Rádióműsor - 2014. január 29. - 55. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2014. január 29.-ei műsor (55. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/42163

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

Az 55. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Az isteni szolgálatra bármilyen idő alkalmas, és mindaz, amit a haza érdekében tesz az ember, nem egyéb, mint Isten szolgálata.” – Hunyadi Mátyás gondolataival köszönti önöket a szerkesztő Fodor Endre, és kíván tartalmas időtöltést az Inter Arma Caritas adását hallgatva.

Mai adásunkban szó lesz majd többek között a hagyományőrzésről. Az I. világháborúra, az I. világháború áldozataira emlékezünk a centenárium évében, egy korábbi beszélgetésünket folytatjuk, mint ahogyan ismét hallják Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

A katonai hagyományok tisztelete, ismerete nagyon fontos. Nem véletlen tehát, hogy Zamárdiban, az általános iskolában a doni emlékcsatára emlékeztek. Snoj Péter riportjában Tar Péter iskolaigazgatót valamint Tóth Dávid katonai hagyományőrzőt hallják.

- Az első emlékcsata, ha jól emlékszem, akkor 2002-ben volt, tehát több mint 10 évvel ezelőtt. Hogy mi volt az ötlet? Talán úgy a Pál utcai fiúk adta az ihletet, hogy jó lenne egy katonás játék, ami azért egy kicsit más, mint a hagyományos iskolai akadályversenyek. Ebből az ötletből kiindulva, illetőleg hogy megemlékezzünk valamire (adta magát a doni tragédia, II. magyar hadsereg megsemmisülése), úgy gondoltuk, hogy télen játsszuk el a katonai hagyományőrző játékot. Azért télen, merthogy az akadályversenyek általában mindig jó időben vannak, és úgy gondoltuk, hogy legyen egy a rossz időben is.

- Gyerekek szempontjából fontos, mert közelebbről megismerhetik a történelmet. A történelmi könyvekből általában csak fakó képeket látnak. Tehát nem tudják konkrétan elképzelni, hogy konkrétan egy egyenruha hogyan is nézhetett ki, milyen is lehetett egy katonának az öltözéke, fegyverzete. Mi ha elmegyünk egy ilyen rendezvényre, akkor általában többféle felszerelésben, egyenruhában vagyunk. Így közelről megnézhetik a sisakot, a fegyvereket, igazából testközelbe hozzuk a történelmet nekik. Látom rajtuk, hogy csillogó szemmel szeretnének kérdezni, de mindig kell nekik egy kis bíztatás. Ilyenkor odamegyünk hozzájuk és mondjuk: - Kérdezz nyugodtan, bátran! Fogd meg és próbáld fel ezt a sisakot, ezt a fegyvert! Nem csak a szürke tankönyvekből látják a történelmet, hanem a való életben is.

A gyerekek érdeklődnek a történelem iránt?

- Én azt vettem észre, hogy változó. Tehát ez szerintem függ attól is, hogy milyen tanárt kapnak ki, hogy milyen filmet láttak, milyen játékprogramot próbáltak. Azt tudom mondani, hogy egyre jobban érdeklődnek iránta. Főleg, hogyha látják azt, hogy mondjuk, egy alakulat be van öltözve vagy esetleg egy hadijátékot is lejátszanak. Láthatják, hogy hogyan éltek a korabeli katonák. Azt mondom, talán mintha picit most már egyre jobban érdeklődnének iránta.

