A tüzérnapi rendezvény kiemelkedő mozzanata a tüzéravatás volt, ahol a tiszteletbeli tüzéreket dr. Szabó Tibor alezredes, a ZMNE Műveleti Támogató Tanszék megbízott tanszékvezetője és Kása István alezredes, a tüzérosztály parancsnoka, a harmadéves tisztjelölteket pedig dr. Furján Attila alezredes, tanulócsoport-vezető avatta fel.

A ceremónia egyik színfoltja volt, amikor dr. Mlinárik László alezredes, a ZMNE tüzér tanszék docense tüzérré avatta a Magyar Tartalékosok Szövetsége M. Kir. 106. tüzérüteg első és második világháborús tüzéreit, akik a maguk által újjáépített, működőképes 7,5 cm-es tarackkal számos díszlövést adtak le az ünnepség ideje alatt.

Az „új tüzérek” szokás szerint átvették az avatás megtörténtét igazoló díszoklevelet az avatómesterektől, és Szent Borbála tiszteletére ittak egy-egy gyújtókupaknyit a híres „ló flatuláló tüzér rettenetes” nevű pálinkából. Az újraélesztett Szent Borbála-napi rendezvények már hosszú évtizedek óta hozzájárulnak ahhoz, hogy e nagy múltú elit fegyvernemünk szakmai kultúrája továbbéljen, és mint látványos szertartás a civil társadalom figyelmét, érdeklődését is felkeltse a tüzérség iránt.

 

Adventi gyertyagyújtás a minisztériumban

2011. december 2. – honvedelem.hu

Jöjj el, édes Üdvözítőnk…!- énekelték együtt az adventi áhítaton résztvevő köztisztviselők, katonák, közalkalmazottak a Honvédelmi Minisztériumban december 2-án, pénteken.

A honvédelmi tárca vezetői közül is többen megjelentek azon az adventi áhítaton, amelyet a Keresztény Katonák Szövetsége, a HM Protestáns Tábori Püspökség, a HM Katolikus Tábori Püspökség szervezett. A második adventi vasárnapot jelképező gyertyát meggyújtva, annak fényében kezdődött a meghitt hangulatú áhítat.

„Advent egyik alapgondolata a vágyódás, amely átvezet bennünket a személyes kapcsolatok mélységébe, elvezet bennünket a hithez, Istenhez!”- fogalmazott Bíró László katolikus tábori püspök. „Látva a jászolban megszülető kis Jézust, a lét értelmét is ünnepeljük karácsonykor, azt, hogy jövőnk van!”, hangsúlyozta.

A katolikus tábori püspök gondolatait követően Jákob János ezredes, a Protestáns Tábori Püspökség irodavezetője mondott rövid imát. A közös imádság, az együtt éneklés – amelyet a Magyar Honvédség Légierő Zenekar Veszprém tagjai kísértek – tette még meghittebbé az áhítatot.

Közös gyertyagyújtásra várja munkatársait a következő hetek péntekén is a minisztérium; hogy valamennyien lélekben megerősödve, a várakozás örömével érkezzenek meg Szent Karácsony éjjelén a megszülető Jézuskához szeretteik körében…

 

Újraavatták a Székely Hadosztály parancsnokának síremlékét

2011. december 13. - honvedelem.hu

„Amikor megállunk, és erre a síremlékre tekintünk, eszünkbe fog jutni: vannak olyan emberek a múltunkban, akiknek a példájából érdemes tanulnunk!” – mondta Orosz Zoltán altábornagy december 13-án, kedden Budapesten, az Újköztemetőben. A Honvéd Vezérkar főnökének helyettese azon az ünnepségen vett részt, amelyet Kratochvil Károly síremlékének újraavatása alkalmából rendeztek.

„Itt nyugszik a Székely Hadosztály parancsnoka, szentkereszthegyi Kratochvil Károly ny. altábornagy. 1869. 12. 13. – 1946. 09. 19.” – olvasható azon a síremléken, amelyet december 13-án, kedden avattak újra Budapesten, az Újköztemetőben. Az egykori katonatisztnek és hitvesének 16-os parcellában található sírkövén nyomot hagytak az elmúlt évtizedek, így felújítása szükségessé vált. A síremlék rekonstrukcióját és a két új márványtábla elhelyezését a HM Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztály rendelte meg.

A felújított sír újraavatását a nyugállományú tábornok születésének 142. évfordulójára időzítették. Az ünnepségen – amelyen Háromszék képviseletében megjelent Demeter László, Kovászna megye kulturális bizottságának elnöke is – Orosz Zoltán altábornagy emlékezett a Székely Hadosztály parancsnokára.

„Most, amikor megállunk egy kitűnő katona, szentkereszthegyi Kratochvil Károly síremléke előtt, hogy tisztelettel adózzunk emlékének, tudnunk kell: komoly tétje van az emlékezésünknek. Az altábornagy pályafutása a legfontosabb és legalapvetőbb kérdéseket állítja elénk, amelyekkel magyar katona valaha is szembekerült és szembekerülhet. Ő a legjobb válaszokat adta meg, amennyire az erejéből és a tehetségéből telt. Ez pedig a legtöbb, amit katonaember tehet a hazájáért” – mondta ünnepi beszédében Orosz altábornagy.

A Honvéd Vezérkar főnökének helyettese ezután részletesen ismertette Kratochvil altábornagy katonai pályafutását. Beszélt arról, hogy édesapja nyomdokaiba lépve ő maga is katonatiszt lett. Elvégezte a bécsi Hadiiskolát, majd 1909-ben a Habsburg-ház magyarországi ágánál a főhercegek nevelője lett. Itt érte a Nagy Háború kitörésének híre, amely után jelentkezett a frontra. Az összeomlás utáni nagy kavarodásban is összefogta csapatait, díszmenetben vonult be Nagyváradra és felajánlotta szolgálatait az új kormánynak.

Orosz tábornok kiemelte: Kratochvil Károly 1919 novemberének végén kapott kinevezést az Erdélyi Kerületi Parancsnokság élére. A rendkívül kényes helyzetben nagy eréllyel látott neki a rend helyreállításához, a hadsereg normális életének megszervezéséhez, az etnikai konfliktusok békés úton történő elsimításához. Megtalálta azokat az embereket, akik öt év háborúban eltöltött esztendő után hajlandóak voltak fegyverrel a kézben szolgálni. Majd amikor a fegyvereké lett a szó, ezekkel az emberekkel megszervezte és harcba vitte a Székely Hadosztályt. Vezetésével elállták az Alföldre vezető szorosokat, hogy mindaddig védekezzenek, amíg a magyar állam kellő energiát fordíthat a hadsereg megszervezésére és felszabadíthatja szülőföldünket. Nem győzött, de megtett mindent, amit tehetett. Nyolc hónapnyi börtönre ítélték. Miután visszatért Magyarországra, egy rövid ideig a debreceni vegyes dandár parancsnoka lett, ezt követően pedig a Hadimúzeum megszervezésében szerzett elévülhetetlen érdemeket. Nyugállományba helyezése után is hű maradt mindahhoz, amit végzett. Egyesületbe gyűjtötte embereit, segítette őket az életben. Elfeledve, komoly nélkülözés közepette halt meg 1946-ban – hangsúlyozta az altábornagy.

„Amikor megállunk, és erre a síremlékre tekintünk, eszünkbe fog jutni: vannak olyan emberek a múltunkban, akiknek a példájából érdemes tanulnunk! Akik nem néztek félre, akik nem jelentettek beteget, nem kerestek kifogásokat, nem sértődtek meg, hanem a legnehezebb körülmények között is megtették, amit kellett” – fogalmazott beszéde végén Orosz Zoltán altábornagy.

A vezérkarfőnök-helyettes beszéde után Berta Tibor ezredes, a HM Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke áldotta meg a felújított síremléket. Az ünnepség koszorúzással folytatódott – a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar nevében Orosz Zoltán altábornagy helyezte el a kegyelet koszorúját a sírnál –, majd a Magyar Takarodó hangjaival ért véget.

