Rádióműsor - 2013. június 05. - 30. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET - 2013. június 5.-ei műsor (30. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/38453

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 30. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

Lourdes a hit egy kapuja, hirdeti az 55. Nemzetközi Katonai Zarándoklat. Köszöntöm hallgatóinkat, a szerkesztőt Fodor Endrét hallják. A mai és az egy hét múlva következő adásunkban a Lourdes-i Katonai Zarándoklat legszebb pillanatait, interjúit elevenítjük fel, ha szűkre szabott időben is, de bízva abban, hogy tartalmas húsz percet ígérve.

1858. február 11-én Bernadett egy folyócska közelében egy barlangban sugárzó fehérbe öltözött női alakot látott, aki szótlanul rámosolygott, majd eltűnt, aztán három nap múlva újra megjelent, és ettől kezdve július 16-áig bezárólag még további 16 alkalommal. Március 26-án a Szűzanya megnyilatkozott előtte. 1944-ben Lourdes-ban a jelenések barlangjánál szovjet és francia katonák imádkoztak. Az eseményt a Toulouse-i sajtó megjelentette. December 10-én már szentmisét is tartanak itt. 1947-re már Nemzeti Katonai Zarándoklattá szélesedik az esemény, egyre többen jönnek ide katonák imádkozni. Magyarország 1991 óta vesz részt a zarándoklaton, a Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat szervezi ezt, és minden évben katonák látogatnak el ide.

 

Összefoglalónkat kezdjük a magyar nyelvű szentmisével, amelyet a katonai tábor Kármelhegyi Boldogasszony kápolnájában tartottak.

- Jézus maga a gyereket állítja középre, s azt mondja az egyén olyan, mint a gyerek.

Bíró László katolikus tábori püspök.

- Az ember kezébe vesz egy gyereket idegenként, mindjárt riadtan keresi az apát meg az anyát. S ha látja, apa meg anya itt van, akkor jól érzi magát, el kezd vigyorogni. A gyerek tudja, kihez tartozik, tudja, hogy apjára, anyjára ráhagyatkozhat. Mi is van ebben a képben? Hagyatkozz Istenre! Hagyatkozz Istenre, mint Mennyei Atyádra! Tőle várd a jövőt, ne csupán a saját erőlködésedtől. Ez a kisgyerek. Nyitottság, csodálkozás, ráhagyatkozás, biztonság, derű. Ez lenne a keresztény életnek a sajátja, ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek. Sokféle vallásossággal találkozunk itt Lourdes-ban, igazából egy rövidke pár órára talán mi is olyanok vagyunk itt, mint a gyermekek. Istenre hagyatkozunk, jövőben hívők. Ami az idei zarándoklatunkat megjellegzi az, az hogy egyházunkban ugye a hit évét hirdette meg Benedek pápa. Az idei évnek a mottója itt Lourdes-ban – füzetünkön is láthatjuk fölírva – „Lourdes a hit egy kapuja”. Más fordításban Lourdes kapu a hitre. Valamelyik itteni szerző azt mondja – A grotta olyan, mint egy ablak a végtelenre. Valahol itt Lourdes a végtelenre nyitja meg az emberi szívet, misztérium, ami összegyűjti itt az embereket. Az a pici sötét barlangluk, az valahol a végtelenre nyitotta meg Bernadettnek a szemét, s az ide érkezőknek a szemét. Európának egy olyan pontján vagyunk, ahol egy picivel jobban érződik a véges és a végtelen találkozása, ez e világ és a másvilágnak a találkozása. Ez a Lourdes-i barlang, amit aztán próbáltak reprodukálni sok-sok templomában a világnak, ablak a végtelenre. Hitre hív bennünket. Mi a hit? Benedek pápánk idei nagyböjti körlevelében azt mondja, a hit nem egy etikai döntés csupán. Nem is egy erkölcsi eszménynek a követése csupán. Így mondja – A hit, találkozás egy eseménnyel, egy személlyel. Ez a hit. Annak idején Bernadettnek az volt a feltűnő ott a februári jelenésben 11-én 1858-ban, hogy szélzúgást hall és nem mozognak a fák ágai. Van valami furcsa jelenség, s ez a jelenség viszi el a személyhez. Az esemény visz el bennünket Istenhez, mint személyhez. Ha naponta nem tudom megköszönni Istennek azt, ami velem történik, akkor aznapon, amikor nem veszem észre, nem köszönöm meg, Isten megmarad egy filozófiai fogalomnak, első mozgatónak, valami személytelen erőnek. De erre mondja Ferenc pápa – Mi mondjuk, hogy hiszünk. De milyen Istenben hiszünk? Ezt a kifejezés használja – Egy spray Istenben? Aki egy kicsit mindenütt jelen van, mint spray, de sehol nincs ott igazán? Lourdes azért van, mert egy 14 éves szinte analfabéta gyerek találkozott egy eseménnyel. Sötét barlang, nyitott ablak, a természetfölöttire. Amikor Benedek pápa ezt hangsúlyozza, hogy a hit találkozás, akkor azt is kimondja, hogy tulajdonképpen a fő parancs „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből, felebarátodat, mint önmagadat.”,  a fő parancsolat nem egy aszketikus feladat. Nem parancs tulajdonképpen, hanem ha találkoztál a hitben Istennel, mint eseménnyel, akkor az egész lényeddel egyre inkább válasz leszel Istennek a megelőző szeretetére. Ugye a szerelmes az nem gondolja végig, hogy most nekem értelmemmel is szeretni kell a kedvesemet, a szívemmel is szeretni kell, az egész lényemmel. Nem tudja másképp csinálni. Ez lenne a hit is. Csak fordítva tesszük. Mi ki akarjuk érdemelni Istennek a szeretetét, pedig Isten előbb szeret bennünket. Nekünk válasznak kéne lenni Isten fölismert szeretetére. A hit, találkozás egy eseménnyel, egy személlyel. Nagyon fontos lenne az elcsendesedés, mert ha nem lesz csendünk, akkor nem biztos, hogy eléri ez a zarándoklat a célját. Lehet közöttünk valaki kereső, lehet már megtalálta az Istent. Annyi biztos, hogy kell újra meg újra a találkozás, hogy valami történjen, amit haza viszek. Egy pillanatra – ugye Mária kegyhelyen vagyunk -, figyeljünk Mária hitére is. Azt mondja Erzsébet a Máriával való találkozáskor – „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.” Mária hitt az Úr szavában. Gyermeked fog születni, a szentlélek fog betölteni téged. Az Úristen gyermekednek adja az ő fiának, az ő atyjának trónját, és uralmába helyez mindörökre. És Mária igent mondott. Igent mondott arra, hogy Isten uralma általa megkezdődjék. Valamely teológus így fogalmaz a kereszt alatt álló Máriáról, hogy ő a csendnek az ikonja. Nem tud emberi választ adni arra, hogy hogy van itt az Isten klónjával, Isten uralmával egy keresztre feszített gyermek életében. És áll a kereszt alatt, és elfogadja Jézusnak a végső akaratát. „Asszony íme a te fiad”, János felé fordulva „Íme a te anyád”. Elfogad bennünket Jézusban a haldoklóban gyermekeként.

