Kalendárium
Május 9. csütörtök
Pünkösd hava
Húsvét 6. hete
„NEM CSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER…”
NAPI EVANGÉLIUM: Jn 16,16-20
Jézus így szólt: Még egy kis idő, és már nem láttok Engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok Engem.
Ekkor a tanítványok közül néhányan így szóltak egymáshoz: »Mi az, amit mond nekünk: „Egy kis idő, és nem láttok Engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok Engem”, és: „Az Atyához megyek”?« Aztán megjegyezték: »Mi az, amit mond: „egy kis idő”? Nem értjük, mit beszél!«
Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, azért így szólt: »Arról tanakodtok egymás között, hogy azt mondtam: „Egy kis idő, és nem láttok Engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok Engem”? Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul.
Ami a tanítványok számára a Jézus történeti halála miatti fájdalom, az a mi számunkra az öröm és a reménység forrása, de ehhez a hit szemével kell néznünk a világot. Jézus Föltámadása előtt a tanítványok nem értettek semmit, így minden fontos dologban a Szentlélekre, Krisztus Kinyilatkoztatására szorultak. Még az idő mibenlétét sem ismerték, hiszen az a spekulatív értelem számára az idő fölfoghatatlan, ahogyan Szent Ágoston írja: „Idő: ha nem kérdezed, tudom, ha kérdezed, nem tudom”. A keresztény elmélkedés, a létezésünk titkainak fontolgatása, az időre is kell, hogy irányuljon.
A Föltámadással Jézus átlép a földi valóságból a mennyeibe, az időből az Örökkévalóságba. Mindez megterheli a gondolkodásunkat, hiszen „tér és idő keresztjére vagyunk verve mi, emberek” (Simone Weil). Gondolkodásunk eszközei a fogalmaink, mind a térhez és az időhöz kötöttek, de értelmünk néhány kivételes, tiszta pillanatában, a Szentlélek által, túl tudunk lendülni rajtuk. A Szentlélek által válik a mi világunk szomorúsága valódi, megrendíthetetlen örömmé, reménnyé és bizonyossággá.
Historia vero testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis. - A történetírás valóban az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet élete, az élet tanítómestere, a múlt idők hírnöke. (Marcus Tullius Cicero)
„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos
Ezen a napon történt:
1849. I. Miklós cár kiáltványban közli, hogy fegyveres segítséget nyújt I. Ferenc József császárnak
1877. Kikiáltják Románia függetlenségét (elszakadását az Oszmán Birodalomtól).
1897. A Budapesti Torna Club lejátszotta Magyarországon az első hivatalos futballmérkőzést, ahol a klub két csapata csapott össze
1945. A szovjet érdekszférában ezen a napon ünnepélték a Győzelem Napját
1958. Lengyel párt-és állami küldöttség látogat Magyarországra, ahol a megbeszélések során szóba kerül Nagy Imre ügye is; Władysław Gomulka ígéretet kap Kádár Jánostól, hogy ha lesz is per, halálos ítéletek semmiképpen sem születnek
2002. A móri bankrablás, melyben nyolc ember vesztette életét
Ezen a napon született:
1763. Batsányi János költője
1877. Heller Farkas közgazdász
1912. Ottlik Géza író
1935. Bertha Bulcsu író, költő
Ezen a napon hunyt el:
1805. Friedrich von Schiller német író, drámaíró
1892. Bellusi Baross Gábor János közlekedési és kereskedelemügyi miniszter. Pruzsinában született 1848-ban. Édesapja bellusi Baross Antal járásbíró, édesanyja szentmiklósi és óvári Pongrác Natália Mária Teodóra. Középiskolai tanulmányait Léván, a piarista gimnáziumban és Esztergomban, a bencés gimnáziumban végezte. Pesti egyetemi évei után Trencsénben lett megyei tisztviselő. Vágvölgyi Lap címen lapot alapított 1874-ben, amely a közéleti tisztaság védelmével és a Szabadelvű Párt programjainak elkötelezett támogatásával vált ismertté. Eközben segédkezett a trencséni nőegylet létrehozásában, sőt, dalárdát is szervezett. Megoldotta a trencséni gimnázium szegényebb diákjainak ingyenes étkeztetését. 1875-ben, az Illava-puchói kerületben országgyűlési képviselővé választották. A képviselőházban rövid idő alatt pártja vezérszónoka lett elő, akire a legkényesebb, legnehezebb ügyek előadását bízták. 1878-ban az országgyűlés jegyzőjévé választották meg. 1882-ben Tisza Kálmán miniszterelnök nyugat-európai tanulmányútra küldte. Bejárta az 1871-ben egyesült birodalmi Németországot, Franciaországot és Belgiumot, tanulmányozta a közigazgatási bíróságokat és az ottani politikai viszonyokat. Szüleihez írt leveleiből ismerhetjük meg emberi tulajdonságait, ragaszkodását családjához, szülőföldjéhez. Minden kezdeményezést támogatott, amely a Felvidék gazdasági és kulturális felemelkedését szolgálta, így részt vett a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület megalapításában és munkájában. 