Rádióműsor - 2013. április 24. - 24. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2013. április 24.-ei műsor (24. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/37769

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 24. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

"Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! - mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog." - Kölcsey Ferenc gondolataival köszöntöm hallgatóinkat, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Először adásunk tartalmáról röviden:

Kis magyar hadtörténet címmel egy kötet jelent meg, immáron magyarul.

- Elsősorban az úgynevezett művelt nagy közönségnek, vagy az érdeklődő közönségnek szántuk ezt a könyvet. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a szakma számára is hozhat újdonságokat.

Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének bemutatását.
- Közben még a Zeneakadémián kértem, hogy vizsgáztassanak le. Meg is engedték volna, de a szombathelyi parancsnok nem engedett el. Mire visszajöttem, már nem volt rá idő, nem ülhetett össze a bizottság.

 

Kis magyar hadtörténet címmel a Zrínyi kiadó gondozásában jelent meg egy nagyon szép illusztrációkkal ellátott történelmi kötet. Hermann Róberttel, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének és Múzeumának tudományos igazgató helyettesével beszélgetek, aki a kötetnek a szerkesztője.

Először angol nyelven jelent meg. Miért?

- A magyar történetírásnak, és egyáltalán Magyarország külföldi imázsának az egyik nagy problémája, hogy nagyon kevés az idegen nyelvű megjelenés, és nagyon kevés a röviden, olvasmányos formában is a külföldi olvasó közönség számára készült összefoglaló. Hiszen nem nagyon várhatjuk el, hogy egy magyar szempontból nagyon érdekes szakmonográfiát – legyen szó mondjuk a középkorról, a kora újkorról, az újkorról, vagy a legújabb kori magyar történelem bizonyos kérdéseiről -, hogy ezt nagy tömegek fogják kézbe venni. Ugyanakkor azt láthatjuk, hogy van egy folyamatos verseny azért ennek a régiónak az országai között, és ez a verseny nem csak a jelenre, nem csak a jövőre, hanem a múltra is kiterjed. Tehát kinek volt előbb állama, mekkora volt ez az állam, stb...? Ezek a kérdések folyamatosan fölvetődnek. Ezért vetődött fel az a gondolat, hogy kellene egy rövid olvasmányos formájú, az európai történelemhez való kapcsolódási pontokat hangsúlyosan bemutató összefoglaló Magyarországnak a hadtörténetéről. Hiszen még a magyar olvasó közönségben is vannak olyan nézetek, amely szerint a magyar történelem és ezen belül a magyar hadtörténelem egy alapvetően kudarcos folyamat. Ez a kötet inkább azt szeretné bemutatni, hogy erről egyáltalán nincs szó. Valóban ragyogó győzelmek és kevésbé ragyogó vereségek sora kíséri végig a magyar történelmet, de nem lehet azt mondani, hogy ez egy alapvetően kudarcos történet lett volna. Hiszen, ha így lett volna, akkor eltűntünk volna ugyanúgy, mint ahogy eltűntek a hunok, eltűntek az avarok, és még jó néhány nép ebben a régióban. A magyarok illetve Magyarország máig is fennáll, kicsit módosult határokkal, és kicsit módosult öntudattal, de azért alapvetően itt vagyunk. Tehát ezért gondoltuk azt, hogy nagyon fontos lenne egy ilyen jellegű összefoglaló. Annál is inkább, mert ugyanakkor azt látjuk, hogy a szomszédaink részéről, tehát szlovákok, románok, és a többiek, teljesen érthető módon megindult ennek a régió történetének egy kicsit az átpofozása és az átírása. Szlovákia hadtörténete, amely szintén megjelent angolul, abban gyakorlatilag Magyarország 1526-ig létezik, és azt követően azok a területek, amelyek a jelenlegi Szlovákiához tartoznak, azok mintha valami egészen különálló történelmet élnének. Holott tudjuk, hogy igaz, hogy a Magyar Királyság 1526 után valóban jelentős mértékben erre a területre szorult vissza, de azért ott volt a Dunántúl, ott volt még jó néhány olyan terület, amik ma is Magyarország területét képezik, és hogy semmi fajta közbeeső határvonal nem volt. Tehát itt ennek propagandisztikus okokból, jó értelemben vett propagandisztikus okokból is nagy jelentősége van, hogy legyen egy ilyen összefoglaló.

