Rádióműsor - 2013. október 16. - 42. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2013. október 16.-ai műsor (42. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/40549

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 42. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni, a szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni itten. Az egész életnek csak akkor van értelme, ha igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.” - Márai Sándor gondolataival köszönti önöket a szerkesztő, Fodor Endre.

 

Először mai műsorunk tartalmáról.

A Tihanyi apátság gyönyörű templomába látogatunk el, ahol a Magyar Honvédség Légierő Zenekar Veszprém, katolikus népénekeket énekelt föl, s amelyet a katonai filmstúdió rögzített.

Kalendárium, nevezetes történelmi dátumokkal.

 

1985 óta létezik a Magyar Honvédség Légierő Zenekar Veszprém, a karmester Katona János alezredes. Az együttesben a tradicionális fúvószenekari hangszereket találhatjuk meg. Évente közel kétszáz alkalommal lépnek fel és nem csak katonai eseményeken. Nem volt véletlen tehát az, hogy a Mária Rádióban itt az Inter Arma Caritas című műsorban a riportok, interjúk, tudósítások között az ő zenéjük szólaljon meg. Az sem véletlen, hogy a Katonai Filmstúdió egy felvételsorozaton a Veszprémi Légierő Zenekar katolikus és református népénekeit rögzíti az ország katolikus templomaiban.

Berta Tibor a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke. Milyennek látja itt a Tihanyi apátság gyönyörű templomában a Veszprémi Légierő Zenekar felvételt készít? Azt hiszem ez egy meghitt pillanat.

- Amikor az az elhatározás született vagy elgondolás, hogy a katolikus illetve a protestáns énekekről egy felvétel sorozatot készítsünk el, akkor először is nem gondoltam volna, hogy itt leszünk majd Tihanyban, hiszen nagyon szerényen a Veszprém Helyőrségi Templomban kezdtük el a felvételt. Ugyanakkor pedig azóta, már több helyszínen is voltak felvételek, többek között például Pannonhalmán a főapátságban. S most, hogy itt vagyunk Tihanyban azt gondolom, hogy egyrészt köszönetet mondunk a pannonhalmi főapát úrnak, illetve a tihanyi apátnak, perjel úrnak, Korzánszky Rihárd atyának, hogy itt lehetünk. Egy valóban tényleg meghitt pillanat ez. Azt gondolom, hogy megérdemlik az egyházi népénekeink azt, hogy egy olyan felvétel sorozatban kerüljenek majd dvd-re, képre illetve hangra, ami talán megmutatja azt, hogy milyen értékük van, milyen nagyszerű hatásuk lehet az emberekre.

S akkor most elcsendesedünk, mert jön a következő felvétel.

A hely ad egyfajta varázst ennek a felvételnek?

- Köszönhetjük elsősorban az Úristennek, másodsorban a Magyar Honvédségnek, hogy ez a dolog így egybe összejön.

Katona János alezredes.

- Nekünk nagyon fontos, hogy szakrális hely legyen, hiszen ez adja meg az ilyeneknek pontosan azt a bensőségét és az Isten iránti szeretetet fölmutatja, amit nyilván fúvós zenekarral, katonai zenekarral ezt ugye föl lehet mutatni.

Az önök repertoárja az borzasztóan széles. Mit tapasztal? Vallási témájú énekre mennyire befogadó a közönség?

- Ez egy hosszú munka eredménye. Tehát mi körülbelül 22-23 éve szolgálunk egyházi ünnepeken illetve istentiszteleteken, szentmiséken. Nehezebben kezdtük olyan téren, hogy ennek nem volt még kellő befogadó képessége. Hogyan tudnánk ezt úgy fölmutatni a fiatalok körében, hogy ezek az énekek talán a mai fülnek a mai hangszerelésben is megjelenjenek. És akkor olyan 1992-1993 között jött az ötlet, hogy az alapvető egyházi énekek úgy katolikus, mint református énekeket, kicsit modernebb hangszerelésben, talán a mai fülnek megfelelően kíséretben, egy picit ha szabad azt a szót használnom, populárisabban tehát nem worldösen meghangszerelten. Ennek az eredménye az, hogy tulajdonképpen koncerteken, tehát nem szakrális helyen, hanem mondjuk Big Ben koncerten második, harmadik vagy az ötödik, hatodik szám egy-egy ilyen egyházi ének. Na ennek látom most az eredményét. Én abban bízom, hogyha ezek a fiatalok, akik az énekeket hallják, és ha majd úgy gondolják, hogy Isten közelségét igénylik, akkor ha bemennek a templomba már ismerős lesz neki például a Boldogasszonynak vagy a Magyarok Tündöklő Csillagának a worldös változata.