- A legelső az a 7. és 8. osztály között volt. Az egyik osztályt én vezettem a másikat pedig a testnevelő kolléga. Akkor még inkább stratégiai jellegű volt a játék. Az első csapatnak zárnia kellett a területet, a másiknak pedig egy kerekes géppuska makettet vagy egy elég nehéz katonai rádiót kellett eljuttatni A pontból B pontba. Nyilván itt harcérintkezésre is sor került, találkoztak a csapatok. Kezdetben féltünk attól, hogy ez durvaságokra ad okot, de az idő bebizonyította, mivel már több mint 10 éve csináljuk, (volt hogy 150 gyerek vett részt egyszerre egy ilyen játékon), és soha nem történt baleset. A gyerekek ezt igényelték és szerették. Később egyre többen jöttek más iskolákból is erre a rendezvényre és volt egy olyan időszak, amikor elértünk egy olyan létszámot, ami már nem volt annyira élvezhető. Tehát amikor túl sokan játszották az sem volt szerencsés illetve panaszkodtak, hogy a csata lényegében 5-10 perc alatt lejátszódott, utána meg nem történt semmi. Meg volt a varázsa, mert órákig várni feszülten az ellenséget, mozogni a terepen, kémlelni a vidéket, azért ez is egy izgalmas dolog. A gyerekek egy idő után ennél többet szerettek volna, akkor visszatértünk részben a hagyományos akadályversenyek metodikájához. Vannak állomások, az állomásokon vannak feladatok. Az emlékcsata sikeresnek mondható a gyerekek körében. Lányok is szép számmal jönnek, illetőleg vannak olyan tanulóink, akik már 3 sőt 4 éve elballagtak és keresnek minket, keresnek engem hogy: - Péter bácsi mikor lesz a doni csata, és jöhetünk-e? Mondom persze, hogy jöhettek. Ők így hűségesen visszajárnak, ami azt bizonyítja, hogy ez egy sikeres dolog.

A történelem szeretetére is megtanítja ez az emlékcsata, emléknap őket?

- Az akadályverseny során azért vannak olyan feladatok, amelyek ebbe az irányba próbálják terelgetni őket. A kísérő pedagógusok mindig szóba hozzák azt: Gondoljatok arra gyerekek, hogy heteken keresztül kellett így menetelni és még 10 fokkal hidegebb volt, nem ettél otthon meleg reggelit, nem az anyuka várt otthon délután a meleg ágyikóval és a meleg levessel, meleg teával. Igen, a gyerekek ilyenkor szembesülnek vele, hogy ez nem csak annyi, hogy kinyitom a történelemkönyvet és olvasok valamit egy olyan elképzelhetetlen dologról, amibe jobb bele sem gondolni és ugye nem is azonosulnak vele, hanem egy kicsit kipróbálják magukat ebben a témában. Ez biztos, hogy a nemzettudat formálása szempontjából is fontos.

 

Kedves hallgatóink! A Magyar Tartalékosok Szövetsége hagyományőrzői idén 14. alkalommal rendezték meg a doni hősök emléktúráját, amely január 23-26. között volt. A résztvevők Balogunyomból indultak és közel 50 km megtétele után érkeztek Szombathelyre. A hagyományőrzőkön kívül a Magyar Honvédség aktív és tartalékos katonái valamint az ország egyetlen katonai középiskolája, a debreceni Gábor Dénes Elektronikai Szakközépiskola és Gimnázium hallgatói vettek részt ezen az emléktúrán. Maradva a hagyományok tiszteleténél, korábbi adásunkban már szóltunk az I. világháborús centenárium kapcsán a katonai temetőkről, emlékhelyekről. Ezt a beszélgetésünket folytatjuk most Dr. Töll László ezredessel, a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály vezetőjével.

1914. egy olyan eseménynek a kezdete, amelyet az öregek úgy emlegettek, hogy a nagy háború. Miért volt jelentős 1914?