Az olvasmányosságot hangsúlyozta. Mennyire volt ez fő szempont?

- Minden szöveget olyan szempontból néztünk át, hogy ne legyenek benne olyan jellegű szakmai utalások, amelyek egy nem magyar olvasó számára érthetetlenek. Tehát ezért is van az, hogy a magyar és az angol kiadás között egyébként van némi különbség. Ugye azok a kifejezések - megye, ispán, janicsár, hajdú, stb. -, ami a magyar olvasónak nem igényel különösebb magyarázatot, ezek az angol kötetben egy külön glosszáriumban meg vannak magyarázva. Éppen annak érdekében, hogy ne úgy álljanak hozzá, mintha mi kézhez kapunk mondjuk egy Nagy-Britannia hadtörténetét, és el kell kezdeni az embernek keresgélni, hogy kik azok a highlanderek. Azokat az eseményeket igyekeztünk kiemelni, amelyeknek valóban európai szempontból is jelentősége van, teljesen függetlenül attól, hogy ezek számunkra kedvezőek, vagy kedvezőtlenek. Tehát mondjuk Augsburgnak, Muhinak, és Mohácsnak ugyanúgy benne kell lennie, mint Buda felszabadításának, vagy a magyar részvételnek a keresztes hadjáratokban. Alapvetően én azt gondolom, hogy a kollégák jól teljesítettek ebben a tekintetben, tehát nem mentek bele olyan szakkérdésekbe, vagy olyan vitás kérdésekbe, amelyek a magyar hadtörténészetet vagy a magyar olvasó közönséget esetleg mélyebben érdekelhetik, viszont mondjuk egy külföldi számára furcsán hatnak, hogy egyáltalán miről van itt szó.

Magyar olvasóközönség. Mennyire szól a szakmának és mennyire a nagy tömegnek?

- Mi itt elsősorban az úgynevezett művelt nagyközönségnek, vagy az érdeklődő nagyközönségnek szántuk ezt a könyvet. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a szakma számára is hozhat újdonságokat. Nem is annyira a hadtörténész szakmáról van szó, hiszen mondjuk ebben a terjedelemben - itt ugye azért viszonylag rövid írásokról van szó -, az egész kötetnek az össz nyomdai terjedelme, hogyha magát a szövegtestet nézem, akkor azért ugye a 12-15 ívet nem nagyon haladja meg, és ebben azért 1100 évet kellett mégiscsak valamilyen módon összefoglalni. Tehát a hadtörténész szakmának nyilván nem sok újat hoz, viszont például a történész közönség számára nagyon hasznos lehet egy ilyen összefoglaló. Hiszen az ember éppen azt tapasztalja sok esetben, hogy még kimondottan profi és nagyon tájékozott történészek is abban a pillanatban, amint a hadtörténet ingoványos területeire tévednek, azonnal elsüllyednek, és nem tudják mi a különbség a hadosztály, a hadtest, a tábornok, az őrnagy, stb. között. Ezeket persze nem taglaljuk, de azért van egyfajta íve mindegyik fejezetnek, amely megmutatja, hogy a köztörténeti eseményekhez a magyar hadtörténelemnek a folyamata milyen módon illeszkedik.

Nagyon szép illusztrációkkal van bővítve.