 

Az MH OMLT búcsúztatása Hódmezővásárhelyen

2011. november 15. – honvedelem.hu

Külföldi misszióba induló magyar és amerikai katonáktól köszöntek el november 15-én, kedden a hódmezővásárhelyi Zrínyi Miklós laktanyában. Az OMLT (Operational Mentoring and Liaison Team – Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport) hetedik váltásának tagjai rövidesen megkezdik szolgálatukat Afganisztánban. A kontingens parancsnoka Fábián László alezredes, helyettese George D. Henderson alezredes, az állomány döntő többségét az MH 5. Bocskai István Lövészdandár adja.

Napokon belül indulnak Afganisztánba az MH Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport (OMLT) hetedik váltásának tagjai. A november 15-i, keddi kibocsátó ünnepségen részt vett dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke, Robert W. Duggleby ezredes, az Amerikai Egyesült Államok véderőattaséja, Huszár János dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokhelyettese és dr. Böröndi Gábor dandártábornok, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka is.

Az Afganisztánba indulókat Berta Tibor ezredes, tábori lelkész részesítette áldásban. A mintegy hatvanfős csoportban az Ohiói Nemzeti Gárda tizenkét katonája teljesít szolgálatot.

A külszolgálatra indulóktól a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség vezetése nevében dr. Benkő Tibor vezérezredes búcsúzott el. A Honvéd Vezérkar főnöke külön kiemelte a kontingens tagjainak bátorságát, hogy egy ilyen rendkívül nehéz és veszélyes küldetésre vállalkoztak.

„Az önök elsődleges feladata, hogy az afgán katonákat felkészítsék, kiképezzék arra, hogy képesek legyenek a saját országuk biztonságáról gondoskodni. Vigyázzanak magukra, bajtársaikra, soha ne feledjék, hogy egy új feladat, egy új kihívás, mindig magában rejti azokat a nehézségeket, és veszélyeket, melyekkel korábban még nem találkoztak! Tisztességgel, becsülettel végezzék a feladatukat, a szolgálat befejeztével pedig mindenki egészségesen, épségben térjen vissza!” – köszönt el a kontingens tagjaitól a vezérkarfőnök, majd Robert W. Duggleby ezredes, az USA véderőattaséja szólt a katonákhoz – magyarul üdvözölte a kontingens tagjait.

Beszédében a két ország katonáinak példaértékű együttműködését hangsúlyozta. Kiválóra értékelte a misszió tagjainak szakmai felkészültségét, egymás iránti bajtársiasságát, a katonák közt kialakult barátságot. Az amerikai nemzet nevében megköszönte a Magyar Honvédség áldozatvállalását, részvételét az afganisztáni küldetésben, s külön köszönetet mondott Böröndi dandártábornoknak a külszolgálatra indulók felkészítése érdekében végzett munkáért.

„Sok sikert a feladat végrehajtásához! Bízzanak a parancsnokaikban, a kiképzettségükben, és bízzanak egymásban! Ha ezt megfogadják, úgy biztonságban és egészségben fognak hazatérni.” – indította útba a katonákat Duggleby ezredes.

 

Beszélgetés Bíró Lászlóval a család évéről

„Vákuumként szívta magába a társadalom a családévet”

Trautwein Éva/Magyar Kurír

Nem tudom, hogy korábban volt-e az egyháznak olyan kezdeményezése, ami ennyire átment a köztudatba, mint ez. Sikerült pezsdülést hozni az egész egyházunk életébe, de a társadalomba is – fogalmazott Bíró László püspök a gödöllői családfesztivál kapcsán folytatott beszélgetésben. Mérleget készítve az évről az öröm, a remény hangja dominál, hiszen a tematikus év programok sokaságát eredményezte, melyeknek köszönhetően hangsúlyt kapott a családok ügye, és a pasztorációban is újító törekvéseknek vagyunk tanúi.

– A tematikus év meghirdetésekor kétirányú párbeszédről beszélt: kifelé, a társadalom felé és befelé, az egyházban élő családok felé is üzenettel fordultak. Közeledve az év zárásához, hogyan értékeli, befogadták az egyház üzenetét?

– Rengeteg beszámolót hallgattam meg egyházmegyei szinten, országosan és a határon túlról is, melyek alapján képet alkothattam a történtekről. Egész évben jártam az országot, programok sokaságán vettem részt. Azt tapasztaltam, hogy a Család évét vákuumként szívta magába a társadalom. El is felejtették, hogy ki hirdette meg. Nem tudom, hogy korábban volt-e az egyháznak olyan kezdeményezése, ami ennyire átment a köztudatba. Ki, amit tudott tenni a családért, azt megtette. Család-csoportok, családmegújítási mozgalmak a zászlajukra tűzték a tematikus évet. A táborok gombamód megszaporodtak, rengeteg volt a család-témában tartott konferencia. Kezd kialakulni egy rutin arra, hogy a jó házasságon alapuló családok összetalálkozzanak, és erősítsék egymást. Képzési programok sokasága indult el, melyek egyszerűen nem tudnak abbamaradni. Azt gondolom, december utolsó napján formálisan befejezzük a Család évet, de jó kezdeményezések egész sora túléli a zárást. Sikerült pezsdülést hozni az egész egyház, de a magyar társadalom számára is.

– A pasztorációban mire tette az egyház a hangsúlyt?

– Az egyház ugyan csak a XX. század derekán kezdett foglalkozni a házasság és családpasztorációval, de a családért érzett felelősség mindig is megvolt a pasztorációban. Az évek során rengeteg tapasztalatot gyűjtött. Ugyanakkor a megújításra is törekedni kell, hiszen a megújulás erőgyűjtés, a célok, értékek tisztán látása. Ebben a tematikus évben sikerült hangsúlyossá tenni a házasságra való felkészítés ügyét. Ez a felkészítés több akar lenni a jegyesek oktatásánál vagy esküvőre való felkészítésnél. Sokak számára vált fontossá a katekumenális házassági felkészítés, ahol a tanítás, tanúságtétel, közösségépítés és a liturgia is beleépül a házasságra való felkészítésbe. Ebben az évben több egyházmegye az egész éves papi képzését a családpasztorációra tette rá, így például Veszprém és Székesfehérvár. Fontosnak tartom, hogy a papnevelésben a pasztoráció gyakorlata hangsúlyt kapjon.

– Mi jellemezi a Család éve programjait?

– Leginkább a sokszínűség, ezt jól érzékelteti Kondás Sándor dokumentumfilmje. A legtöbb egyházmegye a családév égisze alatt tartotta hagyományos összejövetelét. A szokásos adventi és nagyböjti lelkigyakorlatok is e téma köré épültek. Sok helyütt hitoktatók is elővették ezt a témát, és a legváltozatosabb ötletekkel indultak el a család értékének felemeléséhez. Volt olyan hitoktató, aki azt mondta: keressétek meg az ősök sírját a temetőben. Ezzel a nemzedékek összetartozását és az elődök iránti felelősséget próbálta tudatosítani. Másutt összegyűjtötték a szülők házassági évfordulóit, hogy a gyerekek megköszönthessék őket. Nagy élmény számomra, hogy a társadalom kezdi megérteni: szükség van a három generációs család egységére, hogy az öreg továbbadhassa a nemzeti, vallási és családi hagyományokat a fiatalnak. Három nemzedék nagyon egymásra utalt.

– Mit tapasztal, hogyan értékelik az emberek az évet?

– Azt látom, hogy nagy eufóriában mesélik egymásnak az élményeiket. Ez nem dicsekvés, hanem az öröm megosztása, és a láng továbbadása. Fontos lenne mindazt, ami történt megjeleníteni. Kérdés, hogy lesz-e ahhoz erőnk, hogy mindezt szisztematikus feldolgozzuk. Sokan elmondhatják, hogy mindent megtettek, amit megtehettek. Indulásban vagyunk, amiből sok megszilárduló kezdeményezés tovább fog élni.

- A tágabb körű párbeszéd, a társadalom szélesebb rétegeinek megszólítása mit eredményezett?