Úgy látom, hogy a házigazdákat is elragadtatja ez, mert itt a próba alatt jött Richárd atya és mondta, hogy akkor van egy időpont, amikor szívesen látnák önöket.

- Igen, tehát azért ez az utóbbi éveknek az eredménye, hogy amikor honvéd zenekar játszik egyházi éneket, ennek megvan tulajdonképpen az államisága is, tehát maga a jelenléte, nyilván mi mindig az államot képezzük, és ahogy fúvós zenekarral megszólalnak ezek az egyházi énekek, ezeknek van egy különleges szépsége

- A Tihanyi bencés monostort még I: András király 1055-ben alapította, Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére. Az alapító királyt is itt temették el 1060-ban. A kolostor alapító oklevele a legrégebbi eredeti formájában fennmaradt magyarországi oklevél, amelynek latin nyelvű szövegében, magyar szavakat, kifejezéseket is használtak. De erről már bővebben Korzenszky Richárd perjel mesél.

Először is nagy köszönet azért, hogy lehetőséget adott a Veszprémi Légierő Zenekarnak, hogy itt ezt a felvételt elkészítse. Ez egy nem mindennapos esemény, mármint, hogy zenekarok jönnek és felvételt készítenek és nem egy szentmise közreműködőjeként?

- Örülünk annak, hogyha vannak kik számára templomunk akusztikája vonzó, de ez még önmagában kevés. Aki úgy érzi, hogy ebben a templomban szívesen muzsikál, szívesen énekel, az nem csak az akusztikával találkozik, hanem valami mással. Van a helynek egy szelleme, úgy mondják latinul: genius loci. Amikor ide kerültem Tihanyba majdnem húsz évvel ezelőtt ebben én nem nagyon hittem, de azóta számtalanszor megtapasztaltam, hogy esetleg vadidegenek jönnek ide az altemplomba lemennek András király sírjához, egy Árpád-házi királynak a sírjához, XI. századi falak, évek között, alatt az ember megérez valamit abból, hogy igenis valahová tartozunk és hogyha ebből megérez valamit, akkor másként szól a muzsika, másként szól az ének.

Említette, hogy húsz évvel ezelőtt került ide. A hely szelleme ad egyfajta pluszt a hivatás betöltéséhez?

- Egyértelműen. Nem mindegy, hogy az ember hol él, hol dolgozik. Ha egyszerűen arra gondolok, hogy nem tűzfalat látok, amikor kinézek az ablakomon, hanem a felkelő napot a Balaton túlsó oldalán, és estefelé amikor lemegy a nap, akkor a Badacsonyt látom. A természeti környezet nagyon fontos, de a természeti környezethez hozzá tartozik még valami más, itt emberek éltek előttünk. 1055-ben alapították a Tihanyi apátságot. András király azért alapította, hogy legyen egy hely, ahol majd őt eltemetik és ahol érte majd és családjáért imádkoznak. Megszentelt kövek, megszentelt falak, azonkívül történelmi viharok is, harcok, csaták, török időkben lenn a Balatonon gályák úsznak, itt fönn végvár van, végvári katonák küzdenek. A szerzetesi élet többször megszűnt a történelem folyamán. II. József például mivel úgy gondolta, hogy a bencés szerzetesség semmi konkrét hasznot nem hajt, feloszlatta a bencés rendet is, Tihanyt is, de 1802-ben újraindulhatott. A kommunizmus idején, 1950-ben ismét csak megszűnt itt az élet, de nem maradtunk múzeum, hanem megkaptuk az újrakezdés lehetőségét, ez nagy ajándék. 1991 óta vezeti bencés szerzetes a plébániát. 1994 óta élünk itt egy kisebb közösségben és rengeteg emberrel találkoztunk, találkoztam én magam is, és láttam rajtuk, hogy valami tényleg megérinti őket. Mi itt a Kárpát-medencében magyarok és keresztények vagyunk és a mi gyökereink érezhetők itt a Tihanyi alapítólevél latin szövege számomra az európaiságot jelenti, a benne lévő első írott magyar szavak, mogyoróbokor, a fehérvárra menő hadiút, és a többiek jelentik azt, hogy éltek itt már jó ezer évvel ezelőtt olyanok, akik számára a magyar volt az anyanyelv. Ezzel a dokumentummal a király egy keresztény közösség számára teremt életlehetőséget. Bizonyíték számomra, hogy itt Európában a Kárpát-medencében a szűkebb pátriában a magyarság hozzá tartozik az életünkhöz és a keresztény gyökerek is hozzá tartoznak az életünkhöz.

