2014. július 31., csütörtök
„Nem csak kenyérrel él az ember...”
JÚLIUS 31. CSÜTÖRTÖK
ÉVKÖZI XVII. HÉT - CSÜTÖRTÖK
LOYOLAI SZENT IGNÁC
NAPI EVANGÉLIUM
Mt13,47-53
Jézus így szólt: Hasonló a Mennyek Országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely minden fajta halat összefogott. Amikor megtelt, felhúzták a partra, leültek, és a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványát pedig kidobták. Így lesz a világ végén is. Az angyalok kimennek majd, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. Megértettétek mindezeket?« Azt felelték neki: »Igen.«
Ő pedig azt mondta nekik: »Így tehát minden írástudó, aki járatos a Mennyek Országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.«
Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a példabeszédeket, eltávozott onnan.
Mi, emberek szeretnénk sürgetni Istent, hogy már most, ne csak a „végén” válassza el a „javát” a „hitványától”. Türelmetlenek vagyunk, de Ő eltűri a rosszat is, hogy esélyt adjon a jónak. A hálót Isten veti ki, amely aztán „mindenféle halat” bekerít, így kerültünk mi is a „krisztusiak”, azaz a keresztények közé. Jézus a végső ítélettel nem fenyeget, hanem éppenséggel vigasztal minket: csak a „végén” lesz „szétválasztás”, azaz az ítélet, addig még van időnk megtérni, másrészt az „igazak” számára vigasztaló, hogy lesz ítélet, így nem felesleges a türelem, amivel a sorsukat viselik.
Jézus a házigazdáról szóló hasonlata az emberi bölcsesség természetét mutatja, ami egyszerre kötődik a régiekhez, az elmúlt korok és generációk tapasztalataihoz, ugyanakkor meg is újítja azokat. A Mennyek Országa beleépül a múltba, szoros folytonosságban áll vele, de jelene és jövője is van.
Máté értelmezésében Jézus legfontosabb beszédeiben Isten Országáról mond példázatokat, hiszen ez a keresztény élet központi valósága.
