Rádióműsor - 2014. január 15. - 53. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2014. január 15.-ei műsor (53. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/41966

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

Az 53. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„E szóban - haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész öszvessége. Oltár, atyáid által istennek építve; ház, hol az élet első örömeit ízleléd; föld, melynek gyümölcse feltáplált.” – Kölcsey Ferenc gondolataival köszönti önöket a műsor szerkesztője Fodor Endre, és kívánok tartalmas időtöltést az Inter Arma Caritas mai adását hallgatva. Amelyben többek között majd beszámolunk arról a szentmiséről, amelyet a Don-kanyarnál megsemmisítő vereséget szenvedett magyar királyi II. honvéd hadsereg hősi katonáinak tiszteletére tartottak a Mátyás-templomban. Adásunkban szó lesz majd a hadisír gondozásról, és folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

A Honvédelmi Minisztérium a doni katasztrófa 71. évfordulója alkalmából a Mátyás-templomban egy szentmisével, majd egy ünnepséggel a Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán emlékezett meg a hősökről. Minden háborús megemlékezés alkalom arra, hogy imádkozzunk a békéért, a ma feszültségben élő nemzetek kiengesztelődéséért. Mondta Bíró László katolikus tábori püspök, aki a szentmisét celebrálta a Mátyás-templomban.

- Ebben az órában, gondolatban visszamegyünk 71 esztendőt. Megállunk Rudkinoban és a többi magyar hősi temetőben, megállunk a névtelen síroknál, megállunk azoknál, akik a lövészárokban maradtak, az enyészet takarta be őket. Megállunk azoknál a síroknál, amelyeket fel nem tártak és már nem tudjuk, hol vannak. De aki örök szeretettel szereti övéit, az számon tartja mindegyiket. Hozzá imádkozunk, az örök szeretethez, akik fázva, távol övéiktől vettek búcsút a földi élettől és az örök szeretetben most már szeretteikkel együtt lehessenek. Ugyanakkor minden háborús megemlékezés alkalom arra, hogy imádkozzunk a békéért, a ma feszültségben élő nemzetek kiengesztelődéséért.

Testvéreim! A boldog föltámadás reményében imádkozzunk a doni katasztrófa 71. évfordulóján a mindenható Istenhez, hogy hallgassa meg kéréseinket.

Seregeknek szent Istene! Végtelen irgalmadba ajánljuk a magyar nemzet minden katonáját, akik a Don melletti harcokban estek el és nem térhettek haza szeretteik körébe. Dicsőséged országában hagyd, hogy találkozzanak családjukkal és mindazokkal, akiktől elbúcsúzni nem tudtak. Hallgass meg Urunk! - Kérünk téged hallgass meg minket. Történelem Kormányzója! Légy irgalmas a hősi áldozat tanúságtételét felmutató halott katonákhoz és add meg nekik az örök élet elmaradhatatlan koszorúját. Hallgass meg Urunk! – Kérünk téged hallgass meg minket. Igaz élet Ura! Légy irgalmas bírája az áldozattá válásba beletörődött halott katonáinknak, a hadifogságban és a kényszermunkatáborokban elhunytaknak. Emeld magadhoz meggyötört lelküket és megkínzott testüket. Hallgass meg Urunk! – Kérünk téged hallgass meg minket. 
Megváltó Istenünk! Szerető irgalmadat ne vond meg azon halott katonáinktól, akiknél a borzalmak viharának óráiban ellobbant a hit és az örök reménység lángja. A te fényed fényeskedjék nekik örökkön örökké világ világossága. Hallgass meg Urunk! – Kérünk téged hallgass meg minket.
Halhatatlan Bíránk! Irgalmas jóságodat ne vond meg azon halott katonáinktól se, akik emberi roncsként, elborult elmével már nem kiálthattak könyörületért, vagy embertelen kínjaik közepette káromolták nevedet. Bűnbocsátó szereteteddel kötözd be e világon nem gyógyítható sebeiket és újítsd meg életüket. Hallgass meg Urunk! – Kérünk téged hallgass meg minket.
Teremtő Atyánk! Hisszük, te nem feledkezel meg azokról sem, akik elhunyt katonáink ártatlan áldozatai voltak. Hitünkből indíttatva kérjük, részesítsd őket is megnyugvásban és vágyaikat is felülmúló boldogságban. Hallgass meg Urunk! – Kérünk téged hallgass meg minket. 
Béke Fejedelme! Adj otthont országodban azoknak a katonáknak, akik az emberi gonoszság ármányos cselekedetei miatt vesztették el életüket. Dicsőséged honában add meg nekik a te békédet, melyre mindannyian vágyódunk. Hallgass meg Urunk! – Kérünk téged hallgass meg minket.

