KÖZÖS KÜLDETÉSBEN - Katona és lelkész az ember és a nemzet szolgálatában Kiadta a HM Zrínyi Térképészeti és Kommunikációs Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság. A kiadásért felel: Benkóczy Zoltán ügyvezető; A Zrínyi Kiadó mb. vezetője: Isaszegi János ny. vezérőrnagy; A könyv szerkesztőbizottságának tagjai: Berta Tibor, Hautzinger Gyula, Holló József.   Ajánló: Simicskó István (részlet) Fontos, érdeklődésre méltó irodalmat, egy különleges kézikönyvet ajánlok a Kedves Olvasó figyelmébe, amely a Katolikus Tábori Püspökség kezdeményezésével és gondozásában, ökumenikus intelligenciával, szinte hiánypótló műként született. A stratégiai cél a közös küldetésben gyökeredzik, hiszen a múltban és a globalizált, szekularizált változó jelenben az ember és nemzet szolgálata, pap és katona kapcsolata, együttműködése sohasem volt ennyire fontos, szinte „kiáltó” szükségszerűség. A könyv ezért is szólítja meg széles körben az állami vezetőket, polgárt és egyenruhást, papot és katonát, a történelmi egyházakat, tanintézeteket, külföldi partnereket, időst és fiatalt egyaránt.   Előszó: Bíró László (részlet) A ma katonáimak sajátos életformája a mobilitás. Aki viszont mozgásban van, szüntelenül változtatnia kell életkörülményeit, törekedve az állandó értékek megőrzésére, egységben maradva házastársával és családjával valamint azon helyőrség iránt, amelyhez tartozik. Lelkipásztorkodásunk arra irányul, hogy ezen igényekre figyelve szolgáljuk a katonákat. Szolgálatunk ereje a katolikus tanítás, az egyház szertartásai, az odaadó lelkipásztori gondoskodás… Szolgálatunknak különösen is fontos karaktere, hogy szüntelenül középpontjában álljon az ember, hiszen ezzel jelenítjük meg leginkább Krisztust, aki értünk emberekért, emberré lett. A katonalelkész soha nem tévesztheti szem elől a konkrét embert.   Szerkesztői ismertető: Holló József (részlet) A tanulmányok, történeti visszatekintések, esszék, elemzések, önvallomások változatos stílusvilággal és irodalmi eszközökkel közelítenek a megszólított olvasó közönséghez. A célunk az volt, hogy korosztálytól függetlenül állami vezetőknek, történelmi egyházaknak, katonáknak, tanintézeteknek, szakembernek és laikusnak ajánlva e sokszínű kitekintést, a tanulmánykötettel felhívjuk a figyelmet a „közös küldetés” jelentőségére, a hittel, kitartással végzett közös szolgálat fontosságára. A vallási, történelmi, irodalmi példák, elemzések, definíciók nem csak következtetések levonására késztetik, hanem észrevétlenül tanítva továbbgondolásra is inspirálják az olvasót.   Eszmény és küldetés Erdő Péter: Hadviselés és háború a katolikus egyház tanításában (részlet) Az újkor folyamán finomodnak a háború igazságosságának kritériumai. Egyrészt vizsgálják a háborúba bocsátkozáshoz való jogot (ius ad bellum), másrészt foglalkoznak azzal, hogy a háborún belül milyen cselekmények a jogosak, vagyis a hadijoggal (ius in bello). Külön figyelmet szentelnek a represszáliák kérdésének. Manapság represszálián elsősorban egy nemzetközi jogban alkalmazott szankciót értünk, mely egy jogsértés hasonló jogsértéssel való megtorlását jelenti abban az esetben, ha a sérelmet okozó állam nem hajlandó jóvátételre. Ilyenkor is fontosnak tekintik azonban az arányosságot. Ezért békeidőben a fegyveres erő alkalmazását represszália gyanánt nem tartják jogszerűnek.   Pomogáts Béla: „Hazámat szolgálom!” A magyar irodalom nemzeti szolgálatáról (részlet) Ha nem lett volna magyar irodalom, vagy nem olyan lett volna a magyar irodalom, mint amilyennek ismerjük, akkor bizonyára végzetesebb nyomot hagytak volna nemzeti létünkön az olyan történelmi tragédiák, mint a Muhi pusztán, Mohácsnál, Nagymajténynál, Világosnál vagy az első és a második világháború alkalmával ránk zúduló pusztító vereségek… A magyar államot nem egy alkalommal érték végzetes csapások, amikor is kérdésessé vált az, vajon államunk túléli-e a rázúduló megpróbáltatásokat. Irodalmunk akkor is kitartott küldetése: a nemzet szolgálata mellett, és hangot adott mind az indokolt kétségbeesésnek, mind az ellenállás olyannyira szükséges készségének.   Laurinyecz Mihály: Erkölcsi alapok a nemzet és a haza szolgálatához (részlet) Különleges kérdés a haza szolgálatának honorálása. A fizetés kérdése. Milyen viszonyban lehet a megélhetéshez szükséges, megegyezésen alapuló gazdasági viszony és az egy életre szóló személyes elköteleződés kérdése? Milyen értéke van az életfelajánlásnak, adhat-e bármilyen anyagi ellenszolgáltatás elegendő viszonzást az élet önkéntes feláldozásáért? Természetesen erre a kérdésre csak erkölcsi választ tudunk adni. Számtalan olyan helyzettel találkozunk, amikor valakit postumus kitüntetéssel jutalmaznak és elégtételt adnak családtagjainak áldozatvállalásáért. Eleget? A lélek belenyugvásának talán, az élet elvesztésének sohasem eleget. Nem pótolható az emberi élet.   Holló József: A katona erénye: hit, erkölcs, becsület (részlet) S hogy a legmagasabb katonai vezetőkben is volt tartás, idézzük Vajda Alajos őrnagyot: „Három napig be volt kerítve a páncéloshadosztály. Sündisznóállást [körvédőképes állást – HJ] foglaltak el. És ebbe a bekerített hadosztályunkhoz egy »gólyán« [Fieseler FI–156 »Storch« futárgép – HJ] – így hívták a harctéri repülőgépeket – berepült a hadseregparancsnok, Jány Gusztáv hadseregtábornok [helyesen vezérezredes – HJ]. Jelentkezik nála a hadosztályparancsnok és mindjárt utána a szabályszerű katonai jelentkezés után: »Mit keres itt nagyméltóságod? Azonnal tessék visszamenni, mert semmi szükség, hogy itt a hadseregparancsnok az életét veszítse.