- Első alkalommal veszek részt 55. Katonai Zarándoklaton.

És milyennek találja?

- Felemelőnek.

Bánné Jáger Anna.

- Kicsit fárasztó is, de nagyon-nagyon sok élménnyel gazdagodva térünk haza.

Itt a magyar sátrak előtt beszélgetünk. Itt szállásolták el magukat?

- Itt szállásoltak el bennünket, kettő női sátor, a többi pedig férfi.

És mondja, milyen a hangulat?

- Eddig minden programon részt vettünk, este pedig a többi nemzet katonáival találkozunk. Nem ismertük egymást, tehát a többiekkel sem, de ezalatt a pár nap alatt egészen jól összebarátkoztunk és tanultunk sokat egymástól.

Ön számára mi a legfontosabb?

- Nagyon felemelő érzés és szinte hihetetlen, a tegnap esti találkozón döbbentem rá, hogy a vatikáni őröktől, a számomra ismeretlen nemzeteknek képviselőit is láthattam. Aztán utána az elcsendesülés zajlott a helyén, és számomra ez egy felemelő érzés.

Azok számára, akik nem voltak itt, vagy éppen nem lehetnek itt, ön mit mondana, vagy mit tanácsolna, miért érdemes vagy miért jó ide eljönni?

- Felemelő érzés látni, hogy még betegen is és elhagyatottan ott a téren eljönnek és bíznak abban, hogy jobbulás lesz a betegeknek és bízunk abban, hogy az élet nehézségeiben majd segítséget kapunk majd ettől az úttól.

 

Berta Tibor ezredes, általános helynökkel a Rózsafüzér téren beszélgetünk. Hány fővel vesznek most részt ezen az eseményen magyar katonák?

- Magyar katonák most 80-an jöttünk ki erre az 55. zarándoklatra. Ez a 80-90 fő, akikkel évek óta most már itt vagyunk a Magyar Honvédségből, egy nagyon szép szám, és azt hiszem, hogy ezt tartani is tudjuk a jövőben is.

Az események közül melyek azok, amelyek kiemelendők, amelyeket a legfontosabbnak tart megemlíteni?

- Mindegyik zarándoklat valamiképpen egyfajta sémára tevődik rá. Nagyon nem lehet változtatni semmin sem, egy-két olyan momentum van, amit a különböző nemzetközi programok adnak, ahol megpróbálnak mindig valami újat, vagy legalábbis valami nem hagyományosat megalkotni. Tegnap ez volt látható például a nemzetközi megnyitón, a X. Pius földalatti bazilikában. Határozottan az volt a vélemény, hogy egy fiatalos, fiataloknak szóló olyan megnyitó legyen, ami egy picit impulzívabb jelleget ad a megnyitó ünnepségeknek. Az egyetlen hagyományos része azt hiszem a Pater Noster volt, vagyis amikor a Miatyánkat elimádkoztuk. A többi zenei betét, illetve mindenféle olyan esemény az inkább arra hajlott, hogy 2013-ban élünk.

