Rádióműsor - 2014. február 05. - 56. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2014. február 5.-ei műsor (56. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/42285

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

Az 56. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” – Kodály Zoltántól idéztem. Köszöntöm a hallgatóinkat, a mikrofonnál Fodor Endrét hallják.

A mai adásunkban többször hallják majd az eddigi műsorainkban is oly gyakran szereplő Magyar Honvédség Légierő Zenekarát Veszprémből. Elkalauzoljuk majd önöket a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nyitott napjára, és folytatjuk sorozatunkat, a Hadinapló című kötet felolvasását.

Az elmúlt hónapok nagyon fontosak voltak a diákok életében. Gondolok itt első sorban a középiskolás diákokra, akik nehéz döntés előtt álltak, azaz hol folytassák, mely egyetemen, mely főiskolán folytassák tanulmányaikat? Ilyenkor a felsőoktatási intézmények természetesen bemutatkoznak egy-egy nyitott napon. Így volt ez a Nemzeti Közszolgálati Egyetem esetében is. A most hallható interjúnk a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nyitott napján készült, ahol a diákoknak többek között bemutatkozott a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar.

Már nyitás előtt kígyózó sorok várakoztak a Papp László sportaréna előtt, ahol a szervezők a tavalyihoz képest kétszer akkora területen várták információkkal és programokkal a leendő hallgatókat.

Melyik karra szeretnél jelentkezni?

- A hadtudományi karra, katonai logisztika, vagy a katonai üzemeltetés szakra, mivel szemüveges vagyok így a tisztire nem mehetek.

Miért jó szerinted egy nyíltnap? Miért jöttél ki?

- Azért, hogy megkérdezhessem a hallgatókat olyan dolgokról, amiket nem találok meg az interneten, és megkapjam azt a tájékoztatót, amit meghallgattam. Ez is hasznosnak minősült. Most kimegyünk az alakuló térre, ott szeretnénk megnézni a bemutatót, utána visszajövünk a díszterembe, mert itt lesz még katonai tájékoztató az alkalmassági vizsgálatról.

- Sok elgondolása és elképzelése van mindenkinek arról, hogy milyen is a hadsereg, hogyan működik.

Dr. Boldizsár Gábor ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja.

- Lassan 10 éve már, hogy nincs sorozott hadsereg Magyarországon, így ezek az élmények egyre távolabb kerültek a polgároktól és szerencsére Magyarország egy olyan biztonsági környezetben él, ahol a hadseregnek nem kell nap mint nap az ország határain látványosan védeni a nemzetet. Ezért fontos az, hogy aki idejön, mielőtt aláírja a lapot és jelentkezik, vagy éppen ráklikkel – mivel most már csak online jelentkeznek -, azelőtt kapjon egy kicsit reálisabb, tisztább képet arról, hogy mi vár rá a négy évben és majd mi vár rá a szolgálat alatt.

Amit a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar oktatásban kínál, az az, hogy a Magyar Honvédség tisztjeivé válnak a négy éves képzés után és 100 százalékban állást találnak akkor, amikor elvégzik az egyetemet, elvégzik a képzést és a Magyar Honvédség valamelyik alakulatánál érdemüknek, lehetőségeiknek, szaktudásuknak megfelelően beosztást kapnak. Számotokra a tanulás nem fog véget érni ezzel, hiszen az életen át tartó hosszú tanulás s a hadseregben is jellemző, különböző át- és továbbképzésekre illetve tanfolyamokra visszajönnek a hallgatók.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem sziget standdal vett részt a szakkiállításon, ahol az érdeklődők a tradicionális képzésekről, a népszerű szakokról és a szeptemberben induló új képzésekről is tájékoztatást kaphattak. Az NKE egyre népszerűbb a fiatalok körében. Míg tavaly a felsőoktatásba az előző évihez képest 10 százalékkal kevesebben jelentkeztek, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet 20 százalékkal többen választották.

- Nagy Alex vagyok.

Melyik karra szeretnél jelentkezni?

- Én a Hadtudományi és Honvédtisztképző Karra.

Azon belül tudod már, hogy mit szeretnél?

- Igen, a katonai vezetőit.

Miért jöttél el a nyíltnapra?

- Mert érdekel, és szerettem volna információkat megtudni róla.

És sikerült megtudni róla információkat?

- Igen. Jó volt, nagyon sok mindent megtudtam.

Részt veszel még a további nyíltnapi programokon is?

- Persze.

Melyik lesz a következő?

- Fizikai felmérést fogjuk nézni, utána meg elmegyünk megnézni a lövész szakirányt.

Az egyetemre bekerülő hallgatók mind a civil, mind a hivatásos alapképzésben olyan ismereteket szerezhetnek meg, amelyek a későbbiekben képessé teszik őket arra, hogy egymás területén helytálljanak.