- Igen, az anyagnak a nagy része az innen a Hadtörténeti Múzeumból származik. Erre nagyon büszkék is vagyunk, hiszen ez is azt mutatja, hogy itt egy első rangú képzőművészeti, fénykép, fegyver és egyéb tárgyi anyag van. Ugyanakkor viszont arra törekedtünk, hogy ne csak a már visszaköszönő ábrázolások jelenjenek meg, tehát például a címlapon az isaszegi csatának egy olyan ábrázolása van, amely ugyan már korábban is ismert volt, de soha nem publikálták, és hogy egy külön érdekességet kiemeljek, a Vatikáni könyvtárból is van itt illusztráció. Az 1526 júliusában Budáról a Mohácsi-sík felé elinduló II. Lajos hadseregének egy vázlatos hadrendje, amit nem rég fedezett fel egy cseh kutató, egy vatikáni kódexben, ez első ízben ténylegesen illusztrációként itt jelenik meg. Tehát ilyen szempontból is komoly jelentősége van, de például az Osztrák Nemzeti Könyvtárnak a képtárából is van egy nagyon szép Rákóczi ábrázolás. Tehát igazi csemege, nem csak azoknak, akik a hadtörténelem, hanem azoknak is, akik mondjuk az ikonográfia iránt érdeklődnek.

Vannak-e benne újdonságok? Mondjuk olyan dolgok, amik eddig nem voltak publikálva?

- Két dolgot szeretnék kiemelni, az elejét és a végét. Az egyik az Veszprémy Lászlónak, a Hadtörténeti Intézet igazgatójának a fejezete a középkori magyar hadtörténelemről, amelynek az az érdekessége, hogy kicsit így a nagy stratégia szempontjából tekinti át ennek az időszaknak a történetét. Ugye tudjuk, hogy a középkori Magyarország rengeteget háborúzott, ezek a háborúk egyébként többnyire sikeresek is voltak, annak ellenére, hogy a két dátum ami rögzült, Augsburg illetve Muhi. Holott a közbeeső időszakban többnyire mi voltunk a nyerők. A tatárjárásról is kiderül ebben az összefoglalóban, hogy egyáltalán nem jelentett olyan súlyos csapást az országra, mint amennyire ez mondjuk a magyar történeti köztudatban szerepel. Ebből a szempontból szerintem ez egy nagyon fontos összefoglaló, legyen szó mondjuk Zsigmond királyról vagy Mátyás királyról. Ezek az emberek, ezek az uralkodók, ezek nem össze-vissza háborúztak, hanem ebben igen átgondolt koncepció jelentkezett, és hogy valóban képesek voltak geopolitikai méretekben gondolkodni, és geopolitikai méretekben alkalmazni a maguk hadseregét és a maguk diplomáciai eszközeit. Ez szerintem ebből a szempontból kimondottan érdekes.
A másik, ami kicsit amiatt is készült, hogy a magyar katonáknak ne csak a múltbeli, hanem a jelenlegi kvalitásait is bemutassuk. Ez pedig Magyarországnak a részvétele a különböző békefenntartó, béketeremtő missziókban. Ezek a fejezetek egy kicsit talán nagyobb súlyt képviselnek, mint amennyire mondjuk időtartamukat tekintve indokolt lenne. Ugyanakkor viszont föl akartuk azt mutatni, hogy a magyar hadtörténelem nem ér véget 1945-ben, nem ér véget 1956-ban, vagy 1989-1990-ben a Varsói-szerződés felszámolásával, hanem gyakorlatilag azóta is magyar katonák folyamatosan jelen vannak a világnak a különböző válság régióiban, és ha kell, akkor az életüket is áldozzák ezeknek a válságoknak a rendezéséért. Tehát fölsoroljuk a béketeremtő, békefenntartó missziókban hősi halált halt katonáknak is a névsorát. Úgy gondoljuk, hogy ez kijár nekik, ez egy erkölcsi adósság a Magyar Honvédségnek és a magyar hadtörtének írásnak.

Nemsokára itt a könyv ünnepe. Hogyan ajánlaná? Miért kerüljön ez be a gyűjteménybe akár egy átlagolvasó számára, akár egy hadtörténet vagy a történelem iránt érdeklődő számára?