« De ő odament az első emberhez, elvette a puskáját és beállt lőni és harcolni.”   Hautzinger Gyula: Két rendszerben egy szívvel a hon szolgálatában (részlet) Történelmileg és nemzetközileg nem egyedülálló ez a fajta magatartás az új politikai elit részéről a letűnt rezsimben szolgált, de az új rendszer megalakulásában is így vagy úgy szerepet betöltő katonákkal szemben. A legtalálóbban talán a XX. század egyik katonai témákban is legnagyobb gondolkodója Samuel P. Huntington fogalmaz ”A Katona és az Állam” c. művében, amelyben részletesen taglalja az állam és az általa önön védelmére létrehozott fegyveres erők viszonyát. Megállapítható, hogy az állam saját katonasága megalapításának pillanatától kezdve egyben tart is tőle, és minden eszközt megragad az általa létrehozott szervezet ellenőrzés alatt tartására.   Ravasz István: A magyar honvédelem eszményének alakulása (részlet) A suszter maradjon a kaptafánál, a katonaállományú hadtörténész a régi fegyvereknél, fegyvertényeknél, hadvezéreknél, honvédeknél. Ám ha mégis történetfilozófiai kérdések elemzésébe bonyolódik, hagyatkozzon a nálánál ahhoz jobban értőkre, s munkájában inkább idézze, mint magyarázza őket… De tegye, ha már Isten ezt a feladatot rendelte számára, hiszen: „Erős meggyőződésem szerint semmi sem lehet méltóbb tárgya a magyar hazafias értelmiség figyelmének és semmi sem használhat többet nekünk, mint a multunk emlékeivel való foglalkozás. (…) Ha szeretjük a nemzetet, melynek tagjai vagyunk; ha érdekeit előbbre akarjuk vinni; ha jelenét szebbé akarjuk tenni és jövőjét biztosabbá: akkor foglalkozzunk múltjával is.” (Gróf Andrássy Gyula)   Benkő Tibor: A honvédelem küldetése - Katonai hivatás a megváltozott biztonsági környezetben (részlet) Ahhoz, hogy a kialakulóban lévő új világrendben az európai államok továbbra is szavatolni tudják társadalmi viszonyaikat és gazdasági lehetőségeiket, a megjelenő kihívásokra mielőbb válaszokat kellett adni. A hosszú távon hatást kifejtő problémák (munkavállalás, oktatás nehézségei) valamint a migránshullám hátterét adó közel-keleti és afrikai instabilitás komplex kezeléséhez nemzetközi együttműködés szükségeltetik…A stratégiai célok egyeztetése mellett azonban elengedhetetlen a taktikai reagálás, amelyet Magyarország a bevándorlási útvonal érintett államaként a fokozott határvédelem révén fejtett ki.   Harai Dénes: Kulturális antropológiai szempontok a hadseregben (részlet) Az emberi életciklusok ismétlik a történelmi korokat: sátor (tábor), tábortűz, harc, masírozás, kultuszok (hősök, zászló, egyenruha), rituálék (évszázadokkal ezelőtt is a hőst lemosdatták és a (nemzeti) zászlóba csavarva temették el, később a zászlóval a koporsót terítették le. A gyermek képzeletének meghosszabbítása, bejárja a történelmi zugokat az emberi valóságtudat vonzásában, öregkorban visszareflektál az eseményekre. Kevés figyelmet fordítunk az emberi tudat parallelizmusára, arra, hogy racionálisan elfogadhat és hihet egy-időben dolgokat, összefüggéseket, hajtóerőket. Ilyen az emberi természet, az emberi tudat, empirikus és spirituális egyszerre.   Katonalelkészi szolgálat Robert Mccabe: A katonai lelkipásztorkodás biblikus és teológiai megközelítése (részlet) Keresztelő Szent Jánoshoz hasonlóan nekünk is szükségünk van erkölcsi bátorságra, és tanúságot kell tennünk az igazságról mindenkor, „akár alkalmas, akár alkalmatlan” (Második levél Timóteusnak 4,2). Ez a magyarázata annak, hogy miért értékelik annyira az imádság és az elmélkedés alkalmait azok a katonák, akik bonyolult missziós területeken szolgálnak. Az első évszázadbeli Júdeában szolgáló századoshoz hasonlóan ma a külföldön tevékenykedő fiatal katonák is kérdéseket tesznek fel a hittel kapcsolatban, amikor idegenben másféle vallási hagyományokkal találkoznak. A hitre épülő párbeszéd és a lelkipásztori gondoskodás ugyancsak magyarázattal szolgál arra, miért oly vonzóak bizonyos filmek, mint A remény rabjai, Az utolsó erőd, vagy a Gyűrűk ura a katonák körében.   Eduardo Baura: A személyi elv jelentősége a kánonjogban és a katonai ordinariátusok szervezetében (részlet) Nyilvánvaló, hogy az ilyen szolgálatban alkalmazott papoknak fel kell vértezniük magukat bizonyos sajátos tulajdonságokkal: mint pl. a tábori élet átható, közvetlen ismerete, a katonai mentalitáshoz való alkalmazkodás képessége, a fegyveres erőket érintő erkölcsi problémák ismerete, a hívek közötti állandó jelenlét és folyamatos elérhetőség, főleg a nehezebb helyzetekben stb. Ez tehát a katonai ordinariátusok létezésének oka: az Anyaszentegyház az üdvösség minden eszközét meg akarta adni a hívő katonáknak, hogy segítse őket; nem csak a szokásos lelki gondozást, hanem mindazt a speciális támogatást, amire szükségük van, hogy megtalálhassák az életszentség útjait saját környezetükben, és teljességgel megvalósíthassák küldetésüket a világban és az Egyházban.   Újházy Lóránt: A katonai  ordinariátus egyházjogi háttere (részlet) Mivel a katonai ordinárius jogai és kötelezettségei a megyéspüspökkel megegyeznek, ezért katonai ordinárius a megyéspüspökhöz hasonló közigazgatási és bírósági hivatalrendszert építhet ki. Saját „ordinariátusi hivatala” (469-494. kk.), általános (475. k. 1. §) és püspöki helynökei (476. k.), irodaigazgatója (482-485. kk.), tanácsadó testületei (495-502. kk.), levéltárai (486-491. kk.) és bírósága lehet. Az egyes katonai ordinariátusok személyi kapacitása vagy az ügyek száma miatt nem mindig épül ki az SMC által biztosított közigazgatási és bírósági rendszer. A hivatalrendszerrel kapcsolatos pontosításra sok esetben a kétoldalú megállapodásban és a szabályzatban kerül sor.   