- Kovács Tibor.

Melyik szakra szeretnél jelentkezni?

- A katonai vezető szakra, mert ez szimpatikus.

Miért jöttél el a nyíltnapra?

- Igazából én már tavaly is voltam itt, csak az érettségit elrontottam. Újra fogok érettségizni, most már emelt szinten is. Tanultam a hibámból, és meg akartam kérdezni, hogy most hogyan vannak a dolgok.

A forgatagban nem csak a fiúk, hanem a lányok is érdeklődéssel hallgatták az egyetem hallgatóit, akik készségesen feleltek minden kérdésre.

- Birton Balázs Beátának hívnak. Én a katonai logisztika szakra szeretnék majd jelentkezni. Tavaly is itt voltunk a nyíltnapon és ott szerettem bele lényegében teljes mértékben. Mivel alapvetően inkább a matematika az erősségem, és ha jól tudom, ott van a műszaki képzési rész. Mivel a műszaki részre szeretnék menni mindenképpen, ezért a logisztikai szakirány érdekel. Tavaly is itt voltam, aminek nagyon sok előnye van, mert így már egy évvel előbb tudtam például, hogy tényleg ide szeretnék jönni. Tavaly csak megízleltem, hogy milyen, idén már kérdésekkel jövök ide, hogy mi az, amiket pontosan meg szeretnék tudni. Első kézből tudhatom ezeket meg, mert olyan diákoktól és katonáktól érdeklődhetek, akik már itt vannak, itt dolgoznak, vagy itt élik a mindennapjaikat diákként.

Az interjút Takács Vivien készítette.

 

Kedves hallgatóink! Felhívom a figyelmüket arra, hogy a most hallható és a műsorainkban oly gyakran szereplő Veszprémi Légierő Zenekar február 19-én, a Mátyás-templomban majd egy ünnep szentmise után lemezbemutató koncertet tart.

 

 

Nádasi Alfonz, Hadinapló. A kötet felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

- Március 27.

Az este különös eset történt. Beraktunk minden sebesültet és beteget, mikor jött a hír, hogy azonnal ürítsünk ki két kocsit, mert Szabó Kálmánnak és Júlia testvérnek el kell menni két kocsival és a műtővel innen 70 km-re egy községbe, ahol bombázás történt. Nagy felfordulás volt, de reggel négyre végeztünk a visszaszállítással. El lehet képzelni a szegény sebesültek és betegek riadalmát, akik már abban a boldog tudatban aludtak, hogy otthon ébrednek fel. Nagyon sokan olyan idegesek és türelmetlenek lettek, alig tudtam őket lecsillapítani. Nehéz éjszaka volt.
A szomorú eset így történt: Az említett falu határában vonult egy zsidó munkásszázad a honvédeinkkel. Aknakutatásra mentek. Egy német gép látva a civil tömeget, partizánoknak gondolta őket, kartácsbombákat szórt közéjük és mélyrepüléssel végiggéppuskázta őket. Utána a reptéren jelentette, hogy ezer főnyi partizán között eredményes tisztogatást végzett.
A hivatalos német hatóság: Pardon, tévedtem jeligével elintézte az egészet. Az eredmény: eddig 31 halott és 116 sebesült. Kálmánék 99 sebesültet hoztak. Mindet továbbvitték Skoléba. Egyet behoztunk, mert súlyos repeszsérülést szenvedett. Fellépett a fertőzés.
Szerintem az a csirkefogó német pilóta nagyon jól tudta, hogy nem partizánok voltak azok a civilek, hanem zsidók. Valamire való német pilóta kitűnően ismeri a partizánokat. Azok nem mennek menetoszlopban a nyílt országúton. Aztán azt is láthatta, hogy körülöttük egyenruhás katonák vannak fegyverrel. Vajon ki őrizte volna a partizánokat? Mesebeszéd az egész. Szadista hajlamában és antiszemita dühében gondolta, most odapörkölök nekik. Közönséges gyilkos az ilyen! Már előre lehet tudni, mi lesz otthon, ha a megmaradt zsidók mindezt tízszeresen vissza fogják fizetni! De nem a németeknek, hanem nekünk.
Este légiriadó, éjfélkor. Végiglátogattam a sebesülteket, hogy nyugtassam őket. Néhányan nagyon nyugtalanok voltak, hánykolódtak. Egypárat át kellett kötni, mert erőnek erejével sem lehetett rögtön megnyugtatni őket, és felszakadtak a kötéseik. Pedig kínzó fájdalmaik voltak előtte. De a halálfélelem még nagyobb volt. - Azt mondják az emberek, ha ott vagyok köztük, nem félnek. Köszönöm, Istenem, hogy ilyen tulajdonságot adtál. Eddig erről nem tudtam magamban, hiszen otthon erre nem volt szükség. De itt szinte kérik a veszélyben, hogy legyek köztük. Szájról-szájra jár a hír, hogy a Páter, mármint hogy én, mennyire meg tud nyugtatni mindenkit. Külön kérik, hogy a műtőasztal mellett ott legyek. Ha nem altatjuk őket, kérik, hogy állandóan fogjam a kezüket. Az enyém sokszor jobban remeg, mint az övéké. De állni kell, és támogatni kell, mert emberéletről, magyar életről van szó. Ha tudnák, mennyi fohászomba, imádságomba kerül, hogy kibírjam. De bírni kell értük és miattuk.
A partizánok felgyújtották a város két ellentétes részét, hogy jelezzék a területet a repülőknek. Bomba nem hullott, pedig előtte bejött a hír a partizánoktól, hogy a magyar és német katonai épületeket megbombázzák az orosz repülők. Miért maradhatott el? Hiszen itt keringéltek a gépek a fejünk felett. Légiharc sem volt hallható a város felett, csak távolabb Keletre. Egy-egy pillanatra kimentem én is az utcára, ott láttam, hogy nyomjelzős lövedékekkel lövöldöznek egymásra. De mindezt a várostól Keletre láttam.