Összetett lehet az itteni hivatásnak a betöltése, hiszen részben egy saját közösségi élettel rendelkeznek, részben pedig azért az idegenforgalom révén akár éppen azért a szentmisékre is betéved egy-egy turista.

- Bencés szerzetesek vagyunk, akik közösségben élünk. Ugyanakkor Szent Benedek már több mint 1500 évvel ezelőtt számolt azzal, hogy jönnek vendégek a monostorba és úgy rendelkezik, hogy a kapuba olyan testületet kell tenni, aki állandóan ott van és a kérdezőnek értelmesen leletet tud adni. Ezt modern nyelvre is le lehet fordítani, jönnek turisták, idegenek, akik tele vannak kérdésekkel, kimondatlan kérdésekkel és egyáltalán nem mindegy, hogy a jelenlétünkkel illetve azzal, amit itt rendezünk, kiállításaink, koncertjeink, milyen választ adunk az ő kérdéseikre. Meggyőződésem, hogy a művészet hozzá tartozik az ember életéhez, és ha tiszta művészettel találkozik az idelátogató, akár teljesen kívülálló és a vallással közösséget egyelőre vállalni nem tudó ember, akkor valami mélyebben megérinti. Babits Mihály mondja egyik versében ezt a kérdést, hogy csupa szépség közt és gyönyörben járva mégiscsak arra fogsz gondolni árván, hogy ez a sok szépség mind mire való. A díszített oltárok, a műtárgyak önmagában nem valók semmire, nem forintosíthatók, nincsen semmi haszna. Ugyanakkor mégis hozzátartozik az emberi élethez, átalakítja az embert, megnemesíti, elmélyíti az ember életét és hozzásegíti ahhoz, hogy nyitottabbá váljon a végtelenre.

Részben a honvédek, a katonák számára, részben pedig a hallgatóink számára, egyszerű keresztény emberek számára, vagy azok számára, akik nem istenfélő emberek, milyen útmutatást adna a mai világban, amit valljunk meg őszintén eléggé embert próbáló?

- Kicsi vagyok ahhoz, hogy útmutatásokat fogalmazzak meg, de mégiscsak vannak helyzetek, amikor nem lehet hallgatni. Azt mondanám, hogy mindenki merje vállalni saját magát, merjen szembenézni saját magával, döbbenjen rá, hogy ő teremtmény, döbbenjen rá arra, hogy része ennek a világnak, arra hogy mások is élnek ezen a világon, hogy nem csak én vagyok egyedül, hanem más is van és felelős vagyok másokért, és ezt a világot amely ránk van bízva, gazdagítanunk kell, őriznünk kell, nem tönkretennünk. Hogyha merjük vállalni önmagunkat, merjük vállalni a másik embert, egyszer csak ki fog tárulni előttünk a horizont és megsejtünk valamit abból, hogy teremtmények vagyunk, hogy igenis van Isten és az Isten a forrása és a célja az életnek.

Atya Isten áldja, köszönöm szépen a beszélgetést!

Beszélgetésünk végén a Tihanyi Apátság északi tornyában található 1670 kg-os nagy harang hangjait is hallhatták. Összeállításunk Tihanyban készült abból az alkalomból, hogy a Magyar Honvédség Légierő Zenekar katolikus népénekeket adott elő az apátság templomában, amelyet kollégáink rögzítettek is és itt a Mária Rádióban a következő adásokban majd hallani is fognak.

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM:

461 évvel ezelőtt a sikertelen ostrom után a török hadsereg 1552. október 18-án elvonul az Egri Vár alól. A török haderő, Ali budai pasa és Ahmed másodvezír parancsoksága alatt ostromolta a várat, melynek létszáma körülbelül 2000 fő volt, míg az ostromló török katonáké mintegy 40 ezer lehetett. Dobó István várkapitány és a várvédők hőstettét Tinódi Lantos Sebestyén két históriás énekben, Csabai Mátyás pedig két latin nyelvű dicsőítő költeményben örökítette meg. Az egri hősök történetét Gárdonyi Géza 1899-től folytatásokban megjelenő, majd 1901-ben könyvben is kiadott regénye az Egri csillagok dolgozta fel érdekfeszítően cselekményes formában.