Joaquin Matte Varas: A chilei katonai vikariátus és püspökség alapítása és fejlődése (részlet) Az államtanács 1910. október 10-én fogadta el a katonai vikariátus létrehozását – Ramón Barros Luco elnöksége alatt, aki 1911. február elsején kiadta a 2463-as számú törvényt, amely megszervezte a Chilei Katonai Vikariátust. A katonai vikariátus első általános helynöke Edward Salas volt, aki 1910. május 27-től 1938. augusztus 5-ig töltötte be nagy hozzáértéssel ezt a hivatalt. 1915-ben dodonai címzetes püspökké nevezték ki, majd a Santiago de Chile-i Érsekség segédpüspöke is lett. 1932-ben Carlo Dávila kormányzása alatt a katonai helynöki tisztséget megszűntették, ugyanakkor Edwards Salas továbbra is tiszteletbeli katonai helynök maradt.   Luc Ravel: A tábori lelkész küldetése (részlet) De ugyanakkor eszembe jut egyik tábori lelkészem vallomása. Egy katonaorvos elmesélte neki, amit a Balkánon látott. Járőrözés közben a járművüket megállította néhány azonosítatlan fegyveres, akik puskájukat a francia katonákra szegezték. Ők is azonnal célba vették őket: a helyzet vérfürdőbe torkollhatott volna. Egy belső erő által vezérelve, felemelt kézzel, fegyvertelenül kiszállt a járműből. A zsoldosok hagyták, hogy közelebb jöjjön, látván, hogy fegyvertelen. Elkezdett beszélgetni velük, és kezet ráztak. A meghökkent francia katonákat is arra kérte, hogy jöjjenek oda: mindenki kezet rázott, és mosolyogva váltak el, miközben egyetlen lövés sem dördült. Az önuralom békét hozott. A katona feladata, hogy úgy bánjon a fegyverével, hogy szétzúzza a pokoli kört: a háború belsejében szembe állítja a megfékezett erőszakot az őrjöngő erőszakkal.   Werner Freistetter: Tábori lelkészek a béke evangéliumának szolgálatában (részlet) Ausztriában a vallási közösségek a katonai lelkészségek igénye szerint egyedi megállapodásokat kötnek az állami hatóságokkal - különböző szervezeti formákban: jelenleg öt katonai lelkészség működik: a katolikus, az evangélikus (augsburgi és helvét hitvallás), ortodox, muzulmán és alevi. A lelkészek az osztrák katonák nagy részének nyújtanak segítséget és állnak rendelkezésre vallási kérdésekben. Saját vallási hagyományuk alapján állást tudnak foglalni a vallás és az erőszak kapcsolatáról, továbbá a béke fontosságáról… A liturgikus és kollektív vallási rituálék segítenek az élet tervezésében és a megterhelő vagy traumatikus események leküzdésében, csökkentve ez által a lelki nyomást és a lelki problémák eszkalációját.   Frantisek Rabek: A tábori lelkészi szolgálat küldetése a Szlovák Köztársaság fegyveres erőinél és fegyveres testületeiben  (részlet) Összehasonlítva a többi Katolikus Tábori Püspökséggel a Szlovákiában működő Katonai Ordinariátus abban különleges helyzetben van, a Szentszék és a Szlovák Köztársaság között megkötött  megállapodás alapján, hogy lelkipásztori tevékenységét ne csak a hadseregben, hanem a többi fegyveres testületben is végzze, így a rendőrség, a tűzoltóság, a mentőszolgálat, a hegyi mentők, a büntetés-végrehajtás, valamint a vám-és pénzügyőrség alkalmazottainak és a hozzátartozói között. Lelkészi szolgálatunk szerves részét képezik azok az emberek is, akiket megfosztottak a szabadságuktól és börtönben töltik le a büntetésüket.   Alácsi Ervin János, Markovics Milán Mór, Takács Tamás: A katonai lelkipásztorkodás a tradíció és a megújulás útján Alácsi Ervin János: A katonalelkészet súlypontjai, valamint a szakrális szolgálat (részlet) A Magyar Honvédség polgári irányítás alatt álló állami fegyveres testület, ahol törvényileg garantált a szabad vallásgyakorlás elidegeníthetetlen joga, ugyanakkor világnézetileg semleges szervezetként nem támogatja a nyílt prozelitizmust. Jóllehet az intézményes előnyöket kihasználó térítő tevékenység ilyenformán nem lehet része a katonai lelkipásztorkodás feladatrendszerének, a tábori lelkésznek mindig, minden körülmények között késznek kell lennie az elfogadható, megnyugtató világnézeti válaszok megadására, a hit vigaszának készséges fölajánlására.   Markovics Milán Mór: Kateketikai és ismeretterjesztő tevékenység (részlet) Általánosan igaz, hogy a tábori lelkészeket nagy számban keresik meg nem hívő katonák is. Így, a hívők számára a gyónás, illetve a nem hívők számára a lelki fórum kiemelt jelentőséggel bír. Sokan itt találkoznak először a vallási megküzdési módokkal, de egyben ez is a hitoktatás része, nem kevésbé az ismeretterjesztésé, mely utóbbi főleg történelmi jellegű. A házasságra való felkészítés olyan lehetőség, melyet érintőlegesen vallásosnak él meg sok házasodni készülő. Ebben a szentségben érhető tetten leginkább, hogy a vallási kérdéseket természetesnek veszi a pár, akik szabad elhatározásból mentek el egy paphoz, aki segít nekik a házasság lebonyolításában. A nehézség is ebben rejlik, ám a lehetőség is a hitoktatásra.   