- Több szempontból is tudnám ajánlani. Az egyik, hogy egy nagyon szép könyvről van szó, nagyon jó képanyaggal és nagyon jó térkép anyaggal. A térképeket Nagy Béla, a Történelemtudományi Intézetnek az igen kiváló térképész-történésze készítette. Ilyen jellegű, rövid, közérthető, ugyanakkor a tudományosság követelményeiből nem engedő összefoglaló nagyon régen nem készült a magyar hadtörténelemről. Az én tudomásom szerint az utolsó ilyen jellegű összefoglalót a 1940-es évek elején írta Markó Árpád, az egyik legkiválóbb magyar hadtörténész. Azóta csak nagyobb terjedelmű, illetve sokkal inkább szakmai jellegű könyvek jelentek meg, de ilyen jellegű, népszerű, ugyanakkor tudományosan is helytálló munka nem nagyon volt. Alapvetően én úgy látom, hogy a magyar hadtörténet írás jelenlegi álláspontját illetve jelenlegi állapotát, és jelenlegi fejlettségi szintjét is tanúsítja. Tehát nem olyan, mint mondjuk némelyik korábbi összefoglaló, mire megjelenik, addigra gyakorlatilag már a megjelenés pillanatában el is avul.

Mennyire avul ez el? Nyilván a történelemkutatás folyamán újabb és újabb információk kerülnek napvilágra. Öt év múlva, hogyha előveszem ezt a kötetet, akkor ez mennyire lesz még aktuális?

- Ezeket az ember nem nagyon tudja megjósolni. Azt szoktam mondani, hogy a mohácsi csatát valószínűleg öt év múlva sem fogjuk megnyerni és az I. világháborúban sem mi leszünk a győztesek. Például már a magyar és az angol kiadás között is van annyi különbség, hogy éppen ezt a békefenntartós fejezetet, ezt már egy kicsit át kellett dolgozni, hiszen azóta voltak újabb fejlemények és sajnos voltak újabb hősi halottjai is ezeknek a misszióknak. Tehát igyekeztünk ilyen szempontból is aktualizálni. Én azonban úgy látom, hogy ez a könyv öt év múlva és 10 múlva is meg fogja állni a helyét. Éppen abból kifolyólag, mert míg az 1990 előtti összefoglalóknál azért mindig volt egyfajta politikai meghatározottsága is annak, hogy milyen szövegek jelenhetnek meg. Milyen arányai vannak mondjuk egy kiadványnak a két kötetes magyar hadtörténetben, ugye a magyar partizán mozgalom nagyjából akkora terjedelmet kapott, mint a teljes magyar középkor, ami valljuk be nem az igazi. Itt az arányok én azt gondolom, hogy többé-kevésbé rendben vannak. Nyilván a számomra kedvesebb korábbi korszakoknak szívesebben adtam volna még többet, ugyanakkor tudni kell, hogy mondjuk egy első világháborút, hiába tartott csak négy évig, nem lehet akkora terjedelemben leírni, mint egy négy évig tartó Árpád-kori háborút, hiszen eleve nagyobb volt az egésznek a volumene és sokkal bonyolultabb és sokkal nagyobb forrásanyag maradt fenn róla. Én tehát úgy gondolom, hogy öt év múlva vagy tíz év múlva is hogyha az olvasó leveszi ezt a könyvet a polcáról – és reméljük, hogy leveszi -, akkor még mindig helytálló információkat fog benne találni.

 

Kedves ismeretlen Rendtársam! Kívánom neked és minden magyar bencésnek, hogy sohase tapasztaljátok meg élő valóságban az alanti eseményeket. De okuljatok is belőle, hogy 1943-47. között egy rendtársatok mindazon helyeken járt, ahol tartalékos tábori lelkész és hadifogoly járhatott: Egészségügyi szolgálat, ezredlelkész, hadosztály vezető-lelkész. Tiszti tábor, munkatábor, büntető tábor, hizlaló tábor. Végül haza. Isten megóvott, hogy dolgozhassam Rendünk és Hazánk javára. – Írja Nádasi Alfonz.

A naplót Bözsöny Ferenc ismerteti.