– Széles az a réteg, mely nem érti a nyelvünket. Sokszor vagyunk ügyetlenek a megszólításban, gyakran vagyunk túl szerények, gyakran hallgatunk, amikor beszélni kellene. Időnként mi is beállunk azok közé, akik állandóan a válságról beszélnek, holott fel kellene mutatni azt a sokat, amink van. Gyakran hallható, „ti csak osztjátok az igét, de hol vagyunk mi ebben? Látnunk kell, ha nagyon eszményi állapotot rajzolunk követendő példaként, azzalpárok mennyire kívülállónak élik meg magukat az egyházban. Ez komoly gond a házasságról szóló tanítás megfogalmazásakor és az újrafogalmazásakor is. A régi egyházban nem volt divat a válás. A probléma az, hogy ma ugyanolyan szigorral beszélünk a válásról, mint korábban. Aki nem tud megfelelni ezeknek a normáknak, kirekesztettnek érezheti magát. Róma és II. János Pál pápa is nagyon következetesen szól azokról, akik nem járulhatnak szentségekhez, akik valamiért nem tudják a száz százalékot teljesíteni. Benedek pápa is kitér a beszédeiben azokra, akik nem járulhatnak a szentségekhez. Azt mondja, hogy őket a vágyódás tartja meg Jézusnál. Nagyon fontos hangsúlyoznunk, akinek az élete zátonyra futott valami miatt, az megkeresztelt emberként továbbra is az egyház tagja marad. Lehet, hogy nem tölthet be vezető szerepet, nem járulhat a szentségekhez, de az imádság, a Szentírásolvasás, a szerzett gyakorlat különböző formái megtarthatják Krisztusnál. Abban a társadalomban, ahol sokan nem kötnek házasságot, ahol sokan újraházasodnak, másképp kell a száz százalékról beszélni.

– Akkor milyen példával kellene kiállnunk?

– Nagyon gazdag a nemzeti múltunk és a jelenünk is. Az örökség eltékozlása a paraszti társadalomban megbélyegzettséget eredményezett. Mi pedig mintha nem lennénk tudatában annak a sok gazdaságnak, amit a történelemből bírunk. Alig ejtünk szót a jeles családjainkról. Például Kanizsa Dorottya, Szent István, Erzsébet és Lajos, Batthyány-Strattmann házasságáról. Érdekfeszítő a jó házasság is. Mennyi küzdelem, izgalom van a jó házasságokban! Ezért is a mottó: A házasság titok. A gond az, hogy nem szánunk időt arra, hogy megismerjük a mai házasságokat. A normális ember, a működő házasság nem hírértékű. A társadalmi változások kihívás elé állítanak minket, de van mivel válaszolnunk, csak a módját nehezen találjuk.

 

 

Szentmise és előadás Camp Pannoniában

2011. szeptember –honvedelem.hu

A muzulmán naptár miatt Afganisztánban és így Camp Pannóniában is úgy alakult ki, hogy a heti pihenőnap péntekre esik. Sokan ezt a napot használják fel az aktív pihenésre, ilyenkor nagyobb a könyvtár látogatottsága és az esti, Kálinger Roland százados tábori lelkész által vezetett beszélgetésen is sokan részt vesznek.

A tematikus beszélgetések címe „Morzsák a kereszténységről”. Az összejöveteleken a résztvevők - a tábori lelkész által tartott rövid témafelvetés után - kötetlen beszélgetést folytatnak a témában és kérdéseket is feltehetnek a lelkésznek.

Ezen esti összejövetelek témáit a lelkész úgy válogatta össze, hogy ne csak a vallásukat gyakorló katonáknak, hanem az érdeklődőknek is érdekes, tanulságos beszélgetésekben legyen részük. Az elmúlt hetekben szó volt már a teremtés és az evolúció kapcsolatáról, a Vatikán „titkairól”, és a pápákról is. A követező alkalommal pedig a szabadságharc mártírjainak, az aradi vértanúk családjainak életéről beszélgetnek majd.

Mivel Camp Pannónia nem nagy tábor, így minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy az állomány a szabad idejét hasznosan és értékesen tudja eltölteni. Így ezek a beszélgetések nem csupán hittan- vagy történelemórát jelen tenek a résztvevőknek, hanem annál  sokkal többet.

A tábori lelkésznek emellett természetesen más feladatai is vannak a tartományi újjáépítési csoportnál. Mivel a kontingens katonái közül többen is felvállalják vallásukat és hitüket, igény van a vasárnapi szentmisére. A szertartás kezdete előtt a legfontosabb feladat a „tábori misekészlet” kipakolása, és az oltár előkészítése. Mivel a miséhez szükséges bor és ostya helyben nem szerezhető be, azt Magyarországról kell kiszállítani.

 

Nemzeti Katonai Zarándoklat és családi nap Makkosmárián

2011. szeptember 17. – honvedelem.hu

A XVII. Nemzeti Katonai Zarándoklaton ebben az évben több mint kétszázan vettek részt szeptember 17-én, szombaton, Budakeszi-Makkosmárián.

A rendezvényen – többek között – jelen volt Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese, Hatvani Árpád dandártábornok, a HM Humánpolitikai Főosztály főosztályvezetője, Farkas Imre ezredes, az MH Kelet-Magyarországi Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnoka, Turzó Lajos alezredes, az MH 54.  Veszprém Radarezred parancsnok-helyettese, Szalay Tamás a HM parlamenti Államtitkárság szakreferense, Kriston István törzszászlós, a Magyar Honvédség vezénylő zászlósa, valamint Bakács Bernadett, Budakeszi alpolgármestere.

A zarándoklaton résztvevő katonákat, polgári alkalmazottakat és családtagjaikat a szentmise előtt dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter köszöntötte:

Honvédek! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm a nemzeti zarándoklat minden résztvevőjét. Mint minden zarándok, azért keltünk útra és azért jöttünk el ma ide, hogy találkozzunk. Találkozzunk együtt töltve hitben és szeretetben egy kis időt, hogy lélekben megerősödve térhessünk vissza hivatásunk teljesítéséhez: egyáltalán nem könnyű életünk útjaihoz, amelyeken a boldogságot keressük.

Honvédek!

Amikor ide készültem, eszembe jutott a derék centurio, a római százados találkozása a Mesterrel. Ő volt az, aki nem tartotta magát méltónak arra, hogy a házában fogadhassa Jézust, mégis hittel és a szolgálatban megtapasztalt engedelmességgel és alázatossággal kérte, hogy gyógyítsa meg a beosztottját. Az Úr mindannyiunk elé példaként állította: „ilyen hitet sehol sem tapasztaltam”.

Önök egyszerre járják a derék legionárius és az Úr követésének útját. A felelősség, a vezetés és a parancsvégrehajtás útját: a szolgálat hivatását.

Honvédek! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Adjatok nekem egy fix pontot, és én kiemelem helyéből a világot – mondta lelkesen Archimédesz, amikor feltalálta a csigasort. A mi fix pontunk a hit. Ezen fordul meg az életünk. Bízunk abban, hogy ha megtesszük, amit kell, a Gondviselés is hozzáadja a magáét. Ezért merünk bátran vállalkozni a legnehezebb feladatokra is. Nem vagyunk jobbak senkinél, de arra törekszünk, hogy napról napra tegyük a jót. Arra törekszünk, hogy napról napra megtegyük, amit kell. Arra, hogy szolgáljunk.

Ez a közösség a haza szolgálatára szánja az életét. Időről időre a világ is láthatja, hogy nem üres szó: a hazáért mindhalálig! Mi azonban, akik együtt szolgáljuk a haza védelmének ügyét, azt is látjuk, hogy milyen komoly élet, milyen komoly munka ennek a hivatásnak a teljesítése- ha szabad így mondanom – a jól teljesítése.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Most Önökhöz, a családtagokhoz fordulok, akik szintén részt vesznek a katonai hivatásban, a haza védelmében a párjukkal együtt. Önök éppen úgy odaadják ennek a hivatásnak az életük egy nagy szeletét, mint az az ember, akit életük párjának választottak. Köszönöm Önöknek, hogy életük keresztjét közösen hordozzák.

Honvédek! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves barátaim!