Március 28. 

A hadosztály visszamegy Malorytára. Németh Józseffel voltunk a 106-osoknál. Délutánra Szkladányi Ákossal és vele teherautón kimentünk a Citadellába gyóntatni. 
Megható esetem volt ott kint. Első gyónását végezte egy katona. Rávettem, hogy rendezze a házasságát. Valami ostoba pap nem engedte. Szegény olyan méreggel, szégyennel, dühvel mesélte el, hogy jobbnak láttam abbahagyatni vele.
Még egy eset volt ma, de ez a vonatnál. Cser Imre hadnagy hozzám fordult, hogy fogsága ügyében kérjem meg a nagygazdát, a vezérőrnagyot. Cser egyhónapi fogságot kapott. Közben lett volna esedékes a szabadsága. A hírhedt vonatos alezredes csak úgy volt hajlandó elengedni, ha a fogsága hátralevő két hetét otthon tölti ki. Cser ezt sérelmesnek tartotta. De egyáltalán az egész büntetést annak tartotta, és ebben teljesen igazat adtam neki. De hát mit ér a barátnak a véleménye egy szadista alezredessel szemben? Jelentkeztem a vezérőrnagynál és sikeresen elintéztem a dolgot. Ezért Cser nagyon hálás volt, de én is neki. Németh Béla nagy ember. Mind jobban megszeretem, mert olyan emberi tulajdonságai vannak, amelyek mind átsugároznak katonai tetteibe. Mindig megkérdezi, ha találkozunk, hogy milyen a hangulat az emberek között. Bizony elmondom a lehetetlen disznóságokat. De most már nemigen, mert látom, hogy szinte elkomorul, és remegni kezd a szája széle. Biztosan a tehetetlenségében. Becsüli az ellenséget, sohasem enged semmiféle kegyetlenséget. Ha ilyenre rájön, keményen megtorolja, és ezt jól teszi. A zsidók nyomorult helyzetét részvéttel szemléli. Az általános igazságtalan bánásmódot ő is látja. De még az ő rangja is kevés, hogy megszüntesse. Az ő területén nincs zsidóüldözés vagy kegyetlenkedés. - Nekem is állandóan azt mondja: Páter, kötelességed legyen, hogy ebben a szemétdombban is az erkölcsi tisztaságot hirdesd és mutasd a saját példáddal. Azonnal jelents minden visszaélést, akár magyarral, akár az ellenséggel szemben történt is.
Azért vettem észre az aktív tiszteknél, hogy még az eddigieknél is jobban kezdenek utálni. Én ugyan nem mondtam senkinek, hogy mit mondott már ismételten a Nagygazda, de mint megtudtam, ő maga mondta el a vezérkariaknak.
Hát egy üresfejű hólyag aktív tisztnek hogyan lenne tekintély a bencés "civil" pap. A jellemtelenség nem szereti, ha állandóan a szemébe mondják, hogy te aljas és jellemtelen vagy. De itt néhánynak nem lenne elég ez a szembemondás, ha reggeltől estig ismételném. Annál nagyobb emberi jellemeknek ismerem meg azokat az aktívokat, akik mint orvosok, bírák, tisztek ebben a helyzetben is nagyok tudnak maradni.

Köszönöm, hogy megtiszteltek a figyelmükkel, hogy velünk tartottak. Elköszön az adás szerkesztője Fodor Endre, és kívánok további tartalmas rádiózást.

Claude Debussy a következőt mondta: „A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér.”

Nos búcsúzom, és következzék adásunk befejező részében is a Magyar Honvédség Légierő Zenekara Veszprémből.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:
Katolikus Tábori Püspökség
1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:
berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2014, február 5