- Elmentem Pápára. Szegény anyámnak csak óvatosan mondtam meg, hogy behívtak. Keservesen sírt. Valami kielemezhetetlen biztonságérzéssel mondtam neki, hogy élve fogok visszajönni. Persze ez nem volt vigasztalás akkor a számára. Azért tudtam eljönni Szombathelyről, mert 5 napra mindenkit elengedtek. Voltam Sopronban Horváth Jóskáéknál. Egész soproni tartózkodásom alatt egyetlen igazi, hűséges barátom volt. Feleségét is nagyon becsültem, tisztelettel szerettem. Lehetetlen lett volna búcsú nélkül elmenni. Persze, kikísértek az állomásra, és bizony mindketten sírtak.

Szombathelyre visszatérve, elmentem Babáékhoz is elbúcsúzni. Őszintén szólva nem akartam, de mikor Sopronban találkoztam a mamájával, persze nekik is megmondtam, hogy behívtak. Megmondták Baba szombathelyi címét. Felhívtam férjét, ő rögtön meghívott magukhoz. Baba megkért, hogy a "Civil" ruhámat hagyjam ott náluk. Hazamentem a pesti Rendházba. Egyetlen igazi pesti barátomékhoz, Berczell Tiborékhoz mentem el búcsúzni. Tibi átvitt Gabiékhoz. Őszinte szeretettel búcsúztattak. Anyukájuktól kezdve, mind adtak valami apró ajándékot. Tibivel taxin mentünk haza. Felvettem a világot jelentő hátizsákot, és gyerünk ki a Keletibe. De előbb még elmentem a Rózsavölgyi könyvesboltba. Ott van Arisztidünk húga Dr. Viola Imréné. Tőle is elbúcsúztam. Éppen sok vásárló volt, bizony nem váltottunk sok szót. Nem is kívánhatom, hogy mindenkit különösen érintsen az én bevonulásom, hiszen ez az átkozott háború annyi százezernek hozta meg a SAS behívót.
- Lenn a könyvosztályon Straub Pali bácsitól kértem orosz nyelvkönyvet és szótárt. Ezt mint nagy hadifelszerelést betettem a hátizsákba. Gondoltam, ha kikerülök, legalább teljesítem Kodály kívánságát. Ő ugyanis még 1940-ben, mint valami próféta, azt mondta, hogy meg kell tanulnom oroszul. Mintha kígyó csípett volna meg ennek hallatára. De megkérdeztem, hogy miért kellene ezt megtennem. Lejött a létráról a könyvespolcnál /mert ott éppen nekem választott ki egy könyvet/, és azt mondta: A szovjet Tudományos Akadémia kiadványai, amelyek szórványosan eljutnak hozzánk, azt mutatják, hogy nagyszerű munka folyik a népdalkutatásban. Másod-harmadrangú fordításokra vagyunk utalva. Meg kell tanulni a nyelvüket, mert az azonos témájú kutatómunka teljességéhez feltétlenül szükséges a náluk lakó rokonnépeink népdalainak ismerete. Ez pedig nyelvtudás nélkül nem megy. De miért éppen én tanuljak meg oroszul? - Mert latin műveltség nélkül nem lehet teljesen megérteni ilyen mély összefüggéseket. /Mennyire igaza lett ebben is!/ 
Közben még a Zeneakadémián kértem, hogy vizsgáztassanak le. Meg is engedték volna, de a szombathelyi parancsnok nem engedett el. Mire visszajöttem, már nem volt rá idő, és nem ülhetett össze a bizottság. Hazudtak az én ügyemben is, mint sok más, pappal kapcsolatos esetben tapasztalható volt, mióta az irodában a nyilas szellem megfélemlített még olyanokat is, mint pl. Kapitánffy, aki azelőtt igazán segítő készségről tett tanúságot. Mikor az irodában bejelentettem szándékomat, látszólag semmi nehézséget sem támasztottak. Az Index átvizsgálása után megmondták, hogy zenetörténetből és népénekből le kell vizsgáznom. Hiába mondtam, hogy benne van a vizsga igazolása. A titkár erősködött, hogy nem világos, milyen részből vizsgáztam.
Bementem Bartha Déneshez. Ő sem értette. De eleget akart tenni kérésemnek, és szó nélkül beírta a jegyet nem éppen magyar melódiájú mondat kíséretében, és aláírta. - Bárdos Lajosnak ugyanezt elmondtam. Ő azt kérdezte: Melyik ének régebbi, a Futva jöttem elibéd, vagy az Ez nagy szentség. Kettőnk között is nevetségessé akarta tenni az iroda ostobaságát. Aztán aláírta. Közben hozzátette: Hallatlan.
Visszavittem az INDEXET, A titkár savanyú arccal elvette, és azt mondta: Jelentkezzék egy hét múlva. Hivatkoztam körülményeimre /csak három nap szabadságot kaptam ennek elintézésére/, mire türelmetlenül mondta: Akkor három nap múlva. Be is mentem, de kijelentette, hogy a bizottság nem jön össze hosszú ideig. Átvillant az agyamon, hogy azonnal szólok Kodálynak, de öntudatom nem engedte. Magam ügyében még sohasem szóltam neki, - annál többször másokéban, - gőgös büszkeségemben most sem tettem. Ezért csak végbizonyitványom van. Pedig akkor már tudtam, hogy hány emberen segítek. Jómagam is több ember kérését továbbítottam hozzá. Még rendtársamat Jáki Teodózt is az ő segítsége vitte be az Akadémiára.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