Albert Einstein azt tanácsolja nekünk, hogy ne sikeresek akarjunk lenni, hanem értékesek. Gyanítom azért, mert hosszú távon, az élet mélyebb értelmében csak az értékes emberek lehetnek sikeresek: azok, akik komolyan veszik kimondott fogadalmaikat, akik elvégzik a rájuk bízott feladatokat, akik mindig megteszik azt, amit kell és akkor, amikor kell.

Most, amikor a honvédelem egész rendszerének megújításán dolgozunk, különösen fontos, hogy megerősítsük magunkban a szolgálatra, a haza védelmére irányuló készséget. A szolgáló szeretet, a szolgáló haza szeretet lelkületét. Azért, hogy a lehető legjobbat, a lehető legtöbbet hozzuk ki a pályafutásunkból és az életünkből, mindannyiunk, a családunk, bajtársaink és az egész nemzet javára.

Kívánom mindannyiunknak, hogy életünk napjai ne elmúljanak, hanem elteljenek ebben a hivatásban. Teljenek meg napról napra az egymásért szeretetből végzett munka értékeivel. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy legyen eredménye mindannak, amit egymásért és a hazáért megteszünk.

Isten áldását kérem mindannyiukra!

A Nemzeti Katonai Zarándoklat ünnepi szentmiséjét Bíró László tábori püspök, katonai ordinárius mutatatta be a tábori lelkészekkel. Prédikációjában elmondta: több dolog miatt is ünnep a mai nap.

Egyrészt most ünnepeljük Fogolykiváltó Boldogasszonyt, másrészt pedig ebben az esztendőben van huszonöt éve annak, hogy boldog II. János Pál pápa kiadta a Spirituali Militum Curae  apostoli konstitúciót a katonák lelki gondozásáról. Ebben a pápa kifejtette, hogyan gondolkodik a katonákról, a katonai papokról, valamint világosan megfogalmazza azt is, hogy mit vár el a katonai püspököktől.

Bíró püspök kiemelte: II. János Pál pápa konstitúciója olyan dokumentum, amely nemcsak nagy tisztelettel szól a katonákról, hanem egyben tanúskodik a honvédelem iránti elkötelezettségről is.

„Örülök annak, hogy évről-évre növekvő számban vagyunk jelen a zarándoklaton itt, Makkosmárián. Álmodom arról, hogy ez a találkozó tovább erősíti lelkünket, a honvédség és a katonapapság erejét” – mondta Bíró László.

A zarándoklat és a Családi Nap programja a templomkertben a Magyar Honvédség Veszprémi Légierő Zenekarának térzenéjével folytatódott. Koncertjük során közismert katonanótákat és könnyűzenei átiratokat játszottak.

A katonazenészek már a misén is közreműködtek, melynek keretében a népénekeken kívül a mise állandó részeit is ők játszották a gregorián Missa de angelis-t. A szentmise felajánlásakor Kurek Annamária és Kurek Andrásné Zengő Klára  énekelte el Lorenzo Perosi: Ave Maria című művét.

A délután első részében a Misztrál Együttes koncertjét hallgathatták meg a zarándokok, majd a Négy Kos Hagyományőrző és Íjász Egyesület tartott bemutatót, mely után ki lehetett próbálni az íjakat, majd gyermek és felnőtt kategóriában íjászversenyre került sor.

A legkisebbeket egész nap játszóház várta, játékokkal, kézműves foglalkozással.

 

A haditanácsra emlékeztek Sukorón

2011. szeptember 28. – honvedelem.hu

Ökumenikus imával és ünnepi műsorral emlékeztek a 163 évvel ezelőtti sukorói haditanácsra szeptember 28-án, szerdán a község református templomában. A rendezvényen közreműködött a Honvéd Férfikar és Székesfehérvár Helyőrségi Zenekara. A résztvevők az esemény végén a templom falán helyezték el a megemlékezés koszorúit.

Dr. Görög István ezredes, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság társadalmi kapcsolatok főreferense köszöntőjében felelevenítette a 163 évvel ezelőtt történteket. Kiemelte: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik meghatározó történelmi eseményét, a haditanácsot, egykor ugyanúgy a község református templomában tartották – és ugyanazon a napon és órában –, mint a mai megemlékezést. Annak idején a haditanácsot azért hívták össze, hogy az illetékesek eldöntsék: a katonák vajon a király vagy az Országgyűlés utasításait kövessék-e?

A heves vita végén – elsősorban gróf Batthyány Lajos miniszterelnök érveinek hatására – az addig ingadozók is elfogadták, hogy a hadsereg állásait nem adja fel és Jellasics támadása esetén védekezni fog.

Görög István aláhúzta: a törvényes magyar kormány a hadsereg erejével lépett fel az ország függetlenségének megvédése érdekében, és a pákozdi győzelem „visszaadta az ország önbizalmát.” „A katonák legjobb szakmai tudásuk szerint hajtották végre a parancsot; és ezzel példát mutattak hazaszeretetből, illetve a forradalom vívmányaihoz való ragaszkodásból. Példamutatásuk pedig a mai napig hat” – zárta beszédét a főreferens.

A Riederauer Richárd vezényelte Honvéd Férfikar ünnepi műsora után az ökumenikus imát Takács Tamás alezredes, a Katolikus Tábori Püspökség, kiemelt vezető tábori lelkésze, Jákob János ezredes, a Protestáns Tábori Püspökség hivatalvezetője és Kardos Ábel, a község református lelkésze celebrálták.

 

Emlékszoba átadás Garamkövesden

A Párkány melletti Garamkövesden szeptember 29-én, Szent Mihály főangyal ünnepén, a templom búcsúja napján Bíró László tábori püspök az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc egyik hősének, Schulcz Bódognak az emlékére emlékszobát áldott meg a helyi plébánián.

Bíró László püspök felvidéki és magyarországi oltártestvérei körében áldotta meg az emlékszobát, amely előtt a szőgyéni honvéd hagyományőrzők álltak díszőrséget, majd a szertartás végeztével díszlövést adtak le.

A megemlékezés után a helyi katolikus plébániatemplomban folytatódott az ünnepség, ahol a templom búcsúját tartották Szent Mihály főangyal tiszteletére. A Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferens püspöke szentbeszédében az angyalok és emberek közötti kapcsolatról, az ima erejéről és Krisztus iránti engedelmességről szólt.

A szentmise végén Farkas Zsolt helyi plébános atya köszönetet mondott a püspök atyának és a paptestvéreknek, hogy együtt ünnepeltek az egyházközséggel. Végezetül ThDr. Karaffa János atya, a Pázmaneum védnök-elnöke kérte meg a tábori püspököt, hogy szentelje meg azt az Esterházy domborművet, amelyet október 6-án Dunaszerdahelyen lepleznek majd le.

Bátori-Schulcz Bódog honvédezredes Körmöcbányán született 1804. január 4-én és Garamkövesden halt meg 1885. március 8-án. Az ezredes az 1848-49-es szabadságharc 23 csatájában vett részt és tüntette ki magát. A Bátori nevet e harcok során katonáitól kapta, melyet hivatalosan is felvett. Vitézségéért 1849 áprilisában alezredessé léptették elő és megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Június végén a II. hadtest egyik hadosztályának parancsnokává nevezték ki, de ő visszahelyeztette magát régi parancsnokához, így Klapka vezérőrnagy helyettese lett a komáromi várban. Augusztusban ezredessé léptették elő. A vár kapitulációjakor ő is amnesztiát kapott. A világosi fegyverletétel Komáromban érte. A vár védői még októberig sikerrel álltak ellen az ostromlóknak és végül menlevél ellenében adták fel a várat. Schulcz Bódog pap testvéréhez, Jánoshoz költözött, aki előbb Szentgyörgymezőn, majd Garamkövesden szolgált. A szabadságlevél ellenére 1850-ben fél évre Bécsben bebörtönözték és még két alkalommal zaklatták. Megírta emlékiratait, melyet 1870-ben adtak ki Pesten. Hivatalt nem vállalt, csendben töltötte élete napjait Garamkövesden, ahol 1885. március 8-án ragadta el a halál.