303 éve 1710. október 16.-án született Hadik András magyar huszártábornok, császári tábornagy, a 18. század legsikeresebb magyar katonája 10 éves korától a jezsuitáknál tanult, szerzetesnek készült, majd váratlan fordulattal felcsapott huszárnak. A hétéves háborúban számos huszárcsínyt hajtott végre, de minden idők leghíresebb huszárcsínyére 1757-ben került sor Berlinben.

3500 főt számláló seregével érkezett Berlin alá, majd a kapuk előtt széthúzta egységeit, hogy többnek látsszanak, és hadikövetet küldött a városba, 300 ezer tallér követeléssel. Mivel ezt elutasították, Hadik négy ágyúval szétlőtte, majd csapatai nagyobb részével megrohanta a város sziléziai kapuját és behatoltak a városba. Hadik ekkor már 600 ezer talléros sarcot követelt. A város tanácsa Hadiknak megígérte, hogy fizet. Hadik ezután eltávozott és visszavonult: 426 foglyot ejtett, hét zászlót zsákmányolt, 88 embert vesztett, és 300 ezer tallért szerzett. A gavallér huszártiszt Mária Teréziának 24 pár női kesztyűt is kipréselt az ellenségtől, bár később kiderült, hogy a rosszmájú németek csupa balkezest küldtek. Az uralkodó ennek ellenére 3000 dukáttal jutalmazta Hadikot, aki megkapta a Mária Terézia-rend nagykeresztjét is. Ő eszközölt ki kegyelmet a moldvai határőrvidék kóbor katonaszökevényeinek II. Józsefnél, ennek nyomán jöttek létre az 1770-es években a bukovinai székely telepek: Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva, Istensegíts és Fogadjisten. Lovasszobrát, Vastagh György alkotását 1937-ben állították fel a budai Várban.

115 évev1898. október 20.-án született vitéz Bertalan Árpád őrnagy az első világháború hőse, a magyar ejtőernyős fegyvernem egyik megszervezője. 1938-ban látott neki a honvédség egyik elit alakulatának, az ejtőernyős egységnek a megszervezéséhez, amelynek kiképző parancsnoka lett előbb Szombathelyen, majd Pápán. Az alakulat tönkéntesekből, elsősorban fiatal sportemberekből állt, akik különleges kiképzést kaptak közelharcból, mesterlövészetből és mindenféle terhelés elviseléséből. 1939 novemberétől őrnagyként szolgált. A Veszprém-Jutaspuszta repülőtérről 1941. április 12-én a Délvidékre indult bevetésre egy öt gépből álló ejtőernyős zászlóalj élén. A vezérgép közvetlenül a felszállás után megbillent, lezuhant és kigyulladt. A katasztrófában a repülőgép 4 fős személyzete, Bertalan Árpád harccsoport-parancsnok és 17 ejtőernyőse halt hősi halált. 2013. április 12-én a Fiumei úti temetőben katonai tiszteletadás szerint került végső nyughelyére.

193 éve 1820. október 20.-án született Kazinczy Lajos honvédezredes. Részt vett a pákozdi és a schwechati csatában. Közreműködött a honvéd utász fegyvernem megszervezésében. Harcolt a szolnoki és a ceglédi ütközetekben. A tavaszi hadjáratban Klapka György hadtestében volt dandárparancsnok.  Az április 19-ei nagysallói ütközet után megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát, majd április 30-ától hadosztályparancsnoki beosztást kapott. A világosi fegyverletétel hírére az erdélyi hadsereg hozzá csatlakozott maradványaival augusztus 24-én Zsibónál az orosz csapatok előtt letette a fegyvert. A tizenhárom aradi vértanú kivégzésének napján már folyt ellene a bírósági tárgyalás. Az ítéletet Haynau jóváhagyta és október 25-én Kazinczyt az aradi vár sáncárkában agyonlőtték. Kivégzésekor néhány nappal múlt huszonkilenc éves. A tizennegyedik aradi vértanúként szokás emlegetni

A kalendáriumot a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke, Berta Tibor állította össze.

 

„Fűben, virágban, dalban, fában, születésben és elmúlásban, mosolyban, könnyben, porban, kincsben, ahol sötét van, ahol fény ég, nincs oly magasság, nincs oly mélység, amiben Ő benne nincsen. Arasznyi életünk alatt, nincs egy csalóka pillanat mikor ne lenne látható az Isten.” - Vass Albert gondolataival köszönöm meg a figyelmüket és kívánok további tartalmas rádiózást, meghitt, békés napokat. A szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2013, október 16