Takács Tamás: Etikai nevelés és a külszolgálati feladatok (részlet) Ez a „sajátos” élethelyzet az, ami egyszerre kihívás, ugyanakkor lehetőség is, hiszen a megszokott életet élő, és a hagyományos feladatrendszerben dolgozó egyházmegyés papok a 20 és 60 év közötti korosztály nagy részét, érdemben még akkor is nehezen tudják megszólítani, ha azok alapvetően vallásos közegből származnak, és felnőttként is nyitottak maradtak az egyház és az általa képviselt tanítások iránt. Az „aktív”, munkaképes, önmagukat vallásosnak valló emberek többsége számára az egyházzal való kapcsolat kimerül a vasárnapi szentmisén való részvétellel. A katonalelkészeknek, igaz a társadalomnak csak egy speciális rétegében, de megadatik a lehetőség, hogy sokkal több időt (gyakorlatok, külszolgálatok alkalmával hónapokon keresztül akár napi 24 órát) együtt lehessenek a rájuk bízottakkal.   A magyar tábori lelkészi szolgálat Kazinczy László: Egy katonaiskola története a második világháború végén (részlet) Történetünk a volt Magyar Királyi Hunyadi Mátyás Honvéd Középiskolai Nevelőintézetben kezdődött 1944 szeptemberében. Nem gondoltuk, hogy a 89. tanévet már nem Kőszegen fejezzük be, bár bevonulásunkkor már sok árulkodó jel utalt erre. Ottlik Géza Iskola a határon című műve a mi iskolánkról szól, de a húszas évek katonaiskolájáról. A mi időnk intézete jókora utat tett meg az óta. Életrendje hasonlít az angol kollégiumi rendszerhez, de nálunk fegyelmezettebb és keményebb volt a nevelési elv, amaz erős individuumokat nevel, a mi iskolánk, közösségi embereket akar az életbe kibocsátani.   Zakar Péter: A magyar honvédség tábori lelkészi szolgálata, 1848-1918 (részlet) Az osztrák hatóságokat váratlanul érte, amikor 1848 júliusának elején arról értesültek, hogy Mészáros Lázár magyar hadügyminiszter egy önálló magyarországi tábori püspök kinevezésére tett javaslatot. A Batthyány-kormány megítélése szerint ugyanis „miután az utóbbi országgyűlésen alkotott törvények az ország minden hadügyeit a felelős hadi minisztérium kormányzata alá helyezvén, az országbéli minden katonai hatóságoknak a bécsi hadi minisztériom és haditanács tőle függése megszakadt, és ennek folytában szükségessé válik, hogy az egyházi és tábori papság ügyei” bécsi hatóságoktól független intézése érdekében a tábori főpap előterjesztést készítsen.   Róbert: Leendő teológusok a Magyar Néphadseregben (részlet) A teológus jelöltek sorkatonai szolgálata a tudományos feldolgozást tekintve a közelmúlt egyháztörténetének fehér foltjai közé tartozik, hiszen a téma bemutatására vállalkozó írás mindezidáig nem született. Értekezésünkben is csupán arra teszünk kísérletet, hogy a téma rövid vázlatát adjuk, majd egy az 1970-es évek elején a Magyar Néphadseregben szolgálatát teljesítő teológusjelöltnek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellelhető ügynöki munkadossziéján át, a továbbiakban pedig a források egy sajátos típusára, az interjúkészítés útján rögzített visszaemlékezésekre támaszkodva a hazai bencés közösség tapasztalatán keresztül nyújtsunk bepillantást a papi, vagy lelkészi pályára lépők sorkatonai szolgálatába.   Berta Tibor: A katolikus lelkipásztorkodás intézményének integrálása a hadsereg rendszerébe (részlet) Constantinus pozitív tényezőként tekintve az Egyházra úgy látta, hogy a Római Birodalom egysége megőrzésében a kereszténység hatékony erőt képviselhet, így e szellemben hozta meg döntéseit, melyeknek sok előnnyel és számos hátránnyal járó következményei voltak az akkori és lettek a későbbi időkre nézve…  A keresztények ekkor már nyíltan vállalhatták a katonai szolgálatot, mely gyakorlat aztán - számos vélemény szerint - elsorvasztotta a katonáskodást ellenző korábbi megfontolásokat. Sokan tekintenek úgy a Constantinus által 314-ben Arles-ban – elsősorban a donatisták kérésére – összehívott zsinat harmadik kánonjára, mint a régebbi tanítások megtagadására…   Lőrincz Kálmán: Tábori lelkészség a Magyar Honvédségben parancsnoki szemmel (részlet) Gyakori beszédtéma és méltán vita tárgya napjaink értékzavara alapvetőnek tartott erkölcsi alapelvek módosulása, kétségbevonása, eltérő értelmezése. Ebben a helyzetben keressük a helyünket és szerepünket katonák és lelkészek közös értékeinkre alapozható stabilitást remélve. Nekünk, katonáknak családi, iskolai neveltetésünk, képzettségünk, a katonai hivatás iránti elkötelezettségünk mellett a katonai gondolkodás adhat értelmi és érzelmi alapot nézeteink formálódásához… A tábori lelkészséggel kapcsolatos nézeteimet, véleményemet meghatározó szempontok választása szubjektív.    Frölich Róbert: A tábori rabbinátus újraindítása (részlet) 1991 végére felállt az a különböző felekezetek lelkészeiből álló grémium, amely a Honvédelmi Minisztérium illetékeseivel egyetemben hivatott volt kiépíteni a Tábori Lelkészséget. Álljanak itt most azok nevei, kik elindítói voltak Für Lajos minisztersége alatt, Raffay Ernő és Szendrei László államtitkárok irányításával az immár harmadik évtizedét taposó Szolgálatnak: Tabódy István és Lipp László katolikus, Aranyos Zoltán református, Szalay Tamás evangélikus lelkészek, Frölich Róbert rabbi, Kovács Zoltán és Sásik László ezredesek. E hat fő volt a mag, mi vittük végig az előkészítő és megalapító munkát.   Totha Péter Joel, Köves Péter Slomó: Tóra és hadviselés (részlet) A legtöbb nagy valláshoz hasonlóan, a judaizmus is elsősorban a békét és az élet tiszteletét hirdeti. A zsidó vallásban az élet a legszentebb érték, olyannyira, hogy a védelmében még a legfontosabb törvényeket, például a szombat megtartására vonatkozót is fel lehet függeszteni. A háború nyilvánvalóan ellentétes az élet mindenekfelett álló eszményével. A háborúban embereket ölnek, miközben a kőtáblán ott áll a parancs: ne ölj! Vajon ez azt jelenti, hogy a zsidó vallás minden körülmények között elutasítja a háborút? Nem, de a vallási törvények nagyon szigorúan szabályozzák, hogy milyen feltételek teljesülése esetén szabad háborút viselni, hogyan kell bánni a legyőzött ellenséggel és hogyan kell érvényesíteni a kósersági előírásokat a háborús helyzetekben.   