 

Megalakult a Katolikus Tábori Püspökség Baráti Köre

2011. október 1. – ktp.hu

A Katonai Ordinariátus Budapest V. kerület Szabadság téri Székházában tartottak találkozót a Katolikus Tábori Püspökség Baráti Köre kezdeményezői 2011. október 1.-én, szombaton.

A KTP Baráti Köre megalakulásának célját jól szimbolizálja az alábbi történet, melyet Bíró László tábori püspök osztott meg a jelenlevőkkel: 

Öt pont a kanadai vadlibákról

1. A vadlibák csoportosan, „V” alakban szállnak. Repülés közben szárnyuk mozgatása és a levegő felhajtóereje fenntartja a következő libákat. Így lehetséges, hogy 70%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne.  

Ha egymást segítve dolgozunk, közösségi szellemben végezzük a munkát, sokkal gyorsabban és könnyebben érjük el a célt.

2. Ha egy vadliba kirepül a sorból és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon társai erőfeszítései által. 

Ha van annyi eszünk, mint egy kanadai vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel a közös cél érdekében.

3. Amikor a vezető vadliba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen. 

A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, és a megfelelő pillanatban át kell adni, vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést.

4. Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket erőfeszítéseikben bíztassák.

A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a „gágogás” bíztató legyen.

5. Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, és addig együtt maradnak, amíg meggyógyul, vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek saját közösségükhöz vagy hármasban, vagy már csak kettesben, olykor egy másik közösséggel repülnek, míg el nem érik a sajátjukat.

Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadlibákban, átsegítenénk egymást a nehéz időkön, ahogyan ők teszik.

A találkozó Bíró püspök bevezető előadásával kezdődött, melyben három témáról beszélt:

- a laikusok Egyházban betöltött szerepéről és tevékenységéről,

- az Egyház missziójáról és az új evangelizációs tevékenység főbb szempontjairól,

- a Katolikus Tábori Püspökség és a tábori lelkészek feladatairól.

A laikus (világi krisztushívő) az Egyházban ugyanolyan méltósággal bír, mint a szerzetes vagy a pap. Karizmája éppen a laikus állapotban rejlik, hogy tudniillik ott tudja megjeleníteni az Egyházat, ahol a szerzetes vagy a pap nem tud jelen lenni. A laikus elnevezés már maga is jelzi ezt a sajátos helyet és jelenlétet az Egyházban, hiszen Isten a világban hívja meg őket, hogy saját hívatásuk, foglalkozásuk, szolgálatuk gyakorlásával az evangélium szellemében élve, belülről - mint a kovász a kenyér létrejöttekor - vegyenek részt a világ megszentelésének munkájában.

Az új evangelizáció témájában a krisztushívők élő hitéről és az ebből fakadó tevékeny szolgálatról volt szó. Fontos, hogy meg tudjuk látni az Isten iránti készséget az emberekben. A magyar társadalomban is érzékelhető az Isten hiánya, ugyanakkor az emberekben ott rejtőzik az érzék az Isten iránt. Mindnyájunk hivatása: esélyt adni a velünk együtt szolgálóknak, hogy az Isten iránti érzék kibontakozhasson, felszínre kerülhessen, tudatosodjon, és elmélyüljön. Közös hivatásunk: az evangelizáció alanyává lenni saját környezetünkben. Az evangelizáció alanyává válni nem azt jelenti, hogy még többet nyüzsgünk, vagy beszélünk. A hit továbbadása nem jelenthet erőszakos terjeszkedést. A misszió nem más, mint a hit túlcsordulása, melynek előfeltétele hitünk gyakorlása, a hiteles keresztény élet.

A Tábori Püspökség jelenlétét a Magyar Honvédségen belül egyre inkább valósággá kell tenni. Az értékkereső társadalomban gyümölcsözővé kell válnia a szolgálatnak. A tábori lelkészek teológiai képzésben részesültek, de továbbra is készek elmélyülni a katonai ismeretekben. A helyőrségekben szolgáló katonákkal való kapcsolat lehetősége segíti őket az egészséges papi identitás megfogalmazásában és megvalósításában. Ahova a Katonai Ordinariátus objektív okok miatt, nem tud lelkészt küldeni, vagy ahol a tábori lelkész külszolgálatban teljesíti feladatait a Baráti Kör felelős képviselője, összekötő lehet a

helyőrség és a püspökség között.

A jelenlevők ezután véleményüket és javaslataikat mondták el. Az értékes hozzászólások nyomán az alábbi elhatározások születtek meg:

1. A Katonai Ordinariátusnak mint minden egyházi intézménynek az a hivatása és küldetése, hogy biztosítsa a találkozást Isten és ember, ember és ember között. Azért, hogy ezt a hivatást az Ordinariátus be tudja tölteni, megszólítja és hívja azokat a katonákat és közalkalmazottakat, akik ebben a küldetésben részt szeretnének venni.

2. Megalakul a Katolikus Tábori Püspökség Baráti Köre azzal a vízióval, hogy a különböző helyőrségekben létrejönnek azok a pártolói közösségek, melyek hosszútávon katalizálni tudják a helyőrségekben a katonacsaládokkal és a házastársakkal való szolgálat munkáját, az ifjúsággal történő foglalkozást, a társadalmi-szociális terülten kiteljesedő karitász tevékenységet. A pártolói közösségekbe a helyőrségi lelkészeknél illetve a Katolikus Tábori Püspökségen lehet jelentkezni.

3. A személyes meghívás útján minden helyőrség és alakulat képviselteti magát a Baráti Körben, mely negyedévenként egy-egy szombaton tartja meg összejövetelét.  A következő találkozók időpontjai: 2012. február 11., május 26., szeptember 08., november 24.

4. Az alakuló fórumon résztvevők a mostani összejövetelről információt adnak az adott helyőrség parancsnokának.

 

BESZÉLGETÉS BÍRÓ LÁSZLÓ TÁNORI PÜSPÖKKEL

2011. október 10. –  honvedelem.hu

A család kiindulópontja és célpontja a házasság”

„Elavult-e manapság a házasság intézménye?” – tette fel a kérdést a honvédségben szolgálóknak a Katolikus Tábori Püspökség a balatonkenesei Honvédüdülőben rendezett a családerősítő hétvégéjén. Az október 8-9-én megtartott találkozó vezetője, Bíró László katolikus tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferens püspöke szerint a válasz egyértelmű, de tény: a házastársaknak újra vissza kell találniuk, mint fogalmazott, az „egymásban való létezéshez.” Vele beszélgettünk.

Több okból szerettem volna elindítani a családerősítő hétvége programját. Egyrészt a Magyar Püspöki Karban a családokért felelős püspök vagyok, ugyanakkor a házasságra való felkészítéseken valamint a személyes beszélgetések mellett nagyon sok előadást is tartok ebben a témában. Felvetődött bennem: miért ne hasznosítsam a Magyar Honvédségben is ez irányú tapasztalataimat? Másfelől sokan tudják, hogy az idei év a Család Éve. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy ezt annak idején a Katolikus Egyház hirdette meg. Érdekes módon a társadalom mintegy vákuumként tette magáévá a „család éve” kifejezést, amelynek célja az, hogy az emberek figyelmét felhívjuk a család értékének a fontosságára. A tudatosítás és a család szentségének ünneplése mellett számomra az is fontos, hogy ebben az évben létre tudjunk hozni olyan intézményeket és programokat, amelyek maradandó értékként tovább viszik ezt a kezdeményezést. Így van ez a haderőn belül is és hála Istennek: ezzel a hétvégével letettük ez irányú törekvéseink egyik alapkövét. Nagyon derűlátó vagyok ebben a kérdésben. Úgy képzelem, hogy koncentrikus körökben megszervezve, lassan-lassan bizalma lesz a honvédségen belül az ilyen programoknak. Harmadrészt pedig szeretném, hogy a családerősítő hétvégére ellátogatók házassága egyfajta megújuláson menne keresztül. Sokszor elmondom: a házasság kiindulópontja és célja a család, nekünk lelkipásztoroknak ezt kell szolgálnunk. Ha ezt tudjuk erősíteni, megújítani, valami szép fog történni.

Nem lehetetlen küldetés ez korunkban, amikor látjuk, hogy a társadalom gyakorlatilag atomjaira kezd széthullani; a házasságokról nem is beszélve?