- Ha a háborúk történetét nézzük Európában, akkor azért, mert a Napóleoni háborúk óta ilyen méretű csapatmozgások és összecsapások nem borították föl az európai békét. Ez milliókat érintett, mint azt jól tudjuk. A háború végén Európa térképét teljesen átformálta ennek a háborúnak az eredménye. Ha a háború mikéntjét nézzük, hogy az miért volt annyira jelentős az embereknek az életében, vagy miként formálta át a tudatunkat, akkor meglepő következtetésre juthatunk. Ilyen háborút addig nem látott az emberiség, ez a gépeknek volt a háborúja. A gépeknek a térnyerése a harcmezőn előrevetítette azt már az Amerikai polgárháborúban és a későbbekben is, hogy az emberveszteség iszonyú nagy lehet ezeken az összecsapásokon. A géppuska, a harci gázoknak a bevetése, a tüzérségi tűz olyan mértékű ereje, amit addig soha nem látott a világ, a távbeszélő eszközöknek a megjelenése lehetővé tette a nagy távolságról vezetett tüzet stb. Ezt még sorolhatnám, de általában él a köztudatban ezeknek a haditechnikai eszközöknek a jelentősége. Természetesen még lehetne sorolni akár a haditengerészetnek a jelentőségét, megjelennek a harci repülőgépek, a korlátlan búvárhajó-háború. Tehát mindenféle olyan dolog jelent meg az embereknek az életében, amit odáig még soha nem tapasztaltak, illetve csak sejtésük lehetett arról, hogy ez létezik és ez az emberi tudatot is teljesen átformálta. Mivel, hogy egy joviális társadalom volt addig az európai társadalom, jóindulatú békés országok éltek egymás mellett. Kisebb háborúk ugyan megszakították ezeket az együttéléseket, de ezek nem voltak olyan jelentőségűek, amelyek alapvetően befolyásolhatták volna az emberi tudatot. Ez az új háború teljesen megváltoztatta ezt. Ez azért történt, mert egy olyan típusú életformát kényszerített a katonákra, amelyeket addig soha nem láttak. Ez pedig a lövészárok háború volt, amely föld alá kényszerítette az embereket. Olyan életformát hozott el, ami gyakorlatilag teljesen idegen volt addig. A lövészárok háború az a típusú hadviselés, ami a leggyötrőbb egy katona számára, embertelen körülmények közé kényszeríti őket. Szinte elviselhetetlen hosszú távon és ez a végletekig igénybe veszi mind a fizikumát, mind a lelkét az embernek. Egész egyszerűen a körülmények, amik között harcolnak az nem emberhez méltó és ebben éveket töltöttek el a katonák mindegyik oldalon. Ez a háború nekünk, magyaroknak azért keserű és rendkívül tragikus, mert a magyar katona, magyar baka rendkívül kiválóan helyt állt ebben a háborúban, és cserébe Trianont kapta meg a hátország is. Nekünk ezért, egy olthatatlan keserűség van az I. világháború után, de mint a magyar hősi halottakért felelős adminisztrátor meg történész is, ezt el kell mondani, hogy azért meg kell emlékezni a magyar hősi halottakról mindenképpen. Hiszen egy vesztes háborúnak is vannak hősei és a magyarok igen számosan voltak ebben. Nagyon érdekes a történelmi tudatunk is nekünk, magyaroknak erről a háborúról. Egyrészt úgy értékeljük, mint egy elveszített háborút és ugyanakkor egy sajátos kettős szemlélettel értékeljük. Ez egy sajátos magyar szemléletmód, nem nagyon találkoztam külföldi útjaim során máshol ezzel a nézettel. Egyrészt úgy emlékezünk rá, hogy harcoltunk úgymond a semmiért, hatalmas veszteségeket szenvedtünk, és tudatában vagyunk annak, hogy ez egy borzalmas összecsapás volt. Ugyanakkor a másik oldalról az emlékeinkben néha ilyen keserédes cukormázzal bevont kép van róla. Tehát megjelennek a régi képeslapok, kitüntetések, fényképen pózoló nagyapák, dédapák hegyesre pödört bajusszal, nekünk szokatlan szuronyos puskával. Egy ilyen kettős látásmód van, mindegyik egy végletet tükröz. Magyar katona emlékét megörökítő sírkereszt az mindenhol lehet a világon, ahol harcok folytak. A magyar katonasors különlegességét jelzi, hogy például Jokohamában is van eltemetve magyar katona. Ott internált magyar tengerészek vannak. Amiről már sokkal kevésbé szoktunk megemlékezni, de rendkívül fontos, hogy sajnos nagyon sok magyar hadifogoly is került az ellenség kezére. Ők hadifogoly táborokban vészelték, vagy próbálták túlélni a háborút. Rendkívül sok hadifogoly került orosz földre, olasz földre és az ő névtelen sírjaik is elborítják ezeket a területeket. Róluk is szükséges megemlékezni. Azt lehet mondani, hogy az I. világháború folyományaként gyakorlatilag Európa és Ázsia egész területén lehet magyar katonasírokat föllelni. A Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály az kifejezetten a Bécsben található úgynevezett temető katasztereket dolgozza föl. Az osztrák-magyar monarchia hadserege, miután rádöbbent arra a vezetőség, hogy micsoda veszteséggel kell számolni, fölállított egy külön főosztályt erre a célra. Gyakorlatilag összegezte a veszteségüket és a katonákat ahova eltemették őket. Ezeket a temetőket nyilvántartották, nagyon pontosan lerajzolták és föltüntették az elesetteknek a nevét illetve, hogy a temető melyik részében nyugszik. Helyszínrajzok is vannak az esetek többségében és ezeket dolgozzuk föl. Szó szerint a legapróbb munkával – természetesen ez évekig fog tartani -, kiválogatjuk a magyar illetőségű személyeket belőle. Ez tulajdonképpen egy adatbázisnak lesz az alapja. Vannak más veszteségi listák is és ezekkel összevetjük őket. Gyakorlatilag egy elképesztő adattári munkát végzünk, hogy a magyar lakosság megismerhesse, hogy az ősei hol nyugszanak és melyik fronton veszítették el életüket.