Szalay Tamás: A Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns Tábori Püspökség újjászervezése a rendszerváltás után (részlet) 1990 decemberében a HM megrendelt egy szociológiai felmérést, ebben a sorállomány és a hivatásos állomány is részt vett. A mindkét állományból érkezett válaszok figyelembevételével alakult ki az a kép, hogy kb. 62% katolikus,15% református, 2% evangélikus, egyéb más felekezetű és zsidó közösséghez tartozásra utalás nem szerepelt a válaszok között. Ateistának vallotta magát 18-44%... A válaszokat több minden befolyásolta. Például a csaknem 40 éves tudatos ateista és egyházellenes nevelés, a családi és tradicionális kötelékek fellazulása, bizonyos kérdések nem értése (lelkigondozás), és hát nyilván valami olyasmi is: mi lesz, ha nem jó választ adok. Hosszú elemzések következtek.   Jákob János: A Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns Tábori Püspökség jelene  (részlet) Az előkészítés legnagyobb kihívása abban állt, hogy nem voltak megfelelő minták... szolgálatunk indulása egyfelől óriási lehetőségként kínálkozott, másfelől legalább ekkora társadalmi elvárás volt vele szemben… Az első éveket a szolgálat rendszerbe illesztésének veiként éltük meg. Érdekes módon Isten egy egészen furcsa módot talált a folyamat felgyorsításához. 1996-ban elindultak a katonai missziós feladatok (IFOR), ahova lelkészt kellett biztosítani… A napi élet, a szükség mintegy kiprovokálta a lelki gondozást… A missziós küldetések ellátása formáló erőként hatott a szolgálat alakulására.   Gyulai Endre: A katolikus tábori lelkészet újjászervezésének egyházi szempontjai (részlet) A püspöki kar őszi ülésein Várszegi Asztrik püspök-főapát úr beszámolt a tábori lelkészet előkészítésének honvédelmi minisztériumi munkálatairól, kihangsúlyozva, hogy iránymutatásul átadta az illetékeseknek a tábori lelkészi szolgálatra vonatkozó Szentszéki Dekrétumot. Jelezte azt is, hogy az esztergomi teológiai tanárok vállalták, hogy katolikus vallási ismereteket nyújtó könyveket állítanak össze a HM megfelelő iskolái részére. Döntés született arról is, hogy Tabódy István mellett az előkészületi munkákban dr. Lipp László plébános is vegyen részt. Az 1992. december elején sorra kerülő konferencián Paskai bíboros felvetette: „Most alkalmas az idő a tábori lelkészség megszervezésére. Ezen a konferencián kell ezeket a döntéseket meghozni.” A bíboros ugyanakkor megkérdezte a jelenlevő apostoli nunciustól, hogyan lehetséges egy katonai püspökséget alapítani? A Szentszék felé hogyan kell felterjeszteni?   Kovács Zoltán: A katolikus tábori lelkészet újjászervezése (részlet) Az első szabad választások nyomán megalakuló kormány szándékai szerint sok más ország - elsősorban a nyugati--demokráciák - haderejének példáját követve a Magyar Honvédségnél (MH) is létre kellett hozni a Katonai Lelkészi Szolgálatot… Puhatolódzó tárgyalások, kapcsolat felvételek kezdődtek úgy az egyházak, mint a hadsereg részéről, melyek hosszú, több éves folyamat végén hoztak eredményt, a katonalelkészi szolgálat létrehozását a hadseregben. Ennek a küzdelmes, sokszor ellentmondásos folyamatnak személyes résztvevője, a Honvédelmi Minisztérium (HM) különböző szervezetei munkájának koordinálója, az egyházakkal való kapcsolattartás felelőse voltam.   Bíró László: Epilógus - A HM Katolikus Tábori Püspökség mai helyzete és üzenete a jövőnek (részlet) A katonai lelkipásztorkodás nem valami idejét múlt, a régi időket túlélő intézmény, sokkal inkább jövőt hordozó, időszerű formája a lelkipásztori szolgálatnak. Keresi a konkrét emberekkel való találkozást, hogy a hit átadása és elmélyítése révén tanúságtevő, szolgáló, liturgikus közösséget formáljon belőlük. A katonai lelkipásztorkodás prófétai erőt hordoz, olyan tapasztalatot, amelyet az Egyetemes Egyháznak is felkínálhat. Ahogyan az Egyetemes Egyház, úgy a katonai lelkipásztorkodás is szüntelenül figyel az idők jeleire. Számára is alapigazság a II. Vatikáni Zsinat iránymutatása: „Akik pedig katonáskodva szolgálják hazájukat, ne másnak tekintsék magukat, mint olyanoknak, akik a népek biztonsága és szabadsága fölött őrködnek. S míg szolgálatukat ebben a szellemben végzik, valóban a béke megszilárdításához járulnak hozzá.” (Gaudium et spes 79. pont)   ********** REFLEXIÓK Közös ügyet szolgálunk: a nemzet és a béke javát Megjelent a Nemzeti Közszolgálati Egyetem honlapján - Írta: Fecser Zsuzsanna A Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspöksége a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Főépületének Széchenyi Dísztermében tartotta meg 2017. október 6-án a „Közös küldetésben - Katona és lelkész az ember és a nemzet szolgálatában” című könyv bemutatóját, ezt megelőzően a résztvevők a Szent László Kápolnában tartott szentmisén emlékeztek meg az aradi vértanúkról. A könyvbemutatót dr. Isaszegi János nyá. vezérőrnagy moderálta. A Zrínyi Kiadó megbízott vezetője Zrínyi Miklós és a magyar irodalom méltatását követően összefoglalta röviden a Kiadó történetét, majd köszönetét fejezte ki mindazok felé, akik tanulmányt írtak a könyvben. Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek bevezetőjében hézagpótló munkának nevezte a tanulmánykötetet, mert nincs hozzá hasonló magyar nyelvű összefoglalás ebben a témában. Történelmi visszatekintés során a metropolita felidézte a tábori lelkészség múltját: már a római korban is lelkészek kísérték a katonákat, újkori eredete a török felszabadító hadjáratokhoz kötődik, kiteljesedéséhez pedig a Rákóczi-szabadságharc, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, az Osztrák-Magyar Monarchia és a két világháború eseményei vezettek. „A rendszerváltás után állhatott újra fel a tábori lelkészség, benne a tábori püspökség. Hiszen közös ügyet szolgálunk: a nemzet és a béke javát” - mondta a kalocsa-kecskeméti érsek. Ezt követően pedig dr. Bábel Balázs Tabódy István 20. századi magyar katonatiszt és pap munkásságát méltatta, aki egykor a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia növendéke volt, a II. világháborúban a hazájáért harcolt, majd koholt vádak áldozataként börtönbe került, ahonnan szabadulva papnövendék lett, élete során végig meghatározó szerepet töltött be az ellenállás oldalán a jó ügyért küzdve. „Katona, és lelkész a nemzet szolgálatában” - méltatta a metropolita, majd az „emberség szép példájá”-nak nevezte életútját. Dr. Földváry Gábor a könyv tartalma kapcsán elmondta, hogy a katonai és a lelkészi hivatás összefonódására számtalan példa ismert a történelmünkben. „Amikor a politikai főhatalom nem riválisként fenyegetést látott az erős lelkekben, hanem maga is merített ebből az erőből, akkor a legnagyobb megpróbáltatások is leküzdhetőnek bizonyultak, és a közösség, a nemzet végül felül tudott emelkedni az elsőre olykor megoldhatatlannak tűnő nehézségeken is”- mondta. A Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára felidézte azt az áldatlan állapotot, amikor 1950-ben megszüntették a tábori lelkészséget, majd köszönetet mondott az eseményen jelen levő Boros Péter miniszterelnöknek a 61/1994. Korm. rendeletért, amellyel visszaállításra került a tábori lelkészség intézménye. Földváry Gábor a hit és a haza vélelmét biztosító katonaságot és lelkészséget Szent István-i szilárd alapnak nevezte, melyre olyan jövő építhető, amitől nem kell félnünk, s amelyben bízhatunk. Dr. Benkő Tibor vezérezredes szerint az, amiről a megjelenő könyv is szól, az egyház és a katonák számára rendfokozattól és beosztástól függetlenül közös küldetés. Célul tűzték ki, hogy visszahozzák a tábori lelkészség lényegét. A Honvéd Vezérkar főnöke szerint jó úton haladnak, hiszen a közös küldetés napjainkban megtestesül a békekiképzésekben, a békemissziók területein vagy a katonáknál, akik a tábori lelkészeknél találják meg azt a szolgálatot, amire várnak. Hogy mit jelent maga a tábori lelkész, arra Benkő Tibor felidézte Kovács Gyula posztumusz hadnagyhoz kapcsolódó emlékét, aki az afganisztáni misszióban esett el, és aki tábori lelkészként odaadóan, áldozatosan kezelte több száz ember problémáját, elhozva így a katonáknak a lelki nyugalmat. A Honvéd Vezérkar főnöke kiemelte, hogy a közös küldetés szolgálhatja a haza és a nemzet ügyét. Felidézte az aradi vértanúk utolsó gondolatait, melyből kiderül, hogy nem önmagukért, nem önös érdekből éltek és szolgáltak, hanem egy közös ügyért, a nemzet, a nép és a haza szabadságát szolgálták. „Az élet értékét valóban csakis a szolgálata adhatja, amellyel az emberek ügyei felé fordulunk” - fejezte be Benkő Tibor vezérezredes.  Dr. Holló József altábornagy a könyv bemutatása kapcsán elmondta, hogy a jó szolgálat, a gondoskodás, a szolidaritás, az emberség az egymás iránti tiszteletből ered, amely áthatja a nemzetünk több mint ezeréves örökségét. „Keresztény hitünk lényegéhez tartozik, hogy hitünk elválaszthatatlan az élettől: az élet védelme, a család, az igazságosság, a szolidaritás, a jövőért, a világért, a biztonságért és értékeinkért való felelősség olyan szempontok, amelyek nemcsak önmagukat, a keresztény hívó emberek mindennapjait hatják át, hanem a katonai hivatást hűen betölteni kívánó, a nemzetet és a hazát bátran szolgáló katonák számára is” – mondta a miniszteri biztos. A katonák esküjét Holló József erősebbnek tartja mindennél, mert benne van, hogy az életüket is feláldozzák a nemzetért és a hazáért; ezt a hivatást csak tiszta szívvel, áldozatosan és önfeláldozóan lehet végezni. A nemzet történelméért való felelősség kapcsán a miniszteri biztos kiemelte, hogy valós identitástudatra van szükségünk, melyet, ha vizsgálunk, megállapítjuk, hogy nemzetünk kulturális intézményrendszerét épített szellemi-lelki örökségét egyrészt a történelmi egyházak, másrészt nemzeti hagyományaink, különösen és elfogulatlanul katonai hagyományaink hordozzák, ezért erre nekünk vigyáznunk kell. Holló Józseftől megtudhattuk, hogy azt határozták el, hogy e témában szakavatott hazai és külföldi, egyházi és közéleti személyek, tábori püspökök, katonai lelkészek és rabbik történelmi visszatekintései, esszéi jelennek meg, összesen harminckét szerző tolmácsolásában, azzal a céllal, hogy korosztálytól függetlenül felhívják a figyelmet a közös szolgálat fontosságára. „Tartsa ébren bennünk a hazához, a keresztény örökségünkhöz való hűséget. Jó lenne, ha ez a kötet arra is késztetne minket, hogy megőrizve és továbbépítve a tábori lelkészi szolgálat intézményrendszerét, ne legyünk értéktelenebbek elődeinknél. Nem leszünk”- mondta a miniszteri biztos, majd felsorolta a könyv