1883. április 10-én államtitkárrá nevezték ki a Közmunka-és Közlekedésügyi Minisztériumba. 1886-tól 1889-ig közmunka- és közlekedésügyi miniszter, majd ezt követően halálig kereskedelemügyi miniszter volt. Rendkívüli munkabírásával, tekintélykövetelő, önmagát és környezetét sem kímélő stílusával hivatali beosztottjai nem tudtak lépést tartani. Különösen államtitkári működése első éveit jellemezte, hogy beosztottjait kioktatta, sokszor indokolatlanul éles hangot használt, olykor brutális stílust engedett meg magának. Miniszteri felelősségét igen széleskörűen értelmezte, felfogása szerint a miniszteri intézkedéseket nem az apparátusnak kell meghoznia a miniszter nevében, hanem fordítva: azoknak a miniszter akaratából kell létrejönniük, ugyanakkor a tárca intézkedéseiért az elismerés és a támadás is a minisztert illette meg. Az 1880-as évek vége felé környezetében már csak olyan emberek dolgoztak, akik tudták a tempót tartani felettesükkel; ezek lettek a következő évtizedek legnagyobb befolyású szakemberei. A nemzeti gazdaságpolitikának rendelte alá közlekedéspolitikáját. Legjelentősebb reformja a vasúti személyszállításban az ún. zónatarifa-rendszer bevezetése volt, amely a sok vasúttársaság díjszabásait egységesítette, és a távoli utazásokat olcsóbbá tette. A vasúti áruszállítás tarifarendszerének átalakításával a magyar mezőgazdaság versenyképességét, az ipar és a kereskedelem szempontjait tartotta szem előtt, akár a vasút jövedelmezőségének kárára is. Mindebben eszközül használhatta a magyar vasúti rendszerben egyre nagyobb szerepet játszó MÁV-ot. Közlekedéspolitikusként célja volt a víziközlekedés fejlesztése, a fiumei kikötő kiépítése és az Al-Duna hajózhatóvá tétele. A Vaskapu csatorna megnyitását (1896) már nem érte meg, de a beruházás elindítása az ő érdeme. Gazdaságpolitikusként az ipari szakoktatás fejlesztése fűződik a nevéhez, a posta és a távírda egyesítése, a Budapest-Bécs közötti telefonkapcsolat kiépítése, a Postatakarékpénztár megalapítása. 1889-ben kereskedelemügyi miniszter lett. Ezzel felügyelete alá kerültek az ipari, a kereskedelmi, a vám, a tengerészeti és a szabadalmi ügyek, továbbá az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal. Iparbankot hozott létre. Új kereskedelmi és iparkamarák alapítását segítette. A hazai ipar védelme és fejlesztése érdekében elsőként dolgozott ki rendeleteket a közszállításokra. Első rendelete 1887-ben jelent meg, ez a vasúti munkálatok, illetve szállítások terén szabályozta az állami beszerzések módját és feltételeit. Közel 100 gyár alapítását, illetve működését támogatta, nevéhez fűződik többek között a magyar gumiipar megteremtése is. A szakképzés szintén érdeklődési körének központjába tartozott. Több mint félszáz iskolát alapítottak tevékenységének köszönhetően. Létrehozta a Kereskedelmi Múzeumot, amely kezdetben mintaraktárként működött, szolgálva a hazai termékek népszerűsítését, a piacorientált termelést. Beszédeiben gyakran emlegette, hogy lépéseit a hazája iránti szeretet irányítja, a közjó szolgálata. Életművét már a kortársai is Széchenyi alkotásaihoz hasonlították. Még nem volt 44 éves, amikor 1892. május 9-én meghalt. A magyar állam által építtetett mauzóleumban nyugszik Klobusicon, Illava mellett a Vág völgyében.
1915 Wittmann Viktor az első magyar repülőgépgyár a Magyar Repülőgépgyár Rt első műszaki igazgatója
1975 Ajtay Andor színész, rendező
1978. Aldo Moro olasz miniszterelnök
2015. Lámfalussy Sándor közgazdász. Az 1929. április 26-án Kapuváron született.1949-ben hagyta el Magyarországot. 1949–53 között Belgiumban a Leuveni Katolikus Egyetemen végezte közgazdasági tanulmányait és szerzett 1953-ban diplomát. Alapító tagja volt a leuveni Mindszenty Diákotthonnak. 1953–1955-ig Oxforban a Nuffield College kutató hallgatója, 1957-ben doktori fokozatot szerzett. 1955-től kbanki tanácsadó a Banque Bruxelles-nél, 1965-től a Banque de Bruxelles vezérigazgatója, majd a bank igazgatótanácsának elnöke. 1961-62-ben az USA-ban a Yale Egyetemen, majd 1965–95 között a Leuveni Katolikus Egyetemen oktatott. 1976-tól Bázelben a Nemzetközi Fizetések Bankjánál gazdasági tanácsadó, 1981-től vezérigazgató-helyettes, 1985-1993 között vezérigazgató. 1997-től vezette a Leuveni Katolikus Egyetem Európa Tanulmányok Intézetét. 2000–2001 között az Európai Értékpapírpiacokat Szabályozó Bölcsek Tanácsa elnöke. 1988–89 között az Európai Monetáris Unió megvalósítási tervének kidolgozásában, majd az Európai Monetáris Intézet elnökeként 1994. január 1-jétől 1997. június 30-áig ő felelt az euró bevezetésének előkészítéséért.