 

Nádasi Alfonz, Hadinapló. A kötet felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

- Március 23.

Tegnap este váratlanul megjött Malorytából Szkladányi Ákos főlelkész. A partizánok ott támadták őket a falu közelében. A hadosztálytörzs ide vonult. Elmentünk együtt Német Jóskához. Micsoda különbség a két lelkész között. Mind jobban látom, hogy Szkladányi a legkiválóbbak között van. Németh itt él, de soha még csak fel sem kínálta a segítségét. Egész nap a hasát vakarja, mert megszokta a munkátlanságot. Szkladányi azonnal érdeklődött, hogy miben lehet a segítségemre. El is hívtam több helyre gyóntatni. Készségesen jött. Végre egy hivatásos lelkész, aki pap is! - Zsellér Gábor is odajött. Mennyi szörnyűséget meséltek a vezetésről.
Hivatalosan tudtomra adták a beszélgetés végén, hogy ha valamelyikükkel valami történik, vagy kinevezést kap, én megyek hadosztály vezetőlelkésznek. El is mentünk rögtön az I. Hadosztály tábornokához.
Valami nagy esemény előtt állunk: ma megjött egy német hadosztály. Nagy a forgalom a Breszt-koveli vonalon és úton. Mikor kimentem, láttam, hogy tüzérségi lövedékeinket is csak a legnagyobb nehézségek között csak terepen tudják hozni. Hát megátkoztam ezeket a németeket. Még csak eszükbe sem jutott, hogy a mieinknek helyet adjanak a keskeny úton. Egyszerűen lekergették őket a tábori csendőreikkel a terepre. Sok sebesültünk van a 34-esek vállalkozásából.
Eddig is sok különös esetet meséltek el a sebesültek. Sok furcsa jelenséget mutattak. Ma is. Egyik golyót az imakönyv fogta fel. Amikor segítettem levetkőztetni a fiút, szakadt volt a bal felső zsebe. Kiveszem az imakönyvét. Kinyitom. Egy ép golyó van venne a karácsonyi énekeknél. Ott állt meg: Fel nagy örömre, ma született. - Egy görögkatolikus ostyakapszula teljesen eltéritette a golyót a gyomortól. - Az egyiknél a felesége lapjait vettem ki a zsebéből. Éppen a szive felett abban állt meg a golyó. A nagyteremben tartottam lelkigyakorlatot. Szkladányi itt is segített gyóntatni.

 

Kedves hallgatóink! Véleményeiket, gondolataikat ezúttal is várjuk az interarma@mariaradio.hu elektronikus postacímen, vagy a Márai Rádió címén. Kölcsey Ferenc gondolataival köszönöm meg azt, hogy ismét velünk tartottak.

„Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekinti magát mindenhol; s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt.”

További szép napot, kellemes rádiózást kíván a szerkesztő, Fodor Endre.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2014, január 29