687 éve 1326. április 24.-én Károly Róbert király megalapítja a Szent György Lovagrendet. A magyarországi alapítású Szent György Lovagrend a legrégebbi világi lovagrend, a korábban alakult lovagrendek mind egyházi lovagrendek voltak. A lovagok világi és egyházi szolgálatokat egyaránt elláttak. Egyházi feladatukból fakadt a kereszténység védelme, az ünnepek fényének biztosítása, a gyöngék, a szegények és elesettek védelme, támogatása. A rend alkotmányát 1990-ben régi szellemben, de a 20. század végi követelményeknek megfelelően felújították.

1514. április 24.-én Bakócz Tamás esztergomi érsek Dózsa Györgyöt nevezi ki a keresztes sereg vezérévé.

523 éve 1490. április 26.-án hunyt el Bécsben Hunyadi Mátyás magyar király.

302 éve 1711. április 30.-án A kuruc hadsereg a nagymajtényi síkon leteszi zászlóit a császári hadsereg előtt, és fegyvereit megtartva hazaoszlik. Károlyi Sándor, a kuruc hadsereg főparancsnoka, és Pálffy János császári tábornagy, főparancsnok Szatmár városában megkötik a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződést.

164 éve 1849. április 25.-én a komáromi várnál vívott csata során, a hajóácsok és a magyar honvédség műszaki katonái egyetlen éjszaka alatt építettek meg egy átkelőt a Dunán, s ez nagyban hozzájárult a magyar csapatok sikeréhez. Ez a nap a Magyar Honvédség műszaki katonáinak a napja.

156 éve 1857. április 30.-án hunyt el. Mednyánszky Sándor Cézár római katolikus pap, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tábori főlelkésze.

143 1870. április 30.-án született Lehár Ferenc zeneszerző, katonakarmester. Az iránta való tiszteletből ezen a napon van a Magyar Katonazene Napja.

45 éve 1968. április 25. hunyt el Gróf Stomm Marcel honvéd altábornagy, II. világháborús hadtestparancsnok.

68 éve 1945. április 29.-én az Amerikai csapatok felszabadítják a dachaui koncentrációs tábort.

24 éve 1989. április 25.-én kezdődött meg a szovjet csapatok részleges kivonása Magyarországról.

2 éve 2011. április 25.-én A Magyar Honvédség átveszi a magyar Szent Korona és a koronázási jelvények teljes körű őrzését.

A kalendáriumot Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze.

„A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, és szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak.” - Gárdonyi Géza gondolataival köszönöm meg a figyelmüket, segítőtársam Ferenc János nevében is. Elköszön önöktől a szerkesztő, Fodor Endre.

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2013, április 24