Urunk és Istenünk! Fogadd el könyörgésünket és engesztelő áldozatunkat azokért a lelkekért, akikről ma megemlékezünk. Részesítsd őket abban a dicsőségben, amelyet egykor választottaidnak ígértél. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Amen.

 

Hende Csaba honvédelmi miniszter az előző évet summázva kiemelte a hadisír gondozást, hiszen számos egyezményt írt alá országunk - Lengyelországgal, Bulgáriával és Ukrajnával például -, utóbbival abban, hogy a Beregszászi járásban, egy többségében magyarok lakta falu, Zápszoly határában központi katonai temetőt alakítanak ki az I. és II. világháborúban elhunyt magyar katonák tiszteletére. Centenáriumi ünnepségsorozatra készül az ország ebben az esztendőben, az I. világháborúra, az I. világháború magyar áldozataira emlékezve. A hadisír gondozásról hallják a Honvédelmi Minisztérium, Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály főosztályvezetőjét, Töll László ezredest.

Hol vannak jelenleg olyan emlékművek, temetők, ahol kimondottan magyar katonák lelhetők fel, I. világháborúban elhunyt magyar katonák?

- Az, ami tiszta magyar katonatemető, ilyenről gyakorlatilag az I. világháború viszonylatában szinte nem beszélhetünk. Azért nem, mert egyszerű a kérdés, ugye egy közös hadseregről van szó. Nem is tartották így őket nyilván. Osztrák-magyar katonai temető minden frontvonalon nagy tömegben található. Az kimutatható, hogy valamilyen temetőben – például olasz frontos is – vannak olyan temetők ahol döntő többségében magyar katonák voltak. Hiszen például Doberdó mentén, ott magyar ezredek tartották a frontnak azt a vonalát. Emlékművek is minden helyen találhatóak. Itt nem az a kérdés, hogy hol vannak, hiszen mindenütt vannak. Vannak egyes sírok is, amit például egy ukrajnai faluban csak nyilvántartanak - tudják, hogy ott egy magyar katona nyugszik, vagy egy osztrák-magyar katona -, és vannak hatalmas temetők is, akár a mai Románia területén vagy Olaszországban. Itt az a kérdés, hogy milyen állapotban vannak ezek, és hogy milyen lehetőségek vannak a felújításra? Én úgy vélem, hogy főként egy olyan katona nemzetnek, mint a miénk, annak szent kötelessége, hogy ezeket a temetőket rendbe tartsa. Merthogy a halottak tartják az élőket. Az ő emlékeikből és az ő hőstetteikből táplálkozunk mi, azok mutatnak nekünk irányt. Tehát az, hogy az emlékeiket megőrizzük, az egész egyszerűen a kötelességünk. Ugyanúgy, ahogy a család is gondoskodik a halottairól a temetőben, ugyanúgy a magyarságnak is gondoskodnia kell az érte meghalt katonáiról. Úgy vélem, hogy nem is elsősorban a gyásznak kell ezt motiválni, hanem egyrészt a tiszteletnek és a dicsőségnek. Hiszen egy elesett katonának első sorban dicsőség jár és a gyász az inkább a család részéről. Itt az a nagy kérdés, hogy hány temető van, és megdöbbentő számot tudok mondani. Csak most a felmérés kezdetén a hivatal látóterében 118 katonai temető van, amit föl kéne újítani. Ahogy megyünk tovább majd az időben, ahogy a centenárium halad, biztos, hogy ez felkúszik kb. 180-ra. Ukrajnában is meg fogjuk találni az idáig be nem jegyzett eldugott temetkezési helyeket, kisebb temetőket, nagyobb temetőket. Tehát egy hatalmas mennyiségről van szó. Nyilvánvaló, ahogy mondtam tehát, kb. 350.000 katonánk esett el ebben a háborúban. Egy jelentős részük soha nem lesz meg nyilvánvalóan, de aki megvan, annak meg kell őrizni az emlékét. Másrészt pedig ugye az emlékművek. Azokon a területeken ahol – mondjuk úgy, hogy a Trianon utáni Magyarországon -, nem voltak ellenségesek a viszonyok, mint például Lengyelországban, az akkor emelt emlékművek megvannak. Például a későbbi Szovjetunió területén emelt emlékműveket döntő többségében lerombolták, a temetőket hagyták elenyészni, rosszabb esetben meg is semmisítették. Tehát ezeket is kötelességünk valamilyen módon felkutatni. Vagy például ahol tudjuk, hogy van egy megsemmisített temető, annak a helyén akkor mindenképpen egy kisebb emlékművet kell állítani. Mi így tudunk hozzájárulni ahhoz, hogy ezeknek az I. világháborúban meghalt magyar katonáknak az emléke fennmaradjon, és ami nagyon fontos, hogy a nemzet tudatrésze legyen ismét. A két háború között ezeknek az elesett katonáknak az emlékét osztatlan tisztelet övezte. Akkoriban még ott élt az emberekben ez és tudták, hogy milyen teljesítményt nyújtottak. Ez a hőskultusz mára teljesen elveszett és ez nagyon nagy baj. Mikor járom a világot a hivatalomnál fogva, hiszen a magyar katonák döntő többsége külföldön nyugszik, én úgy látom, hogy minden nagy hadviselő államban ez a hőskultusz megmaradt. Főleg a győztes hatalmakra jellemző inkább, de azért a veszteseknél is. Németországban, Angliában, Franciaországban, Olaszországban az I. világháborús katonák hőskultusza az osztatlan és döbbenetesen erős a mai napig. Megkérdőjelezhetetlen. Tehát ott teljesen tisztában vannak vele, hogy milyen teljesítményt nyújtottak a katonák. Ez nekünk is egy követendő példa lenne. Nem az a meghatározó, hogy ki győzött ebben a háborúban nekünk, az már a politikusok és a történészek dolga azt bármilyen módon megítélni, arról értekezni. Mi a halottakért vagyunk felelősek. Az I. világháborús hősi halottak ugyanazt a tiszteletet megérdemlik, mint bármelyik más korábbi háborúnak a hősei. Akár a 48-as háborúnak, ugye az 1848-1849-es szabadságharc hősi katonái körül milyen kultusz van a mai napig. Ugyanezt megérdemlik az I. világháborúnak a halottai. Én úgy vélem, hogy a magyar hadtörténelem során kegyetlenebb háború nem volt a katonák részére, mint az I. világháború. Éppen ezért, ezt a helytállást nekünk azzal kell elismerni, hogy megőrizzük ezeket a katonákat az emlékezetünkben.