Érdekes kérdés. Ha lehet, válaszként mondok egy példát. Egyik esküvő után az újdonsült feleség megemlítette: milyen sokan sírtak az esküvőn. Ezen meglepődtem, mert én magam semmi olyat nem láttam, vagy tapasztaltam, ami megríkathatta volna a násznépet. Kérdeztem hát: ki sírt és miért? Az ifjú feleség azt válaszolta: az évfolyamtársai sírtak, mégpedig azért, mert ők nem fogják hallani azt a mondatot: „Isten szent színe előtt feleségül veszlek.” Ugyanis az élettársuk nem hajlandó kimondani ezt a mondatot. A látszat tehát félrevezető: ugyan valóban nem esküsznek az emberek, de belül ez fáj nekik. Miközben a társadalom valóban széthullik, az újonnan kötött házasságok száma csökken, az élettársi kapcsolatban állók száma emelkedik, a régebbi házasságok pedig gyakran bomlanak fel; az emberek tudatában a házasság értéke növekszik. Ezt felmérések is bizonyítják. A fentebb sorolt jelenségek tehát nem a házasság intézményének elvetése miatt tapasztalhatóak, más okai vannak. A házasság értéke még mindig a helyén van.

A modernitás más negatív lelki tényezői mennyire játszanak szerepet ebben a kérdésben?

Az európai kultúrában egyre erőteljesebben üti fel a fejét a feleslegesség érzése. Az emberek céltalannak érzik a létüket, az életüket és feleslegesnek érzik magukat a társadalomban. Tetten érhető tehát egy sajátos kettős igény: egyrészt a valakihez való tartozásvágya és – a szakirodalom nyelvén szólva – a respiritualizálódás igénye. Az emberek újra el akarnak indulni a spirituális lét irányába. Ez a tendencia pontosan lemérhető a különféle ál-vallások és meditációs iskolák népszerűségén. Ezen a családi hétvégén is a házasság megújításán keresztül szerettük volna szolgálni ezt a fajta vágyódást. Az egyház eszközei között ugyanis a legerősebb a prevenció, a megelőzés. Ez még mindig hasznosabb, mint egy már szétesett házasságot valamiképp orvosolni. Remélem, hogy ez a most még gyerekcipőben járókezdeményezés hosszú idő alatt szépen kinövi magát.

A tábori püspökségnek milyen eszközei állnak rendelkezésre, hogy a katonákban felszínre hozzák az esetlegesen elrejtett vágyódást a házasság és a spiritualizmus felé?

Annyi bizonyos, hogy a programok személytelen meghirdetése nem túlságosan hatékony. Azt remélem tehát, hogy egyre személyesebbé tudunk válni. Mostanában kezdeményeztük a tábori püspökségen belül egy baráti kör létrehozását, melynek a szerepe leginkább a személyes üzenetátadásban rejlik. Ez amolyan személyes kapcsolat a Katonai Ordinariátus és a katonák, illetve a katonacsaládok között. Ilyen módon is minél inkább bele kell szervesülnünk a helyőrségek és az alakulatok életébe. Az a néhány pap, aki jelenleg a püspökség kötelékében szolgál és dolgozik, nem mindig elegendő ahhoz, hogy igazán integráns módon tudjunk megjelenni a katonatársadalomban.

Visszatérve a házasságra: katonákról lévén szó a missziós szolgálat szintén nem könnyíti meg a harmonikus családi együttlétet. Ebben milyen módon tudnak segíteni a lelkészi szolgálatok?

Ez szintén nagyon fontos kérdés, mert a több hónapos távollét nagyon meg tudja tépázni a házasságot, nagyon sok szenvedést tud okozni. De azt hiszem, hogy ennek a metodikája is lassan kialakul a különböző országok honvédelmi rendszerében. Hazánkban kialakítás alatt van a Humánszolgálati Irodák rendszere, melynek egyik nagyon szép példája működik Debrecenben, az MH 5. Bocskai István Lövészdandárnál. A tábori lelkészi szolgálatnak ezen a rendszeren belül kell megvalósítania azokat a metódusokat, amelyek az egyházban megvannak. Talán érdemes lenne külföldi tapasztalatokat is hasznosítani ezen a téren. Több országban a misszióból hazatérőket és házastársaikat meghívják egy képző központba, hogy a hosszú távollét után ott találkozzanak először egymással, nem pedig az adott esetben megoldandó problémákkal és gondokkal terhes otthonukban. Ugyanakkor itt is elengedhetetlen a lelkipásztorokkal folytatott személyes beszélgetés.

Akik eljöttek erre a családerősítő hétvégére, szintén kiszabadulhattak kicsit a mindennapok mókuskerekéből és eszmét cserélhettek a házasságról. Milyen lelki útravalóval gazdagodtak?

Amit alapvetően ezen a hétvégén is hangsúlyoztam az a házasság intézményének fontossága. Sok házasság tragédiája az, ha a kapcsolat kibillen a család mögül. A házaspár túlságosan intenzíven él a családért és közben elfeledkeznek egymásról. Ami pedig egészséges egységben tartja a házasságot, az a kommunikáció és a konfliktusok helyes kezelése. Természetesen kommunikáció alatt nem a mindennapi feladatok operatív megbeszélését értem. A házasság az egymásban léttől él, nem pedig az egymásért létből, vagy az egymással létből. Ez nagyon fontos. Ha ez a lelki-szellemi egység nincs meg a házasságban, akkor a testi egység is megbomlik: szétesik a házasság és boldogtalan lesz a család. Mi hiszünk a házasság létjogosultságában és hiszünk abban, hogy a házasságnak nincs alternatívája. Ugyanakkor egyre több házaspárnak fel kell ismernie, hogy – akár a legjobb szándékok ellenére is – hol futhat egy kapcsolat zátonyra. A régi paraszti létben a házas felek egymás mellett dolgoztak egész nap. Ellátták a feladataikat és közben nem mellesleg megmaradt a házasság is. Miért? Mert ezek az emberek, a közös munkájukból kifolyólag, nagyon sokat beszélgettek egymással. A mai embernek viszont meg kell teremteni az igazi beszélgetésre az időt. Sok embert meghallgatok nap, mint nap és az esetek döntő többségében a probléma fő oka pontosan az igazi hitvestársi beszélgetés hiányában gyökeredzik. Azt szoktam mondani a fiatal házasoknak, hogy a párod nem arra kíváncsi, amit mindenki lát belőled, hanem arra, amit senki más nem lát. Csakis egyedül ő.

 

Átadás-átvétel a lelkészek között a PRT-ban

2011. szeptember – honvedelem.hu

Megtörtént a lelkészi szolgálat átadás átvétele a Pol-e Khomri-ban lévő HUN PRT misszióban. A tábori lelkészi feladatokat a PRT-10 váltásában, Sajtos Szilárd főhadnagy, református tábori lelkész látta el, őt váltotta a PRT-11 katolikus tábori lelkésze, Kálinger Roland százados.

 

Kopjafa-avatás a PRT-ban a tűzszerészek emlékére

Az eredeti elképzelések szerint a tűzszerészek napján, azaz szeptember 28-án avattak volna kopjafát Afganisztánban, az MH Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT) táborában, ám a tűzszerészek riasztást kaptak, így munkával töltötték fegyvernemi napjukat.  A helyi rendőrök házi készítésű bombákat, úgynevezett IED-kat fedeztek fel nem messze Khilagay-tól délre egy átereszben, ezek megsemmisítését kérték az a PRT parancsnokától.

Mivel a munka egész nap tartott az ünnepségre csak másnap, szeptember 29-én került sor. A tábor területén több emlékhely is áll, hogy emlékeztessen minket a tragikus eseményekben elhunyt bajtársainkra. Sajnos az afganisztáni időjárás a régi emlékoszlopot nagyon megviselte, ezért döntöttek úgy a PRT tizenegyedik váltásában szolgáló tűzszerészek, hogy egy újat készítenek.