harminckét szerzőjét. Bíró László püspök a könyv indulása kapcsán elmondta, hogy kezdetben nem találtak szakirodalmat e témában, ezért elhatározták, hogy írnak egy könyvet, amely erősíti a lelkészek identitását, segíti a honvédelmet a megismerésükben és motivációt is ad a katonai értékek, erkölcsi szilárdság világ elé tárásával. A katonai ordinárius szerint úttörő mű, mely folytatást kíván; tovább kell fogalmazni; ez egy nyitány, ami segíti egymás felé az integrációt, bátorít bennünket, hogy mélyebbről fogalmazzuk meg a közös szolgálatot, hiszen közös cselekvők vagyunk a nemzet szolgálatában. „A Szent László-emlékévben adjuk ki, ez sok mindent jelent. Szent László számunkra a szabolcsi zsinatot is jelenti, ami a nemzet egységéhez járult hozzá. Szolgálja hát ez a könyv is mindnyájunk egységét, akik a nemzetért teszünk. Köszönöm, hogy ezt az egységet művelhetjük közösen. Ugyanakkor az aradi vértanuk ünnepén jelenik meg ez a könyv. Ők a helytállás emberei. Örülnék, ha szolgálná ez a könyv mindannyiunk helytállását” - mondta Bíró László.   A műveltség mint életforma és szolgálat Megjelent a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar honlapján - Írta: Prof. Dr. Harai Dénes „Közös küldetésben – Katona és Lelkész az ember és a nemzet szolgálatában” című kötet elsőként tárgyalja e két életforma, műveltség és szolgálat kapcsolatát. E rövid írásom címeként Márai Sándor gondolatát idéztem, mint írta: „A pap és a katona műveltségüket életformaként élik és gyakorolják, ez a szolgálat.” A új kötet a Zrínyi Kiadó gondozásában jelent meg, melynek bemutatóját 2017. október 6-án tartották a Ludovika Campus dísztermében, miután a meghívottak részt vettek az Aradi Vértanúk megemlékező szentmiséjén, melyet Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti érsek, metropolita celebrált a Szent László Kápolnában. Álljon itt egy félmondat Görgeitől: „…az igaz ügy örökre veszve nem lehet.” A szentmisét követő könyvbemutatón részt vett Dr. Boross Péter korábbi miniszterelnök is. A bemutatón Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti érsek, metropolita jó hangulatú visszaemlékezését követően, gratulált és köszöntötte a jelenlévőket.  A kötetet ajánlotta a Honvédelmi Miniszter megbízásából Dr. Földváry Gábor István Jogi és Igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkár; a kötetet méltatta Dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök; bemutatta Dr. habil. Holló József Ferenc ny. altábornagy, miniszteri biztos; a szerzőknek és a Zrínyi Kiadó munkatársainak köszönetet Dr. Bíró László püspök, katonai ordinarius mondott. A könyvbemutatót moderálta Dr. Isaszegi János ny. vezérőrnagy a Zrínyi Kiadó mb. vezetője. A Katolikus Tábori Püspökség részéről Berta Tibor ezredes általános helynök által összehívott, és Bíró László püspök által - vezetett közel két évvel korábbi - első megbeszéléseinken számomra körvonalazódott, hogy nemcsak egyszerűen hiánypótlásról van szó, hanem az egyedi ember, és közösségei identitásának megerősítéséről is. A kötetet olvasva, úgy gondolom, hogy csak az önértékeikre ráébredt nemzetek tudnak emberi léptékkel teremteni. Ilyen történelmi alapértékeink: az egyház és a honvédség. A kereszténység és a honvédség közösségmegtartó erejét nehéz, nem túlbecsülni a magyarság szempontjából. A közösséggel szemben e cselekvő hősiességben, nyílt fellépésben áll a legnagyobb felelősségérzet. Mielőtt csupán legyintenénk a témára, célszerű mélyebben elgondolni e két emberi szükségletet. F. Braudel iskolateremtő francia történész megfogalmazásában, a civilizációk - és tegyük hozzá a nemzeti kultúrák - mélyén vallásos értékek rejlenek. Hozzátehetjük, hogy Isten dicsőítése, valamint nemzetek hősei, katonahősei történelmi tetteinek felmagasztalása, asszonyai és lányai szépségének megéneklése teremtette meg az emberiség intellektualitását, irodalmi-nemzeti azonosságtudatát, rituáléit, valamint más, közösségi tudatmezőit, eredetiségét. „Akinek országa van, annak csatája is van.” – tartotta egy középkori, hűbéres mondás. A csatákban hősök születnek. A hős fogalma, az intenzív életveszély jelenlétét feltételezi. A harci szituációkban a hőssé válást nem a külső ideológia feszítőereje, hanem a hazával való belső kapcsolat teremti meg, mert az önfeláldozást nem lehet megparancsolni. A hősiességhez katonai erények kellenek! Hazánk történelme azt mutatja, hogy elszántan, veszélyeket vállalva egyaránt hősök voltak: az arcvonal-áttöréseket vezénylő parancsnokok, az áttöréseket végrehajtó bátor katonák, és mindezekhez a harctér pergőtűzében lelki támaszt nyújtó, az elesetteket méltósággal temető papok. Történelmünkben nem parancsolták az önfeláldozást, azoknak a papoknak, pap-katonáknak sem, akik a magyarság vértanúi, hősei lettek, így - Tomori Pál (1475-1526), Apor Vilmos (1892-1945), Brenner János (1931-1957), Mindszenty József (1892-1975), és hosszan sorolhatnánk. „Kassai őrjárat” című munkájában írja Márai Sándor (Révai, 1941, 168. o.): „Valamiért élni, egy eszményért, egy hivatásért: ez a sorsunk. Ez az írók, a papok, a nevelő szellemű katonák  dolga…A nyugati kultúra és civilizáció nem jöhetett volna létre nélkülük, s csak addig maradhat meg, míg alkotó, és hősies  – teszi hozzá a költő. A szerzők között is olyan neves személyiségeket sorolhatok fel, mint: S. em. R. Dr. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása, Esztergom-Budapesti főegyházmegye érseke, a Pápaválasztó Bíborosi Testület tagja;  S. E. R. Gyulay Endre ny. Szeged-Csanád megyéspüspök, a MKPK volt alelnöke; S. E. R. Bíró László katolikus tábori püspök; Ft. Berta Tibor általános helynök; Ft. Jákob János protestáns tábori püspök; Dr. Pomogáts Béla Széchenyi Díjas irodalomtörténész; Dr. Benkő Tibor vezérezredes HVKF.; Lőrincz Kálmán ny. vezérezredes, volt MHPK.;  Dr. habil. Holló József Ferenc ny. altábornagy., c. egyetemi tanár, miniszteri főtanácsos; Dr. Laurinyecz Mihály egyetemi tanár (PPKE); Ft. Robert McCabe ír tábori lelkész; Ft. prof. dr. Eduardo Baura egyetemi tanár (Pontificia Universitá  della Santa Croce (Róma); Mons. José Joaquin Matte Varas chilei püspök; S. E. R. Luc Ravel francia tábori püspök;  S. E. R. Werner Freistetter osztrák tábori püspök; S. E. R. Frantisek Rabek szlovák tábori püspök; k, Frölich Róbert ny. dandártábornok, országos főrabbi; Köves Slomó tábori főrabbi; Tótha Péter Joel vezető tábori rabbi; Dr. Zakar Péter történész, főiskolai tanár; Ft. Dr. Újházi Loránd kánonjogász, tudományos főmunkatárs. A kötet 32 szerzős, magam is egyik szerzője vagyok. Néhány hivatkozással szeretném ráirányítani a figyelmet a kötet sokoldalú megközelítéseire: Erdő Péter a „Hadviselés és háború a katolikus egyház tanításában” című elemző tanulmányának összegzésében megállapítja, hogy „A háborúról szóló klasszikus tanítás olyan felismerésekből indul ki, amelyek a népek általános tapasztalatában, illetőleg a Biblia világában már a kereszténység előtt is jelen voltak. Jézus tanítása és az apostoli idők reflexiója egyszerre tükröz radikális állásfoglalást a béke, az önmérséklet és az igazságosság mellett, valamint realizmust a történelmi-társadalmi valóság vonatkozásában. A későbbi évszázadok során a kereszténység döntően befolyásolta a nyugati közgondolkodást és a politikai-etikai elméleteket.”1   A téma kapcsán fontos összefüggésekre irányítja a figyelmet Erdő Péter, mivel a nyugati katonai gondolkodás a háború lényegét, politikai-etikai elveit tekintve, áttörte a hagyományos keresztény elvek kereteit és  szélsőségekben mozgott a 20. században is. Elég ezzel kapcsolatban két dologra gondolnunk, (i) a Nyugat a korabeli technika vívmányait – gáz, elektromosság, kémiai anyagok, atom – korlátlanul alkalmazta tömegpusztításra; (ii) a búr háborúkban (1880-81 / 1899-1902) - messze megelőzve a németeket – az angol hadsereg részéről elsőként alkalmazták az ellenség megsemmisítésére, a koncentrációs tábort (concentration camp).    Benkő Tibor vezérezredes „A honvédelem küldetése – katonai hivatás a megváltozott biztonsági környezetben” című tanulmányában kiemelte, hogy: „Eritreától Ukrajnáig fel-fellángoló, eltérő intenzitású háborúkkal találkozunk, amelyek hátterében már nem csupán  hagyományos területi, etnikai, vagy gazdasági konfliktusok állnak, hanem komplex, nehezen kezelhető kihívások, mint például a vízhiány  vagy az extremista ideológiák terjedése.” Ebből adódóan a modern katonai gondolkodás, akkor lesz hatékony, ha a jelenkorunk összetett konfliktus helyzeteit, az eddig megszokott „bevett normalitástól”, konvencióktól eltérően elemzi.          Luc Ravel francia tábori püspök tanulmányában hangsúlyozza, „A Biblia megmutatja nekünk, hogy a gonosz ismét kijelöli rémisztő útját, mert nem egy adott csoporthoz vagy generációhoz tartozik, hanem mindenütt ott van. Újjászületik újra és újra ott, ahol nem is várnánk. Amikor úgy akarunk véget vetni egy háborúnak, hogy egy népcsoportot kiirtunk, a fegyveres konfliktus százszor erősebben születik újjá.” Fontos gondolat ez, mert megerősíti Nietzsche felismerését, hogy soha nem lehetünk nyugodtak, mert a gonosznak is van jövője! E gonosz gyökereit, - mint Luc Ravel is hangsúlyozza - magunkban is, de hozzátehetjük, hogy társadalmaink intézményrendszereiben, s nagyvárosi mesterséges értékeinkben is kell keresnünk.  Frölich Róbert ny. ddtbk., országos főrabbi szubjektív, de pontos visszaemlékezésében „A tábori rabbinátus újraindítása” írja az 1993. július 13-án elfogadott 1990. évi IV. törvényt módosításáról, mely így fogalmaz: „A katonai szolgálatot teljesítő a vallását  - a katonai szervezet működési rendjével és a honvédelmi kötelezettség teljesítésével összhangban – szabadon gyakorolhatja.” Mint látható, kimaradt a gondok és egyeztetések sokaságát okozó: egyénileg.” – írja a főrabbi. Megjegyzem az „egyéni” kifejezés, más vonatkozásban is meghatározója a tömeghadseregtől eltérő profi hadseregnek, amikor a katona nemcsak egy szám, hanem egyéniség, neve, egzisztenciája van, értékeket választhat, építheti integritását, stb. Mindez minőségi különbség a korábbi időszakhoz képest, ami kihat az egész katonai kultúrára, benne a katonai felkészítésre a tiszt-, altisztjelöltek esetében is, a kiképzési módszerek megválasztására, és nem utolsósorban a katonai vezetésre. A hivatkozott tanulmányok is jól illusztrálják, hogy a közös szolgálat, közös tudásokat is magába foglal olyanokat, mint: a társadalom, a háború, és az ember természete, egzisztenciája; kulturális, etikai, oktatási, gondolkodási, valamint vezetési és szervezési stratégiák; szélsőségek, vallási szélsőségek; kölcsönös bizalom, együttműködés; a magyar nép és nemzet történetének-kultúrájának ismerete; a védelem iránti elkötelezettség, stb.     Ajánlom az információkban (is) gazdag kötetet, különös témája iránt érdeklődő olvasóknak, szakembereknek, tanároknak valamint a tiszt-, és altisztjelölteknek egyaránt.