Az interjút Antal Ferenc készítette.

 

Nádasi Alfonz, Hadinapló. A kötet felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

- Március 22.

Reggel a kórházvonaton megáldoztattam az embereket, harmincan voltak. Egy tiszt nem gyónt meg. Utána itthon a II. sebészeti szobában hatot, az I.-ben ugyancsak hatot áldoztattam.
Este hétkor mondja a rádió Budapestről: fontos hírt közlünk. Erre körülültük a gépet valamennyien. Egyenként mentünk vacsorázni. Izgatottan vártuk a közleményt. Most 8 óra lesz öt perc múlva. Még mindig szól a rádió, de ebben a pillanatban mondja: az adást bizonytalan időre megszakítjuk. Tehát megint berepülés. Már mondja is: Pécs, Kanizsa, Veszprém, Zala. Tehát alulról jönnek az angolok. Istenem, mi lehet otthon? Most mondja: Győr, Sopron.
Egész nap vadabbnál vadabb híreket hallunk. Teljes a káosz, mert nem tudunk semmi bizonyosat. Egy biztos, hogy ezek a szemét németek még jobban ránehezednek a hazánkra. Azt hiszem igaza lesz annak a ma reggeli moszkvai hírnek, hogy a németek teljesen megszállnak bennünket. Teljes mozgósítás lesz otthon, és a románok két hadosztállyal szintén ellenünk jönnek.
Itt is nagyon erős a nyomás. A 34-esek tegnap nagy támadásban voltak. Sok sebesültet hoztak be. Szegény 
Uram, Istenem, mi lesz a szegény hazámmal? Úgy fáj, reszket a lelkem. Itt kinn még inkább érzem az aggódó szeretetet a hazámért. Pedig otthon is mindig pozitív, áldozatot hozó magyarságra tanítottam a gyerekeimet, a tanítványaimat. 
Hát mi is eljutottunk azok sorsára, akiket a német csizma tapos? Most kell igaz magyarnak lennünk. Legyen is mindegyikünk, ha kell vadállat, és marcangolja szét a támadót akár a fogával is. /Most látom, milyen bombasztikus mondat került ki a tollam alól. De bánom is én! A tehetetlenség ezt hozza ki belőlem. De a szívem sugallja./
Engedd, Uram, hogy magyarok maradhassunk. Ezzel abba is hagyom.

„Erőslelkűségről akkor beszélhetünk, ha valaki uralkodni tud saját magán, haragját fékezi, semmiféle csábítással nem puhítható és nem hajlítható. Erőslelkű, aki a balsorsban nem veszíti el lelki békéjét, a jósorban nem bízza el magát. Erőslelkű, aki a dolgok forgandósága közepette nem forog maga is szélkakas módjára.” - Szent Ambrus gondolataival köszönöm meg a figyelmüket és kívánok további tartalmas rádiózást. Újabb adással egy hét múlva jelentkezünk. Addig is elköszön a szerkesztő, Fodor Endre.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2014, január 15