A keresztutat végigjárta a zarándok csapat. Ez úgy gondolom, hogy fontos volt mindenki számára, és egyféleképpen talán nagyszerű folytatása volt ennek a megnyitónak.

- A nemzetközi programok mellett a legfontosabb az, hogy nekünk, magyaroknak is vannak olyan programjaink a második napon – általában ez mindig szombatra esik -, amikor a saját utunkat járjuk. Mi megjártuk a magyar nyelvű keresztutat, illetve megtartottuk a magyar nyelvű szentmisét utána. Tehát mindig, mindegyik ország valójában, mindegyik nemzet ezt csinálja ezen a napon, hogy aztán újból bekapcsolódjon a nemzetközi programokba, mint ami most itt a téren is lesz, illetve majd a földalatti bazilikában ezután. Minden nemzet megpróbálja azt, hogy a katonáit egyfajta elmélkedés, tanítás, imádság, szertartás által egyben tartsa itt a zarándoklaton. S ugyanakkor pedig ösztönözni őket arra, hogy majd a nemzetközi programokon minél többen részt tudjanak venni.

Egyféleképpen ez találkozó több nemzet katonái között, másféleképpen pedig a hely szelleme megköveteli azt, hogy egy kicsit elmélyedjen az ember, egy kicsit önvizsgálatot tartson. Kényes egyensúly. Hogyan látja ezt?

- Nagyon kényes egyensúly. Azt gondolom, hogy ahogy kialakult a katonai zarándoklat 1958-tól, mindig is egyfajta olyan töltése volt ennek az eseménynek, hogy itt meg kell tartani azokat a hagyományos formákat, amelyek a sajátjai egy katolikus zarándoklatnak. Ugyanakkor pedig azt látni kellet, hogy katonák talán mást is szeretnének. Tehát más is legyen egy zarándoklatban, mint az, hogy pusztán csak legyen egy szentmise, meg legyen egy körmenet. Tehát valójában, van egy ünnepélyes megnyitó, ahol a nemzetek fölvonulhatnak, a zászlaikat fölvonultathatják, a püspökeik fölvonulhatnak, és ez van mindig másképp és másképp megszervezve. Ugyanígy a záró esemény, amikor bezárják a zarándoklatot. Eközben valójában tényleg megtartjuk azokat a hagyományos zarándoklati formulákat, hogy a nemzeteknek külön programjaik vannak, és a nemzetközi programokban pedig ugyanúgy megvan a Mária körmenet, gyertyás körmenet - ahogy szokták mondani, ugyanúgy van egy nemzetközi szentmise, és van ezen kívül még egy kifejezetten csak katonai program, amikor a Lourdes-ban levő katonai hősi emlékművet megkoszorúzzák a különböző delegációk és a különböző nemzetek katonái. Így tisztelgünk a hőseink, az elhunyt katonáink, minden nemzet elhunyt katonái előtt. Tehát azt az egyensúlyt megtalálni, hogy ez ne csak fesztivál legyen, hanem egy zarándoklat. Szerintem itt a háttérben lehet is hallani például, hogy egy katonazenekar most játszik éppen a Rózsafüzér téren. Tehát, hogy mi az a pont valójában, ameddig el lehet menni, hogy ne váljék egy teljesen profán eseménnyé ez, hanem itt megmaradjon mégiscsak az, hogy egy Mária szentélyben vagyunk - Európa egyik legnagyobb kegyhelyén -, itt ne pusztán egy ilyen profán esemény legyen: hogy de jó, itt vannak a katonák és örömködnek és játszanak a zenekarok, hanem ugyanakkor legyen ennek egy mélysége. Ezt próbálják ezek a programok elősegíteni. Azt gondolom, hogy minden tábori püspök azt gondolja, mint ahogy Bíró László tábori püspök is mondta ma nekünk a szentmisén, hogy találjuk meg azokat az alkalmakat, melyeket ebben a forgatagban tényleg nagyon nehéz megtalálni, hogy egy picit elmélyedjünk, egyedül menjünk el mondjuk a jelenések barlangjához, egyedül menjünk be a szentélyek templomaiba. Ezekre mindig meg szükséges találni azt a negyed órát, húsz percet, akár fél órát is, hogy valamiképpen az ember itt elmélyüljön abban, hogy miért is jött ide.

Ave, Ave, Ave Maria, énekelték több ezren a X. Szent Pius földalatti bazilikában a Lourdes-i zarándoklat záróünnepségén.

A szerkesztő, Fodor Endre köszöni meg figyelmüket, abban bízva, hogy jövő héten a folytatásban ismét velünk tartanak majd, amikor is az 55. Nemzetközi Katonai Zarándoklatról készített helyszíni tudósításunk folytatását hallják. Viszont hallásra.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2013, június 5