A tűzszerész munka soha nem veszélytelen, különösen egy műveleti területen, így Afganisztánban sem az. 2008-ban a PRT két tűzszerésze is hősi halált halt feladata teljesítése közben.  A tűzszerész katona nagyon sok emberéletet ment meg otthon és külföldön egyaránt, és természetesen azzal is tisztában van, hogy munkájával az életét teszi kockára. 

Ha a tűzszerészeket - akiket Afganisztánban EOD-nak hívnak, s ruhájukon is ez a felirat látható - a feladatukról kérdezzük, legtöbbször az átvizsgálást említik, amit a kapun végeznek. Minden táborba érkező gépjárművet át kell vizsgálni a belépés előtt. A katonák munkáját tűzszerész kutyák is segítik, de e tevékenységhez a rádiózavaró eszközt, az ECM-et is használják. Hetente átlagosan 60-70 járművet vizsgálnak át.

A tűzszerész munkájához az átvizsgáláson kívül a helyszínelés is hozzátartozik. A helyi lakosság a korábbi háborúkból visszamaradt lőszereket és aknákat a rendőrségre viszi be, amit a MH PRT tűzszerészei a szemle és szállítás után biztonságos helyen semmisítenek meg. Egyre többször kapnak a tűzszerészek átvizsgálási feladatot pilóta nélküli repülőeszközök, az úgynevezett UAV-k reptetésének biztosítására is.

A tűzszerészek feladatai között fontos megemlíteni a CIMIC Leason Team (LT) csoportok biztosítását is. A tartományi újjáépítési csoport fő tevékenysége az újjáépítés, a segélyezés és a támogatás, de ezek megkezdése előtt az adott helyszínt a tűzszerészeknek át kell vizsgálniuk. A VIP-személyekkel való találkozások előtt a külső helyszínek átvizsgálása ugyancsak elmaradhatatlan.

Essen most néhány szó a tűzszerész felszereléseiről. Járművük a közelmúltban rendszeresített COUGAR, és természetesen tűzszerész robotokat is használnak a napi munka során. Az EOD-9 típusú nehéz tűzszerész bombaruha a kor legmagasabb elvárásainak is megfelel, így garantálja a biztonságos munkavégzést.

 

Megemlékezés a PRT-ban az aradi vértanúkról

2011. október 6.- honvedelem.hu

Magyarországon 2001 óta nemzeti gyásznap október 6., az aradi vértanúk kivégzésének napja. Afganisztánban, Camp Pannóniában ugyan nem állítottunk emlékművet, de méltó módon negemlékeztünk hőseinkről.

Az MH Tartományi Újjáépítési Csoport parancsnoka, dr. Ruszin Romulusz ezredes beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a kivégzett tábornokok többsége nem is volt magyar származású, mégis a „magyar ügy” mellé álltak és harcoltak.

Ez a nemzetközi összefogás gondolata erőt adhat a jelenlegi feladataink végrehajtásához, hiszen egy igaz ügy érdekében szolgálunk  hazánktól több mint négyezer kilométerre, szövetségeseinkkel, egy boldogabb jövőért, ahogyan tették azt a vértanúk is – fogalmazott a parancsnok.

A megemlékezésen felolvasták Damjanich János imáját és Lázár Vilmos levelét, amelyet a feleségének írt.

   

Emlékezés az aradi vértanúkra Veszprémben

Kegyelettel és ökumenikus imádsággal emlékeztek az aradi vértanúkra október 6-án, csütörtökön a veszprémi katonák a vár helyőrségi templomában.

Katona János alezredes, a Keresztény Katonák Szövetségének elnöke a rendezvény elején elmondta: az aradi vértanúk utolsó tettükkel azt bizonyították, hogy másokért éltek. Áll rájuk is Isten szava, „senki sem szeret jobban, mint aki életét adja barátaiért”.

Szécsi Ferenc atya, kisegítő tábori lelkész imájában a megtérésről beszélt. Mint elmondta: Damjanich János börtönében katolikus hitre tért, megvallotta a katolikus hitet és meggyónt. Szabó György alezredes, református tábori lelkész igehirdetésében pedig a hazaszeretet elsődlegességéről szólt.

Az istentiszteleten megjelent Szücs József mérnök ezredes, az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ parancsnoka, és Zentai László mérnök alezredes, az  MH 54. Veszprém Radarezred megbízott parancsnoka is. Az istentiszteleten az egyházi zenét a Légierő Zenekar – Veszprém szolgáltatta.

 

A CSALÁDNAK NINCS ALTERNATÍVÁJA

2011. október 13. - honvedelem.hu

Csörömpölhet a tányér, csak tudjunk kibékülni – mondta a tábori püspök

„Jelszó: Család – a mindennapok” címmel tartott előadást Újbudán október 12-én, szerdán Bíró László katolikus tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferense . A rendezvény házigazdája dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, Kelenföld-Alberfalva országgyűlési képviselője volt.

Csaknem teltház fogadta dr. Simicskó István államtitkárt és meghívottját, Bíró László katolikus tábori püspököt szerda délután Újbudán. A rendezvényen az érdeklődőknek az államtitkár úgy mutatta be a tábori püspököt, mint aki egy politikusnak is képes megfelelő lelki támaszt adni. S e lelki támaszra a mai, értékválságos időben mindannyiunknak nagy szüksége lehet.

„Platón szerint az élet igazi tudománya az, hogy képesek vagyunk-e a helyes és a helytelen között különbséget tenni. A gyerekeknek a családban kell megismerkedniük a megfelelő értékrenddel! Ha megfelelő iránytűt ad a család, akkor képes a gyerek a megfelelő irányba vezérelni az életét. A keresztény család a keresztény értékrendet közvetíti, és ezzel segít, hogy vélt és valódi értékek között felismerhessük a különbséget” – fogalmazott az államtitkár.

A tábori püspök – aki a püspökség által szervezett „családerősítő hétvége” kapcsán a napokban adott hosszabb interjút a honvedelem.hu-nak – emlékeztetett rá: az idei esztendő a „Család Éve”, amit a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2010. december 26-tól 2011. december 30-ig hirdetett meg. Majd az államtitkár szavaihoz kapcsolódván, a hellenizmus birtokló szeretetével szembe állította a krisztusi önátadó szeretetet, mondván, hogy a keresztény eszmeiség fennmaradt, míg a hellenizmus összeomlott.

Az összeomlás-fennmaradás kérdése a legfőbb kérdés ma is, amelyre Európának meg kell találnia a választ. A kereszténység Krisztussal válaszol – fejtette ki a tábori püspök, aki úgy vélte: nem szabad engedni sem a fellazító liberalizmusnak, sem a gettósodó konzervativizmusnak.

Bíró László ezt követően a keresztény házasságról beszélt, felvázolván annak ideális eszmeiségét, végül pedig eljutott a családi élet jellemző kudarcaihoz. „Tessék szíves veszekedni, az egy jó állapot! Még az angyalok szárnyai is összekocódnak, ahogy mondani szokás! Csörömpöljön a földhöz vágott tányér – csak tudjunk kibékülni!” – fogalmazott a püspök, a kommunikáció óriási jelentőségét hangsúlyozva. Szerinte a krízis pozitív állapot lehet! Nagyon szép lelki építkezéseknek volt már a tanúja krízisekig jutott házasságoknál, ahol a házastársak őszinte hozzáállása igazabb megértést, a kapcsolat új alapokra helyezését hozta!

 

SZENT MÁRTON ÜNNEPE DEBRECENBEN

Templomba vonult a debreceni felderítő zászlóalj Szent Márton ünnepén

honvedelem.hu, 2011. november 11.

A Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj állománya, Rédei Róbert alezredes, a zászlóalj parancsnokának vezetésével november 11-én, pénteken délelőtt a debreceni Megtestesülés-templomban ünnepelte Szent Márton, a felderítő katonák védőszentjének ünnepét. A mintegy 150 fős zászlóalj katonai zenekar kíséretében vonult át a Kossuth laktanyából a helyőrségi templomba, ahol a katonák fogadták Bosák Nándor debrecen–nyíregyházi püspök áldását.

