Dr. HÁSZ ISTVÁN
Dr. HÁSZ ISTVÁN
Dr. HÁSZ ISTVÁN
altábornagy, tábori püspök
1884. december 22-én született Kisbéren (Komárom vármegye). Édesapja Hász János urasági kocsis, édesanyja Hungler Mária.
Tanulmányait a komáromi és a győri bencés gimnáziumokban, teológiai tanéveit Bécsben a Pazmaneumban töltötte. A bécsi egyetemen folytatott sikeres tanulmányaiért Ferenc József császár gyémántgyűrűvel jutalmazta és a császári és királyi képviselő jelenlétében promoveáltatták teológiai doktorrá. 1908. július 14-én szentelték pappá a bécsi Stephansdomban.
Papi pályafutását 1908-ban Szanyban kezdte, mint káplán, majd 1909-ben a győri nagyszemináriumban, 1910-ben a budapesti Szent Imre kollégiumban, mint tanulmányi felügyelő folytatta. 1911-ben Rómában az Augustineumban képezte tovább magát, teológiából doktorált. Eután Győrben püspöki szertartó és az egyházi bíróság jegyzője.
1913-tól teológiai tanárként működött 1929-ig Győrben, de mellette karitatív és kulturális egyesületeket is vezetett. Megalapította a pasztorális és homiletikai folyóiratot, az Evangéliumot. 1918-ban a Győri Szociális Misszió Társaság tanácsadója. 1928-ban a budapesti egyetem teológiai karának doktora lett.
A magyar kormány ajánlására 1929. február 8-án XI. Pius pápa surai (Suriya in Mesopotamia) címzetes püspökké nevezte ki. 1929. március 1-én Horthy Miklós kormányzó a Magyar Királyi Honvédség tábori püspökévé nevezte ki.1929. április 28-án Serédi Jusztinián bíboros, herceggprímás szentelte püspökké.
A Budapest Csillaghegyi Jézus Szíve Plébániatemplomban 1930. június 22-én ő áldotta meg a carrarai márványból készült Jézus Szíve szobrot ugyanakkor 267 hívőt részesített a bérmálás szentségében.
1932-ben budavári Helyőrségi templom oltárára a honvédelmi miniszter támogatásával új oltárképet festetett, melyet 1932 decemberében áldott meg. A kompozíción Kapisztrán Szent János a Madonna előtt térdelt, az Árpád-házi szentek társaságában. Az avatáson részt vett a kormányzó, a honvédelmi miniszter és a teljes tábornoki kar.
Ő szentelte fel Kinkunhalason a Felsővárosi Plébániatemplomot 1933. május 24-én. 1933. szeptember 17-én ő szentelte fel Shvoy Lajos megyéspüspök jelenlétében Budapest Széphalmon a Vörösmarty utca 8. szám alatti „lakáskápolnát”.
1938. május 22-én Székesfehérváron imát mondott az ünnepélyes vitézi avatáson.
1940. május 5-én a Honvédség műszaki, híradó és folyamőr alakulatainak tisztikara által felajánlott csapatzászlót ő és Soltész Elemér református tábori püspök áldotta meg.
1941. október 19-én ájtatosságot tartott Veszprémben a Rab Mária forrás kegyhelyénél. 1941. november 9-én ő áldotta meg Kunszentmártonban a kármeliták rendházát.
1942 decemberében ő áldotta meg keleti fronton harcoló katonák számára azt Szent Kristóf érmet, melyet a 101. gépkocsizó tanezred készített védőszentjük tiszteletére.
1943. május 2-án ő szentelte fel a Nagykárolyi Honvédtiszti Fiúnevelő Intézet kápolnáját.
1944. július 1-én altábornagyi rangot kapott.
A visszavonuló hadsereggel először Kőszegre, majd onnan a németországi Fürstenwaldba települt át, ahol amerikai hadifogságba került. Nyelvismeretéről, a személyi adatlapján a következő minősítéseket kapta: németül, angolul, franciául és latinul is tökéletesen beszélt, így nyelvtudását valószínűleg jól kamatoztathatta a fogságban is, ahol a II. világháború befejezése után megszervezte és irányította a magyar katonák, valamint a polgári menekültek lelki gondozását, melyre azért volt szükség, mivel a II. világháború után még kb. másfél milliónyi magyar menekült tartózkodott Ausztria és Németország területén! Ezután már nem tért vissza Magyarországra. Svájcban telepedett le Untersegerinben. 27 évig volt az ingenbohli keresztesnővérek zárdalelkésze.
1973. január 27-én halt meg 89 éves korában Einsiedelnben. Temetési szertartását Mindszenty József bíboros, hercegprímás végezte. Sírhelye Unterägeriben található.
Művei:
Alapítója és szerkesztője az Evangélium címűhitbuzgalmi lapnak Győrben (1922–28)
Szerkesztője a Védőszentjeink című hagiografiai sorozatnak, melyből tizenhárom életrajzot írt
Antike u. christliche Eloquenz. Budapest 1911.
Nefelejcsszál. Szentbeszéd. Győr, 1912.
Vezető a felsőkismartonhegyi kálváriához. Győr 1916.
Katolikus tábori lelkészi szolgálat. Budapest 1942.
A katolikus honvédek ima-, énekes- és oktatókönyve. A Római Katolikus Tábori Püspökség kiadása. Budapest, 1942.
Szent harcok - szent erőforrások. Nagyböjti főpásztori szózat a róm. kath. honvédekhez, az Úrnak 1943. évében. BudapestPallas Irodalmi és Nyomdai Rt.
REQUIEM aeternam dona ei, Domine, et lux perpetua luceat ei. Requiescat in pace. Amen.