„Ahhoz hogy teljes életet éljünk, meg kell tanulni a dolgokat használni és az embereket szeretni, nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni.” Szentesi Csaba tábori lelkész, görögkatolikus parókus John Powell gondolatával nyitotta meg az ünnepséget, és felhívta a jelenlévő katonák figyelmét, hogy az alkalom lehetőséget ad arra is, hogy Isten felé fordulva újra elhatározzák magukat a bátorságra, hűségre a haza szolgálatáért. Ezután Bosák Nándor püspök a hétköznapokból kiemelkedő ünnep jelentőségéről beszélt a katonáknak. 

A főpásztor kiemelte, hogy az ünnep, mint ahogyan a zászló is, mindig igazodási pont egy egységben, szervezetben. Szent Márton, a felderítő katonák védőszentje képviseli, jelzi azokat a láthatatlan értékeket, amelyek összetartanak, és feladatra indítanak. Az V. századi, savariai születésű szent a római császár hadseregében szolgált. Szolgálatteljesítés közben ismerkedett meg a kereszténységgel, és maga is kereszténnyé vált. Egyik alkalommal, miközben lóháton haladt, egy koldussal találkozott, aki ruhátlanul fagyoskodott. Akkor a fiatal katona a köpenyét kardjával kettévágta és ráterítette a koldusra. Éjszaka álmában Jézussal találkozott, akin az ő köpenye volt. Jézus figyelmeztette őt arra, hogy bármi jót tesz embertársainak, azzal Istent szolgálja. Szent Márton megtanulta, hogy szolgálat közben is figyelnie kell az emberekre.

A főpásztor Szent Márton életének egy következő szakaszát is felidézte, miszerint a katonai szolgálat után visszatért Pannoniába, ahol szülei, rokonai éltek, és elvezette őket is a keresztény hitre. Később Franciaországban papként, majd püspökként folytatta szolgálatát, ahol az igazságra, emberségre tanított. Hozzátette: ez arra emlékeztet, hogy bárhol élünk, szolgálunk, felelősek vagyunk embertársainkért. 

Szent Márton jelmondata volt: „Non recuso laborem!” – „Nem vonakodom a munkától!” Ez is egy helyes alapállása az embernek – emelte ki a püspök –, nem húzza ki magát a feladat alól, hanem amit vállalt, azt végigviszi. Az ünnepségen közreműködött a Debreceni Helyőrségi Zenekar.

A Megtestesülés-templomra a helyőrségi templom elnevezést 2011. augusztus 31-étől alkalmazzák, amikor is a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye és a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár között együttműködési megállapodás született. Ez alapján az egyházmegye a lövészdandár és családjai részére a folyamatos lelki gondozás, előadások, vallási rendezvények, szentmisék látogatása céljából, liturgikus helyszínként biztosítja a debreceni Megtestesülés-templomot.

 

ÁLDÁS A MISSZIÓBA INDULÓKNAK

Bíró László katolikus tábori püspök elbúcsúzott az afganisztáni PRT misszióba indulóktól, valamint az egyéni beosztásokba készülő katonáktól a debreceni repülőtéren. „… a nehéz helyzetekben is becsülettel helytállni, ez a feladat lebegjen önök előtt” mondta beszédében püspök atya, továbbá hozzátette, hogy ne csak a rossz dolgokra figyeljünk oda, a pozitívumokat is vegyük észre, hisz annyi szépség és érték vesz körül bennünket, még egy idegen országban is. A bajtársiasság, a becsület, a hazaszeretet, a család, a hit, ezek mind olyan értékek melyekből erőt meríthetünk.
 

Bíró László tábori püspök

 

 

 

 

 

Püspök atya gondolt az itthon maradottakra is megáldotta őket és számukra, „igaz hűséget, kitartó állhatatosságot” kért az imában.

 Befejezésül azt kívánta az útba indulóknak, hogy ne csak szerencsés megérkezésük legyen, hanem boldog hazatérésük is.

 

FŐHAJTÁS A HŐSÖK EMLÉKFALÁNÁL

 

Főhajtás a Hősök emlékfalánál

 

 

 

 

 

 

 

 

Kolozsvári György posztumusz hadnagy tragikus halálának első évfordulóján méltó megemlékezést tartottak az Afganisztánban szolgáló magyar katonák Mazar-e Sharifban, a Hősök emlékfalánál.

A megemlékezésen részt vett Szabó László dandártábornok, aki jelenleg az ISAF északi régiójának törzsfőnöke, Balassa István mérnök ezredes, az MH Nemzeti Támogató Elem-3 parancsnoka, az MH PRT-10 váltás Mazar-e-Sharifban tartózkodó katonái, az MH Nemzeti Támogató Elem teljes állománya és az egyéni beosztásban szolgálatot teljesítők közül mindazok, akik nem voltak szolgálatban.
Szabó László dandártábornok - nemzeti rangidős - ismertette a Magyar Honvédség hősi halottja, Kolozsvári György posztumusz hadnagy szakmai életútját és a tragédia bekövetkezésének szerencsétlen körülményeit. Az MH PRT 10 református tábori lelkésze, Sajtos Szilárd főhadnagy megemlékezett az elhunyt bajtársról, beszédében a bajtársi szeretetre biztatta a megjelentetett. A megemlékezés a mécsesek meggyújtásával és egyperces néma tiszteletadással zárult. Emlékét kegyelettel megőrizzük!

Főhajtás a Hősök emlékfalánál

Főhajtás a Hősök emlékfalánál

 

A HONVÉDKÓRHÁZ ISTENI IRGALMASSÁG KÁPOLNÁJÁNAK ÁTADÁSA ÉS MEGÁLDÁSA  

Az igazság és a megnyugvás élő hajléka
 
Lelki kórház nyílt az MH Honvédkórházon belül – fogalmazott dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára az Isteni Irgalmasság Ökumenikus Kápolna átadási ünnepségén. Szeptember 19-én este adták át az Isteni Irgalmasság Ökumenikus Kápolnát az MH Honvédkórházban. A kápolnát Tótha Péter Joel vezető tábori rabbi, Jákob János dandártábornok protestáns tábori püspök és Bíró László katolikus tábori püspök áldotta meg.

„E kápolna mérete nem túl nagy, jelentősége azonban annál nagyobb. Úgy is mondhatnánk, hogy a Honvédkórházban újabb kórház nyílt meg: egy lelki kórház a testi kórházon belül” − mondta köszöntőjében Simicskó István. A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára úgy vélekedett, a kápolna segíti majd a betegeket a felépülésben, hitet ad majd a gyógyulásukhoz, és egyszersmind az itt dolgozók lelkét is megerősíti, hiszen nap mint nap kemény feladatokat látnak el.

„Az ember ereje nem végtelen. De ha nem is tudunk mindennap kápolnát átadni vagy tenni valamit a nemzetért, a hazáért, akkor is nézzük meg, mit tehetünk többet a magunk erejéből, vagy hogyan javíthatunk azon, amit eddig tettünk. Ez a kápolna mindenképp olyan alkotás, amelyre büszkék lehetnek mindazok, akik közreműködtek a létrehozásában, és büszke lehet rá a Honvédkórház is. Remélem, az a szeretet, ami innen sugárzik, mindenkire kihatással lesz az intézményben, akár beteg, akár dolgozó” − fogalmazott Simicskó István. 

Dr. Schandl László orvos dandártábornok beszédében köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy csaknem hetven év után ismét kápolna működhet a kórházban. „Az ember, a hozzánk forduló beteg test és lélek egysége, tehát nem elég a test orvoslása: a lélek bajait is orvosolni kell” − fogalmazott. „Egy baleset, egy betegség, netán a szeretteink fájdalma, betegsége feletti tehetetlenségünk mindig szembesít minket emberi mivoltunk törékenységével, az emberi élet mulandóságával, azzal, mennyire rászorulunk a teremtő Isten irgalmasságára” – tette hozzá.

„Kívánom, hogy az Isteni Irgalmasság Ökumenikus Kápolna váljék az igazság, az imádság és a megnyugvás nyitott és élő hajlékává a Honvédkórházban” − zárta köszöntőjét Schandl László.

 

Típus: 
Újságcikk
Tartalom dátuma: 
szombat, 2011, január 1 to szombat, 2011, december 31